Délvilág, 1991. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

48/1. 1991. jan. 2., szerda A reggeli hírlap ára: 6,60 Ft Szilveszterre lett költségvetése az országnak Milliós huzavonák Az Országgyűlésre váró hosszú költségvetési szavazási procedúra előtt — vasárnap reggel — Antall József miniszterelnök kért szót, a kormány nevében, a Tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek a parlamentáris demokráciában kötelező jeleként. Antall József azzal nyitotta beszédét: nem kíván hosszú érvelésbe kezdeni a költségvetés-tervezet mellett, hiszen az újonnan kijelölt pénzügyminiszter és a tárca államtitkára már kifejtette a kormány álláspontját. A kormány, mint mondta, a költségvetés beterjesztésekor tudatában volt annak, hogy a tervezet nem nyerheti el sem a Parlament, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Tisztában voltak azzal, hogy a tervezetet számtalan oldalról éri majd bírálat. Mindazonáltal hozzátette: kényszerhelyzetben kényszerköltségvetést terjesztettek elő. A kormánypártoknak pedig e költségvetés mellett globálisan ki kell állniuk, még akkor is — tette hozzá —, ha a kormánypártokon belül élesebben bírálták a költségvetési tervet, mint az ellenzék. Mintegy 12 órás szavazás után az Országgyűlés az éjszakai órákban jóváhagyta a kormány által beterjesztett és a képviselők javaslatai , révén számos tekintetben módosított jövő évi költségvetést. Ennek megfelelően 1991-ben 78 786 milliárd forint lesz a deficit, valamivel több a tervezettnél. A vita főleg arról folyt, hol lehet a kiadásokat jelentős mértékben csökkenteni, hogy más területen a lakosság terheit könnyíteni tudják, s több támogatást kaphassanak az önkormányzatok. Végül is a T. Ház, amely alapvetően elfogadta a Parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága által előterjesztett javasla-tokat, mintegy 24 milliárd forint értékű kiadáscsökkentést fogadott el, elsősorban az államigazgatási központi ráfordításokat faragták le jelentős mértékben. Délelőtt az ebédszünetig összesen 340 körüli módos.(Folytatás a 3. oldalon.) A Páva utca szomszédságában levő régi kukoricagórét és a környező telket — ingyenes használattal — már korábban megkapta a helybeli ortodox egyházközség Szentesen. Itt teremti meg — újabban megállapított határidőre — az általa elképzelt idegenforgalmi, kereskedelmi stb. egységet. Ezzel és más tervekkel összefüggésben indokoltan kemény kérdéseket kapott — a legutóbbi önkormányzati ülésen — Horestosz Kristóf, az ortodox egyházközség paróchusa. Majdnem „padlóra került”, de hajlékony érveléssel elérte, hogy hozzájáruljanak legnagyobb céljához, amelyik magában foglalja a városközpont szolgáltatási, vendéglátási színvonalának javítását. Konkrét formában: kisebb üzleti egység jön létre a Panoráma presszó alatti részen, továbbá görög panzió, illetve vendégház épül szemben az ortodox templommal, annak a tömbnek a tűzfalára csatlakozva, amelyikben az illatszerbolt is megtalálható. Az egyházközség lendületét demonstrálja még — a hitélet és a hagyományos világi funkciók összekapcsolásával — a Népjóléti Minisztérium másfél millió forint és a megye 500 ezer forint támogatásával, és más források felhasználásával az úgynevezett cigányfoglalkoztató ház kialakítása a város berekháti negyedében, a Lavotta utcában. Visszatérve az önkormányzati ülésen nagy vitát kavart városközponti elképzelésekre: a beépítések miatt a szóban forgó terület — a Kossuth tér és az illatszerbolt között *— nem képezheti az elveszett alapítványi és egyházi javak ellentételezését, bár az államosításkor jogtalan volt az eltulajdonítás. Másrészt az egyházak kárpótlását szolgáló állami intézkedések még nem láttak napvilágot, ezért inkább gesztusértékű méltányosságot vár Szentes várostól az ortodox egyházközség, hogy tegye lehetővé a görög panzió építését, a még részben szabad és volt egyházi területen. Időbe tellett, míg a képviselők a nem egészen világos előterjesztésekből és a kanyargós kiegészítő magyarázatokból ki tudták hámozni a lényeget. Ennek következményeként tulajdonképpen az állami kárpótlás előtti helyi kárpótlásra adták az áldásukat, amikor támogatták a paznnó felépítését. Az még külön tárgyalások témája lesz, hogy milyen ellenszolgáltatásban részesül a város. A legfontosabb motívum persze az, hogy a döntésükkel megnyitották az utat a városközpont idegenforgalmi fejlesztése előtt, és így a külföldi tőke is