Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
A Tantar, a makacs óra címbeli fantázianevet viselő órát még a boldogult szocializmus éveiben vásároltam, akkor, amikor a „nagy ember” még népszerűsége tetőfokán állt idehaza, de a szovjet birodalom elsőszámú vezetője már Gorki lett. Az óra nem valami hiper-szuper gyártmány, lévén, hogy a rigai óragyárban készült. Sétálója tetszetősnek nevezhető, doboza lakkozott pozdorja, melyen - közelről szemlélve - hamar feltűnnek az apró gyári hibák, a festék elkenődések, a lombfűrész kellően nem eldolgozott nyoma. Az intarzia-utánzat már komolyabb munka, csak éppen az egész, úgy ahogy van, kommersz, mégpedig szovjet kommersz. Nem is érdemelne az egész szerkezet egy árva szót (nemhogy sort), ha nem lenne valami különleges tulajdonsága. No, nem az, hogy minden félóra múlását két egymástól elkülönülő hanggal jelzi: bim-bam, s hogy minden egészkor becsületesen jelzi, hány óra van, kíméletlenül, ha kell, ha nőnt. A szerkezet számára nincs semmi kecmec, hangja éjjel is eltölti a szobát. Kezdetben ezért alaposan felemlegettem készítői felmenőági nőrokonságát, aztán rájöttem (és megszoktam a hangját), hogy hát ennek éppen az a dolga, hogy jelezze, hogy múlik az idő. Mondom, hogy mindez érdektelen volna, s szóra sem lenne érdemes az egész, ha nem lenne az a bizonyos különleges tulajdonsága. Nos, kezdetben, amikor még mindig minden szépnek és jónak tűnt, a nyolcvanas évek derekán, akkori nagyjaink szerint a „coclista táborban”, a Tantar úgy járt, mint a parancsolat, ahogy egy, a munkáját serényen végző, öntudatos munkás dolgozott akkoriban. Csak kéthetente kellett felhúzni szerkezetét (mármint az óráét!), s ha nem felejtettem el ezt megtenni, akkor mutatta az idő múlását. Aztán, úgy ’88 körül, valami történt vele. Egyszerre megmakacsolta magát, s előbb hol sietett, hol késett, mintha bizony kifordult volna alóla az a bizonyos talaj (bár végig a falon függött), majd később hetente kellett „biztatgatni” a felhúzókulccsal. Amikor Tbilisziben, ’89-ben a szovjet hadsereg némi vérengzést „csapott” a grúzok között, akkor az óra (pedig nem is ott gyártották) egyszerre csak megállt, s hiába a felhúzókulcs, csak ingája némi lökdösése után kezdett működni - ha csak napokig is. A balti köztársaságok elszakadási kísérletére egyre makacsabb lett, lökdöshettem, húzogathattam. Három napig járt csak egyhuzamban, akkor is csak nagy kínnal és keservvel és sok órai munkával megdolgozva. A karabahi összecsapásokat már teljes megadással fogadta, s mikor végre a Baltikum elszakadt az Oroszország által kreált Szovjetuniótól, már csak egyetlen órát volt hajlandó egyfolytában járni, azt is csak egy hasonló időtartamú „nógatás” után. Az augusztusi puccs napjaiban furcsamód semmi baj nem volt vele - igaz, nyugtalanul is aludtam érces bimbamjai miatt! December nevezetes napja óta - mióta a SZU nem létezik -, az óra sem jár, úgy viselkedik, mintha tudná, hogy a régi idők végképp elmúltak. Vita folyik a jogászok között a bejelentés dátumáról. Egyesek azt állítják, hogy a törvény életbelépése utáni 90 napos kiegyenlítetlen tartozásra kell kimondani a csődöt, míg mások azt mondják, hogy a törvény hatálybalépésének pillanatában, tehát korábban keletkezett, fizetetlen