Délvilág, 1991. július (48. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

Magyar nem hallgatja Torgyánt A „kárpótlás” tönkreteheti am Voltak ott kisgazdák, MDF-esek, meg szocialis­ták, persze fideszesek és demokraták is, és ki tud­ta felmérni, hogy még mi­lyen pártállásúak azon az elmúlt hétvégi csongrádi fórumon, amelyen részt vett Magyar Bálint (SZDSZ), és Orbán Viktor (Fidesz), országgyűlési képviselő. A privatizáció és a kárpótlási törvény kapcsolatáról Magyar Bá­lint többek között azt fej­tegette: az állami tulaj­don lebontása egyedül a külföldi tőkére alapozva nem lehetséges. De a ma­gyar vállalkozói réteg sem képes jelentős tőké­vel beszállni a privatizá­cióba. Viszont a kárpótlási jegyek „mehetnének” a privatizációba, ám az el­fogadott törvény szerint ezek aligha lendítenek na­gyon a gazdaságon. Orbán Viktor elöljáróban arról szólt: az összes demok­ratikus párt­­tudta, hogy nem lehet rögtön jólét a rend­szerváltást követően. Mert a világon még sehol sem volt arra példa, hogy egyidejű­leg kiépítenék a demokrácia intézményrendszerét, és ke­zelnék a súlyos gazdasági válságot. A Fidesz azt sze­retné,­­ha egyetértés lenne az ország sorsát befolyásoló legfontosabb kérdésekben. Idesorolja a kárpótlást és a privatizációt is. Ám az el­lenzék hiába mondta el vé­leményét ezekről, nem vet­ték figyelembe. * Eltelt egy év a választások óta, 3 év múlva jön az újabb megméretés. Mit csi­nál ilyenkor a kormány, mely nem tudott eredményt fölmutatni? Olyan kérdése­ket keres, amelyek jól meg­osztják a társadalmat Min­t például a kárpótlás ügye. S elhiteti a Fideszről: az sen­kinek semmit nem akar visszaadni. Így persze, hogy nem fognak rájuk szavazni az emberek. Pedig a kár­pótlás teljesen tönkreteszi az ország gazdaságát. Ehelyett azt kellett volna tenni: elis­merik, hogy az embereket — Torgyánul szólva —­­meg­rabolták, kifosztották, és szimbolikusan kárpótolják őket Hiszen be kellene lát­ni, hogy az államnak nin­csen pénze. Neki is jár 50 holdnyi az apósa után, s az elfogadott törvény a város­ban lakó Orbán Viktornak kedvez. Az apósának ugyan­is már nincs ereje megmű­velni a földet, ezért Orbán úr kiadja majd a faluban önöknek, hogy dolgozzanak rajta. A törvény szerint ne­ki joga lesz ahhoz (ezt visz­­szásnak t­artja), más fiata­lokkal művelhesse a földjét. S a bérleti díjat dehogy fek­teti ő a termelésbe, inkább jobb lakásba költözik, meg autót vesz. A kárpótlási tör­vény végrehaj­tásával az a helyzet áll elő: a városiak kiszivattyúzzák a tőkét a faluból, felhatják a mező­­gazdasági term­ékek érát stb.... Hát ezt szavazták meg a kormánypártok. A vagyonjegyet el kell felejte­ni szerinte, külföldi tőkével szükséges privatizálni, mert nincs más megoldás. Magyar­izánrint arról szólt, hogy a tsz-ek harmada akut válságban van. A kárpótlási törvény csak felgyorsítja a szövetkezetek összeomlá­sát, és kockán forog, mint­egy 200 ezer falusi nyugdí­jas megélhetése. Újabb lavi­nát is elindíthat a törvény: jönnek majd a jogi szemé­lyek — a gazdakörök, ipar­­testületek, az összes párt stb. — és visszakérik a tu­lajdonukat Kérdésre vála­szolva magyarázta: nem azért kapja a képviselői fi­zetését, hogy reggeltől estig a teremben ülve Torgyánét hallgassa. Ha ezt tenné csak, visszaélne a választói bizal­mával. Orbán Viktor annak az ér­zésének is hangot adott: a kormány nem is akarja végrehajtani a kárpótlást. Gondolnak majd egyet, és a pénzügyminiszter bizony könnyen felfüggesztheti a kárpótlási jegyek beváltá­sát ... * A három­hármas listáról az SZDSZ-nek az a vélemé­nye, aki szerepel rajta, szó­lítsák föl, hogy mondjon le. Ha nem akar, akkor hozzák csak nyilvánosságra. Politi­kai zsarolás egyébként az egész, amit már lejátszottak kicsiben a kisgazdáknál. Orbán Viktor úgy van vele: az ügynökök nevét nyilvá­nosságra kéne hozni, min­denféle szankció nélkül. Vagy csak önmagát világít­sa át a Parlament. BALÁZSI IRÉN Első nekifutásra leszavaz­tak egy képviselői indítványt a csongrádi önkormányzat elmúlt hétvégi ülésén. A tes­tület második félévi munka­terve volt éppen napirenden, amikor Horváth