Délvilág, 1991. március (48. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

48/51. 1991. márc. 1.- péntek A reggeli hírlap ára: 6,20 Ft Hat hétig tartott a Sivatagi Vihar Kuvait felszabadult, az iraki hadsereget legyőz­tük — jelentette be helyi idő szerint szerda esti beszédében George Bush. Az amerikai elnök közöl­te, hogy a szövetségesek éjféltől (közép-európai idő szerint reggel 6-tól­ tűzszünetet léptetnek életbe, de annak fenntar­tását feltételekhez kötik. Az elnöknek a Fehér Ház­ból sugárzott beszédét vala­mennyi tv- és rádióhálózat élő adásban közvetítette. Bush igen mértéktartó han­got ütött meg, hangoztatva, hogy nincs helye a dicsek­vésnek, de az ország joggal büszke katonáira és szövet­ségeseire, akik mellette vol­­­­tak a válságban — mind­­■ azokra, akik lehetővé tették a gyors, döntő és igazságos győzelmet. Bush bejelentette, hogy hat héttel a háború kezdete és 100 órával a földi had­műveletek megkezdése után a szövetségesek éjféltől fel­függesztik a támadó hadmű­veleteket, s Irakon múlik, hogy ez tartós fegyverszü­nethez vezet-e. A feltételek: — Iraknak haladéktalanul szabadon kell engednie min­den hadifoglyot, más orszá­gok állampolgárait, a kuvai­ti foglyokat, és tájékoztatást kell adnia minden földi és tengeri akna helyéről, típu­sáról. — Iraknak végre kell haj­tania valamennyi, az ország­ra vonatkozó ENSZ-határo­­zatot, beleértve azt, hogy érvényteleníti Kuvait beke­belezését, és el kell fogad­nia az elvet, hogy kártérí­téssel tartozik az agresszió­jával okozott károkért, vesz­teségekért. A koalíció felhívja az ira­ki kormányt: jelöljön ki ka­tonai parancsnokokat, akik 48 órán belül találkoznak a szövetségesek képviselőivel, hogy megtegyék a tűzszünet­hez szükséges katonai intéz­kedéseket. Amerika kérni fogja az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, hogy a testület gondoskod­jék a háború befejezéséhez szükséges lépésekről. A támadó hadműveletek felfüggesztésének feltétele, hogy Irak nem tüzel a szö­vetséges csapatokra, és nem indít Scud-rakétákat egyet­len ország ellen sem. Amennyiben Irak bármely feltételt megsérti, a szövet­séges csapatoknak szabadsá­gukban áll újra felvenni a harcot. Bush hangoztatta, hogy a koalíciónak nem az iraki néppel, hanem vezetőikkel, mindenek előtt Szaddám Huszeinnel volt viszálya; az iraki nép nem ellenség, nem törekszenek elpusztítására. A hadifoglyokkal jól bánnak, és várják a napot, amikor olyan vezetése lesz az or­szágnak, amely kész béké­ben élni szomszédaival — mondotta. Immár a jövőbe kell néz­ni, fejtette ki az amerikai elnök, és bejelentette, hogy James Baker külügyminisz­ter már a jövő héten a tér­ségbe utazik, hogy — egyet­értésben a szövetségesekkel — a békéről tanácskozzék. — A háború mögöttünk van, s előttünk a feladat, hogy potenciálisan történelmi bé­két teremtsünk — fejezte be beszédét az amerikai elnök. * A Szaúd-Arábiában dol­gozó magyar egészségügyi kontingens megbízatása leg­feljebb hat hónapra szól, de a Honvédelmi Minisztérium szeretné, ha minél előbb hazatérnének — közölte az MTI érdeklődésére csütör­tök reggel Keleti György ez­redes, a tárca szóvivője. Elmondta: a háború be­fejeződésével azonban még nem ér véget a katonai gyó­gyító munka. A tárca most értesítést vár a szaúdi ha­tóságoktól, hogy meddig tar­tanak igényt a magyar szak­emberekre. * Iraki vereségről a szakér­tők. A szövetségesek nyo­masztó légi fölényüknek és