Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
Ópusztaszer, Szer, Szermonostor? Mostanában az emberek történeti vitakészsége is növekvőben van, egyre többen vitatnak eseményeket gyakran egészen más megvilágításban, mint korábban. A csongrádi városi könyvtárban búvárkodva kezembe került a Pallas Nagy Lexikon 1897-es kiadása, a XIV. kötet, s ennek 291. oldalán olyasmire bukkantam, ami elgondolkodtatott, hogy helyes-e az Ópusztaszer elnevezés éppen most, amikor közeledünk a Honfoglalás 1100. évfordulójához. A lexikon szó szerint azt mondja: „Pusztaszer vagy csupán Szer. Magyarországban az első országgyűlés helye. Árpád és vitézei ugyanis - a Névtelen szerint - Zalánon Alpáron győzvén, a Körtvélytó mocsarához jöttek, s 34 napig ott, a Gyümölcsény-erdő mellett maradtak .És azon a helyen a vezér és nemesei megállapították az ország minden igazát, miképpen szolgáljanak a vezérnek és előkelőinek, vagy miképpen tegyenek törvényt minden elkövetett vétekről. S ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helyeket ajándékozó minden lakossal együtt. És azt a helyet, hol mindezeket elrendezték volna, a magyarok tulajdon nyelvükön Szernek nevezték, mivelhogy ott vették szerbe az ország minden dolgát.) Szer vidékén azután Ond népe telepedett le. (896?) A hét vezérnek megfelelően Pusztaszer határában hét nagy halom emelkedik. A nagy esemény emlékére a helyi Árpád-kori birtokosai megalapították a Boldogságos Szűz Mária pusztaszeri apátságát a bencések számára, ami jóval 1233 előtt történt. Birtokosai ez időben az Ondtól származott Kalánok voltak. Kik közül Nánának 1256. október 30-án IV. Béla megengedte, hogy - gyermektelen lévén - monostora javára ősi és szerzett jogairól szabadon rendelkezhessék. 1274 után okleveleink nem szólnak az apátságról, mely valószínűleg tűzvésznek esett áldozatul. Kalán nemzetsége a szeri Pósákban fiú ágon kihalván, Mátyás király (1475) Szer mezőváros egyik felét Ország Mihálynak, a másikat pedig Ungor Jánosnak adta. 1526-ban a mezőváros elpusztult, de ismét felépült, s több birtokos között oszlott meg. 1637 táján kellett végképp elpusztulnia, mert ezentúl mindig Pusztaszernek nevezik. 1669-ben a kecskeméti lakosok szerezték meg, s azóta Kecskeméthez tartozott. 1726-ban azonban ítélet útján a királyi kincstár foglalta el, s ezt III. Károly 1733. december 4-én Erdődy György grófnak adta, kinek utódai 1803. január 3-án a rajta lévő terhekkel együtt eladták a Pallavicini őrgrófoknak, a mai tulajdonosoknak. Az apátság romjai a pusztaszeri majortól északkeletre ma is láthatók. Göndöcs Benedek pusztaszeri címzetes apát s Römer Flóris e romok között 1882. április 28-tól május 5-ig próbaásatásokat rendezett, aminek eredménye az apátsági templom és monostor alapjainak föltárása volt. S mivel a néphagyomány szerint éppen ott volt az első országgyűlés, Göndöcs a képviselőház 1882. május 13-i ülése elé emlékiratot terjesztett a templom stílszerű fölépítése, környékének parkolása, s egy magyar pantheon fölállítása iránt. 