Délvilág, 1991. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

48/1. 1991. jan. 2., szerda A reggeli hírlap ára: 6,60 Ft Szilveszterre lett költségvetése az országnak Milliós huzavonák Az Országgyűlésre váró hosszú költségvetési sza­vazási procedúra előtt — vasárnap reggel — Antall József miniszterelnök kért szót, a kormány nevében, a Tisztelt Ház iránti megbe­csülésnek és tiszteletnek a parlamentáris demokráciá­ban kötelező jeleként. An­tall József azzal nyitotta be­szédét: nem kíván hosszú érvelésbe kezdeni a költ­ségvetés-tervezet mellett, hiszen az újonnan kijelölt pénzügyminiszter és a tárca államtitkára már kifejtette a kormány álláspontját. A kormány, mint mondta, a költségvetés beterjeszté­sekor tudatában volt annak, hogy a tervezet nem nyer­heti el sem a Parlament, sem az ország osztatlan ro­­konszenvét. Tisztában vol­tak azzal, hogy a tervezetet számtalan oldalról éri majd bírálat. Mindazonáltal hoz­zátette: kényszerhelyzet­ben kényszerköltségvetést terjesztettek elő. A kor­mánypártoknak pedig e költségvetés mellett globá­lisan ki kell állniuk, még akkor is — tette hozzá —, ha a kormánypártokon be­lül élesebben bírálták a költségvetési tervet, mint az ellenzék. Mintegy 12 órás szavazás után az Országgyűlés az éj­szakai órákban jóváhagyta a kormány által beterjesz­tett és a képviselők javasla­tai , révén számos tekintet­ben módosított jövő évi költségvetést. Ennek megfe­lelően 1991-ben 78 786 mil­liárd forint lesz a deficit, valamivel több a tervezett­nél. A vita főleg arról folyt, hol lehet a kiadásokat je­lentős mértékben csökken­teni, hogy más területen a lakosság terheit könnyíteni tudják, s több támogatást kaphassanak az önkormány­zatok. Végül is a T. Ház, amely alapvetően elfogadta a Parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága által előterjesztett javasla-­­tokat, mintegy 24 milliárd forint értékű kiadáscsök­kentést fogadott el, elsősor­ban az államigazgatási köz­ponti ráfordításokat farag­ták le jelentős mértékben. Délelőtt az ebédszünetig összesen 340 körüli módos.­(Folytatás a 3. oldalon.) A Páva utca szomszédsá­gában levő régi kukoricagó­­rét és a környező telket — ingyenes használattal — már korábban megkapta a helybeli ortodox egyházköz­ség Szentesen. Itt teremti meg — újabban megállapí­tott határidőre — az általa elképzelt idegenforgalmi, ke­reskedelmi stb. egységet. Ez­zel és más tervekkel össze­függésben indokoltan ke­mény kérdéseket kapott — a legutóbbi önkormányzati ülésen — Horestosz Kristóf, az ortodox egyházközség pa­­róchusa. Majdnem „padlóra került”, de hajlékony ér­veléssel elérte, hogy hozzá­járuljanak legnagyobb cél­jához, amelyik magában foglalja a városközpont szol­gáltatási, vendéglátási szín­vonalának javítását. Konk­rét formában: kisebb üzle­ti egység jön létre a Pano­ráma presszó alatti részen, továbbá görög panzió, illet­ve vendégház épül szem­ben az ortodox templommal, annak a tömbnek a tűzfa­lára csatlakozva, amelyik­ben az illatszerbolt is meg­található. Az egyházközség lendületét demonstrálja még — a hitélet és a hagyomá­nyos világi funkciók össze­kapcsolásával — a Népjólé­ti Minisztérium másfél mil­lió forint és a megye 500 ezer forint támogatásával, és más források felhasználá­sával az úgynevezett cigány­foglalkoztató ház kialakítá­sa a város berekháti ne­gyedében, a Lavotta utcá­ban. Visszatérve az