Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. december (49. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-01 / 282. szám

Nem konvertibilis nemzeti hősök Kelet-Európában, a volt Szovjetunióban és Jugosz­láviában kialakult országok elkezdték önálló­­életüket. Megalkották országaik jelké­peit (lobogó, címer, pénzjegy), amelyekre jellemző, hogy minél távolabb kívánnak kerülni a volt kommunista jelképektől. Sajnos, ami a megoldásokat illeti, nem sok változás történt. A munkás-paraszt sztereotipet helyettesíti az ősi nemzeti hősök ikonográfiája. Főleg ez a tendencia jellemző az új országok pénzeire. A legtöbb pénzjegy propaganda és nem gazdasági jellegű, amelyeket ideiglenes megoldásnak szántak. Maja Razevic a spliti Nedjeljna Dalmacija 1992. október 21-i számában az ukrán rubelt színházi jegynek, a lett pénzt pedig komszomoli felvonulásra szóló meghívónak nevezi. Jövőre a volt Szovjetunió területein megalakult államok új pénzek kiadására készülnek, így például Lettország új pén­ze a „lat” lesz, Litvániáé a „litas”, Ukrajnáé a „grivna”, amelyen a 300 éves­ Orosz­ország elleni háború hősei jelennek majd meg. Észtország az első a volt tagállamok közül, amelyiknek már végleges pénze van, a „kron.” Miután újból „kide­rült”, hogy Észtország a skan­­dináv­ család tagja, ezt az odatartozást a pénzjegyen is meg akarták mutatni, így a kron grafikusan a skandináv pénzek klasszicizmusának felel meg. A fehérorosz „nyu­szikának” nincs szándékában megváltozni. Érdekes, hogy egy „belorusz nyuszi tíz orosz Lenint ér” , a humor papír­forma szerint. A volt Jugoszlávia területén kialakult országok közül Macedónia pénzét csak bonnak lehet minősíteni, mivel a pénznek nincs neve, és az állam neve sem elismert még. „Kis-Jugoszlávia” dinárja sem változott, csak az infláció következtében veszít folya­matosan értékéből. A „Szerb Köztársaság Kraina” (a meg­szállt horvát területeken ki­kiáltott „ország”) létrehozta saját dinárját. Ez az értéktelen pénz csak „köztársaságuk” területén érvényes, mert sem anyaországuk, Szerbia, sem bosznia-hercegovinai szerb zendülő testvéreik nem ismerik el. Bosznia-Hercegovina is bevezette pénzét, ami aligha használható Szarajevón kívül, mert a boszniai szerbeknél a dinár, a horvátoknál a horvát dinár, illetve a korona érvényes nemzeti pénz. Az új szlovén „tolár” áll legközelebb az európai grafikai megoldásokhoz. Hozzá hason­ló az új horvát korona, ame­lynek formatervezetei nagy vitát váltottak ki a parla­mentben. A horvát képviselők elutasították azt a változatot, amely a nemzeti hősök és a címer mellett már csak a himnuszt nem tartalmazta. Helyette sokkal egyszerűbb, nyugat-európai valutákhoz hasonló megoldást keresett. HEKA LÁSZLÓ-­ SZONDI ILDIKÓ •o Amekkora lelkesedés köszöntötte megjelnésekor, annyi panaszt hallunk rá mostanában. A televízió szülte az első panaszt, mert a gyerek, ha azt nézi, nem kényszerül rá az olvasásra. A video végeredményben a televíziót állandósította, még nagyobb tehát a tehe­tetlenségi nyomatéka. Ha nem olvas a gyerek, nagy bajok vannak. Az olvasás folyamatába beletartozik az is, hogy neki kell elkép­zelnie mindazt, amiről a könyv szól, tehát korához képest fejlődik fantáziája is. A képernyő készen ad min­dent, nincs szükség saját fantáziára, és a saját fan­táziával együttjáró tisztes­ségre se. Sokan vannak, akik panaszkodnak, elvenni is alig tudják gyermekeiket a sokféle horrortól meg akciófilmektől. Szinte csö­pög a vér a képernyőből. A minap a felgyői iskola elsőseit megkérdeztem, kinek van otthon videója. Hárman nyújtották föl a ke­züket. Tizenhétből három­nak. Mind a három nézte előző este is. Megkérdeztem Gróf őket: mit láttak? A háromból egy se tudta megmondani. Tehát átment rajtuk, semmi nem maradt meg bennük. Sajnáltam őket, mert amúgy értelem sugárzott arcukról. Ebben a korban még su­gárzik. Azt hallottam ugyan­ebben az iskolában, szokták vetíteni a kötelező olvas­mányként előírt Egri