Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1993. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

• Másfél millió a makói egyházi iskolának Adható vagy kötelező? Dr. Keczer Tamást, az önkormányzat humánpolitikai osztályának vezetőjét kértük fel, ismertesse, milyen meg­oldást született.­­ A képviselő-testület úgy döntött, hogy az iskolának másfél milliót biztosít egyszeri támogatásként működési felada­tainak megoldásához. Ugyan­akkor Katona Pál esperes szó­ban előterjesztett egy olyan kérelmet, hogy jöjjön létre megállapodás az önkormány­zat és az egyházi iskola fenn­tartója között, mely szerint váljon ez rendszeres támoga­tássá. Ennek mértéke a min­denkori tanulói létszámhoz biztosított fejkvóta plusz annak a húsz százaléka legyen. A képviselő-testület ezt a kérdést nem tárgyalta, hanem meg­ígérte az egyszeri támogatást.­­ Pontosítsunk: a jog­szabály értelmében kinek jár tartós és kinek egyszeri támogatás?­­ A törvény különbséget tesz az adható és a kötelező támogatás között. A fenntartó ebben az esetben nem az ön­­kormányzat. Az önkormány­zatnak tekintettel kell lennie arra, hogy mivel hozzájárult ennek az egyház által működ­tetett iskolának a fenntar­tásához, egyben az alapellátás­ban való kötelezettséget is megosztotta. Ez fontos kérdés, mert, az alapellátási kötele­zettség megosztása biztosítja az egyházi iskolának azt a jogot, hogy az általa kiadott bizonyítványok államilag azo­nos értékűek legyenek a többi világi iskoláéval. Magában fog­lalja ez azt is, hogy az ön­kormányzatnak állandóan ügyelnie kell arra, hogy - a lakosság érdekeit sem téveszt­ve szem elől - színvonalában ez az iskola legalább azonos legyen a többi önkormány­­zatilag támogatott iskola szín­vonalával. Ezért hagyja meg a törvény ezt a lehetőséget, hogy támogatást adhat, hogy ezeket a különbségeket adott esetben megszüntesse. Félretéve érzel­meinket, azért létrejött egy olyan kapcsolat az önkormány­zat és az iskola között, hogy ők bemutatták költségvetésüket és tájékozódás céljából meghív­ták a gazdasági felügyeletet is. Eme tájékozódási lehetőség fogja biztosítani, hogy a jö­vőbeni kérelmek elbírálásánál ne személyre szóló vita foly­jon, hanem tényadatok alapján összehasonlítható legyen ennek az iskolának is a gaz­dálkodása a többiével. • Milyen paraméterek figyelembevételével történik majd az összehasonlítás? - Általánosítással nem lehet az oktatás gazdaságosságát kezelni, mert egy adott számú gyerek és pedagógus költség­­vetés szempontjából minden iskolában más-más mutató­számokat produkál. Ugyanis az épületek fenntartása különböző feltételekhez kötött. Például, ahol távfűtés van, ott rendkívül magasak a költségek, ahol belső rendszerrel, gázkazánnal oldották meg ugyanezt, ott jóval alacsonyabbak. Ilyen értelemben az azonos létszámú intézmények is összehason­líthatatlanok. Úgy lehet esetleg relatív módon összevetni őket, hogy tekintetbe vesszük a gye­reklétszámot, meg azt, melyik iskolához hasonlítható legin­kább a vizsgált oktatási intéz­mény. Az egyházi iskola jelen pillanatban nem távfűtéses, tehát olyannal kell párhuzamba állítani, amely leginkább ha­sonlatos hozzá. Ezután követ­kezik az, hogy milyen csoport­­bontással dolgoznak, milyen szakmai színvonalat produkál­nak stb. Mindezek figyelem­­bevételével tehát, relatív mó­don lehet csak összehasonlítani az iskolákat. Katona Pál esperes úrnak erről egy kicsit más véleménye van.