Délvilág, 1993. október (50. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

Kopjafa Apámnak! T­íz éve annak, hogy pusztányi fájdalmamból kopjafát sóhajtottam Anyám emlékére. És most síró csöndem kínzó szekercéjével újabbat hasítok, hogy páryául állítsam Apám emlékére. Egymás mellé, szorosan, mint ahogy éltek hitük szerint, elválaszthatatlanul, újratalálkozásuk jelké­peként. Tíz évig hurcolta magában Apám a gyötrő, test- és lélekpusztító hiányt, a soha meg nem békélés napi töviseit. Ülök Apám mellett a kaparászó este békétlen szorítá­sában, fogom lassan ernyedő kezét, simogatom verejtékes , homlokát, nézem a már távolba néző szemét, hallgatom a végső búcsút lehelő lélegzetét. Fáradt teste bénult moz­dulatlansága lassan ereszti börtönébe szorított lelkét távo­zásra, a remélt találkozásra. Vibráló ujjaim tapogatják az erek üzenetét, a szív utolsó dobbanását. Ülök Apám mellett a szótlanság zokogásával, a hosszú idő óta ágyhoz kötött élet földi múltja üzenetével. Az áttetsző szemhéj alatt megbújik a kihunyt világ tükörképe, amely olyan sokszor tükrözte vissza számomra a bölcs tisztaságot, a külső kuszaságot oly gyakran komponálta rendbe. A holdszínű homloka alatt már nem villognak az értelem komputer lámpái, amelyek valaha precízen rögzítettek minden felfoghatót, amelyek úgy közvetítettek minden tudnivalót, hogy biztonságos nyugalmukkal megbékítették a háborgó­­indulatokat. L­ett­­ök Apám mellett a soha nem lesz borzongásával­­ szívemben és simogatom a háború ütötte seb em­lékeket, a közel nyolcvan esztendő, soványra úszott baráz­dáit, a valamikor termékeny földi élet elszakított mara­dékát, a már búcsú nélkül hagyott, hideg valóságot. Min­den merev, hideg és végtelenül üres. Szólítanám, de a görcs útját állja a szónak. Tíz éve annak, hogy pusztányi fájdalmamból kopjafát sóhajtottam Anyám emlékére. És most párjául állítom Apá­mét. A tölgyfa keménységű, de szelíden türelmes élet ár­­nyéktalanra szabdalt emlékét. A némaságba burkolt, vissza nem térő, örök szótlanságra ítélt, többé már nem szólítható lét, hiányból faragott jelét. Az elhagyottak kapaszkodó pró­bálkozását, a megmásíthatatlan élesztésének kísérletét. Csöndem békétlenségének reménykedő szeretetét. A nagy lehetőségek földje, Ópusztaszer (Folytatás az 1. oldalról.) ország Észak-Rajna-Vestfália tartománya ajánlatát: a Puszta­­mérgesre tervezett, többszáz milliós beruházáshoz, egy me­zőgazdasági szakiskola és nép­főiskola fölépítéséhez kb. 30 millió forinttal az önkormány­zat is járuljon hozzá. A képvi­selők egyetértettek a tervvel, de javasolták: minden érintett és érdekelt önkormányzat ve­gyen részt a megvalósításban. A makói Aradi utcai ingatlan ajándékozása körüli vita új szempontokat hozott felszínre, ezért a döntést a következő ülésre halasztották. A Progress Vállalkozásfejlesztő Alapít­ványt alapító okiratát második nekirugaszkodásra ugyan, de elfogadta a testület. Az Alföld­­lobby születését sietteti az Al­földi Önkormányzatok Szövet­sége, melynek megalakítását tegnapi ülésén megyénk kezde­ményezte. A képviselők szerint szükséges, hogy a megye min­den településére eljusson a földgázvezeték. ÚJSZÁSZI Egy forinttal drágulnak az üzemanyagok Egy forinttal kell többet fizetni a MOL és Áfor ku­taknál október 5-től a különböző üzem­anyagokért, illető­leg az ipari tüzelő­olajért és a ház­tartási tüzelőolajért. A termékek kiske­reskedelmi árai ennek alapján jövő héten keddtől a következők: a 91-es oktánszámú, ólmo­zatlan 73,50 forint­ba, a 92-es oktán­számú 76 forintba, a 95-ös ólmozatlan 75,50 forintba, a 98-as oktánszámú benzin 78,50 forint­ba kerül majd. A motorikus gázolaj ára 61, az ipari tü­zelőolajé 60 forint lesz. A háztartási tüzelőolaj - amit azonban csak utal­ványra lehet vásá­rolni - 23,80 forint­ba kerül. Szinte már hagyomány, hogy a települések önkormány­zatai - a társszervezeteikkel együttműködve - falvakban, városokban ünnepélyes, csalá­di keretek között szervezik a rendezvényeiket, így a nyug­díjbiztosítási Önkormányzat Elnöksége szeptember 29-én baráti találkozón méltatja a Világnap jelentőségét és kö­szönti a nyugdíjas érdekvédel­mi szervezetek képviselőit. A Nyugdíjasok Országos Kama­rája, a Baranya megyei Ka­mara a megyei és városi ön­­kormányzattal közösen október 1-jén Pécsett, az Orvostu­dományi Egyetem dísztermé­ben rendezi meg a központi ünnepséget. A Magyar Geron­tológiai Társaság tudományos, szakmai rendezvényt tart október 11-én, nemzetközi rendezvények miatt egy kicsit eltolva a világnapi időponttól. Az idősekkel kapcsolatos konkrét egészségügyi problé­mákkal, betegségekkel, meg­előzéssel, kezeléssel és reha­bilitációval foglalkozik. • És mi a helyzet kül­földön? - kérdeztük a Ma­gyar Gerontológiai Társaság főtitkárától, dr. Vértes Lász­lótól. - Az idősek különböző testi, lelki problémáival Berlinben a Világnapot megelőzően már szeptember elején foglalkozott egy nemzetközi rendezvény. A Nemzetközi Pszicho­ geriátriai Társaság az idősek szellemi, agyműködési, agyi vérkerin­gési problémáit tárgyalta. Óri­ási rendezvény volt: 87 kisebb szimpózium, kerekasztal­­beszélgetés tarkította. Az 1300 résztvevő között 200 külföldi (17 országból) is megtisztelte a találkozót.