közreműködhet a görög panzió építésében. □ Másik, részben egyházi téma volt a városházán működő családi iroda további sorsa. Pár héttel ezelőtt Szentesen levő egyházak képviselői levélben fordultak a polgármeserhez, amelyben azt kérték, hogy a családi iroda záros határidőn belül költözzék , a városháza épületéből ne kapjon költségvetési támogatást és a továbbiakban önfenntartó, illetve vállalkozási formában tevékenykedjen. Az önkormányzati ülésen bejelentették, hogy jelenlegtég k£t rendelet is van hatályban, amelyik előírja a családi irodák működését, illetve a szolgáltatásaikat az országban, és ezen belül Szentesen is. Amíg a rendeletek nem vesztik érvényüket, nem lehet kitenni az épületből a családi irodát, és nem lehet bizonyos mértékig támogatás nélkül hagyni. Az viszonyt már most világos, hogy a családi iroda nem számolhat a városi költségvetés kötelezően lebontott normatív pénzösszegére. Ezekben a kérdésekben már konzultáltak a családi irodával, és ezért az itteni dolgozókat nem érik váratlanul az újabb fejlemények. A mielőbbi és várhatólag újabb jogi szabályok adnak majd lehetőséget arra, hogy a problémákat megoldják. Ennek során eleget tudnak tenni a helyi egyházak kívánságának, és annak a szolgáltatási igénynek is, amelyik a lakosság körében merül fel a névadásokkal, esküvőkkel és a temetésekkel együtt. SZABÓ RÓBERT Kárpótlás előtti kárpótlás Görög panzió Szentesen Az óév utolsó munkanapján, szombaton délután telefonon kaptuk a fülest: vasárnap tízre menjünk Csanytelekre, mert érdekesnek ígérkezik a képviselő-testület ülése. Nos, ha e virágnyelvet lefordítjuk magyarra, körülbelül annyit jelent, hogy botrány várható. Márpedig abból — mint ismeretes — jócskán kijutott a csanytelekieknek az utóbbi hónapokban. Mert a falu első embere még meg sem melegedett a polgármesteri székben, máris lemondott. Azóta pedig a kulisszák mögött megy a voksolás a hatalom (?) megragadásáért. A községháza hirdetőtábláján egyébként vasárnap öt nevet láttunk polgármesterjelöltként. Hogy ki lesz közülük a befutó, ez csak a jövő hét végén esedékes pótválasztáson derül ki Az viszont már kiderült, hogy a képviselő-testület — ahogy mondani szokták — nem vesz be mindent. Kapaszkodni kell majd az új polgármesternek, ha együtt akarja tartani őket. Hiszen a mostani ülésük például azzal kezdődött, hogy lesöpörték a napirendet. Az egyik képviselő, Báli József, tudniillik azt indítványozta: ne tárgyalják a szervezeti és működési szabályzatot (kétfordulós legyen egyébként is), mert neki minden paragrafusához van módosító javaslata. Petkovné Tápai Márta jegyző erre így: az szmsz elkészítésének határideje december 31-e, ezért kellett az asztalra tenni. Ám, ha a képviselő úrnak olyan nagyszerű javaslatai vannak a szabályzathoz, adja be írásban, hadd ismerje meg mindenki. Mire a képviselő kérte a jegyzőt, hogy mellőzze a jelzőket. E kisebb szópárbaj után levették a napirendről — két tartózkodás ellenében — a témát. Csaknem hasonló sorsa lett a pénzügyi heyzetről szóló beszámolónak és az 1991. évi ideiglenes költségvetésnek. A képviselők ugyanis tudni serették volna, mennyi pénz van a kasszában. Ám az iletékes előadó arra hivatkozott, hogy nem érkezett még meg a bankszámlakivonat. Hozzávetőlegesen 1 milliójuk lehet, plusz 1 millió tartós betétben. A képviseők közül többen úgy vélekedtek fölösleges volt a pénzügyi beszámolót elkészíteni, mert semmi sem derült ki belőle. Köszönik szépen, látták, de nincs miről dönteni. Rábólintottak mégis, mivel ellenkező esetben megbénul az éset a faluban. Ám — adták ki az ukázt egyes testületi tagok — máskor jobban készüljenek fel a hivatal dolgozói, hogy a képviselők kérdéseire érdemben tudjanak válaszolni. Forgó Mihály alpolgármester (ő vezette az ülést) viszont az előadók felkészültek most is és ő minden kérdésére választ kapott. Lesöpörtetett egy újabb előterjesztés, mert pártként viselkedő érdekcsoport nézetét tükrözte többek szerint. Ezért nem fogadták el Borda Sándor jelölését a választási bizottságba, helyette Fiszik Ferencre voksoltak a pártok képviselőinek egyetértésével. Nem aratott sikert Szentes polgármesterének a levele sem, melyben kéri a támogatást a város megyeszékhelyi rangjának visszaszerzéséhez. Mint mondták: ennyi erővel nemcsak Szentes, meg Makó, hanem Csongrád is lehetne megyeszékhely. Nekik Szentessel semmi bajuk, még közelebb is lenne, mint Szeged, de nagyon sokba