adósságokra is vonatkozik a törvény. A jogi vita vagy eldől 3 hónapon belül, vagy nem. Az bizonyos, hogy 1992 a csődök éve lesz, s valószínűleg még 1993 is. A várható csődhullám méreteiről is megoszlanak a vélemények. Nem ritka az olyan, mely szerint ilyen vagy olyan okból, saját adósság vagy behajthatatlan kintlevőségek miatt a hazai vállalatok 50 százaléka is csődbe mehet a következő két évben... Könnyebben kiszámíthatók a lakosságra háruló következmények. A munkaképes, nyugdíj előtt álló nők és férfiak körében (beleértve a pályakezdőket is) közel 1 millió munkanélküli lesz a felszámolások után. Ez áttételesen 4 millió embert, közte 2-2,5 millió szavazópolgárt érint. A jövedelemkiesés miatt arra is számítani kell, hogy egyelőre tovább nőnek a társadalmi feszültségek, növekszik a bűnözés, emelkedik az alultáplált gyerekek száma, ugyanakkor csökken a szórakozásra, kultúrára, tanulásra fordítható pénz mennyisége. A fokozódó családi feszültségek miatt valószínűleg tovább romlik a válási és az öngyilkossági statisztika is. A felszökött munkanélküliséget az új, idegen vagy hazai tőkével rendelkező gazdálkodó szervezetek nem tudják gyorsan felszívni. Ezeknél ugyanis az oly áhított technika nagyon kis létszámot követel meg. Eközben a megállíthatatlanul beáramló menekültek olcsó munkája leszorítja a feketepiaci munkabéreket, tehát a munkanélküli lakosság ott is egyre kevesebb jövedelmet szerezhet. Mit jelenthet a várható csőd(és felszámolási) hullám a költségvetésnek? Első közelítésben a következők eshetnek ki a bevételi oldalon: a felszámolandó vállalatok, szövetkezetek adója (ha volt ilyen); a munkanélkülivé váló tömegek személyi jövedelemadója; a csődeljárásoknál született kényszermegállapodás (a névérték alatti követeléskiegyenlítés) miatti jövedelemkiesés a „jól működő” vállalatoknál, szövetkezeteknél, és ami a legfontosabb, a bankoknál, a kintlevőségüket elvesztő, „jól gazdálkodó”, de mások hibája miatt csődbe menő szervezetek adója. És most nézzük, milyen többletveszteségek várhatók a kiadási oldalon: a munkanélkülivé vált tömegek munkanélküli segélye; a bűnözés visszaszorítására irányuló többletköltségek; a várható sztrájk- és elégedetlenségi akciók leküzdésének költségei. Mi lesz két év múlva? Nehéz megjósolni. Vérátömlesztés után a beteg vagy meggyógyul, vagy meghal. SÜVEGES KÁROLY Január elsejével életbe lépett az 1991-ben elfogadott csődtörvény, amely előírja, hogyha a gazdálkodó szervezet bármely tartozását az esedékességet követő 90 napon belül nem tudja kiegyenlíteni, köteles csődöt jelenteni. Mivel a törvény szerint a gazdálkodó szervezetek vezetői a bejelentés elmulasztásáért a polgári jog általános szabályai szerint (vagyonukkal) felelnek, a csődöt be is fogják jelenteni. KEDD, 1992. JANUÁR 14. A csongrádi gyárban bőven ad témát akár a múlt, akár a jelen. Szemlélet kérdése, kinek melyik a fontosabb. Jómagam úgy döntöttem, arról írok, ami mostanság történik, de beszélgetés közben mindig elő-előbújt a múlt. Jó alanyul szolgált ehhez az új igazgató, Soós Sándor személye, aki január 1-je óta áll az rt. élén. Kérte, ne róla írjak elsősorban, hanem az üzemről, de talán nem haragszik meg érte, ha nem teszek eleget a kívánságainak. Idézem inkább a beszélgetésünket! • Soós