V. János ja­vasolta : ütemezzék már be megint az alpolgármester választást, merthogy az ed­digi kísérletek kudarcba fulladtak. Az időpontra vo­natkozó javaslatát, október 25-ét azonban elvetette a tes­tület. Erre Vincze László újabb dátummal hozakodott elő: október 4. Ezt elfogad­ták a társai. Hogy lesz, vagy nem alpolgármesterük a csongrádiaknak októberben, ez még a jövő zenéje. Lo­soncziné polgármester any­­nyit hozzáfűzött: ha októ­berben sem lesz, akkor sem esem kétségbe. Július 5-étől 19-ig ő minden esetre sza­badságra megy, s a testület úgy foglalt állást, hogy tá­vollétében Horváth Sándor képviselő helyettesíti majd. Egy ártatlannak tűnő elő­terjesztés kapcsán két tábor­ra szakadt a testület. Az idei bevételi és kiadási előirány­zatokat módosították, ami­kor a 600 ezer forint fenn­akadt a rostán. Ennyit kéne fizetni ugyanis a Városháza homlokzatára kerülő új cí­mer kivitelezési munkálatai­ért. Balogh György az ön­­kormányzat szűkös anyagi helyzetére hivatkozva java­solta: halasszák el a sitt cse­réjét. Nagypál Sándor ellen­ben követelte, hogy tüntes­sék el a városi tanács fel­­iratot, mert a lakosságot igenis irritálja, írjanak ki pályázatot az eltávolításra, magánvállalkozók leveszik azt, vagy ötvenezerért, s a külföldiek sem fogják meg­kérdezni, hogy mit tüntet­tek el az épület homlokzatá­ról, mivel tudják: Magyar­­országon rendszerváltás volt. Máthé Pál is úgy vélekedett, hogy minél előbb távolítják el a régi feliratot. Azt nem értette Koncz József, miért kerül 600 ezer forintba a cse­re, amikor önköltségi alapon jóval olcsóbban megcsinál­hatnák. Ám Balogh György úgy vélekedett: akkor a templomra is ki kéne írni, hogy az templom. Most, ami­kor 30 miliónyi a költségve­tési hiány, amikor gondot okozhat a 60 ezer forintos, előre nem tervezett szemét­szállítási számla kiegyenlíté­se, vétek a városháza felirat­ra, meg az új címerre költe­ni. Kókányolni pedig nem szabad, ha a városhoz mél­tó, képzőművészeti szem­pontból igényes kivitelezésre nincsen pénz. Nagyistók Ti­bor, a pénzügyi ellenőrző bi­zottság véleményét ismertet­ve elmondta: első lépésként távolítsák el a városi tanács feliratot, és az anyagiak függvényében tegyék majd föl az újat. Fülöp Mihály er­re annak a kételyének adott hangot, hogy koszos marad a homlokzat, ha megbolygat­ják a régi felírást. A továb­biakban nehéz volt követni a dolgok menetét, hiszen a szavazások többszöri próbál­kozás után sem hoztak ered­ményt. Végül úgy döntöttek, hogy most nem döntenek cí­mer ügyben. Annyi viszont bizonyos: a 600 ezer forintot kiadásként nem állították be­ a költségvetésbe. A Nagypál Sándor által ki­fogásolt 300 ezer forintot azonban igen. Ennyit kell tudniillik költeni a munka­ügyi iroda átalakítási mun­kálataira a Városháza udva­ri részén. Az összeg egyéb­ként is csak az anyagköltsé­get tartalmazza, a kivitelező a városgondnokság. A ráfor­dítás pedig egy év alatt meg­térül, mert a munkaügyi hi­vatal jelentős bérleti díjat fi­zet majd az önkormányzat­nak. B. I. Leverik a régi címert Csongrádon ? I HM fl B­­ra­ff s­em­ esik kétségbe Losoncziné HÉTFŐ, 1991. JÚLIUS 1. Magyarország függetlenségét köszöntötték xxx-n-XxX-XvXvX-x-xi.vX-XsvXvXv:x-x-x&vXv: . : SS . . ? wí % •. ‚v / f + % vX '‚v. .■* S:@: x::: .. ünnepi műsor Vásárhelyen Mintegy kétszáz ember gyűlt össze a városháza dísz­termében arra az ünnepi ülésre, amelyet hazánk szov­jet katonai megszállás alóli felszabadulásának alkalmá­ból rendezett az MDF helyi szervezete. Antallóczy Péter, a vásár­helyi szervezet elnöke beve­zetőjében elmondta, hogy ebből az örömből és ünnep­lésből elmarad az eufória. A csendes ünneplésnek és visz­­szafogottságnak több oka is van. Egyebek között figyel­ni kell a szovjetek érzelmeire és szem előtt kell tartani a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Ezután bemu­tatta az elnökség tagjait és az ünnepségen szereplő mű­vészeket. A Himnusz elének­­lése után Horváth Balázs tárca nélküli miniszter tar­totta meg ünnepi beszédét. Elmondta, hogy az ország, a kormány — a gazdaság és a társadalom átalakításával párhuzamosan — tudatosan