önkor­mányzati ülésen nagy vitát kavart városközponti elkép­zelésekre: a beépítések mi­att a szóban forgó terület — a Kossuth tér és az illat­szerbolt között *— nem ké­pezheti az elveszett alapít­ványi és egyházi javak el­lentételezését, bár az álla­mosításkor jogtalan volt az eltulajdonítás. Másrészt az egyházak kárpótlását szol­gáló állami intézkedések még nem láttak napvilágot, ezért inkább gesztusértékű méltányosságot vár Szentes várostól az ortodox egyház­­község, hogy tegye lehetővé a görög panzió építését, a még részben szabad és volt egyházi területen. Időbe tel­lett, míg a képviselők a nem egészen világos előter­jesztésekből és a kanyargós kiegészítő magyarázatokból ki tudták hámozni a lénye­get. Ennek következménye­ként tulajdonképpen az ál­lami kárpótlás előtti helyi kárpótlásra adták az áldá­sukat, amikor támogatták a paznnó felépítését. Az még külön tárgyalások témája lesz, hogy milyen ellenszol­gáltatásban részesül a vá­ros. A legfontosabb motí­vum persze az, hogy a dön­tésükkel megnyitották az utat a városközpont ide­genforgalmi fejlesztése előtt, és így a külföldi tőke is közreműködhet a görög pan­zió építésében. □ Másik, részben egyházi té­ma volt a városházán mű­ködő családi iroda további sorsa. Pár héttel ezelőt­t Szentesen levő egyházak képviselői levélben fordul­tak a polgármeserhez, amelyben azt kérték, hogy a családi iroda záros határ­­időn belül költözzék , a városháza épületéből ne kapjon költségvetési támo­gatást és a továbbiakban ön­fenntartó, illetve vállalkozá­si formában tevékenyked­jen. Az önkormányzati ülésen bejelentették, hogy jelenleg­­t­ég k£t rendelet is van hatályban, amely­ik előírja a családi­ irodák­ működését, illetve a szolgáltatásaikat az országban, és ezen belül Szentesen is. Amíg a ren­deletek nem vesztik érvé­nyüket, nem lehet kitenni az épületből a családi iro­dát, és nem lehet bizonyos mértékig támogatás nélkül hagyni. Az viszonyt már most világos, hogy a családi iroda nem számolhat a vá­rosi költségvetés kötelező­en lebontott normatív pénz­összegére. Ezekben a kér­désekben már konzultáltak a családi irodával, és ezért az itteni dolgozókat nem érik váratlanul az újabb fejlemények. A mielőbbi és várhatólag újabb jogi szabályok ad­nak majd lehetőséget arra, hogy a problémákat meg­oldják. Ennek során eleget tudnak tenni a helyi egy­házak kívánságának, és an­nak a szolgáltatási igénynek is, amelyik a lakosság kö­rében merül fel a névadá­sokkal, esküvőkkel és a te­metésekkel együtt. SZABÓ RÓBERT Kárpótlás előtti kárpótlás Görög panzió Szentesen Az óév utolsó munkanap­ján, szombaton délután te­lefonon kaptuk a fülest: va­sárnap tízre menjünk Csany­­telekre, mert érdekesnek ígérkezik a képviselő-testü­let ülése. Nos, ha e virág­nyelvet lefordítjuk magyar­ra, körülbelül annyit jelent, hogy botrány várható. Már­pedig abból — mint isme­retes — jócskán kijutott a csanytelekieknek az utóbbi hónapokban. Mert a falu első embere még meg sem melegedett a polgármesteri székben, máris lemondott. Azóta pedig a kulisszák mögött megy a voksolás a hatalom (?) megragadásáért. A községháza hirdetőtáblá­ján egyébként vasárnap öt nevet láttunk polgármes­terjelöltként. Hogy ki lesz közülük a befutó, ez csak a jövő hét végén esedékes pótválasztáson derül ki Az viszont már kiderült, hogy a képviselő-testület — ahogy mondani szokták — nem vesz be