Délvilág, 1991. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
Magyar nem hallgatja Torgyánt A „kárpótlás” tönkreteheti am Voltak ott kisgazdák, MDF-esek, meg szocialisták, persze fideszesek és demokraták is, és ki tudta felmérni, hogy még milyen pártállásúak azon az elmúlt hétvégi csongrádi fórumon, amelyen részt vett Magyar Bálint (SZDSZ), és Orbán Viktor (Fidesz), országgyűlési képviselő. A privatizáció és a kárpótlási törvény kapcsolatáról Magyar Bálint többek között azt fejtegette: az állami tulajdon lebontása egyedül a külföldi tőkére alapozva nem lehetséges. De a magyar vállalkozói réteg sem képes jelentős tőkével beszállni a privatizációba. Viszont a kárpótlási jegyek „mehetnének” a privatizációba, ám az elfogadott törvény szerint ezek aligha lendítenek nagyon a gazdaságon. Orbán Viktor elöljáróban arról szólt: az összes demokratikus párttudta, hogy nem lehet rögtön jólét a rendszerváltást követően. Mert a világon még sehol sem volt arra példa, hogy egyidejűleg kiépítenék a demokrácia intézményrendszerét, és kezelnék a súlyos gazdasági válságot. A Fidesz azt szeretné,ha egyetértés lenne az ország sorsát befolyásoló legfontosabb kérdésekben. Idesorolja a kárpótlást és a privatizációt is. Ám az ellenzék hiába mondta el véleményét ezekről, nem vették figyelembe. * Eltelt egy év a választások óta, 3 év múlva jön az újabb megméretés. Mit csinál ilyenkor a kormány, mely nem tudott eredményt fölmutatni? Olyan kérdéseket keres, amelyek jól megosztják a társadalmat Mint például a kárpótlás ügye. S elhiteti a Fideszről: az senkinek semmit nem akar visszaadni. Így persze, hogy nem fognak rájuk szavazni az emberek. Pedig a kárpótlás teljesen tönkreteszi az ország gazdaságát. Ehelyett azt kellett volna tenni: elismerik, hogy az embereket — Torgyánul szólva —megrabolták, kifosztották, és szimbolikusan kárpótolják őket Hiszen be kellene látni, hogy az államnak nincsen pénze. Neki is jár 50 holdnyi az apósa után, s az elfogadott törvény a városban lakó Orbán Viktornak kedvez. Az apósának ugyanis már nincs ereje megművelni a földet, ezért Orbán úr kiadja majd a faluban önöknek, hogy dolgozzanak rajta. A törvény szerint neki joga lesz ahhoz (ezt viszszásnak tartja), más fiatalokkal művelhesse a földjét. S a bérleti díjat dehogy fekteti ő a termelésbe, inkább jobb lakásba költözik, meg autót vesz. A kárpótlási törvény végrehajtásával az a helyzet áll elő: a városiak kiszivattyúzzák a tőkét a faluból, felhatják a mezőgazdasági termékek érát stb.... Hát ezt szavazták meg a kormánypártok. A vagyonjegyet el kell felejteni szerinte, külföldi tőkével szükséges privatizálni, mert nincs más megoldás. Magyarizánrint arról szólt, hogy a tsz-ek harmada akut válságban van. A kárpótlási törvény csak felgyorsítja a szövetkezetek összeomlását, és kockán forog, mintegy 200 ezer falusi nyugdíjas megélhetése. Újabb lavinát is elindíthat a törvény: jönnek majd a jogi személyek — a gazdakörök, ipartestületek, az összes párt stb. — és visszakérik a tulajdonukat Kérdésre válaszolva magyarázta: nem azért kapja a képviselői fizetését, hogy reggeltől estig a teremben ülve Torgyánét hallgassa. Ha ezt tenné csak, visszaélne a választói bizalmával. Orbán Viktor annak az érzésének is hangot adott: a kormány nem is akarja végrehajtani a kárpótlást. Gondolnak majd egyet, és a pénzügyminiszter bizony könnyen felfüggesztheti a kárpótlási jegyek beváltását ... * A háromhármas listáról az SZDSZ-nek az a véleménye, aki szerepel rajta, szólítsák föl, hogy mondjon le. Ha nem akar, akkor hozzák csak nyilvánosságra. Politikai zsarolás egyébként az egész, amit már lejátszottak kicsiben a kisgazdáknál. Orbán Viktor úgy van vele: az ügynökök nevét nyilvánosságra kéne hozni, mindenféle szankció nélkül. Vagy csak önmagát világítsa át a Parlament. BALÁZSI IRÉN Első nekifutásra leszavaztak egy képviselői indítványt a csongrádi önkormányzat elmúlt hétvégi ülésén. A testület második félévi