Délvilág, 1993. április (50. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
• Az új honvédelmi törvény tervezete Polgáribb lesz a sereg? Az átfogó szabályozást tartalmazó törvénytervezet részletes ismertetésére most nincsen mód. A következő hetek, hónapok parlamenti vitája, a kommentárok és állásfoglalások alapján lesz lehetőség és idő minderre. Itt és most talán csak a békében legtöbbeket érintő kérdéseket lehet érinteni, nevezetesen a bevonulással, a szolgálattal és a szociális kérdésekkel kapcsolatos - tervezett - változásokat vegyük sorra. Ha a törvénytervezet honvédelmi kötelezettségekről szóló fejezeteit összevetjük a ma hatályos rendelkezésekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a javasolt szabályok polgáribbak, humánusabbak lesznek a korábbiaknál. A tervezet megszünteti a nők hadkötelezettségét. A fegyveres sorkatonai szolgálat idejét meghagyja 12 hónapban, de a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartamát 15 hónapról 12 hónapra csökkenti, így a fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat egyforma hosszúvá válik. A javaslat ugyancsak csökkenti a polgári szolgálat időtartamát, mégpedig 22 hónapról 18 hónapra. A tartalékos katonai szolgálat együttes időtartama 10 hónapról 6 hónapra csökkenne. A sorozásig behívását a 23. életéve előtti időre kérő sorköteles részére biztosítja, hogy megválaszthatja behívása időpontját és (a katonai érdekek figyelembevételével) a szolgálatteljesítés helyőrségét. Az elképzeléseink szerint a polgári védelmi kötelezettség felső korhatára a nők és a férfiak esetében is 5 évvel csökken, a nők alsó korhatára 2 évvel emelkedik. A többéves vita, a számítások, az európai példák azt mutatják, hogy ezek a tervezett kedvezmények és engedmények védelmi képességünket nem csorbítják, és a Parlamentben a honvédelmi alapelvekről ugyancsak most folyó vita alapján az elégséges védelem képességét biztosítják és felelős polgári gondolkodásra ösztönöznek. Ugyanakkor a szomszédságunkban végbemenő változások, a kialakult és kialakuló háborús konfliktusok, valamint a teremtődő politikai instabilitások a további csökkentéseket nem teszik lehetővé, mert akkor már - a legvégső esetben - az ország fegyveres védelme nem lenne biztosítható. Éppen ezért az általános hadkötelezettséget is fenn kell tartani. Szükséges az elmozdulás a hivatásos katonaság irányába, de ennek teljes megteremtéséhez a külpolitikai és az anyagi feltételek hiányoznak. Az állampolgárok terheinek a törvényjavaslat szerinti csökkenése kapcsán szólni kell a kedvezmények másik oldaláról, nevezetesen arról, hogy a honvédelmi kötelezettségüket teljesítők és hozzátartozóik a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe kerülnek az ellátásuk céljára nyújtott segélyek és más ellátások összegeinek megemelése és intézményesítése révén. A törvényjavaslat általánossá teszi a bevonulási segélyt, minden bevonuló számára biztosítja. A sorkatonák meghatározott hozzátartozóinak járó családi segély összegét a mindenkori minimális nyugdíj alapján állapítja meg. Változik a tartalékos katonák jövedelemkiesésének megtérítése is. Magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaságban nincs mód arra, hogy a tartalékosok szolgálati terhét a munkaadók vagy az önkormányzatok viseljék. Ezért a munkáltatói jövedelemkiegészítés helyett a szolgálati hely által fizetett illetményfizetés lép be. Az illetmény a jelenleginél magasabb, a hivatásos állomány illetményéhez igazodó lesz. Ezzel - az esetek többségében - megoldott lesz a tartalékos katonai szolgálat keresetveszteség nélküli teljesítése. A fent leírtak tehát a vizsgált kérdéskörben a legfontosabb tervezetek. Remélem, hogy - a viták és egyeztetések után - az ellenzék is megadja majd a kétharmados elfogadáshoz szükséges támogatást. Ezzel vagy enélkül, de a haza védelme továbbra is állampolgári kötelesség marad. A korábbi terveknek megfelelően lesznek