Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. december (49. évfolyam, 282-306. szám)
1992-12-01 / 282. szám
Nem konvertibilis nemzeti hősök Kelet-Európában, a volt Szovjetunióban és Jugoszláviában kialakult országok elkezdték önállóéletüket. Megalkották országaik jelképeit (lobogó, címer, pénzjegy), amelyekre jellemző, hogy minél távolabb kívánnak kerülni a volt kommunista jelképektől. Sajnos, ami a megoldásokat illeti, nem sok változás történt. A munkás-paraszt sztereotipet helyettesíti az ősi nemzeti hősök ikonográfiája. Főleg ez a tendencia jellemző az új országok pénzeire. A legtöbb pénzjegy propaganda és nem gazdasági jellegű, amelyeket ideiglenes megoldásnak szántak. Maja Razevic a spliti Nedjeljna Dalmacija 1992. október 21-i számában az ukrán rubelt színházi jegynek, a lett pénzt pedig komszomoli felvonulásra szóló meghívónak nevezi. Jövőre a volt Szovjetunió területein megalakult államok új pénzek kiadására készülnek, így például Lettország új pénze a „lat” lesz, Litvániáé a „litas”, Ukrajnáé a „grivna”, amelyen a 300 éves Oroszország elleni háború hősei jelennek majd meg. Észtország az első a volt tagállamok közül, amelyiknek már végleges pénze van, a „kron.” Miután újból „kiderült”, hogy Észtország a skandináv család tagja, ezt az odatartozást a pénzjegyen is meg akarták mutatni, így a kron grafikusan a skandináv pénzek klasszicizmusának felel meg. A fehérorosz „nyuszikának” nincs szándékában megváltozni. Érdekes, hogy egy „belorusz nyuszi tíz orosz Lenint ér” , a humor papírforma szerint. A volt Jugoszlávia területén kialakult országok közül Macedónia pénzét csak bonnak lehet minősíteni, mivel a pénznek nincs neve, és az állam neve sem elismert még. „Kis-Jugoszlávia” dinárja sem változott, csak az infláció következtében veszít folyamatosan értékéből. A „Szerb Köztársaság Kraina” (a megszállt horvát területeken kikiáltott „ország”) létrehozta saját dinárját. Ez az értéktelen pénz csak „köztársaságuk” területén érvényes, mert sem anyaországuk, Szerbia, sem bosznia-hercegovinai szerb zendülő testvéreik nem ismerik el. Bosznia-Hercegovina is bevezette pénzét, ami aligha használható Szarajevón kívül, mert a boszniai szerbeknél a dinár, a horvátoknál a horvát dinár, illetve a korona érvényes nemzeti pénz. Az új szlovén „tolár” áll legközelebb az európai grafikai megoldásokhoz. Hozzá hasonló az új horvát korona, amelynek formatervezetei nagy vitát váltottak ki a parlamentben. A horvát képviselők elutasították azt a változatot, amely a nemzeti hősök és a címer mellett már csak a himnuszt nem tartalmazta. Helyette sokkal egyszerűbb, nyugat-európai valutákhoz hasonló megoldást keresett. HEKA LÁSZLÓ- SZONDI ILDIKÓ •o Amekkora lelkesedés köszöntötte megjelnésekor, annyi panaszt hallunk rá mostanában. A televízió szülte az első panaszt, mert a gyerek, ha azt nézi, nem kényszerül rá az olvasásra. A video végeredményben a televíziót állandósította, még nagyobb tehát a tehetetlenségi nyomatéka. Ha nem olvas a gyerek, nagy bajok vannak. Az olvasás folyamatába beletartozik az is, hogy neki kell elképzelnie mindazt, amiről a könyv szól, tehát korához képest fejlődik fantáziája is. A képernyő készen ad mindent, nincs szükség saját fantáziára, és a saját fantáziával együttjáró tisztességre se. Sokan vannak, akik panaszkodnak, elvenni is alig tudják gyermekeiket a sokféle horrortól meg akciófilmektől. Szinte csöpög a vér a képernyőből. A minap a felgyői iskola elsőseit megkérdeztem, kinek van otthon videója. Hárman nyújtották föl a kezüket. Tizenhétből háromnak. Mind a három nézte előző este is. Megkérdeztem Gróf őket: mit láttak? A háromból egy se tudta megmondani. Tehát átment rajtuk, semmi nem maradt meg bennük. Sajnáltam őket, mert amúgy értelem sugárzott arcukról. Ebben a korban még sugárzik. Azt hallottam ugyanebben az iskolában, szokták vetíteni a kötelező olvasmányként