csil­lagokat és a Kőszívű ember fiait is, de csak azután, miután mindenki elolvasta. Valahogy így kellene rá­szoktatnunk az utánunk jövőjépt, hogy ne a mások által megcsócsált változatot fogadják el eredetinek. Az pedig valóban aggasztó, hogy a felsőtagozatosoknál is olvasási gondok léteznek, sőt tovább húzódnak a szakmunkástanulók körébe is. Egyelőre nem tudhatjuk, mivé lenne az a generáció, amelyik a szellem egyik leg­nagyobb találmányát, az írást és az olvasást hagyná ki eszközei közül. De sejthetjük. H. D. 2 (Folytatás az 1. oldalról.) Kassam az utamat. A felsze­relés különleges voltát az is szükségessé teszi, hogy, mivel a nagy tudós útvonalát minden részletében pontosan követni szeretném, utam polgárháborús viszonyok között, igen bizony­talan és gyenge közbizton­sággal kecsegtető országokon vezetne át. Ezért gondoltam úgy, megpróbálok beszerezni egy infra távcsövet, amellyel éjszaka is látni, merre mehet az ember. Mivel a keleti orszá­gokban az sem közömbös, milyen ismeretlen mérges ro­var repül szembe az emberrel, természetesen védőszemüveget fogok viselni, amely a nem éppen rózsás útviszonyok között a gyulladást okozó port is felfogja. A kerékpárt biz­tosító pótalkatrészeken kívül szeretnék még szerezni egy aerodinamikus bukósisakot is, amelybe egy kis Walkman hangosítását szeretnék beve­zetni. Tudod, teljesen egyedül akarom megtenni ezt az utat, csak zene és az angol nyelv­leckéim kíséretében. Erre a sisakra képzeltem­ el a világítás felszerelését is. Úgy, ahogyan most a sapkámon látod. (A Csaba sapkáján egy teljesen szabályszerű - gondolom elemmel működő - lámpa világít, a kerékpárján csak hátsó világítás van.) 9 Nos, ez talán még nem minden. Ha elakadsz, tu­dod-e magad javítani a kerékpárt? - Természetesen. Egyébként is a szakmám géplakatos. 9 Milyen idegen nyel­veken beszélsz? - Elég gyenge még az angol tudásom, ezt igyekszem töké­letesíteni a felkészülés idején. - Fizikailag hogyan készülsz az útra? - Mindenhová kerékpárral járok már évek óta. Bejártam Magyarországot, Romániát, ahol bizony van egy-két nehéz hegyes terep, s az indulásig szeretnék még néhány európai utat tenni kerékpárral. Most készülök edzeni, a téli kerék­pározás viszonyaihoz szok­tatva magam. Ha majd meglesz az új kerékpár, azzal is „kari­­káznom” kell, mielőtt indul­nék. Ezenkívül szoktatom ma­gam a hideg, illetve a nagy hő­mérsékleti ingadozások problé­mamentes elviselésére, a minél hosszabb ideig tartó fizikai állóképesség kifejlesztésére. - Mi az út célja? Ami­kor megérkezel, mit fogsz tenni? - Nem vagyok sem böl­csész, sem történész. Nem szándékozom tehát semmiféle kutatást végezni Körösi Csom­a Sándor pályáját, életét illetően. Az út célja elsősorban kegyelet lerovása, de a sportteljesít­mény sem marad le emögött. Ha sikerül idejében megérkez­nem, el akarom helyezni Cso­rna Sándor sírján az itthonról magammal vitt koszorút, ame­lyet az édesanyám fog elké­szíteni. Azután pedig úgy sze­retnék hazatérni, hogy meg­kerülöm a Földet. - Mikor és honnan in­dulnál? - 1993. december 31-én éjfélkor szeretnék egy pohár pezsgőt elkoccintani barátaim­mal, azután indulnék, pár perc­cel éjfél után. Még nem tudom, Aradról, vagy Budapestről in­dulok, ezt a körülmények dön­tik majd el. Január 1-jén sze­retném meglátogatni a nagy­­enyedi Bethlen Gábor gimná­ziumot, ahonnan Körösi Cso­m­a Sándor indult. Innen Cso­­makőrösre vezetne az út, a magyar kutató szülőfalujába, majd pontosan az ő útvonalát követve szeretnék Dardzsi­lingbe érkezni április közepére. - Szüleid, barátnőd mit szólnak a tervedhez? - Őrült vállalkozásnak tart­ják, mint mindenki más, fél­tenek, de nem próbálnak sem lebeszélni, sem megaka­dályozni.­­ Tisztában vagy azzal, hogy életveszélyes vállal­kozásba vágsz bele? (Nevet. Mit gondolsz? - kérdezi, és térképeket vesz elő. Amint vele követem a tussal beraj­zolt útvonalat a térképeken, engem is elragad az út varázsa. Értem már, ho­gyan vágott bele, miért akarja.) - Ezeket a térképeket úgy fénymásoltam, innen-onnan. Jobbak kellenének, de egyelőre nem tudom, honnan veszem.