munkaterve volt éppen napirenden, amikor Horváth V. János javasolta : ütemezzék már be megint az alpolgármester választást, merthogy az eddigi kísérletek kudarcba fulladtak. Az időpontra vonatkozó javaslatát, október 25-ét azonban elvetette a testület. Erre Vincze László újabb dátummal hozakodott elő: október 4. Ezt elfogadták a társai. Hogy lesz, vagy nem alpolgármesterük a csongrádiaknak októberben, ez még a jövő zenéje. Losoncziné polgármester anynyit hozzáfűzött: ha októberben sem lesz, akkor sem esem kétségbe. Július 5-étől 19-ig ő minden esetre szabadságra megy, s a testület úgy foglalt állást, hogy távollétében Horváth Sándor képviselő helyettesíti majd. Egy ártatlannak tűnő előterjesztés kapcsán két táborra szakadt a testület. Az idei bevételi és kiadási előirányzatokat módosították, amikor a 600 ezer forint fennakadt a rostán. Ennyit kéne fizetni ugyanis a Városháza homlokzatára kerülő új címer kivitelezési munkálataiért. Balogh György az önkormányzat szűkös anyagi helyzetére hivatkozva javasolta: halasszák el a sitt cseréjét. Nagypál Sándor ellenben követelte, hogy tüntessék el a városi tanács feliratot, mert a lakosságot igenis irritálja, írjanak ki pályázatot az eltávolításra, magánvállalkozók leveszik azt, vagy ötvenezerért, s a külföldiek sem fogják megkérdezni, hogy mit tüntettek el az épület homlokzatáról, mivel tudják: Magyarországon rendszerváltás volt. Máthé Pál is úgy vélekedett, hogy minél előbb távolítják el a régi feliratot. Azt nem értette Koncz József, miért kerül 600 ezer forintba a csere, amikor önköltségi alapon jóval olcsóbban megcsinálhatnák. Ám Balogh György úgy vélekedett: akkor a templomra is ki kéne írni, hogy az templom. Most, amikor 30 miliónyi a költségvetési hiány, amikor gondot okozhat a 60 ezer forintos, előre nem tervezett szemétszállítási számla kiegyenlítése, vétek a városháza feliratra, meg az új címerre költeni. Kókányolni pedig nem szabad, ha a városhoz méltó, képzőművészeti szempontból igényes kivitelezésre nincsen pénz. Nagyistók Tibor, a pénzügyi ellenőrző bizottság véleményét ismertetve elmondta: első lépésként távolítsák el a városi tanács feliratot, és az anyagiak függvényében tegyék majd föl az újat. Fülöp Mihály erre annak a kételyének adott hangot, hogy koszos marad a homlokzat, ha megbolygatják a régi felírást. A továbbiakban nehéz volt követni a dolgok menetét, hiszen a szavazások többszöri próbálkozás után sem hoztak eredményt. Végül úgy döntöttek, hogy most nem döntenek címer ügyben. Annyi viszont bizonyos: a 600 ezer forintot kiadásként nem állították be a költségvetésbe. A Nagypál Sándor által kifogásolt 300 ezer forintot azonban igen. Ennyit kell tudniillik költeni a munkaügyi iroda átalakítási munkálataira a Városháza udvari részén. Az összeg egyébként is csak az anyagköltséget tartalmazza, a kivitelező a városgondnokság. A ráfordítás pedig egy év alatt megtérül, mert a munkaügyi hivatal jelentős bérleti díjat fizet majd az önkormányzatnak. B. I. Leverik a régi címert Csongrádon ? I HM fl Braff sem esik kétségbe Losoncziné HÉTFŐ, 1991. JÚLIUS 1. Magyarország függetlenségét köszöntötték xxx-n-XxX-XvXvX-x-xi.vX-XsvXvXv:x-x-x&vXv: . : SS . . ? wí % •. ‚v / f + % vX '‚v. .■* S:@: x::: .. ünnepi műsor Vásárhelyen Mintegy kétszáz ember gyűlt össze a városháza dísztermében arra az ünnepi ülésre, amelyet hazánk szovjet katonai megszállás alóli felszabadulásának alkalmából rendezett az MDF helyi szervezete. Antallóczy Péter, a vásárhelyi szervezet elnöke bevezetőjében elmondta, hogy ebből az örömből és ünneplésből elmarad az eufória. A csendes ünneplésnek és viszszafogottságnak több oka is van. Egyebek között figyelni kell a szovjetek érzelmeire és szem előtt kell tartani a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Ezután bemutatta az elnökség tagjait és az ünnepségen szereplő művészeket. A Himnusz eléneklése után Horváth Balázs tárca nélküli miniszter tartotta meg ünnepi