készült arra, hogy Magyar­­ország szuverén államként Európához integrálódjon. Kiépültek nemzetközi kap­csolataink, melyek biztonsá­gos hálót szőnek az ország köré, s ezt úgy sikerült ki­építeni, hogy közben fel­bomlott az évszázad egyik legundorítóbb paktuma, a Varsói Szerződés. Szólott még arról, hogy a térségben, a körülöttünk zajló események prognosztizálatlanok, és a sebes rendszerváltási folya­matok magukkal hozták hordalékukat, amiről nem tudni, hogy mikor tisztulnak le. A „kifutópálya” közepén, vége felé vagyunk már Európa felé — folytatta —, s ha a mi gazdaságunk, tár­sadalmunk átalakul, akkor ez a változás kihatással lesz a magyar kisebbségre is, és akkor jön el igazán a sza­badság napja, amit együtt ünnepelhetünk majd öröm­mel és felszabadultan. Ezután Csoóri Sándor köl­tő emelkedett szólásra. — Mi mindig egy rövid időre felszabadultunk a történe­lem folyamán — mondta —, aztán rögtön megszálltak bennünket törökök, Habs­burgok, németek, oroszok. Mi mindent tudomásul vet­tünk az idők folyamán s ezért nem tudtunk igazán teljes örömmel ünnepelni. Szerettük volna — folytatta —, ha először a lelkekben zajlik le a forradalom, az átalakulás, s ezután kö­vetkeznek a fejlődés más lépcsőfokai, mert mielőtt be akarunk tagolódni Euró­pába, előbb saját arcula­tot kell teremtenünk, és ehhez újra fel kell támasz­tani azt a nemzeti érzést, ami több évszázadon keresz­tül életben tartotta a ma­gyarságot. Erre hozta példának azt, hogy régebben borivók or­szága volt ez a nemzet, és most sör- és vodkaivók let­tünk. Észrevétlen átalakulás ment végbe, amiben elveszí­tettük karakterünket, stílu­sunkat. Úgy gondolom — mondta Csoóri —, hogy a har­madik világháború fejeződött (és fejeződik) be, hiszen olyan helyzetek teremtőd­tek a térségben, amelyek egy világháború utáni állapotra jellemzőek. Gondoljunk csak a két Németország egyesülé­sére, a balti államok függet­lenségi harcaira. Az ünnepi beszédek után Kovács Ti­tusz, Baricsa Katalin és Dé­vai Nagy Kamilla adtak elő verseket, prózákat, megzené­sített műveket. SZ. C. SZ. Vasárnap reggel váltófu­tással folytatódott a szen­tesi ünnepségsorozat Ma­gyarország függetlenségének visszanyerése, a megszálló katonai alakulatok végleges kivonulása alkalmából. Meg­koszorúzták a ligeti bejáró előtt lévő második világhá­borús emlékművet, majd 10 óra után pár perccel Him­nusz és szavalat vezette be a Kossuth téri ünnepséget. Ezen részt vett dr. Pálos Miklós miniszterelnökségi államtitkár és dr. Farkas László köztársasági megbí­zott is. Dr. Barta László, a levél­tár vezetőjének megnyitója után következett az állam­titkár beszéde. Hangsúlyoz­ta, hogy évezredes tragé­diákkal tűzdelt történel­münkben újra független n­emzet vagyunk. A szoci-­­al­izmusnak nevezett idő­szakra 200 esztendő múlva úgy emlékeznek, mint most mi a középkor nagy járvá­nyos betegségeire. Elszámo­lási kötelezettség nélkül tüntettek el embereket csa­ládokat és tradicionális in­tézményeket. Erkölcsi meg­újulásra van szükség és ezért vissza kell nyúlni a kereszténység alapjaihoz. Szabad, önmagukkal és má­sokkal megbékélt emberek sokasága nyitja meg a fej­lődést számos próbáltatást átélt országunkban. Ezután a helyi felekezetek ökumenikus hálaadására ke­rült sor, majd a Szózat és harangszó zárta a Kossuth téri ünnepséget. Ökumenikus hálaadás Szentesen A MAGYAR KORMÁNY NYILATKOZATA A mai napon Magyarország vissza­nyert szuverenitását ünnepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk arra is, hogy hálásak le­gyünk a történelmi szerencsének, és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében. Kelet-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsultak az események, és régiónk ismét a történelem főszereplő­je lett. Magyarországon a demokrácia erői, amelyek hosszú éveken át várakoz­tak és készültek, a Szovjetunióban in­duló olvadásra a nyilvánosság elé lép­tek, és a reformok útjára kényszerítet­ték a szakadék szélére került kommu­nista politikai rendszert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh-szlovák 1968 és az 1980-as lengyel Szolidaritás erőforrásaiból