hadászati megtévesztő mű­veleteiknek köszönhetik a háború gyors befejezését. Schwarzkopf tábornok sike­res hadászati koncepciójá­nak fő eleme az volt, hogy dezinformálta az iraki had­vezetést, és elhitette Bag­daddal, hogy a hadművele­tekben nagy szerepet fog játszani a szövetséges part­raszállás Kuvaitban. Az ira­kiak elhitték ezt. A part­raszállásból nem lett semmi, viszont a szövetségesek nagy sebességgel nyomultak északra, és ostromgyűrűbe vonták az iraki csapatokat. Az iraki légierő bénítva volt, s így a bagdadi hadveze­tés mindebből semmit sem vett észre, csak akkor, ami­ (Folytatás a 4. oldalon.) Elkelt a szanitergyár is — A kerámiaipar Mercedese a nyerő Hogy marad egyben a Porcelán? — Hogy áll most, 1991. február végén a különböző gyárak privatizációja? — kérdeztem újra Tóth Lászlót, az Alföldi Porcelángyár ve­zérigazgatóját. — Az átalakulási folya­matban a tervek szerint az edénygyárat a szanitergyár követte, annak ellenére, hogy egyik legnyereségesebb egy­ségünk volt. Ám annyi pénzt nem hozott a konyhára, amennyivel jelentősen fej­leszthettük volna. Márpedig az új helyzet, vagyis az, hogy az import liberalizálásával hazai „egyedülállóságunk” megszűnt, föladta a leckét a vállalatnak. Választhattunk: vagy lépünk, vagy végérvé­nyesen lemaradunk a ver­senyben. Nyugaton tudniillik a mi termékeink eddig is az alacsony árkategóriájú ter­mékek közé tartoztak. — Kik versenyeztek a hódmezővásárhelyi gyárért? — Európa 6 legnagyobb szanitercége jelentkezett, akik közül az első menetben 4-et találtunk alkalmasnak a további tárgyalásokra. Idő­közben azonban a burkoló kft.-ről kiderült, hogy nem produkált akkora nyereséget, mint amekkorára számítot­tunk, így új fordulatot vet­tek az események. Elhatároz­tuk, hogy a szanitert a bur­kológyárral párosítva kínál­juk föl megvételre. Tehettük ezt azért is, mert a szaniter­gyár iránti igény nagyon erős volt. A feltételeket, vagyis a készpénzigényt, a gépesítést, a teljes jogi ál­lomány átvételét mi diktál­tuk. — Ki győzött a külföldiek közül? — A német Villeroy-Boch, amelyet a kerámiaipar Mer­­cedeseként is jellemezhe­tünk. Nem volt könnyű a döntés, hosszas mérlegelés után hoztuk meg, 1990. kará­csonya előtt. 1991. január 30- án pedig szándéknyilatkoza­tot írtunk alá a partnerrel. Rögzítettük a feltételeket —, például azt, hogy az átalaku­lás során nem lesz elbocsá­tás — valamint leírtuk: előbb az Alföldi Porcelán­­gyár maga is részvénytársa­sággá alakul, s ezután jön létre a vegyes vállalat a sza­­nitergyáregységből és az Al­földi Burkolólap Kft.-ből. Az Állami Vagyonügynökség különben kedvezően reagált a kezdeményezésünkre, hi­szen igen jó pénzért kelt el a két egység. Megállapodtunk továbbá a vagyonügynökség­gel, hogy az rt. és a vegyes vállalat alapítási kérelmeket egyszerre adjuk be. — Hogyan képzeli el az Alföldi Porcelángyár jövőjét részvénytársasági formában? — A cél az, hogy a vállalat egyben maradjon, működő­képes legyen, és ne fenyeges­se az embereket a munkanél­küliség. Ehhez elsősorban pénzügyi befektetőket kere­sünk. Elképzeléseink szerint a részvénytársasághoz tarto­zik majd a gazdasági társa­ságokban és vegyes vállala­tokban levő vagyonrész ke­zelése és működtetése, a szol­gáltatások szervezése és új profilok kialakítása. — Elárulom, mielőtt önt fölkerestem, névtelen levelet kapott szerkesztőségünk. Eb­ben az ismeretlenek a követ­kező vádakat hozzák fel a szanitergyár vegyes vállalat­tá alakítása ellen.