­­ Nem vitatkozom sem az önkormányzattal, sem a hu­mánpolitikai osztállyal, de annyi biztos, hogy az egyházi iskola esetében is az önkor­mányzatnak biztosítania kell az alapellátást, ha az nem tud másként működni. Az egyház ugyanis feltételekkel vette át az alapellátás biztosítására vonatkozó feladatok ellátását. Örömmel vállalta, hogy hitok­tatást végezhet, de minden más feladatot is átvállalt az okta­tásban. Amikor ez megtörtént, a polgármester úr egy levelet küldött az iskolát vezető nő­véreknek, melyben az olvas­ható, hogy az egyházi iskola is ugyanazokat a támogatásokat kapja majd, mint minden más oktatási intézmény. Ezt én természetesnek is tartom, hisz hozzánk is ugyanazon adófi­zető­ állampolgárok gyerekei járnak, mint a világi iskolákba. Ezért véleményem szerint az alapellátást az önkormányzat­nak ugyanúgy finanszíroznia kell, mint mások esetében. Amennyiben az egyháznak több pénze lenne, ezt természe­tesen nem igényelné. • Mennyire tekinthető tartós megoldásnak ez a mostani? - A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar megbízott püspökével baráti kapcsolatban állok. Ő írta egy helyütt, hogy mihez van joguk az egyházi iskolák­nak. Szerintem nem ez a fontos, hanem a minisztérium­ban kell elintézni, hogy tartós megoldás szülessen ez ügyben, ne kelljen nekünk az önkor­mányzatokkal vitatkoznunk. Meg is ígérték, hogy tárgyalni fognak, és az egyházi iskolák részére elkülönítenek bizonyos összeget, amiből biztosítják majd működésüket, egy másik alapból pedig a renoválási és egyéb költségeket fedeznék. Ez jó megoldás lenne, vagy pedig az, ha meghatározzák: a normatív támogatás fölött an­nak tizenöt százalékát kapja az egyház.­­ Milyen jelenleg az egyház és az önkormányzat közötti viszony? - A jóváhagyott támoga­tással és a város vezetőivel kialakított kapcsolattal elége­dett vagyok. Átnéztem jóma­gam is a város költségvetését, és láttam, hogy igen szűkös anyagi lehetőségekkel rendel­keznek, ezért megértéssel fo­gadtam, hogy a kétmillió he­lyett másfelet kapjunk. Az olykori viták ellenére is jó az együttműködés közöttünk. TÚRI TIBOR A Makói Szent István Téri Általános Egyházi Iskola azon kérelmérő­l, hogy az önkormányzat biztosítson nekik kétmillió forint támogatást az intézmény idei működéséhez­­ már beszámoltunk. Az ügy heves vitát váltott ki a képviselő-testület ülésén, azóta azonban úgy látszik, csillapodtak a kedélyek, és sikerült mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldást találni. Dr. Keczer Tamás Katona Pál. (Fotó: Révész Róbert) 2 Sándorfalvi (erő)vonalak Lesz-e telefon? A Szeged környéki települések közül Sán­­dorfalván van a legtöbb vállalkozó­­ telefon nél­kül. A nagyközségben ugyanis a több, mint hét­ezernyi lakosnak csak 0,5 százaléka rendelke­zik telefonnal. A község­ben jelenleg már 578 igénylő vár vonalra. Kö­zel tíz éve próbálkoznak azzal, hogy változzék ez a helyzet.­­ Eddig sikertelen volt minden kérés, levelezés, tárgya­lás. Ezért is kísérte fo­kozott érdeklődés a kép­viselő-testület legutóbbi ülését, ahol a sándorfal­­viakat irritáló, áldatlan „telefonhelyzet”-ről is szó esett. A testület elé terjesztett tá­jékoztatóból az derült ki, hogy idén január 29-én a Matáv illetékes vezetőivel a fejlesz­tésekről konkrét időpontokban állapodtak meg. Eszerint az önkormányzat telkén, a mozi kertjében ez év május 15-ig megépítik a telefonközpontot. A vezetékeket még ebben az esztendőben - augusztus 19- ig- kiépítik, s ezzel párhuza­mosan végik az új vonalak, állomások bekötését, az utolsót december 15-én. A fejlesztés önerős lenne - a lakosság és az önkormányzat fizetné, nem a Matáv - , ami azt jelenti, hogy ha 800 bekötés lenne, egy-egy új telefon 40 ezer forintba kerülne az igénylőknek. (Ezt a költséget tetézheti - 7 vagy 12 ezer forinttal - ha a telefonnal együtt a kábeltévé kiépítésére is igényt tartanak.) A telefontársaságnak az ülésen résztvevő képviselői nem biztatták a sándorfalviakat a költségek „lefaragásával”. Aki telefont akar, annak ki kell fizetnie a tetemes össze­get. (Ha