Délvilág, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
Szemásó Kiri agadványnévként említődön a minap Mórahalmon a Szemásó. Olyan Kiri nevezetű kapta ezt a megtisztelő nevet, aki utánament a karmát elhajtó kapcabetyárnak, és szilaj haragjában kiásta - ma így mondanánk: kivájta - annak szemét. Egészen biztos, hogy akkor is tiltotta a törvény az önbíráskodást, de mivel a tanyaszerveződés hőskorában történhetett a dolog, föltehetően nem ment panaszra a delikvens. Biztatni senkit nem akarnék, de erősen tartok tőle, visszatérőben vannak a szemkiásós idők. Nem elsősorban azért, mintha dühösebbek lennének mostanában a kintvaló emberek, és minden szire-szóra nekiesnének egymás szemének, hanem azért, mert egyre több kapcabetyár jár a tanyák között. És visz mindent, ami megfogható. Aggasztó méreteket kezd önteni a tanyai bűnözés. Tudom jól, nem csak a tanyai. Rémmesék kerekednek a városokban is, és az a legrémesebb bennük, hogy igazak. A tanyai romló viszonyok azért kerülnek mostani írásunk előterébe, mert azokat a bizonyos kapcabetyáridőket leszámítva meglehetősen biztonságos volt odakint az élet. Ha elindult valaki a tanyasoron, figyelő szemek kísérték, és ha netán hitványságot követett volna el, hajszálpontos személyleírást adtak róla. Egymásra is figyeltek akkoriban, hogy ne figyelték volna az idegent. És most? Jószerivel azt se tudják, ki az idegen. Sajnos, visszajöttek a marhaelkötős idők csakúgy, mint a betöréses rablások. A napokban hallottuk, az egyik tanyai körzet fátyolfinom hangú harangját is ellopta valaki. Akkora lett volna benne a nosztalgia? Nem hiszem. Akkor tudta volna a törvényt: ne lopj! Ha a vallásos érzületet akarta volna hazavinni, méginkább. Azért mondom, aggódom, hogy visszajönnek a szemásos idők. Más bajok is vannak mostanában a tanyák körül. Harminc évvel ezelőtt ha a magamfajta pedagógus családlátogatásra indult, alig vakkantotta el magát a csöngőpótló kutya, máris fogta a kancsót a házigazda, és elindult borért a pincébe. Akkoriban híreszteltem is, ki van éhezve a tanyai nép az emberi szóra. Húsz évvel később is ezt tapasztaltam még. Most? Nagyon megnézi, kivel áll szóba. Ennyire jóllakott volna a szóval? Nem hiszem. Inkább attól tart, csak földerítőnek jöttem, és visszatérek még, amikor senki nem lesz itthon. Az eddig se okozott különösebb örömöt, hogy ki akarom újságolni őket, de ez csak a tisztességes tartózkodás jele volt. .Mostanában? Igen sokan kérve kérnek, egy szót se írjak róluk. Nem az adóhivataltól félnek, illetve nem jobban félnek tőle, mint akármelyik polgár, inkább attól, hogy szagot viszek az újsággal a hitvány emberekhez. A minap akadtam össze egy imádságoskönyvbe való, becsületes családdal. Majdnem elolvadt a ceruza a kezemben, olyan melegséggel írtam róluk. Csörög este a telefon, azt kérik, ha egy kicsit is becsülöm őket, semmit ne írjak róluk. Mit gondolnak, miért? Csak azért, hogy a sok jóság oda ne csalja az aljanépet. Mit tehettem volna? Sokszor elmondtam már, fizetésért se ártanék senkinek. _ _______________________________________________ Gyermeknap Makón sikeres volt A gyermeknap alkalmából megyeszene sokfelé igyekeztek örömet szerezni a kicsinyeknek. Az már más lapra tánozik, hogy a legtöbb helyen meghatározóakká váltak az üzleti szempontok. Árusok, vándor vidámparkok próbáltak többfelé is üzletet csinálni, információink szerint nem túl nagy sikerrel. Ahol azonban sikerült gazdagabb programról is gondoskodni, ott már nagyobb eredménnyel csábították ki a helyszínekre a szülőket és csimotáikat. Például Szegeden, ahol a maty-éri Széchenyi-evezőspálya környéke három napig gyerekvárosként működött. Vagy Makón, ahol a Petőfiparkba gazdag programmal vonzották a kicsiket. Volt ott karatebemutató, bűvész, felléptek reneszánsz táncosok, sőt felvonultak a szegedi majorettek is. (Fotó: Révész Róbert) HÉTFŐ, 1992. JÚNIUS 