hadgyakorlatok és bevonul(tat)ások (pl. nemsokára Szegeden is; az érintett tartalékosok már régen megkapták az erről szóló értesítést). Továbbra is olyan nyilvánosság előtt fogjuk kezelni a honvédelem ügyét, hogy minden magyar állampolgár nyugodt lehessen: nem a háta mögött és tudta nélkül döntenek ezekben a fontos kérdésekben. Továbbra is olyan nyilvánosság előtt, hogy a szomszédok ne érezhessék fenyegetve magukat, de pontosan tudhassák, hogy adott esetben elszántan védenénk magunkat. Ez a törvényjavaslat újabb fontos eleme a honvédség civil ellenőrzése megteremtésének. PÓDA JENŐ a Parlament Honvédelmi Bizottságának alelnöke MDF A majdnem hároméves előkészítő, koncepcióteremtő és kodifikációs munka után elkészült a honvédelmi törvény tervezete. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága és a Honvédelmi Minisztérium által megalkotott, a kormány által elfogadott és a Parlament elé beterjesztett dokumentum olyan időszakban születhetett meg, amikor több évtizedes idegen megszállás alól felszabadulva, a teljes politikai függetlenség birtokában szabadon határozhatjuk meg a hazánk védelmével kapcsolatos feladatokat és kötelezettségeket. Ez persze különleges - az előző évtizedek gyakorlatához képest sokkal nagyobb - felelősséget is jelent számunkra. Olyan törvényjavaslat ez, amely az egész ország, népünk és nemzetünk függetlensége, szuverenitása és békéje szavatolásának jogi alapját kell megteremtse. Ez a törvényjavaslat mindenkit érint, tehát ez az ügy nem sajátítható ki és ebből senki nem rekeszthető ki. Össznemzeti ügyről van szó, melyből éppen ezért senki nem vonhatja ki magát. A kérdés különleges fontossága okán (is) a törvénytervezet csak kétharmados többséggel fogadható el a Parlamentben. Addig mindez (a kormány és kormánypártok szándéka szerinti) elképzelés, előterjesztés. Fotó: Iejenes Kálmán Főszereplők: Al Pacino, Chris O’ Donnell Rendezte: Martin Brest Azt tartják Al Pacinoról, hogy azon kevés színészek közé tartozik, akik a szemükkel el tudnak játszani egy szerepet, ölnek és simogatnak a szemükkel, azzal a két elbeszélő golyócskával. És akkor tessék, itt egy vakot kell láttatnia Pacinonak. De a szeme se rebben, vagyis parádésan játssza a vaknézést, szemüveg nélkül, mert csak így ér valamit egy vakalakítás. Bár nekem úgy tűnt, hogy néha azért körülnézett, amit hamar feledhettünk, ha szerényen elüvöltötte magát. HUÁ! Ez egy igazán helyénvaló, önkifejező (megvalósító) üvöltés: HUÁ! Az Oscar-díjat jogosan látták hát e vakban. HUÁ! És jogosan nem látták az Oscart magában a filmben. Ennek elsődleges okaként (de szép szó!) a forgatókönyvre gyanakszom, és arra, hogy a rendező, Brest elájult a film monumentális ívétől, s nem tudta kellő szigorral sínen tartani a cselekmény vezérdieseljét. De lássuk, hogyan sikerült meglőniük egy-két bakot! HUÁ! A gazdagok iskolájába járó szegény Charlie (O’ Donnell), hogy pénzt keressen, hétvégére egy vak őrzését vállalja. A vak, volt ezredes, elég keményen fogadja a fiút, nem szűnő káromkodásai, seggfejezései, parancsai megnevettetik az alacsony humorküszöbű nézőt. Csakhogy ez legalább akkora fogyatékossága a forgatókönyvnek, mint amekkora erény lehet a szókimondás, a szóhímzésként használt anyázás. Mert itt inkább a keménység, a vak agresszivitása a lényeg, amit a legolcsóbb trükk káromkodással helyettesíteni. Mert nem a vak káromkodott, hanem a forgatókönyvíró, mert nem jutott eszébe semmi. Ám elkövette azt a hibát, hogy leírta. Mert a későbbiekben a vak lelke kissé megpuhul, agresszivitása inkább önmagára irányul, sőt, agresszivitása pedagógiai célzatú. HUÁ! Aztán itt van Charlie, akinek amerikaiasan szerény, igazi seggfej humanistára valló arca rendesen tenyérbemászó, ez az a karakterét vesztett arc, amivel a boldogságot szimbolizálták az elmúlt harminc évben megannyi mosolygós rajzon. HUÁ! Charlie New Yorkba megy a vak ezredessel, hogy ott töltsék a hétvégét. Az ezredes