előírt Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait is, de csak azután, miután mindenki elolvasta. Valahogy így kellene rászoktatnunk az utánunk jövőjépt, hogy ne a mások által megcsócsált változatot fogadják el eredetinek. Az pedig valóban aggasztó, hogy a felsőtagozatosoknál is olvasási gondok léteznek, sőt tovább húzódnak a szakmunkástanulók körébe is. Egyelőre nem tudhatjuk, mivé lenne az a generáció, amelyik a szellem egyik legnagyobb találmányát, az írást és az olvasást hagyná ki eszközei közül. De sejthetjük. H. D. 2 (Folytatás az 1. oldalról.) Kassam az utamat. A felszerelés különleges voltát az is szükségessé teszi, hogy, mivel a nagy tudós útvonalát minden részletében pontosan követni szeretném, utam polgárháborús viszonyok között, igen bizonytalan és gyenge közbiztonsággal kecsegtető országokon vezetne át. Ezért gondoltam úgy, megpróbálok beszerezni egy infra távcsövet, amellyel éjszaka is látni, merre mehet az ember. Mivel a keleti országokban az sem közömbös, milyen ismeretlen mérges rovar repül szembe az emberrel, természetesen védőszemüveget fogok viselni, amely a nem éppen rózsás útviszonyok között a gyulladást okozó port is felfogja. A kerékpárt biztosító pótalkatrészeken kívül szeretnék még szerezni egy aerodinamikus bukósisakot is, amelybe egy kis Walkman hangosítását szeretnék bevezetni. Tudod, teljesen egyedül akarom megtenni ezt az utat, csak zene és az angol nyelvleckéim kíséretében. Erre a sisakra képzeltem el a világítás felszerelését is. Úgy, ahogyan most a sapkámon látod. (A Csaba sapkáján egy teljesen szabályszerű - gondolom elemmel működő - lámpa világít, a kerékpárján csak hátsó világítás van.) 9 Nos, ez talán még nem minden. Ha elakadsz, tudod-e magad javítani a kerékpárt? - Természetesen. Egyébként is a szakmám géplakatos. 9 Milyen idegen nyelveken beszélsz? - Elég gyenge még az angol tudásom, ezt igyekszem tökéletesíteni a felkészülés idején. - Fizikailag hogyan készülsz az útra? - Mindenhová kerékpárral járok már évek óta. Bejártam Magyarországot, Romániát, ahol bizony van egy-két nehéz hegyes terep, s az indulásig szeretnék még néhány európai utat tenni kerékpárral. Most készülök edzeni, a téli kerékpározás viszonyaihoz szoktatva magam. Ha majd meglesz az új kerékpár, azzal is „karikáznom” kell, mielőtt indulnék. Ezenkívül szoktatom magam a hideg, illetve a nagy hőmérsékleti ingadozások problémamentes elviselésére, a minél hosszabb ideig tartó fizikai állóképesség kifejlesztésére. - Mi az út célja? Amikor megérkezel, mit fogsz tenni? - Nem vagyok sem bölcsész, sem történész. Nem szándékozom tehát semmiféle kutatást végezni Körösi Csoma Sándor pályáját, életét illetően. Az út célja elsősorban kegyelet lerovása, de a sportteljesítmény sem marad le emögött. Ha sikerül idejében megérkeznem, el akarom helyezni Csorna Sándor sírján az itthonról magammal vitt koszorút, amelyet az édesanyám fog elkészíteni. Azután pedig úgy szeretnék hazatérni, hogy megkerülöm a Földet. - Mikor és honnan indulnál? - 1993. december 31-én éjfélkor szeretnék egy pohár pezsgőt elkoccintani barátaimmal, azután indulnék, pár perccel éjfél után. Még nem tudom, Aradról, vagy Budapestről indulok, ezt a körülmények döntik majd el. Január 1-jén szeretném meglátogatni a nagyenyedi Bethlen Gábor gimnáziumot, ahonnan Körösi Csoma Sándor indult. Innen Csomakőrösre vezetne az út, a magyar kutató szülőfalujába, majd pontosan az ő útvonalát követve szeretnék Dardzsilingbe érkezni április közepére. - Szüleid, barátnőd mit szólnak a tervedhez? - Őrült vállalkozásnak tartják, mint mindenki más, féltenek, de nem próbálnak sem lebeszélni, sem megakadályozni. Tisztában vagy azzal, hogy életveszélyes vállalkozásba vágsz bele? (Nevet. Mit gondolsz? - kérdezi, és térképeket vesz elő. Amint vele követem a tussal berajzolt útvonalat a térképeken, engem is elragad az út varázsa. Értem már, hogyan vágott bele, miért akarja.) - Ezeket