Délvilág, 1993. április (50. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

• Az új honvédelmi törvény tervezete Polgáribb lesz a sereg? Az átfogó szabályozást tar­talmazó törvénytervezet rész­letes ismertetésére most nin­csen mód. A következő hetek, hónapok parlamenti vitája, a kommentárok és állásfogla­lások alapján lesz lehetőség és idő minderre. Itt és most talán csak a békében legtöbbeket érintő kérdéseket lehet érin­teni, nevezetesen a bevonulás­sal, a szolgálattal és a szociális kérdésekkel kapcsolatos - tervezett - változásokat ve­gyük sorra. Ha a törvénytervezet honvé­delmi kötelezettségekről szóló fejezeteit összevetjük a ma hatályos rendelkezésekkel, ak­kor megállapíthatjuk, hogy a javasolt szabályok polgárib­bak, humánusabbak lesznek a korábbiaknál. A tervezet meg­szünteti a nők hadkötelezett­ségét. A fegyveres sorkatonai szolgálat idejét meghagyja 12 hónapban, de a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtarta­mát 15 hónapról 12 hónapra csökkenti, így a fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat egyforma hosszúvá válik. A javaslat ugyancsak csökkenti a polgári szolgálat időtartamát, mégpedig 22 hónapról 18 hónapra. A tarta­lékos katonai szolgálat együt­tes időtartama 10 hónapról 6 hónapra csökkenne. A sorozá­sig behívását a 23. életéve előtti időre kérő sorköteles ré­szére biztosítja, hogy megvá­laszthatja behívása időpontját és (a katonai érdekek figye­lembevételével) a szolgálattel­jesítés helyőrségét. Az elkép­zeléseink szerint a polgári vé­delmi kötelezettség felső kor­határa a nők és a férfiak eseté­ben is 5 évvel csökken, a nők alsó korhatára 2 évvel emelke­dik. A többéves vita, a számítá­sok, az európai példák azt mutatják, hogy ezek a tervezett kedvezmények és engedmé­nyek védelmi képességünket nem csorbítják, és a Parla­mentben a honvédelmi alap­elvekről ugyancsak most folyó vita alapján az elégséges vé­delem képességét biztosítják és felelős polgári gondolkodásra ösztönöznek. Ugyanakkor a szomszédságunkban végbe­menő változások, a kialakult és kialakuló háborús konflik­tusok, valamint a teremtődő politikai instabilitások a továb­bi csökkentéseket nem teszik lehetővé, mert akkor már - a legvégső esetben - az ország fegyveres védelme nem lenne biztosítható. Éppen ezért az általános hadkötelezettséget is fenn kell tartani. Szükséges az elmozdulás a hivatásos kato­naság irányába, de ennek teljes megteremtéséhez a külpolitikai és az anyagi feltételek hiá­nyoznak. Az állampolgárok terheinek a törvényjavaslat szerinti csök­kenése kapcsán szólni kell a kedvezmények másik oldalá­ról, nevezetesen arról, hogy a honvédelmi kötelezettségüket teljesítők és hozzátartozóik a jelenleginél kedvezőbb hely­zetbe kerülnek az ellátásuk céljára nyújtott segélyek és más ellátások összegeinek megemelése és intézménye­sítése révén. A törvényjavaslat általánossá teszi a bevonulási segélyt, minden bevonuló szá­mára biztosítja. A sorkatonák meghatározott hozzátarto­zóinak járó családi segély összegét a mindenkori mini­mális nyugdíj alapján állapítja meg. Változik a tartalékos katonák jövedelemkiesésének megtérítése is. Magántulaj­donon alapuló szociális piac­­gazdaságban nincs mód arra, hogy a tartalékosok szolgálati terhét a munkaadók vagy az önkormányzatok viseljék. Ezért a munkáltatói jövedelem­kiegészítés helyett a szolgálati hely által fizetett illetmény­fizetés lép be. Az illetmény a jelenleginél magasabb, a hiva­tásos állomány illetményéhez igazodó lesz. Ezzel - az esetek többségében - megoldott lesz a tartalékos katonai szolgálat keresetveszteség nélküli telje­sítése. A fent leírtak tehát a vizs­gált kérdéskörben a legfonto­sabb tervezetek. Remélem, hogy - a viták és egyeztetések után - az ellenzék is megadja majd a kétharmados elfogadás­hoz szükséges támogatást. Ezzel vagy enélkül, de a haza védelme továbbra is állampol­gári kötelesség marad. A korábbi terveknek megfelelően lesznek hadgyakorlatok