beszédét. Elmondta, hogy az ország, a kormány — a gazdaság és a társadalom átalakításával párhuzamosan — tudatosan készült arra, hogy Magyarország szuverén államként Európához integrálódjon. Kiépültek nemzetközi kapcsolataink, melyek biztonságos hálót szőnek az ország köré, s ezt úgy sikerült kiépíteni, hogy közben felbomlott az évszázad egyik legundorítóbb paktuma, a Varsói Szerződés. Szólott még arról, hogy a térségben, a körülöttünk zajló események prognosztizálatlanok, és a sebes rendszerváltási folyamatok magukkal hozták hordalékukat, amiről nem tudni, hogy mikor tisztulnak le. A „kifutópálya” közepén, vége felé vagyunk már Európa felé — folytatta —, s ha a mi gazdaságunk, társadalmunk átalakul, akkor ez a változás kihatással lesz a magyar kisebbségre is, és akkor jön el igazán a szabadság napja, amit együtt ünnepelhetünk majd örömmel és felszabadultan. Ezután Csoóri Sándor költő emelkedett szólásra. — Mi mindig egy rövid időre felszabadultunk a történelem folyamán — mondta —, aztán rögtön megszálltak bennünket törökök, Habsburgok, németek, oroszok. Mi mindent tudomásul vettünk az idők folyamán s ezért nem tudtunk igazán teljes örömmel ünnepelni. Szerettük volna — folytatta —, ha először a lelkekben zajlik le a forradalom, az átalakulás, s ezután következnek a fejlődés más lépcsőfokai, mert mielőtt be akarunk tagolódni Európába, előbb saját arculatot kell teremtenünk, és ehhez újra fel kell támasztani azt a nemzeti érzést, ami több évszázadon keresztül életben tartotta a magyarságot. Erre hozta példának azt, hogy régebben borivók országa volt ez a nemzet, és most sör- és vodkaivók lettünk. Észrevétlen átalakulás ment végbe, amiben elveszítettük karakterünket, stílusunkat. Úgy gondolom — mondta Csoóri —, hogy a harmadik világháború fejeződött (és fejeződik) be, hiszen olyan helyzetek teremtődtek a térségben, amelyek egy világháború utáni állapotra jellemzőek. Gondoljunk csak a két Németország egyesülésére, a balti államok függetlenségi harcaira. Az ünnepi beszédek után Kovács Titusz, Baricsa Katalin és Dévai Nagy Kamilla adtak elő verseket, prózákat, megzenésített műveket. SZ. C. SZ. Vasárnap reggel váltófutással folytatódott a szentesi ünnepségsorozat Magyarország függetlenségének visszanyerése, a megszálló katonai alakulatok végleges kivonulása alkalmából. Megkoszorúzták a ligeti bejáró előtt lévő második világháborús emlékművet, majd 10 óra után pár perccel Himnusz és szavalat vezette be a Kossuth téri ünnepséget. Ezen részt vett dr. Pálos Miklós miniszterelnökségi államtitkár és dr. Farkas László köztársasági megbízott is. Dr. Barta László, a levéltár vezetőjének megnyitója után következett az államtitkár beszéde. Hangsúlyozta, hogy évezredes tragédiákkal tűzdelt történelmünkben újra független nemzet vagyunk. A szoci-alizmusnak nevezett időszakra 200 esztendő múlva úgy emlékeznek, mint most mi a középkor nagy járványos betegségeire. Elszámolási kötelezettség nélkül tüntettek el embereket családokat és tradicionális intézményeket. Erkölcsi megújulásra van szükség és ezért vissza kell nyúlni a kereszténység alapjaihoz. Szabad, önmagukkal és másokkal megbékélt emberek sokasága nyitja meg a fejlődést számos próbáltatást átélt országunkban. Ezután a helyi felekezetek ökumenikus hálaadására került sor, majd a Szózat és harangszó zárta a Kossuth téri ünnepséget. Ökumenikus hálaadás Szentesen A MAGYAR KORMÁNY NYILATKOZATA A mai napon Magyarország visszanyert szuverenitását ünnepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk arra is, hogy hálásak legyünk a történelmi szerencsének, és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében. Kelet-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsultak az események, és régiónk ismét a történelem főszereplője lett. Magyarországon a demokrácia erői, amelyek hosszú éveken át várakoztak és készültek, a Szovjetunióban induló olvadásra a nyilvánosság elé léptek, és a reformok útjára kényszerítették