1. - Mi volt a piacon? - Sötét. Ez a meglehetősen tömör kérdés-felelet lehet humor, lehet a sikertelen üzlet után hazatérő gazda rövid szóváltása másik oldalára forduló élete párjával, mindenesetre ugyanúgy igaz, mint néhány évvel ezelőtt, amikor gyakornokként, témahiányomat és álmatlanságomat egyszerre oldandó, az éjszakai piacra szalasztottak. Látni mostanában sem lehet, az utcai lámpák fényköre gondosan elkerüli azt a két, személyautókból és utánfutókból álló kocsisort, amelyre a péntek éjféli nagybani piac korlátozódik. Bóbiskolnak az árusok, s ebbéli foglalatosságukban alig-alig zavarják meg őket a kereskedők zseblámpái. Diszkréten rávilágítanak egy-egy zsák paprikára, láda földieperre, csomó sárgarépára, de csak akkor szólalnak meg ha tényleg üzletet akarnak kötni. A sláger a sárgarépa, s az erőtől, egészségtől duzzadó csomókon, az élénk színű zöldön halvány jelét sem látni a körülöttünk pusztító aszálynak. Hasonlóan jól termett idén a fólia alatti kígyóuborka, az óriásira nőtt darabok csomagolása fel is adja a leckét a termelőknek. Az újkrumlit gondosan szétválogatták, külön a parázst, külön a ringlószilvánál nagyobb méretet, egészen az öklömnyiig, s gondosan leöblítve, fóliazsákokban várják a kereskedőket. Nagyon szép, vakítóan fehér a megtisztított, ízlésesen csomózott új fokhagyma, s ugyancsak kifele kívánkozik a ládába szorított megtermett fejű saláta. - Na én megyek, elég ez nekem akkor is, amikor én őrzöm a zsákokat - búcsúzik egy, nyakkendőtűjével kissé elütő öltözetű fiatalember társaitól. A piacolók maradnak. - Benzinnel már biztosan nem érné meg. - Gázolajjal még csak győzném az Arót, alkatrésszel és javítással már kevésbé, de mutass egymillió alatt használható dízel kistehert. A gázzal pedig bármikor megfoghatnak, minimum egy év mire lesz belőle valami. Kicsit hamar dobták be ezt a köztudatba. A palackra azóta még jobban vadásznak. Drága az üzemanyag, s ezt nem csak az eladók, a válászló kereskedők is érzik. Miskolcról, Debrecenből rendszeresen járnak Szegedre, gyakran jobban összefogva púpoznak meg egy-egy IFA-t vagy Roburt. A rakodás egyébként külön tudomány, amit nem szabad túl korán elkezdeni, mert akkor könnyen felborulhat a terv egy utolsó, nagyobb tétel miatt. Kevés a gyümölcs, az öntözés nélküli földieper gyengén, aprót termett az idén, s egy-egy láda tetején sokáig kell állítgatni a szemeket, hogy az összkép mutasson valahogy. A korai cseresznye egy része már leszaladt, a ropogósra, befőznivalóra még várni kell, így a kínálat is szegényesebb. Nem úgy a börtön mellé szorított, külön életet élő déligyümölcspiacon. A banán kartonja 1150 forint, a citromé 800, a görög narancs kilója 52 forint, a kiwié 100. Ha a kereskedő könnyűnek talál egy karont, leméreti, s ha keveselli, választhat másikat. Nincs harag. Az importgörögdinnye és -paradicsom mellett a kínálatból ezen a fertályon sem hiányozhatnak a hazai termékek: az óburgonya kilója 22, az újé 34 forint, a kígyóuborka 46, a fürtös 42. Ha csicseri borsó nincs is, bab és lencse azért akad, 76 és 98 forintos kilónkénti áron. A legtávolabbi sarokban, a lecövetelt kamionutánfutók előtt óriási kartonhalmazok bújnak meg a fólia alatt, citrom, banán, narancs kapható minden mennyiségben. Kialakult egy sajátos munkamegosztás is, amíg az egyik árus a hálózsákjában mocorog, a másik ügyel a portékára. Váltás megegyezés szerint, az éjjeli sziesztának csak a hajnalban érkező vásárlók vetnek majd véget. KOVÁCS ANDRÁS Költözik a szegedi „Bosnyák”? Éjféli szieszta Kaszinószületésnap Június 7-én lesz egy éve, hogy megnyílt Szegeden az Imperial Kaszinó. Mint Berek-méri Isván menedzsertől megtudtuk, a látogatók száma alapján elvileg a város lakóinak negyven százaléka járt már a kaszinóban, a valóságban azonban ennél jóval kevesebben voltak, hiszen sok a törzsvendég, illetve bőven akadtak átutazók is. A születésnapon