már olyan „szeren­csés”, hogy Sándorfalván lakik, adjon egy olyan vonalért negyvenezret, amihez a szege­diek tizenkétezerért is hozzá­juthatnak!?) Ha egyáltalán úgy dönt a falu, hogy ilyen áron legyen telefonfejlesztés. A képviselőfőtestület - érthetően - nem vállalta magára a hatá­rozást (hiszen mindössze 3 millió forinttal tudná segíteni a beruházást). A „telefonhelyzet” megvita­tására lakossági fórumot, köz­meghallgatást hívnak össze a közeli napokban a nagyköz­ségben. Az ottani közösségi döntés függvénye, hogy lesz-e vagy sem telefonhálózat fejlesztés Sándorfalván az idén. SZ. M. A Bild-Zeitung értesülése szerint Jasszer Arafat, a PFSZ­­vezetője 300 ezer dollárt helye­zett letétbe Svájban Egon Krenz, az egy­kori Német Szo­cialista Egységpárt hajdani első embe­re számára. Ezzel az összeggel lehe­tővé akarta tenni, hogy Krenz felesé­gével együtt kül­földre menekülhes­sen, mivel Német­országban vádat emelhetnek ellene választási csalás cí­mén. Ráadásul Kren­­zet azért is fele­lősségre vonhatják, hogy egyike a leg­főbb felelősöknek az egykori NDK határán elkövetett gyilkosságokért. A 300 ezer dol­lár egy bankszám­lán van, és Krenz akkor veheti fel, ha felmutatja útlevelét és egy bizonyos ,,jeligét" kimond. A jószívű Arafat Több, mint egy esztendeje annak, hogy először hallattak magukról a szegedi soropti­misták. Akkor alakult meg ugyanis a városban - a buda­pesti után - a második hazai klub, amelyben a nemzetközi szervezet tagjaként értelmes életre törekvő nők egy cso­portja tevékenykedik. Céljuk, miként a földkerekség 30 or­szágában működő mintegy százezer klubnak, az, hogy a jóakarat és a megértés szelle­mében segítesenek bárhol a világon, ahol erre szükség van. A szegediek eddig jótékony­­sági hangversenyeket szervez­tek a mozgássérült gyerekek javára, megajándékoztak me­nekülteket, időseket, könyve­ket ajánlottak föl a határainkon túl élő magyar diákoknak. Nemzetközi kapcsolataik révén decemberben kapcso­latba kerültek a francia testvér­szervezettel. A levélváltás eredménye: a carcassonne-iak fölajánlották, hogy országuk 50 klubjában gyűjtést szervez­nek, a pepignaniak pedig vál­lalták, hogy megraknak egy kamiont mindazzal, amire csak a csongrádi menekülttábor lakóinak szükségük lehet. A példás összefogást tett követte, s a hét végén megérkeztek a szegedi soroptimisták vendégei a szállítmánnyal, amellyel tegnap útnak indultak Csong­­rádra. A Nemzetközi Soroptimist és a Nemzetközi Jóakarat és Egyetértés Szervezet francia tagozata jóvoltából mintegy 3000 francia klubtag adomá­nya előtt tárult ki hétfőn a menekülttábor kapuja. A ru­haneműket, meleg cipőket, evőeszközöket, tisztálkodási szereket, játékokat, tartós élel­miszereket és iskolai eszkö­zöket tartalamazó csomagok­kal szinte megteltek a volt laktanya raktárai. A főápolónő a Pharmaciens Sans Frontiéres küldeményeit, antibiotikumo­kat, gyermektápszereket, vita­minokat vett át. Legnagyobb meglepetést azonban a nyolc, vadonatúj mosógép és a szá­rítómasina okozta a tábor bosnyák lakóinak, hiszen 460 ember, köztük 176 gyermek ruháinak tisztán tartása, terege­­tése okozza ebben a kemény télben a legtöbb gondot. Guite Mouret, a perpignani klub képviselője fölajánlotta még, hogy téli ruhaneműket, meleg lábbeliket, gyógysze­reket azonnal útnak indítanak ismét, ha valamelyik magyar cég vállalja a fuvarozást.. Ha tehát bárki árut szállít a közeljövőben bármelyik fran­cia városba, visszafelé pedig üres rakodótérrel jönne, és szívesen segítene, jelezze ezt szerkesztőségünkben. Kész­séggel vállaljuk a közvetítő szerepét. CH. Á. • A soroptimisták összefogásával: ta® ®§tel`­atewifeisEllÉá ­ Hódmezővásárhelyen Természetvédelmi rizstermesztés Nyereségre egyelőre nem számítva