­ rossz üz­letet csinálnak, akárcsak a franciákkal az edénygyár esetében; miért kell egy nye­reséges gyárat eladni; a dön­tés előkészítésébe nem von­ták be a dolgozókat; az al­kalmazottak tartanak a mun­kanélküliségtől; a jelenlegi vezetők a várományosai a vegyes vállalat igazgatói posztjainak. Kíván-e ezekre a fölvetésekre válaszolni? — Arra már pár szóban utaltam, mire lett volna elég a szanitergyár nyeresége a jövőben. Említettem továbbá, hogy a feltételeket mi szab­tuk, tehát kikötöttük, hogy elbocsátásokra nem kerülhet sor. Anyagi szempontból is a Villeroy-Boch ajánlata volt a létező legkedvezőbb. Nem igaz viszont, hogy a dolgozó­kat nem vontuk be a dönté­sek előkészítésébe. Vala­mennyi szakszervezetet fo­lyamatosan tájékoztattuk a tárgyalásokról, valamint be­vontuk őket a szándéknyilat­kozat véleményezésébe. S mivel az Alföldi Porcelángyár jelenlegi vezetésének nagy többsége nem a vegyes vál­lalatnál fog dolgozni, nem beszélhetünk vezetői átmen­tésről sem. — A Francia—magyar ve­gyes vállalat (edénygyár) első negyedéve — hisz csak októberben alakult — milyen reményekkel kecsegtet? — Sikeres negyedévet zárt, de ezt még a tulajdonosvál­tásból következő lendületnek tulajdonítom. Az elkövetke­zőkben műszaki és szakmai téren sokat kell fejlődnie. FEKETE KLÁRA Amikor tavaly október 1-jén részvénytársasággá, s egyben francia—magyar vegyes vállalattá alakult át az Alföldi Porcelángyár edénygyára, jeleztük: a privatizá­lásnak nincs vége. A vállalat vezetése tervbe vette, hogy a máris önállóan, kft. formában tevékenykedő egységeket sorra külföldi tőkével házasítja Mindeköz­ben maga a „nagyvállalat” is részvénytársasággá ala­kult át. Miért e Vásárhelyen a közelmúlt­ban életbe lépett új közte­rület-használati díjak nagy felháborodást váltottak ki. Vajon tényleg szükség volt-e és miért, ilyen mértékű díj­emelésre? A kérdésre Csáki Imrétől, a polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetőjétől kértünk választ. — Feltétlenül kellett vala­milyen megoldást keresnünk a belvárosban és a forgal­masabb útszakaszokon gyak­ran kialakuló elviselhetetlen állapotok felszámolására. Azzal ugyanis gondolom mindenki egyetért, hogy a földre kirakott csempészhol­mik értékesítését nem néz­hetjük jó szemmel, és főként nem támogathatjuk. Emellett lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy az igényesebb kö­rülmények között árusítani kívánó kisiparosoknak meg­felelő környezetet tudjunk biztosítani. Ezért kellett­­olyan közterület-használati díjakat megállapítani, hogy azok kifizetése csak egy bi­zonyos mennyiségű termék rendszeres értékesítése mel­lett legyen gazdaságos. De hangsúlyoznom kell, hogy így is nagyon alacsony ösz­­szegeket fizetnek az árusok. Példaként említhetem, hogy a belvárosban a kereskedel­mi, szolgáltató tevékenysé­get folytatók havonta 80 fo­rintot fizetnek egy négyzet­méternyi helyért. Ez az ösz­­szeg az ország más városai­ban eléri a 700-800 forintot is. Nálunk viszont még ezt a térítési díjat is rablásnak tartják a kereskedők! Sokan azt hiszik, hogy az önkor­mányzat ebből akarja pótol­ni költségvetési hiányait. Ez nem így van. Csak utána kell számolni és kiderül: a befolyt pénz sajnos messze alatta van Vásárhely adós­ságállományának! Ugyanak­kor viszont az önkormány­zat felelőssége az, hogy biz­tosítsa a város esztétikai vé­delmét és nyugodtan lehes­sen közlekedni a belváros­ban, az üzletek környékén. N. R. J. r HAMU HM TME0CENTRUM II OLCvSAÓsAboS,'íTME IfT' > fabmfbvísíb Fhti Hódmezővásárhely, Lenin u. 3. Keresse fel üzletünket \ GABRIEL \ nagy választékban kaphatók .MnBANni RimrBAN f/f.. (“tyu alatt) CIPÓ, BŐRDÍSZMŰ, KÖTÖTTÁRU, \ TAXI MAKÓ \ műtrágyák vetőmagvak a MORANDI RimKBAN * 7 4 hangszoros, hordozható, BÉBIHOLM1 1 i/iAi, M/iAU 1 növényvédő szerek kukorica Hódmezővásárhelyen. .