úgy tervezi, hogy még egyszer kiéli a legfontosabb dolgokat: a nőket, a Ferrarit, a piát, aztánszétlövi az agyát. Charlie megérzi szándékát, s elkeseredetten küzd a vak életéért. A háttérben pedig ott egy iskolai ügy: Charlie tudja, hogy kik szívatták meg az igazgatót, aki vallomásáért cserébe biztos jövőt ígér az egyetemen. Charlie dilemmázik: köpni vagy nem köpni, ez itt a kérdés. HUÁ! Innen már erkölcsi példázattá alakul az amúgy is vontatott film. Lázad ugyan Hollywood ellen, a hájas szponzorokat fricskázza, gyűlöli Amerikát - ahogy Al Pacino szövegéből kiderül de hiába a lázadás, csak gyatra önkritika marad, mert bizony bővelkedik a film hollywoodi fogásokban, ők is a szponzorokból élnek, s nem lépnek ki Amerikából, esetleg, annak amúgy is gusztustalanul tarka képét tarkítják. HUÁ! A címnek pedig semmi értelme: minden nőnek van szaga, vagy emelkedettebben: illata. De a vakok is szagolhatok! HUÁ! PODMANICZKY SZILÁRD ügy folH Qwisp 0 wak snap filmvilág 2 • Ejtőernyővel kedvtelésből is lehet ugrani Újsághirdetés: Sorköteles fiúkat várunk ejtőernyős katonának. Cím: Papp Ferenc, Szentes, Árpád u. 20. Tel.: 15 087. Nem a légi ugrás végett, hanem egyszerű kíváncsiságból hívtam fel a hirdetés feladóját. Talán valamiféle magánhadsereget szervez? - tettem fel tréfálkozva a kérdést. Rögtön válaszolta, hogy nem erről van szó, hanem hivatalos megbízása van sorköteles fiatalok ejtőernyős kiképzésére. Ezenkívül bárkit - legyen az fiú vagy leány - megtanít ejtőernyővel ugrani, az alsó korhatár 15 év, a felsőt az orvosok állapítják meg. Tavaly negyvenöt ejtőernyős került ki a keze alól, most az elkövetkező napokban tizenöt vállalkozó szellemű fiút, lányt, asszonyt és férfit visz Kiskunfélegyházára az ottani ejtőernyős klubhoz „vizsgáztatni”. Tehát kedvtelésből is lehet valakiből ejtőernyős. Viszont a sorköteles fiatalembernek legalább tizenegy ugrást kell végrehajtani, hogy utána a honvédségnél a megfelelő fegyvernemhez kerüljön. A legközelebbi turnus május 8-án kezdődik Papp Ferencnél, addig is szívesen látja a jelentkezőket. A kiképzés túlnyomó része Szentesen történik, és a már említett Kiskunfélegyházán kerül sor az ejtőernyős ugrásokra. SZ. R. Meghalt ifjabb nagybányai Horthy Miklós Meghalt 86 éves korában ifjabb nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzójának fia. Életpályájából viszonylag keveset ismer a hazai közvélemény. A magyar politikai eseményeknek csupán epizódszereplője volt. Az isztriai Polában született 1907. február 14- én. A harmincas években a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. vezérigazgatója volt, és igazgatója az angol-magyar banknak. Szerepelt a neve számos sportegyesület elnökségi tagjainak sorában is. A háború kitörésekor már rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként szolgált Brazíliában. Az Egyesült Államok elleni hadüzenet deklarálása után, 1942-ben hazarendelték. Felsőházi tagsága révén több parlamenti bizottságban vett részt, de valójában az 1944. évi események kapcsán került a neve előtérbe. A német megszállás idején egyik szervezője volt a kormányzó kiugrási kísérletének, kapcsolatba lépett a Magyar Front ellenállóival is. 1944. október 15- én a megszállók tőrbe csalták és rövid tűzharc után letartóztatták, majd szőnyegbe csavarva elrabolták. - Kétségtelen, hogy fiam elhurcolását régóta és alaposan készítették elő: túszra volt szükségük, hogy engem zsarolhassanak - írta későbbi visszaemlékezésében Horthy Miklós, volt kormányzó. A mauthauseni koncentrációs táborból szabadulva, a háború után Brazíliában telepedett le, majd egy súlyos balesetét követően sógornőjéhez, vitéz nagybányai Horthy Istvánnéhoz költözött Lisszabonba. Itt érte a halál 1993. március 28-án. Nem zárható ki, hogy hamvait később a Horthy-család kriptájában helyezik örök nyugalomra, szülei tervezett kenderesi temetésekor. CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPRILIS 1.