a szakadék szélére került kommunista politikai rendszert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh-szlovák 1968 és az 1980-as lengyel Szolidaritás erőforrásaiból merített — hamarosan elindította régiónk többi országában a diktatúrák felszámolását, melynek következtében leomlott a berlini fal, demokratikus választásokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivonásáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemelkedő eseményként íródik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de legyen emelkedett, nagylelkű és mértéktartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltóságot és higgadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ becsülését. Ne tulajdonítsunk magunknak valótlan érdemeket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltávozottaknak, hogy ez a nap őket is tovább segítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztességgel vonul vissza, az erkölcsi erőről és lelki rugalmasságról tanúskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bontakozhasson ki. A mai napon ne csak visszafelé tekintsünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újonnan kivívott demokrácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatódjék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat-Európában megindult integráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek oldódtak fel, és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hirdettek, jöjjön el valóban a mindennapokban is: a nemzeti és helyi sajátosságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amelyben az önrendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség, és a szolidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgyalások oldják meg, és a háború fenyegetése örökre megszűnik, mert senki sem próbálja másra erőltetni eszméit, véleményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nem csak felszabadít, de ránk hárítja a felelősség teljes súlyát is sorsunkért. Magyarország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokráciát és szociális piacgazdaságot teremteni egy kommunista rendszer után. Ennek jegyében alakítottuk át alkotmányunkat és egész jogrendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az európai demokratikus jogalkotás egész örökségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türelmünk biztosíthatja e vállalkozás sikerét.. Anyagi örökségünk szűkös és nehéz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefogással párosítjuk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokonszenvét és az új évezredbe egy szabad, demokratikus és megújhodott Magyarország léphet majd át. (MTI) Nagy Imrére emlékeztek Hódmez. Szombaton délelőtt Vásárhelyen hűvös időben került sor a Nagy Imre nevét megörökítő emléktábla avatására. Lencse József, a helyi Pofosz elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, szereplőit és a megjelent érdeklődőket. A Himnusz elhangzása után Fónai Jenő, a Pofosz országos elnöke tartotta meg ünnepi-avató beszédét. Szomorúságának adott hangot azzal, hogy amikor ünnepelni kellene, akkor alig vagyunk. Szólt a társadalmi és politikai közönyről, az évszázados magyar sorsról. Kijelentette, hogy Nagy Imre életútja a tiszta magyar út, és talán még Koppány vére is csörgött ereiben. Nagy Imre 1956-ban pillanatok alatt eldöntötte, hogy melyik a helyes út, amelyen a nemzetnek haladnia kell, és november 4- én az egész világott ébresztette fel hangjával. Ezek után saját élményeiről mesélt, amit a Kisfogházban élt át. Beszéde végén kitért arra a szomorú és elfogadhatatlan tényre, hogy hiába volt rendszerváltás, Nagy Imre sírja másfél év után is ápolatlan és elhanyagolt, míg az árulók és kádáristák sírja márványkeretes. Az ünnepi beszéd után Nagy Erzsébet, Nagy Imre leánya leplezte le a domborművet, majd a különböző pártok és szervezetek elhelyezték a megemlékezés virágait a Nagy Imre utca 31. számú ház falán. SZ. C. SZ. 3