és bevonul(tat)ások (pl. nemso­kára Szegeden is; az érintett tartalékosok már régen meg­kapták az erről szóló érte­sítést). Továbbra is olyan nyil­vánosság előtt fogjuk kezelni a honvédelem ügyét, hogy min­den magyar állampolgár nyu­godt lehessen: nem a háta mögött és tudta nélkül dön­tenek ezekben a fontos kérdé­sekben. Továbbra is olyan nyilvánosság előtt, hogy a szomszédok ne érezhessék fenyegetve magukat, de ponto­san tudhassák, hogy adott esetben elszántan védenénk magunkat. Ez a törvényjavaslat újabb fontos eleme a honvéd­ség civil ellenőrzése megte­remtésének. PÓDA JENŐ a Parlament Honvédelmi Bizottságának alelnöke MDF A majdnem hároméves előkészítő, koncepcióteremtő és kodifikációs munka után elkészült a honvédelmi tör­vény tervezete. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága és a Honvédelmi Minisztérium által megalkotott, a kor­mány által elfogadott és a Parlament elé beterjesztett do­kumentum olyan időszakban születhetett meg, amikor több évtizedes idegen megszállás alól felszabadulva, a teljes politikai függetlenség birtokában szabadon hatá­rozhatjuk meg a hazánk védelmével kapcsolatos fel­adatokat és kötelezettségeket. Ez persze különleges - az előző évtizedek gyakorlatához képest sokkal nagyobb - felelősséget is jelent számunkra. Olyan törvényjavaslat ez, amely az egész ország, népünk és nemzetünk függet­lensége, szuverenitása és békéje szavatolásának jogi alapját kell megteremtse. Ez a törvényjavaslat mindenkit érint, tehát ez az ügy nem sajátítható ki és ebből senki nem rekeszthető ki. Össznemzeti ügyről van szó, melyből éppen ezért senki nem vonhatja ki magát. A kérdés különleges fontossága okán (is) a törvénytervezet csak kétharmados többséggel fogadható el a Parlamentben. Addig mindez (a kormány és kormánypártok szándéka szerinti) elképzelés, előterjesztés. Fotó: Iejenes Kálmán Főszereplők: Al Pacino, Chris O’ Donnell Rendezte: Martin Brest Azt tartják Al Pacinoról, hogy azon kevés színészek kö­zé tartozik, akik a szemükkel el tudnak játszani egy szerepet, ölnek és simogatnak a szemük­kel, azzal a két elbeszélő go­lyócskával. És akkor tessék, itt egy vakot kell láttatnia Pacino­­nak. De a szeme se rebben, vagyis parádésan játssza a va­knézést, szemüveg nélkül, mert csak így ér valamit egy vakala­kítás. Bár nekem úgy tűnt, hogy néha azért körülnézett, amit hamar feledhettünk, ha szerényen elüvöltötte magát. HUÁ! Ez egy igazán helyénva­ló, önkifejező (­megvalósító) üvöltés: HUÁ! Az Oscar-díjat jogosan látták hát e vakban. HUÁ! És jogosan nem látták az Oscart magában a filmben. En­nek elsődleges okaként (de szép szó!) a forgatókönyvre gyanakszom, és arra, hogy a rendező, Brest elájult a film monumentális ívétől, s nem tudta kellő szigorral sínen tartani a cselekmény vezér­dieseljét. De lássuk, hogyan sikerült meglőniük egy-két bakot! HUÁ! A gazdagok iskolájába járó szegény Charlie (O’ Donnell), hogy pénzt keressen, hétvégére egy vak őrzését vállalja. A vak, volt ezredes, elég keményen fogadja a fiút, nem szűnő káromkodásai, seggfejezései, parancsai megnevettetik az alacsony humorküszöbű nézőt. Csakhogy ez legalább akkora fogyatékossága a forgató­­könyvnek, mint amekkora erény lehet a szókimondás, a szóhímzésként használt anyá­zás. Mert itt inkább a kemény­ség, a vak agresszivitása a lé­nyeg, amit a legolcsóbb trükk káromkodással helyettesíteni. Mert nem a vak káromkodott, hanem a forgatókönyvíró, mert nem jutott eszébe semmi. Ám elkövette azt a hibát, hogy leírta. Mert a későbbiekben a vak lelke kissé megpuhul, agresszivitása inkább önma­gára irányul, sőt, agresszivitása pedagógiai célzatú. HUÁ! Aztán itt van Charlie, aki­nek amerikaiasan szerény, igazi seggfej humanistára valló arca rendesen tenyérbemászó, ez az a karakterét vesztett arc, amivel a boldogságot szimbo­lizálták az elmúlt harminc év­ben megannyi mosolygós raj­zon. HUÁ! Charlie New Yorkba megy a vak ezredessel, hogy ott töltsék a hétvégét. Az