kerülne az áttelepítés Egyébként is, a köztársasági megbízott székhelye szintén Szegeden van. Külön misét érdemelne a vágóhíd. Az ülés vége felé bedobta a bombát az egyik meghívott, Szentirmai Béla. A lényeg: elküldött 3 vágóhídról egy rokkant dolgozót az alpolgármester, polgármesterjelölt. A tisztségviselő szerint azért kellett elbocsátani ezt az embert, mert italozott a munkahelyén Csakhogy a volt tanácselnök, s egyben polgármesterjelölt, Tóth Endre Lajos hozzátette: december 18-án kapta meg a dolgozó a felmondást, miután neki, Tóth Endre Lajosnak átadta az ajánló céduláját december 17-én. Miként jeleztük fentebb, Csanyteleken. öten indulnak a pótválasztáson: Borda Sándor, Forgó Mihály, Nagy Mátyás, Tóth Endre Lajos és Veres Janó* BALÁZSI ÍRÓ* „Söprögettek” a képviselők Csanyteleken Telefonon jött a füles A haj ésszel jár alföldjáró barátaim mesélik, mi magyarok már nem is vagyunk olyan érdekesek nekik. Elszállóban varázsunk. Rábólintanak ugyan kétségtelen eredményeinkre, ami inkább a rendszerváltás politikai fényében érhető tetten,, hogy intelligens forradalom volt, nem ránódtunk atomjainkra, a forint is forint maradt, satöbbi. Hanem a tempó ellassulása, a piszlicsáré pralamentarizmus és környéke nemigen képes tűzbe hozni már a fene nagy pluralista múltjuktól elkényeztetett demokráciákat. Abban persze igazuk van, ha sok mindent nem értenek. Nem értjük igazán mi sem. Címervitákban alámerülni, mikor ott mered a földörvénytelenség, taxisblokád dől közúthálózatunkra szinte egyik pillanatról a másikra, s megbénul az ország. Máig nem tudni egészen pontosan, mitől csappant akkorát a rendszerváltás eufóriája, hogy a helyhatósági választásokra már közönnyé dermedt a lelkesedés; tüntetnek a diákok, pedagógusok, mozdonyvezetők (ki nem vonul az utcára ma már); pillanatnyilag nincs, ki megmondhatná, privatizálták-e a magyar sajtót, bejöttek-e az árverezésen kikürtölt pénzek, és mire fordítják, miközben éppen a sajtótól is Nemzeti Alapítványra gyűjt az MDF-szárny. Et cetera, et cetera. Valós az aggály: ha már ilyen européer módon tudtunk produkálni példaértékű rendszerváltást, miért nem lehetünk — ez egyszer a történelmünk során, éppen a legfontosabb kérdésekben — egységesek, végre, s játsszuk el az igazi nagy játszmát közösen? Mondjuk, nagykoalícióban akár? Hogy ne politizáljunk, amíg üres a kosár. Az új esztendő hajnala, a század utolsó évtizedéé, morfondírozza belőlem papírra, valóságos hajnalon, e kétségeket szaggató dilemmát. Annak tudata, hogy valamiféle költségvetése csak-csak lett ennek az országnak, de hiányoznak még belőle az önkormányzatok költségvetései, amelyek várható izzadtan hasonló adokkapok játszmák, politikai csatározások elé néz helyhatóságilag, immáron darabokban az ország. A Parlament leadta a labdát. Azt is mondják, a kormánypártok passzolták át a felelősséget annak az ellenzéknek, mely a helyhatósági választásokon vett revánsot az elúszott parlamenti többségért, a kormányzásért. Itt a piros, hol a piros. bár Mindazonáltal marad a remény. Hogy a most már kézzel fogható valóságában ránk szakadt szükség, gazdasági regresszió, adóháló, szegénység, munkanélküliség (és sorolhatnám) végre rendezi sorainkat, s megpróbálunk együtt kinyavalyogni valamit Pártállástól függetlenül, mindig az adott célok, ügyek érdekében, vérfagyasztóan racionálisan. Csak az eszünk ittenbe, meg a nagyobb bajoktól, az összeomlástól. A józan eszünk. Ami előbb a betevő falatot igyekszik előteremteni, s csak utána politizál. Gribojedovnak, a klasszikus orosz drámaírónak van egy darabja: Az ész bajjal jár. Nem rólunk írta. Mert hisz nekünk már itt a baj. Beérnénk annyival, ha ész kerülne hozzá. K A 23 011-en, a rendőrség Csongrád megyei ügyeletén, a kötelező hírek vártak. Az új évben, tegnap hajnali fél 4 előtt pár perccel, magyar állampolgár, a Romániából származó Tollas Szabolcs 32 évesen, részegen, az új Tisza-híd szegedi hídfőjénél karambolozott egy taxival. A vétkes Tollas életveszélyes sérülésekkel került kórházba, de sajnálatosan az autójában ülő két 8 éves ikergyermeke és a felesége meghalt. A taxi vezetője és utasa súlyosan sérült. Halál a hídfőben A betörők sem aludtak újév hajnalán. Hódmezővásárhelyen a Zsigmond utca 3. szám alatti lakásból félmillió forint pénzt és arany ékszereket loptak. A tettesek elég ismeretlenek. Csupán anynyit tudni, hogy a kettős zárral biztosított ajtón behatolva lopott loptak.