mindent. Ka­paszkodni kell majd az új polgármesternek, ha együtt akarja tartani őket. Hiszen a mostani ülésük például azzal kezdődött, hogy lesö­pörték a napirendet. Az egyik képviselő, Báli József, tudniillik azt indítványozta: ne tárgyalják a szervezeti és működési szabályzatot (kétfordulós legyen egyéb­ként is), mert neki minden paragrafusához van módosí­tó javaslata. Petkovné Tá­­pai Márta jegyző erre így: az szmsz elkészítésének ha­tárideje december 31-e, ezért kellett az asztalra tenni. Ám, ha a képviselő úrnak olyan nagyszerű javaslatai vannak a szabályzathoz, ad­ja be írásban, hadd ismerje meg mindenki. Mire a kép­viselő kérte a jegyzőt, hogy mellőzze a jelzőket. E ki­sebb szópárbaj után levet­ték a napirendről — két tartózkodás ellenében — a témát. Csaknem hasonló sorsa lett a pénzügyi heyzetről szóló beszámolónak és az 1991. évi ideiglenes költség­­vetésnek. A képviselők ugyanis tudni serették volna, mennyi pénz van a kasszában. Ám az iletékes előadó arra hivatkozott, hogy nem érkezett még meg a bankszámlakivonat. Hozzá­vetőlegesen 1 milliójuk le­het, plusz 1 millió tartós betétben. A képviseők kö­zül többen úgy vélekedtek fölösleges volt a pénzügyi beszámolót elkészíteni, mert semmi sem derült ki belőle. Köszönik szépen, látták, de nincs miről dönteni. Rábó­lintottak mégis, mivel ellen­kező esetben megbénul az éset a faluban. Ám — ad­ták ki az ukázt egyes testü­leti tagok — máskor job­ban készüljenek fel a hi­vatal dolgozói, hogy a kép­viselők kérdéseire érdem­ben tudjanak válaszolni. Forgó Mihály alpolgármes­ter (ő vezette az ülést) vi­szont az előadók felkészül­tek most is és ő minden kérdésére választ kapott. Lesöpörtetett egy újabb előterjesztés, mert pártként viselkedő érdekcsoport né­zetét tükrözte többek sze­rint. Ezért nem fogadták el Borda Sándor jelölését a választási bizottságba, he­lyette Fiszik Ferencre vok­soltak a pártok képviselői­nek egyetértésével. Nem aratott sikert Szentes pol­gármesterének a levele sem, melyben kéri a támogatást a város megyeszékhelyi rangjának visszaszerzéséhez. Mint mondták: ennyi erő­vel nemcsak Szentes, meg Makó, hanem Csongrád is lehetne megyeszékhely. Ne­kik Szentessel semmi ba­juk, még közelebb is len­ne, mint Szeged, de nagyon sokba kerülne az áttelepí­tés Egyébként is, a köztár­sasági megbízott székhelye szintén Szegeden van. Külön misét érdemelne a vágóhíd. Az ülés vége felé bedobta a bombát az egyik meghívott, Szentirmai Béla. A lényeg: elküldött 3 vá­­góhídról egy rokkant dolgo­zót az alpolgármester, pol­gármesterjelölt. A tisztség­viselő szerint azért kellett elbocsátani ezt az embert, mert italozott a munkahe­­­­lyén Csakhogy a volt ta­nácselnök, s egyben polgár­mesterjelölt, Tóth Endre La­jos hozzátette: december 18-án kapta meg a dolgozó a felmondást, miután neki, Tóth Endre Lajosnak átad­ta az ajánló céduláját de­cember 17-én. Miként jeleztük fentebb, Csanyteleken. öten indulnak a pótválasztáson: Borda Sándor, Forgó Mihály, Nagy Mátyás, Tóth Endre Lajos és Veres Janó* BALÁZSI ÍRÓ* „Söprögettek” a képviselők Csanyteleken Telefonon jött a füles A haj ésszel jár alföldjáró barátaim mesélik, mi magyarok már nem is vagyunk olyan érdekesek nekik. Elszál­­lóban varázsunk. Rábólintanak ugyan kétségte­len eredményeinkre, ami inkább a rendszerváltás poli­tikai fényében érhető tetten,, h­ogy intelligens forrada­lom volt, nem