ezredes úgy ter­vezi, hogy még egyszer kiéli a legfontosabb dolgokat: a nő­ket, a Ferrarit, a piát, aztán­­szétlövi az agyát. Charlie meg­érzi szándékát, s elkeseredetten küzd a vak életéért. A háttér­ben pedig ott egy iskolai ügy: Charlie tudja, hogy kik szívat­ták meg az igazgatót, aki va­llomásáért cserébe biztos jövőt ígér az egyetemen. Charlie dilemmázik: köpni vagy nem köpni, ez itt a kérdés. HUÁ! Innen már erkölcsi példázat­tá alakul az amúgy is vontatott film. Lázad ugyan Hollywood ellen, a hájas szponzorokat fricskázza, gyűlöli Amerikát - ahogy Al Pacino szövegéből kiderül de hiába a lázadás, csak gyatra önkritika marad, mert bizony bővelkedik a film hollywoodi fogásokban, ők is a szponzorokból élnek, s nem lépnek ki Amerikából, esetleg, annak amúgy is gusztustalanul tarka képét tarkítják. HUÁ! A címnek pedig semmi értelme: minden nőnek van szaga, vagy emelkedettebben: illata. De a vakok is szagol­hatok! HUÁ! PODMANICZKY SZILÁRD ügy folH Qwisp 0 wak snap filmvilág 2 • Ejtőernyővel kedvtelésből is lehet ugrani Újsághirdetés: Sorköteles fiúkat várunk ejtőernyős kato­nának. Cím: Papp Ferenc, Szentes, Árpád u. 20. Tel.: 15­ 087. Nem a légi ugrás végett, ha­nem egyszerű kíváncsiságból hívtam fel a hirdetés feladóját. Talán valamiféle magánhadse­reget szervez? - tettem fel tré­fálkozva a kérdést. Rögtön vá­laszolta, hogy nem erről van szó, hanem hivatalos megbízá­sa van sorköteles fiatalok ejtő­ernyős kiképzésére. Ezenkívül bárkit - legyen az fiú vagy leány - megtanít ejtőernyővel ugrani, az alsó korhatár 15 év, a felsőt az orvosok állapítják meg. Tavaly negyvenöt ejtőer­nyős került ki a keze alól, most az elkövetkező napokban ti­zenöt vállalkozó szellemű fiút, lányt, asszonyt és férfit visz Kiskunfélegyházára az ottani ejtőernyős klubhoz „vizsgáz­tatni”. Tehát kedvtelésből is lehet valakiből ejtőernyős. Vi­szont a sorköteles fiatalember­nek legalább tizenegy ugrást kell végrehajtani, hogy utána a honvédségnél a megfelelő fegyvernemhez kerüljön. A legközelebbi turnus május 8-án kezdődik Papp Ferencnél, addig is szívesen látja a je­lentkezőket. A kiképzés túl­nyomó része Szentesen törté­nik, és a már említett Kiskun­félegyházán kerül sor az ejtő­ernyős ugrásokra. SZ. R. Meghalt ifjabb nagybányai Horthy Miklós Meghalt 86 éves korában ifjabb nagybányai Horthy Mik­lós, Magyarország egykori kormányzójának fia. Életpályájából viszonylag keveset ismer a hazai közvé­lemény. A magyar politikai eseményeknek csupán epizód­­szereplője volt. Az isztriai Polában született 1907. február 14- én. A harmincas években a Magyar Folyam- és Tengerha­józási Rt. vezérigazgatója volt, és igazgatója az angol-magyar banknak. Szerepelt a neve számos sportegyesület elnök­ségi tagjainak sorában is. A háború kitörésekor már rendkívüli követként és meg­hatalmazott miniszterként szol­gált Brazíliában. Az Egyesült Államok elleni hadüzenet dek­larálása után, 1942-ben haza­rendelték. Felsőházi tagsága révén több parlamenti bizott­ságban vett részt, de valójában az 1944. évi események kap­csán került a neve előtérbe. A német megszállás idején egyik szervezője volt a kormányzó kiugrási kísérletének, kap­csolatba lépett a Magyar Front ellenállóival is. 1944. október 15- én a megszállók tőrbe csal­ták és rövid tűzharc után letar­tóztatták, majd szőnyegbe csa­varva elrabolták. - Kétségte­len, hogy fiam elhurcolását régóta és alaposan készítették elő: túszra volt szükségük, hogy engem zsarolhassanak - írta későbbi visszaemlékezé­sében Horthy Miklós, volt kormányzó. A mauthauseni koncentrá­ciós táborból szabadulva, a háború után Brazíliában tele­pedett le, majd egy súlyos bal­esetét követően sógornőjéhez, vitéz nagybányai Horthy Ist­­vánnéhoz költözött Lissza­bonba. Itt érte a halál 1993. március 28-án. Nem zárható ki, hogy hamvait később a Horthy-csa­­lád kriptájában helyezik örök nyugalomra, szülei tervezett kenderesi temetésekor. CSÜTÖRTÖK, 1993. ÁPRILIS 1.

Next