Sándor összenőtt a Hódiköttel, de a vásárhelyi gyárral. Hogy került mégis Csongrádra? Ez volt az egyetlen váltás az életemben. Harminc évig dolgoztam a Hadiköznél, először textiltechnikusként, majd kereskedelmi közgazdász diplomát szereztem munka mellett. Vásárhelyen jó helyem volt, mindig előbbre léptem, legvégül a kereskedelmi főosztályvezetői székben találtam magam. Csongrádra 1990- ben kerültem, szintén kereskedelmi vezetőnek, s amikor elődöm, Keller János nyugdíjba ment, megpályáztam az igazgatói státuszt. Hárman adtunk be mellesleg pályázatot , az enyémet fogadták el. Jelenleg keresem az utódomat a kereskedelmi területre, emiatt vádak is értek. •Fúrják az igazgatót? - Na nem, azért nem erről van szó. A hirdetést úgy fogalmaztam meg, hogy férfi munkatársat keresek, ez a kitétel azonban sokak érzékenységét bántotta. Holott én csak azt szerettem volna jelezni, hogy a kereskedelem kemény munka. Egy ember négy helyett is dolgozik, a vezető egyben segédmunkás, anyagbeszerző, tárgyal és a saját maga sofőrje. Egy hölgytől nem várhatom el, hogy utazzon el a Nyírségbe egy utánfutóval, és hozzon száz kiló bélésanyagot. • A szavaiból azt is kiveszem, hogy kicsi a létszám. Mindenkit beleszámítva 173-an vagyunk, ebből 18 az alkalmazott. Egy évvel ezelőtt, pontosabban 1990 őszén csökkentettük 14-gyel az adminisztratív létszámot, több embert azonban nem akarunk elküldeni. Sőt, a gépek mellé egyik napról a másikra 28-30 asszonyt fölvehetnék. • Pedig, ha jól tudom, Csongrádon legalább 800- an állás nélkül vannak. A könnyűiparba mégsem jönnek szívesen dolgozni. Csongrád cívis város, a legtöbb családnak van egy kis szőlője, ott egy nő megkeres annyit, mintha kötött munkaidőben, teljesítménybérben nálunk lenne alkalmazásban. A munkánk most annyi, hogy két műszakot is indíthatnánk. De ember nélkül nem megy. Összeomlott a szovjet piac, mégis van munkájuk. Hogyan? Túléltük a krízist, vagyis a tavalyi évet. Akkor az osztalékot is bent hagyták a részvényesek, csakhogy menjen a verkli. Ha jól belegondolok, vásárhelyi kereskedelmi vezetőként én ástam meg ennek a cégnek a sírját, hiszen én szerveztem meg a teljes kapacitásra a szovjet exportot. Mellesleg sok jó oldala volt a szovjet kapcsolatnak, nagy tételek, egyszerű darabok, csak dolgozni kellett. Na, ennek vége lett tavaly januárban, akkor ment ki az utolsó tétel a szovjet félnek. Februárban nem volt megrendelésünk, ezért saját kockázatunkra a belföldnek varrtunk. Úgy áprilistól indultak azok a bérmunkás szerződések, amelyek meghozták a nagy lehetőségeket. Még másokkal is dolgoztatunk, ha mi nem bírjuk. Az éves termelési érték 65-70 millió forint volt, a nyereséget még nem tudjuk, a közgyűlés elé majd áprilisban kell vinni a mérleget. Kik hordják a csongrádi kötöttárut? Németországban az Erika Rössler, Franciaországban a Marese, Angliában pedig a Darbover céggel állunk kapcsolatban. Ők terítik szét az árut - pulóvereket, gyerek- és szabadidőruhákat - Európában. FEKETE KLÁRA Soós Sándor: „Keresem az utódomat" (Enyedi Zoltán felvétele) Ingyen telefon Ingyen juthat telefonhoz, amennyiben 15-én 12 óráig bejelenti igényét az abrózfalvi önkormányzatnál. Ennyi u furcsa 260 fo rintos hirdetés szövege, amelyet tegnap makói szerkesztőségünkben