ránódtunk atomjainkra, a forint is fo­rint maradt, satöbbi. Hanem a tempó ellassulása, a piszlicsáré pralamentarizmus és környéke nemigen ké­pes tűzbe hozni már a fene nagy pluralista múltjuktól elkényeztetett demokráciákat. Abban persze igaz­uk van, ha sok mindent nem értenek. Nem értjük igazán mi sem. Címervitákban alámerülni, mikor ott mered a földörvénytelenség, taxisblokád dől közúthálózatunkra szinte egyik pilla­natról a másikra, s megbénul az ország. Máig nem tudni egészen pontosan, mitől csappant akkorát a rend­­szerváltás eufóriája, hogy a helyhatósági választások­ra már közönnyé dermedt a lelkesedés; tüntetnek a diákok, pedagógusok, mozdonyvezetők (ki nem vonul az utcára ma már); pillanatnyilag nincs, ki megmond­hatná, privatizálták-e a magyar sajtót, bejöttek-e az árverezésen kikürtölt pénzek, és mire fordítják, miköz­ben éppen a sajtótól is Nemzeti Alapítványra gyűjt az MDF-szárny. Et cetera, et cetera. Valós az aggály: ha már ilyen européer módon tudtunk produkálni példa­értékű rendszerváltást, miért nem lehetünk — ez egy­­szer a történelmünk során, éppen a legfontosabb kér­désekben — egységesek, végre, s játsszuk el az igazi nagy játszmát közösen? Mondjuk, nagykoalícióban akár? Hogy ne politizáljunk, amíg üres a kosár. Az új esztendő hajnala, a század utolsó évtizedéé, morfondírozza belőlem papírra, valóságos hajnalon, e kétségeket szaggató dilemmát. Annak tudata, hogy valamiféle költségvetése csak-csak lett ennek az or­szágnak, de hiányoznak még belőle az önkormányzatok költségvetései, amelyek várható izzadtan hasonló adok­­kapok játszmák, politikai csatározások elé néz helyha­tóságilag, immáron darabokban az ország. A Parla­ment leadta a labdát. Azt is mondják, a kormánypár­tok passzolták át a felelősséget annak az ellenzéknek, mely a helyhatósági választásokon vett revánsot az el­­úszott parlamenti többségért, a kormányzásért. Itt a piros, hol a piros. bár M­indazonáltal marad a remény. Hogy a most már kézzel fogható valóságában ránk szakadt szük­ség, gazdasági regresszió, adóháló, szegénység, munkanélküliség (és sorolhatnám) végre rendezi sora­inkat, s megpróbálunk együtt ki­nyavalyogni valamit Pártállástól függetlenül, mindig az adott célok, ügyek érdekében, vérfagyasztóan racionálisan. Csak az eszünk ittenb­e, meg a nagyobb baj­ok­tól, az összeomlástól. A józan eszünk. Ami előbb a betevő falatot igyekszik elő­teremteni, s csak utána politizál. Gribojedovnak, a klasszikus orosz drámaírónak van egy darabja: Az ész bajjal jár. Nem rólunk írta. Mert hisz nekünk már itt a baj. Beérnénk annyival, ha ész kerülne hozzá. K A 23­ 011-en, a rendőrség Csongrád megyei ügyeletén, a kötelező hírek vártak. Az új évben, tegnap hajnali fél 4 előtt pár perccel, ma­gyar állampolgár, a Romá­niából származó Tollas Sza­bolcs 32 évesen, részegen, az új Tisza-híd szegedi híd­főjénél karambolozott egy taxival. A vétkes Tollas életveszélyes sérülésekkel került kórházba, de sajnála­tosan az autójában ülő két 8 éves ikergyermeke és a fe­lesége meghalt. A taxi ve­zetője és utasa súlyosan sé­rült. Halál a hídfőben A betörők sem aludtak újév hajnalán. Hódmező­vásárhelyen a Zsigmond ut­ca 3. szám alatti lakásból félmillió forint pénzt és arany ékszereket loptak. A tettesek el­é­­­g ismeretlenek. Csupán any­­nyit tudni, hogy a kettős zárral biztosított ajtón be­hatolva lopott­ loptak.

Next