1896. június 27-én a milleneumi emlékmű (pantheon) alapkövét tették le nagy ünnepéllyel. Pallavicini őrgróf az emlékmű elhelyezésére 80 hold földet ajándékozott. Csongrád vármegye a nevezett napon itt tartotta ezredévi díszközgyűlését.” Anonymus GESTA HUNGARORUM című műve rögzíti részben az elmondottakat, és forrásértékűnek tekintendők, még ha legendával összekötöttek is. A történelem nem cáfolta meg Szer mezőváros létét, s a Nemzeti Történelmi Emlékpark e történelmileg ismert névhez jobban kötődne, mint a jelenlegi Ópusztaszer elnevezéséhez. Ópusztaszer nem történelmet igazolt elnevezés, de a Pusztaszer sem, hiszen Szer pusztulása után, 1637-től használta ezt az elnevezést a lakosság, majd később hivatalosan is ez lett az elnevezés minden helységnévbe sorolástól függetlenül. A monostor környéke végül 1870-ben Sövényháza néven uradalmi központtá lett. Talán régmúlt történelmünknek azzal adóznánk a legigazabban, ha az első települést a Szer elnevezéssel tisztelnénk meg, hosszú századok után, ismét. Az is történelmibb lenne, ha figyelembe vennénk, hogy a monostor és Szer a régmúltban szinte egységet jelentett, és az elnevezés lehetne Szermonostor is. Ez a felfogás közel áll a magyar ember érzelemvilágához is, hiszen több „monostor” szóval kiegészített helységelnevezésünk van. E néhány gondolattal, a tények fölelevenítésével és közreadásával csupán azt a célt kívánom szolgálni, hogy széles körben tudatosítsam: a historikus tudomány jelenlegi feltárt adatai figyelembe vételével a Szer elnevezés közelíti meg legjobban e nemzeti emlékhely kegyeletes elnevezését. Bízom abban, hogy mások is így gondolják. Dr. Vida László Csongrád postabontás Kárpótlástól a hagyatéki leltárig Csongrádon a polgármesteri hivatalban működő ügyfélszolgálati csoportnak mindössze két munkatársa van: Kovács Dezsőné és Varga Sándor. A városi és város környéki polgárok talán ezt az irodát ismerik legjobban. Nem csoda, hiszen itt lehetett intézni a kárpótlást, a hadifoglyok kárpótlási ügyeit, de akit sorsa e házba visz, itt kérdezi meg: merre, hová menjen ügyet intézni, itt vigyáznak a picik babakocsijára is. A két fiatal előadó igencsak állja a sarat minden nap - győzik erővel, bírják idegekkel -, mert látszólag mindig nyugodtak, kedvesek. Pedig szerteágazó tevékenységi körük van, és mégis az ügyfél teljes megelégedésére végzik munkájukat. A hatósági bizonyítványok kiadása, hagyatéki leltár felvétele, munkakönyvek kiadása, illetékbélyegek árusítása is itt történik, hogy csak töredékét említsem a feladatuknak. Magyarul: a teljeskörű ügyféltájékoztatás a feladatuk a hivatal nyitva tartási rendjében. S teszik ezt nagy lelkiismerettel, emberséggel, igen mostoha körülmények között. A múlt rendszerből itt felejtett, ócska, elkoptatott székek, szőnyegek, néhány szekrény, asztal, három telefon és egy mechanikus írógép, ami nem igazán felel meg a kívánalomnak. Úgy gondolom - finoman szólva -, az iroda erre a célra nem ideális. Az előtte lévő, méternél alig szélesebb váró, két-három székkel nagyon szűk, és semmiképpen sem arra való, hogy száz vagy még ennél is több ügyfél gondján emberhez méltóan tudjanak segíteni. Úgy érzem, szükséges lenne az iroda átszervezése, felújítása, hiszen rég túlnőtte jelenlegi méreteit. Azonban ez csak halvány remény, amit a polgármesteri hivataltól és az önkormányzattól remélni lehet. Élniük, mi több, dolgozniuk kell e mostoha körülmények közt is, hitben és reménységben. Ádám Andrea Csongrád Szilveszteri sztori a fürdőben Szerte a világon mindenfelé szilveszterkor búcsút mondanak az óévnek. Hol így, hol úgy. A makói fürdő pancsolómedencéjében régi hagyomány