álnéven adott fel egy ambrózfalvi férfi. A „kacsagyanús” információ nyomába eredve a falu jegyzőjétől megtudtuk: nem Ambrózfalván, hanem Jerevánban, nem telefonokat, hanem pofonokat, nem ingyen, hanem vodkáért osztogatnak. Aki nem hiszi, az jelentse be telefonigényét a falu önkormányzatánál. Ez még nem Texas !folytatás az 1. oldalról) A fúrósokat ritkán látogatják, megszokták, hogy egyedül vannak. Most a szenzáció óta még kevesebbet beszélnek. Ők igazán tudják, hogy ez a váratlan olajmennyiség még nem jelenti Texast. Bár, nem is olyan váratlan ez az egész. Rátkai Emil fúrómester mondja is, hogy ezt a területet tervszerűen térképezték fel és a geofizikusok (robbantásoknak nevezi) előre jelezték a kincset. Na és ha ez a mennyiség csak egy olajlencsét mutat, akkor mire való ez a korai öröm? Hisz előfordulhat, hogy esetleg egy hét alatt kijön az egész készlet! Az is igaz viszont — teszi hozzá -, hogy az itt töltött tizenkét éve alatt ilyen hozamot még nem látott. Nem kétszáz köbméter ez naponta, hiába is írják az újságok, mivel ötöde víz. Azzal együtt is csak 140-150 köbméter a napi adag. És ha most nagy olajkincsről ad hírt a sajtó, még megkérdezi a nép: miért emelik akkor a benzin árát? Szóval nem jó ez az elhamarkodott öröm. Igazán örülne, ha itt egy év múltán központi irodaház lenne („nem a vízfej miatt, hanem mert lenne munkánk”), de addig ne kapkodjunk. A szolgálatban lévő csapattagok helyeslően hümmögnek. Tavaly október óta vannak itt, s épp egy hete fúrták meg ezt a réteget. 1800 méterről jön azóta rendületlenül a 40 fokos olaj, de azért ne kiabáljuk el. Egyikőjük időnként kimegy meggyújtani a gázfáklyát, nehogy a veszélyes anyag a környékre üljön. A szeparátor folyamatosan dolgozik, s így a két tartálykocsi állandó körjáratban van a kardoskúti tankállomáshoz. - Látom, otthon maradt a nyeles dorkó - mosolyog térdig sáros lábamra célozva az érkező geológus-technikus. Szóval ide csizma kell ám - világosít föl Árvai Lajos, pedig ezt már én is tudom. A frissen töltött vödörhöz lép, és az ujjára vett mintát kóstolgatja. Sós, vagy édes - ez itt a kérdés. Megrökönyödésemet látva mondja, hogy a rétegvíz megállapításához ez bizony fontos művelet. Régi orosz módszer, de jó. Aztán hajlana a komoly szóra is, de hát nincs főnöki engedély a nyilatkozathoz, így csak annyit jelez: ilyen hozamot még ő sem látott. Ez a kút is mutatja, hogy a kisebb területek kutatása legalább olyan fontos, mint a nagy szerkezeteké. Az eltemetett régi röghegységek ugye... Mondaná még, de a tudományos geológiából alig értek. Utólag sajnálom, hogy lelkes ismertetőjét félbeszakítottam. Terepjárójával kivisz innen, hisz itt ma már nem sok történik. A Nagykanizsáról érkezett két kutató ugyanis mindjárt mérni kezd, mi is van a mélyben. Addig a fúrósok leállnak, pár óra pihenés következik. A majd kétezer méterre lenyomott műszerek nemcsak a 290 fokos hőmérsékletet mérik, de újabb információt adnak arról, hogy mi várható. Búcsúzásnál feltűnik, hogy még mindig lövöldöznek a közelben a vadászok. Gazdag ez a terület vadban. És olajban? Várjunk még! - figyelmeztetnek ismét, amikor kocsiba ülnek. Matild hozza a karikát, hogy játsszak vele. Most dobjam be kedvenc játékát a mocsárba? VASS ISTVÁN PÉTER 3