­­ És­ a dolog anyagi vonzatai? Ismét kinevet. Majd spórol, mondja, vagy reméli, vannak még emberek, akiknek tetszeni fog a vállalkozása. - Azért remélem, nem maradok teljesen egyedül - jegyzi meg. Mi is reméljük. Egy életve­szélyes, de csodálatos vállal­kozáshoz keres támogatókat egy huszonhárom éves, lelkes, majdhogynem fanatikus fiatal­ember. Nem lehetünk ott vala­mennyien a magyarság őseit kutató nagy tudós halálának 210. évfordulóján Dardzsiling­­ben. De egy virágot, egy ágacskát mi is belefonhatunk a kegyelet koszorújába, ha se­gítünk Kovács Csabának nem könnyű, nem olcsó, de nemes célját elérni. - Ezen még nem gondolkoztam - mondja -, de rövidesen elmondom, hogy a segíteni szándékozók hol és hogyan találnak rám. Mi is elmondjuk az olva­sóknak és minden érdek­lődőnek rövidesen, hogyan teheti meg ki-ki, aki hozzá akar járulni a vállalkozás sike­réhez. (Addig érdeklődjenek a Délvilág vásárhelyi szerkesz­tőségében, Andrássy út 3.) PORZSOLT R. EMESE Kerékpárral Dardzsilingbe Történeti pályázat díjazottjai A Csongrád megyei Mú­zeumok Igazgatósága 1992-re is közzé tette a Csongrád megyeiek számára Új- és legújabbkori történeti pályá­zatát. Pénteken, a Fekete ház­ban hirdettek eredményt, íme a helyezettek és díjazottak listája: Felnőtt kategória: I. díj: Földvári László: Kun Béla élete és politikai pálya­futása (1878-1954). II. díj: Komoly Pál: Csanád megyei szlovák községek leírása (Ambrózfalva, Csanád­­alberti, Nagylak, Pitvaros). Bálint László: Októberi hulló csillagok (1956). III. díj: Rácz Sándor: Volt egyszer egy iskola Békában, melyre így emlékeznek. Különdíj: Pánczél Józsefné: A föld. Rostás Istvánná: A vásárhelyi olvasóköri mozga­lom, a belsőerzsébeti olvasó­kör története. Vajda János: A Csongrád megyei rákszűrő autóbusz megvalósításának története. Mészáros Imre: Egy dolgos ember életének kezdete. Sipos István: Forradalmársá­­gom története. Jutalom: Rácz József: Éle­tem fordulatos történeteiből. Ifjúsági kategória: I. díj: Medgyesi Konstantin: Képek a Makó Belvárosi Plé­bánia XX. századi történetéből. I I. díj: Elek Ildikó-Dömösi Anita: A Kiszombori Általános Iskola története (1901-1911). III. díj: Csizmadia Éva- Fráter Mariann: A Fráter­család története. Szarvas Gabriella: Mit ér az ember, ha hat éves? (Csengelei Erdősarki Iskola). Különdíj: Ónozó Edit: „Lakodalom van a mi utcánkban” (Házassági szo­­ká­sok a XX. század első felében). Rózsa Margit: Az 1956-os forradalom Ásott­halmon. Jutalom: Patkó Zsuzsanna: „Ha ló nincs... a lóvasút is jó” (Szeged közlekedéstörténete). Nacsa Krisztina: Világháborús feljegyzések Makóról. Becsületsértés. A hódmező­vásárhelyi Berkenye utcában lakó özv. B. M.-né feljelentette azt az ismeretlen tettest, aki 1992. folyamán sérelmére becsületsértést követett el. A tettes ugyanis több alkalommal olyan nyitott postai kül­deményt továbbított a sér­tettnek, amelyben becsületét sértő állításokat és kijelen­téseket tett. Terv mozi. A hódmező­vásárhelyi Lánc utcában levő Terv filmszínházat ismeretlen mozgóképbarátok látogatták meg. Arany színű faliórát, csokit, édességeket s némi készpénzt vittek magukkal. Az összkár mintegy 10 ezer forint. Nagylaki betérő. A határát­kelő útlevélkezelőinek feltűnt, hogy a romániai Jászvásár­helyről (Iasi, Bulidava utca...) érkező P. M. fényképcserét hajtott végre az általa felmu­tatott okmányban. Ügyét a vét­ Tolvajok, betörők és társaik jégi eljárás keretében vizs­gálják. „Tartozás.” A makói J. S.­­né feljelentette szomszédját, K. M.-t az alábbiak miatt: a férfiú (aki különben szomszédja az Adriai utcában) megjelent lakásán, s tartozását követelve magával vitte a háziasszony engedélye nélkül annak rádió­kvarcóráját. Sőt, délután is megjelent és erőszakkal be­hatolt az épületbe. Pillanatfor­­rasztót és két fényképezőgépet vitt magával. KEDD, 1992. DECEMBER 1.

Next