a habfürdős óév-búcsúztató. Szilveszter napján, az esti órákban a törzsvendégek egyegy flakon habfürdővel jelennek meg, amit a vízbe öntenek. Mikor már sokan összegyűltek, a medencében körbe ülve mindenkinek mint egy motella, úgy jár keze-lába. Rövid idő alatt hatalmas hab borítja a víz tükrét, és olyanná válik a medence, mint egy óriási fürdőkád. Ezután a habokba temetkezve andekdotákat és vicceket mesélve búcsúztatják a fürdőzők az óévet a fürdőben. Este 7 órára kiürül a medence, és csak a parton szerteszéjjel heverő flakonok és a víz tükrében fuldokló habóriás árulkodik arról, hogy a fürdő vendégei itt már elbúcsúztatták az óévet. Mellettem egy idősödő hölgy és egy nagyon csinos, fiatal lány foglalt helyet. Az idősödő hölgy teljes erőbedobással azon volt, minél nagyobbá váljon az előtte keletkezett hab. A fiatal lány kényelmesen elhelyezkedve élvezte a mások által felvert habfürdőt. Egyszer csak, a nagy erőfeszítéstől lihegve, megszólalt az idősödő hölgy: - T.kém, ha csak ülsz benne, és nem mozogsz, nem fog habzani. A fiatal lány nyugodtan ült tovább, és huncutkás mosollyal csak annyit válaszolt: - Nem biztos az, J. néni. Merjen valaki a nagy élettapasztalatra hivatkozni ezek után. Bozsogi Attila Makó Jöjjetek az„Aranyházba”! Mint sokfelé az országban, Hódmezővásárhelyen is van a MEOSZ-nak helyi egyesülete. Ide járnak a városból a mozgásukban korlátozott emberek. Mindennap szeretettel várják azokat is, akik még nem fordultak meg itt. A helyszín: Arany János utca 8. Szomorúan tapasztaltuk, kevés fiatal érzi át, hogy a személyes jelenlét mennyire fontos egy közösség számára. Szeretnénk elérni, hogy aktívabban éljék meg a mozgáskorlátozottak is egymás között az együttlétet, egymás segítését. Hogy ez minél felszabadultabban történhessék meg, ezúton szeretettel meghívunk minden fiatal mozgássérültet 1992. január 20-án, hétfőn, 16 órára az „Aranyházba”, hogy vegyen részt egy ismerkedő összejövetelen, ahol sorstársai körében új barátokra lelhet. Akik valamilyen oknál fogva nem tudnak személyesen részt venni ezen az összejövetelen, kérjük, jelezzék levélben, hogy léteznek, és ne zárkózzanak el, hiszen nem egyszeri alkalomról van szó. A viszontlátás reményében kívánunk mindannyiótoknak jó egészséget, kitartást és talán még nem késő, boldog új évet! „Aranyház” Hódmezővásárhely A városházi diszkóbár és pizzéria A vásárhelyi városházi pince ilyen átalakításával egy városát szerető állampolgár nem érthet egyet, ha egyáltalán törődik valami kicsit is a város sorsának alakulásával. Újságjukban már volt egynéhány cikk ezzel kapcsolatban, azonban azok az érvek mellébeszélések, melyet az önkormányzat képviselője adott. Főleg az 1992. január 8-án, a Kossuth rádióban leadott riport után határoztam el magam az írásra. Az alábbi kérdéseim lennének a tisztelt polgármester úrhoz és az önkormányzatunk képviselőihez. 1. A polgármester úr nyilatkozata a rádió riporterének nem volt valami elragadó. Amikor a riporternő megkérdezte a polgármester urat, hogy mikor tárgyalta a közgyűlés ezt az ügyet, a válasz az volt, hogy nem tudom, hogy tárgyalta-e. Különös, hogy nem tudja. 2. A műemlékvédelmi felügyelőség hogyan járulhatott hozzá ehhez az egyedülálló, gyönyörű műemlék ilyen átalakításához? Csodálkozom, mivel olyan súlyos kötöttségek vannak még műemlék-magánházaknál is, de ennél ilyen engedékeny lenne a felügyelőség? 