a térképeket úgy fénymásoltam, innen-onnan. Jobbak kellenének, de egyelőre nem tudom, honnan veszem. És a dolog anyagi vonzatai? Ismét kinevet. Majd spórol, mondja, vagy reméli, vannak még emberek, akiknek tetszeni fog a vállalkozása. - Azért remélem, nem maradok teljesen egyedül - jegyzi meg. Mi is reméljük. Egy életveszélyes, de csodálatos vállalkozáshoz keres támogatókat egy huszonhárom éves, lelkes, majdhogynem fanatikus fiatalember. Nem lehetünk ott valamennyien a magyarság őseit kutató nagy tudós halálának 210. évfordulóján Dardzsilingben. De egy virágot, egy ágacskát mi is belefonhatunk a kegyelet koszorújába, ha segítünk Kovács Csabának nem könnyű, nem olcsó, de nemes célját elérni. - Ezen még nem gondolkoztam - mondja -, de rövidesen elmondom, hogy a segíteni szándékozók hol és hogyan találnak rám. Mi is elmondjuk az olvasóknak és minden érdeklődőnek rövidesen, hogyan teheti meg ki-ki, aki hozzá akar járulni a vállalkozás sikeréhez. (Addig érdeklődjenek a Délvilág vásárhelyi szerkesztőségében, Andrássy út 3.) PORZSOLT R. EMESE Kerékpárral Dardzsilingbe Történeti pályázat díjazottjai A Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága 1992-re is közzé tette a Csongrád megyeiek számára Új- és legújabbkori történeti pályázatát. Pénteken, a Fekete házban hirdettek eredményt, íme a helyezettek és díjazottak listája: Felnőtt kategória: I. díj: Földvári László: Kun Béla élete és politikai pályafutása (1878-1954). II. díj: Komoly Pál: Csanád megyei szlovák községek leírása (Ambrózfalva, Csanádalberti, Nagylak, Pitvaros). Bálint László: Októberi hulló csillagok (1956). III. díj: Rácz Sándor: Volt egyszer egy iskola Békában, melyre így emlékeznek. Különdíj: Pánczél Józsefné: A föld. Rostás Istvánná: A vásárhelyi olvasóköri mozgalom, a belsőerzsébeti olvasókör története. Vajda János: A Csongrád megyei rákszűrő autóbusz megvalósításának története. Mészáros Imre: Egy dolgos ember életének kezdete. Sipos István: Forradalmárságom története. Jutalom: Rácz József: Életem fordulatos történeteiből. Ifjúsági kategória: I. díj: Medgyesi Konstantin: Képek a Makó Belvárosi Plébánia XX. századi történetéből. I I. díj: Elek Ildikó-Dömösi Anita: A Kiszombori Általános Iskola története (1901-1911). III. díj: Csizmadia Éva- Fráter Mariann: A Frátercsalád története. Szarvas Gabriella: Mit ér az ember, ha hat éves? (Csengelei Erdősarki Iskola). Különdíj: Ónozó Edit: „Lakodalom van a mi utcánkban” (Házassági szokások a XX. század első felében). Rózsa Margit: Az 1956-os forradalom Ásotthalmon. Jutalom: Patkó Zsuzsanna: „Ha ló nincs... a lóvasút is jó” (Szeged közlekedéstörténete). Nacsa Krisztina: Világháborús feljegyzések Makóról. Becsületsértés. A hódmezővásárhelyi Berkenye utcában lakó özv. B. M.-né feljelentette azt az ismeretlen tettest, aki 1992. folyamán sérelmére becsületsértést követett el. A tettes ugyanis több alkalommal olyan nyitott postai küldeményt továbbított a sértettnek, amelyben becsületét sértő állításokat és kijelentéseket tett. Terv mozi. A hódmezővásárhelyi Lánc utcában levő Terv filmszínházat ismeretlen mozgóképbarátok látogatták meg. Arany színű faliórát, csokit, édességeket s némi készpénzt vittek magukkal. Az összkár mintegy 10 ezer forint. Nagylaki betérő. A határátkelő útlevélkezelőinek feltűnt, hogy a romániai Jászvásárhelyről (Iasi, Bulidava utca...) érkező P. M. fényképcserét hajtott végre az általa felmutatott okmányban. Ügyét a vét Tolvajok, betörők és társaik jégi eljárás keretében vizsgálják. „Tartozás.” A makói J. S.né feljelentette szomszédját, K. M.-t az alábbiak miatt: a férfiú (aki különben szomszédja az Adriai utcában) megjelent lakásán, s tartozását követelve magával vitte a háziasszony engedélye nélkül annak rádiókvarcóráját. Sőt, délután is megjelent és erőszakkal behatolt az épületbe. Pillanatforrasztót és két fényképezőgépet vitt magával. KEDD, 1992. DECEMBER 1.