-5Z£SíO, TONOVAM MTI 2 normájú rádió ACORDOVANIll-BAN \ 11­199 \ rotakapák zöldségmagvak Eredeti olasz farmemadrá- __ melegszendvics 1598 helyett 1298, Vásárhely, Bajcsy-Zs. u. 37. (a kerék- % \ fólia napraforgó­sok kaphatók 4 színben, 14 __ burgonyás tallér • Wallemanhez Music Center párboltban) 1­10 Ft-os kiállás­­ kézi fűrész lucerna fazonban, csak 1900 Ft-ért, _ , , * ; 2 fejhallgató + adapter hétfőtől péntekig 8.30-17 óráig, 1 , , ,, , , m zsákok virágmagvak ^^^m­íg a készlet tart. ° .. . .^fj 2 hangfal (mini) 798 helyett 598, szombaton 8.30-12 óráig. ^ telefonhívás eseten ^ Márton György magánkereskedő Mielőtt a tisztelt hódme­zővásárhelyi rendőrkapi­tányság előtt bármiféle gya­núba keverednék, sürgősen közölnöm kell: nem az épí­tőipari vállalat Tanácsköz­társaság téri, központi épü­letébe akartam behatolni egy ködös éjszakán. Pusztán a cég Hóvirág és Dobi István utca között, ott a kőfalnál található raktártelepébe sze­rettem volna bejutni. Este volt, tapogatództam a térdig érő sárban, s fél kézzel hoz­záértem egy lakattal lelán­colt kapuhoz, majdnem be­dőlt az egész „tákolmány”. A tartóoszlopot alig bírtam visszaráncigálni a helyére. Istenemre mondom, komo­lyan megrémültem: mi lesz, ha erre jár egy „nyakken­dős­” URH-s kocsi? Az igazi kapun azután egyik ismerősöm engedett be. Nevét nem árulom el, mit lehet tudni, eme fene nagy demokrácia közepette nem esik-e valami baja sze­gény embernek? Amit a jótékony félho­mályban láttam, alig va­gyok képes szavakkal kife­jezni : mindenfelé szétheve­rő, de használható transzfor­mátorok, ép csövek, jó ká­belek, alkatrészek, nagy ér­tékű szendvicspanelek, iro­dabútorok, munkavédelmi szempontból abszolút sza­bályellenesen tárolt hegesz­tőkészülék (mellette, a föl­dön, a palackok) és sorol­hatnám tovább. Botorkálunk még egy ki­csit az udvar „vendégma­rasztaló” pocsarában, azután bementünk a melegedőnek nevezett bodegába. Eleddig volt annyi sejtésem, hogy az építőipar soha sem tartozott a patikatisztaságú munkahe­lyek sorába, ám amit abban a helyiségben tapasztaltam, az bizony ép ésszel alig fel­fogható: piszkos falak, mocs­kos padló, az asztalon több hónapja lerakodott koszré­teg, évek óta nem használt pufajkák, szagosabbnál sza­gosabb bakancsok. A telep persze „töksötét”, csak a bodega előtti térség van megvilágítva, ahol egy kon­ténerben, állítólag értékes eszközöket raktároznak; a többit viheti az, aki akar­ja? Ez a raktártelep azóta lé­tezik, mióta a környéken, körülbelül tizenkét eszten­deje felépültek az első la­kóházak. Bizonyára, nyaran­ta, kitűnő patkányfészek volt. A múlt időt viszont ta­lán most elfelejthetjük, hi­szen úgy hírlik: a polgár­­mesteri hivatal műszaki iro­dája kötelezte a Csomlépet a terület kiürítésére és elha­gyására. Időszerű intézkedés volt. Kár, hogy a közel­múltban, amikor már szin­tén sokat beszéltünk a kör­nyezetvédelemről, erre a lé­pésre nem került sor... NAGY ATTILA Csak egy oszlopon múlt Majdnem betörtem a Csomléphez

Next