3. Ha egyáltalán tárgyalta az önkormányzat az átalakítást, akkor tisztelt képviselő urak hogyan szavazhatnak meg ilyet? A városnak diszkóbárra és szerb-olasz pizzériára van éppen oly nagy szüksége? Ennél fontosabbat nem tudtak volna létrehozni? Amikor azt tapasztaljuk, hogy a privatizációval sorra alakulnak át az üzletek vendéglátóegységgé? A Belvárosban vendéglátóegységek tömkelege található. Akkor csinálják éppen, amikor a munkanélküliek száma egyre növekedik, továbbá a nyugdíjasok egyre lejjebb szorulnak és segélyért folyamodnak. Úgy gondolja a polgármester úr, hogy ennyi vendéglátó megél? Vagy ez a piacgazdaság? Kruzslicz képviselő úr nyilatkozatát elfogadom, neki teljesen igaza van. Bízom abban, hogy az önkormányzat vissza fogja vonni ezen határozatát, és kötelezi az illetékest — aki az engedélyt megadta a homlokzat eredeti helyreállítására. Ilyen, azt hiszem, egyedülálló az országban, hogy a városházán diszkóbár legyen. Úgy vettem ki a polgármester úr nyilatkozatából, hogy a lakosságnak nincs beleszólása. Azon a véleményen vagyok, igenis van beleszólása az állampolgárnak. 4. Szeretném emlékeztetni az önkormányzati képviselő urakat és a polgármester urat, hogy van városunknak egy nagyon szép Fekete sas szállodája, amely segítségért kiált, hogy „mentsetek meg!”, hiszen a huszonnegyedik óráját éli. Azon kellene gondolkodni, hogy hogyan menthetnénk mejt az enyészettől. A polgármester úrnak és az önkormányzati képviselő uraknak a Fekete sast kellene privatizálni. Annak kellene új tulajdonost, illetve üzemeltetőt keresni Felvenné a versenyt a városháza pincéjével. Óhajtozunk az idegenforgalom után, de ha a feltételeket nem tudjuk biztosítani, akkor vajon szállíthatunk-e rá? 5. Még egyet szeretnékk megkérdezni: vajon, ha netán nem jön be a várt forgalom melyet a polgármester úr vár és odébbállt a vállalkozó akkor kit terhel az anyag felelősség? Figyelem a közgyűléseket, de nem emlékszem, hogy lett volna erre szó. Azt hiszem, minden várost szerető állampolgár helyet emeltem fel szavamat, méltányolni fogják a képviselő urak és elgondolkodnak rajta hogy igaza van-e a városház diszkót ellenző tábornak? Horváth János Szentesen a tojás kilenc, Pesten hét forint negyven fillér Budapesten jártambankeltemben útba esik az angyalföldi Lehel tér. A térre, Bulcsú és Fóthi úti sarokra Deák Lajos, Kádár Gergely, Kun Sándor, Szabó István, Joó Lajos téesz-tagtársaimmal 1956 végén, a szentesi II. Rákóczi Ferenc Tsz részére raktárat és eladóhelyiséget építettünk. Már egyikünk se tagja a jogutód Termál Tsz-nek, de érdeklődéssel szemlélem a Lehel téri változásokat is. 1991. december 6-án, 17 órakor, a Váci és a Bulcsú út sarkán léptünk a Lehel térre. A metrókijárattal szemben lévő elárusítóhelyen táblán felirat: Termál Tsz, Szentes. Az áruk között tojásra figyeltünk fel, Mikula napján az ára 7,40 volt. A sorok között a Lehel út fel haladva, a maszek szebbe árult 7,20-ért. Gondoltul megérné Szentesen áruin mivel nem is terhelné a nag szállítási költség. Hajdani alapítótagként javasolnám, hogy a tojás és m áruféleségeket árulhatnána Szentesen is, közepes, métányos áron, friss és áruválasztékkal, kínálati, elégedett vásárlókat és hírnevet szerezhetne magáné a Termál. Kátai Ferenc Szentes HÉTFŐ 1992. JANUÁR 1