kezdik újra a rizster­mesztést a Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaságban, annak érdekében, hogy elkerüljék a két éve felszámolt „vizes­ágazat” megszüntetésének ked­vezőtlen ökológiai hatásait. A mezőgazdasági nagyüzem gaz­dasági és természetvédelmi szakemberei ezzel elősegítik, hogy a rizstelephez kapcsolódó holtágban, vízerekben állandó legyen a vízszint, ami a ter­mészetvédelmet szolgálja, hi­szen csakis így nyújthatnak megfelelő életteret a régió ér­tékes vadjainak, például a vid­ráknak, ritka madaraknak. Az ágazat több millió forintot igénylő újraindításához - a mi­nimálisan szükséges 56 hektá­ros rizstelepítőhez - segítséget várnak a szaktárcáktól, pályá­zatot nyújtottak be a vízdíj el­­enge­désére vagy anyagi tá­mogatásra, aminek elnyeré­séhez kérték a Vadvédelmi Vi­lágalap, a Kiskunsági Nemzeti Park és a helyi vízügyi igaz­gatóság közreműködését. A tangazdaságban 30 éven keresztül 400 hektáron ter­mesztettek eredményesen rizst. Ehhez évente körülbelül 6 millió köbméter vizet használ­tak fel, egyszersmind biztosít­va a sok kilométerenyi vízel­látó- és vízgyűjtőrendszer át­mosását, felfrissítését, növény­zetének táplálását. Kedvezően hatott ugyanakkor az össze­függő vízfelület a város klí­májára is. A vízdíjak és a já­rulékos költségek többszörös megemelkedése, valamint a rizs átvételi árának változat­lansága miatt azonban tavaly­előtt felhagytak a rizster­meléssel, és helyette költség­takarékosabb növényi kultú­rákkal hasznosították a terü­letet. Ez azonban a tájvédelmi körzet vízi élővilágának pusz­tulását okozhatja. • A megye élen jár „Gépesített" bírák A gépesítés 1987-ben kez­dődött. Először a bíróság gaz­dasági hivatalába, majd a cég­bíróságra kerültek komputerek, ma pedig a Széchenyi téri épület minden bírája IBM-en dolgozhat. Az átalakítás egyszerűbbé teszi a bírói mun­kát, mert a rendszer központi jogszabály-nyilvántartásából számítógépen bármilyen tör­vény, bírósági határozat le­hívható. Országos címlista áll a felhasználók rendelkezésére. Az MS Word szövegszerkesztő program és a Hewlett-Packard tintasugaras nyomtatók segít­séget nyújtanak a határozatok elkészítésében. A városi bíró­ságokon hasonló rendszer működik, egyelőre önálló gé­peken. A gazdasági hivatal modemes összeköttetésben van a minisztériummal, a cégbíró­sági gépek pedig országos há­lózatba csatlakoznak. A komp­­juterizálás anyagi fedezetét a bíróság saját költségvetéséből gazdálkodta ki. Az 1986-ban alakult Digitál Kft. kedvező árajánlataival és minőségével lett az igazság­szolgáltatás első számú szállí­tója. A számítógépek mellett ők gondoskodtak a perifériák­ról és a programok egy ré­széről is. A bírósági hálózat növeli 3.11-es operációs rend­szer alatt működik, de kap­csolhatók hozzá Unix alapú. A szegediek - úgy tű­nik­ - élen­ járnak az igazságszolgáltatás szá­­mítógépesítésében. Két szempontból is: a sze­gedi Digitál Kft. végezte el az Igazságügyi Mi­nisztérium, a megyei bíróságok és a Legfel­sőbb Bíróság számító­­gépes hálózatának terve­zését és kivitelezését, a Csongrád Megyei Bíró­ság munkatársai pedig az országban elsőként kaptak számítógépet, itt jött létre először adat­bank, IBM, Apple vagy más gyártók gépei is. A központi adat­bankot az Igazságügyi Minisz­tériumból érkező új jogszabá­lyokkal havonta frissítik. Az illetéktelen behatolás elkerülé­se végett a munkahelyi gépek­be nem, csak a központi komp­­júterbe telepítettek floppy­egységet. A hardverek gyártója a tajvani Datex Corporation. A bíróság tervezi, hogy a könyvtárát is számítógépre viszi és kompjuteres nyilván­tartást készít a szakértőkről. A bírói ügyvitel ellenőrzésében is szerepet játszhat majd a hi­­tech. KECZER KEDD, 1993. FEBRUÁR 23.

Next