körülbelül a hetvenötezredik vendéget köszönthetik, bár e számban az „ötmárkások” látogatásai is beleértendők. Ebben az időszakban egyébként hosszú sorokat és hétszáz feletti létszámot is regisztráltak egyetlen este. Érdekes szervezeti változásként április elsejétől nincs APEH-ellenőr, helyette a belső ellenőrzés, illetve a Szerencsejáték Felügyelet az illetékes. Jó hír a városnak, hogy elkezdődött az épület műemlékfelügyelettel egyeztetett felújítása, amit teljes egészében a tulajdonos, Schilling úr finanszíroz. A születésnap alkalmából ezen a héten délutánonként kaszinómatinét rendeznek, belépő nélkül, tanítási célzattal, de egyéb meglepetéseket is tartogat a vezetőség. K. A. Kulcskérdés a mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaság helyzetéről és perspektíváiról tartott előadást szombaton Sárossy László földművelésügyi minisztériumi államtitkár. Mint mondta, az ágazat jelenleg gyökeres átalakuláson megy keresztül, ezért a problémák halmozottan jelentkeznek. Ez leginkább az alacsony jövedelmezőségben nyilvánul meg; míg tavaly az infláció 35 százalékos volt, addig a mezőgazdasági termékek ára csak 25 százalékkal nőtt. A különbség a termelőket sújtja, az ágazatot a pénzügyi ellehetlenülés fenyegeti. Sok szó esik az utóbbi időben a mezőgazdaság piacvesztéséről, az értékesítési nehézségekről. A gyakorlat azonban azt mutatja - mondta az államtitkár - hogy a felvásárlók végül mindent átvesznek a termelőtől, természetesen alacsony áron. Nem véletlen, hogy míg a termelők pénzügyi nehézségekkel küzdenek, az élelmiszer-külkereskedelmi cégek nyereségesek. Ezért meg kellene szüntetni a monopóliumokat és a termelők kiszolgáltatottságát. A piaci nehézségek mellett a magyar mezőgazdaságnak jelenleg komoly likviditásgondjai vannak. A zöldhitel-konstrukció megszűnt, a pénzhez jutás meglehetősen nehéz. Hiába biztosított ugyanis a kormányzat tavaly 20 milliárdos hitelgaranciát a mezőgazdaságnak, a bankok olyan teljesíthetetlen feltételeket szabtak, hogy végül mindössze 8 milliárd forint került ki a gazdaságba. Természetesen a pénzintézetek álláspontja is érthető, mert amíg a tulajdonviszonyok rendezetlenek, nem tudhatják, kinek adhatnak hitelt. Ezért kulcsfontosságú a kárpótlási törvény végrehajtásának felgyorsítása - hangsúlyozta Sárossy László. Mielőbb fel kell mérni, hogy a 840 ezer kárpótlást igénylőből hányan kérnek vissza földet, és a termelés biztosítása érdekében ezeket az igényeket kell először kielégíteni. Mindezek alapján várható, hogy a jelenlegi mélypont után a magyar mezőgazdaság jövőre fejlődési pályára állhat - zárta tájékoztatóját Sárossy László államtitkár. KECZER Kisgazdák egymás közt Tévelygő bárányok Vásárhelyen a független kisgazdapárt vásárhelyi szervezete és a gazdasági egyesület nyilvános taggyűlést és fórumot tartott új helyén (a városvédők volt székházában). A szép számmal megjelent hallgatóság előtt bevezetőként Szenti András megbízott elnök szólt, többek között arról beszélt, hogy több részre szakadt párt „tévelygő bárányai” lényegében ugyanazt hirdetik, mint a történelmi platform, és a szakadárok csupán megtévesztettek. Ezután dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő ecsetelte ékesszólóan a gazdaság és a politika viszonyát. Sokadszorra szólt arról, hogy a múlt rendszer emberei vissza vagy be akarnak kerülni a hatalomba, mert - mint mondta - aki ott van, bele tud szólni a gazdaságba. A továbbiakban beszélt a kárpótlásról, a szövetkezeti törvényről. (A folyosóra szorult hallgatóság sok mindenben nem osztotta nézeteit, a halk megjegyzésekből az derült ki, hogy bizony elégedetlenek a kárpótlási procedúrával, és nem túlzottan hisznek a csak megközelítő igazságosságban.) Gyakorlati kérdésekről beszélt Tárkány Szűcs Ferenc nyugalmazott földhivatali szakvezető, majd mindketten válaszoltak a sűrűn záporozó kérdésekre. O. L. 3