merített — hamarosan elindította régiónk többi or­szágában a diktatúrák felszámolását, melynek következtében leomlott a ber­lini fal, demokratikus választásokat har­coltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivonásá­ról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ün­nep, amely kiemelkedő eseményként író­dik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felsza­badult és boldog, de legyen emelkedett, nagylelkű és mértéktartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltósá­got és higgadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ be­csülését. Ne tulajdonítsunk magunknak valótlan érdemeket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltávozottaknak, hogy ez a nap őket is tovább segítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztességgel vonul vissza, az er­kölcsi erőről és lelki rugalmasságról ta­núskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járuljon hozzá ahhoz, hogy a ma­gyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bontakoz­hasson ki. A mai napon ne csak visszafelé te­kintsünk, hanem előre is. Szuverenitá­sunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesed­nek az újonnan kivívott demokrácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kí­vánja, hogy folytatódjék és terjedjen to­vább keletre és délre az a Nyugat-Euró­­pában megindult integráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek oldódtak fel, és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hirdettek, jöjjön el valóban a mindennapokban is: a nemzeti és helyi sajátosságokból táp­lálkozó egység, a szuverenitás és a min­dent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amely­ben az önrendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség, és a szolidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgya­lások oldják meg, és a háború fenyege­tése örökre megszűnik, mert senki sem próbálja másra erőltetni eszméit, véle­ményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szu­verenitás nem csak felszabadít, de ránk hárítja a felelősség teljes súlyát is sor­sunkért. Magyarország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokrá­ciát és szociális piacgazdaságot terem­teni egy kommunista rendszer után. En­nek jegyében alakítottuk át alkotmá­nyunkat és egész jogrendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az európai demokratikus jogalkotás egész örökségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türel­münk biztosíthatja e vállalkozás sikerét.. Anyagi örökségünk szűkös és nehéz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefogással párosítjuk, akkor megnyer­jük és megtartjuk a világ rokonszenvét és az új évezredbe egy szabad, demok­ratikus és megújhodott Magyarország léphet majd át. (MTI) Nagy Imrére emlékeztek Hódmez. Szombaton délelőtt Vásár­helyen hűvös időben került sor a Nagy Imre nevét meg­örökítő emléktábla avatásá­ra. Lencse József, a helyi Pofosz elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, szerep­lőit és a megjelent érdeklő­dőket. A Himnusz elhangzá­sa után Fónai Jenő, a Pofosz országos elnöke tartotta meg ünnepi-avató beszédét. Szo­morúságának adott hangot azzal, hogy amikor ünnepel­ni kellene, akkor alig va­gyunk. Szólt a társadalmi és politikai közönyről, az év­százados magyar sorsról. Kijelentette, hogy Nagy Imre életútja a tiszta ma­gyar út, és talán még Kop­pány vére is csörgött erei­ben. Nagy Imre 1956-ban pillanatok alatt eldöntötte, hogy melyik a helyes út, amelyen a nemzetnek ha­ladnia kell, és november 4- én az egész világott ébresz­tette fel hangjával. Ezek után saját élményeiről me­sélt, amit a Kisfogházban élt át. Beszéde végén kitért ar­ra a szomorú és elfogadhatat­lan tényre, hogy hiába volt rendszerváltás, Nagy Imre sírja másfél év után is ápo­latlan és elhanyagolt, míg az árulók és kádáristák sírja márványkeretes. Az ünnepi beszéd után Nagy Erzsébet, Nagy Imre leánya leplezte le a dombor­­művet, majd a különböző pártok és szervezetek elhe­lyezték a megemlékezés vi­rágait a Nagy Imre utca 31. számú ház falán. SZ. C. SZ. 3

Next