­­ Mire hívná fel a fi­gyelmet? - A rendezvényen meg­jelent a németországi egész­ségügyi miniszterasszony, aki egy számunkra különleges minisztérium - bár nálunk is lenne ilyen -, Minisztérium a család és az idősek számára­­ miniszterasszonya. Németor­szágban államilag, hivatalosan teljes jogú állampolgárként ismerik el az időseket, vagyis nem olyanoknak - ellentétben a hazai hozzáállással, ami rá­adásul súlyos tévedés és fél­reértés -, akiket más nemze­dékek „eltartanak”. Szeretnénk elérni, hogy az idősek is legyenek benne a nemzedékek körében, mint Németország­ban. Figyelemreméltó az is, hogy a rendezvényen megje­lent miniszterasszony nemcsak formálisan üdvözölte a jelen­levőket, hanem részletes tájé­koztatást is adott a németor­szági szociálpolitikáról. Jel­lemző - és szintén követendő példa lenne -, hogy miközben náluk nagyszerű az idősek ellátása az egészségügyben és a szociálpolitikában - beleért­ve a szociális otthonokat is -, ennek ellenére a miniszter­asszony nincs megelégedve az eredményekkel. Hangsúlyozta, hogy még többet kell a kor­mánynak, az államnak, minden szervezetnek tenni, vagyis a nemzetközileg kiemelkedő eredmények ellenére további követelésekkel áll elő az idős nemzedék érdekében. Külön kiemelném azt is, hogy 20 előadás foglalkozott a 100 év fölöttiek vizsgálatával, kezelésével és rehabilitáció­jával. Az elmúlt években ez nem volt „divat”, hiszen nem volt sok 100 év fölötti ember. Most már Magyarországon is kétszáz fölött van a számuk. Volt olyan előadás, amely a 106 évesek lelki működésének vizsgálatait elemezte. Ez azt jelenti, hogy teljesen egyenran­gúan vonták be a kezelésbe a betegeket, függetlenül az élet­koruktól. Jó lenne, hogy itthon is mindenki tudomásul venné, hogy az idős beteg is ember, vagyis emberszámba vegyük őket életkortól függetlenül. Figyelemreméltó tapasztalat volt a rendezvényen az is, hogy nemcsak az orvosokat vonták be, hanem a terápiás munkacsoport tagjait is: az ápolónőt, gondozónőt, logo­pédust, gyógymasszőrt, gyógy­tornászt és a szociális munkást. MÉRŐ ÉVA • Október 1.: Idősek világnapja PÉN­TEK, 199. OKTÓBERI. ­ Az elterelő útszakasz kérdése évtizedekre vissza­nyúlik. Most égetően szüksé­gessé vált az elterelő útvonal kialakítása, különösen azért, mert egyre nagyobb forgalom mutatkozik a város belterü­letén. Ennek több, mint 50 százalékát az átmenő járművek adják, főleg Hódmezővásár­hely, Orosháza irányából. El­készült egy tanulmányterv az országos útprogramhoz kap­csolódva, és ezen belül Szen­tesen úgynevezett nyugati" elterelő útszakasz funkcio­nálna. • Ez a vonal merre ha­lad a városban a tervek szerint?­­ Ez része lenne a Battonya irányából jövő feltáró útsza­kasznak. Szenteshez érve, a berekháti csomópont előtt sza­kadna ki a vásárhelyi ország­útból, és az alsóréti területen át a Hámán lakótelep északnyu­gati pontján csatlakozna a Csongrádra vezető úthoz. Egyébként Csongrádon is épül­ne 3—4 kilométer hosszúságú elterelő szakasz, amelyik Bok­roson át haladna Kecskemétig. Körülbelül 12 kilométeres útszakaszt kellene megépíteni Bokros és Kecskemét között. Ez egyben azt is jelentené, hogy a főváros 12 kilométerrel közelebb lenne Szenteshez, alapul véve a megközelítés tá­volságát. Az egész terv meg­valósítása nemcsak Szentes, hanem az egész délkeleti országrész érdeke, különös tekintettel az úthálózatok kor­szerűsítése, és új feltáró út­vonalak megtalálása szem­pontjából.­­ Milyennek ítéli Szen­tes komfortját az utak, járdák, csatornák tekin­tetében? - Az országos tendenciával ellentétben - persze jó érte­lemben véve - az úgynevezett közműolló Szentesen fokoza­tosan mérséklődik. Ez a fo­galom azt fejezi ki, hogy a lakóházak ivóvíz-, valamint elvezető csatorna ellátottság­ban milyen arányt képviselnek. Az országban inkább az fi­gyelhető meg, hogy az ivóvíz-bekötésekkel nem tart lépést a csatornák építése. Szentesen fordított a helyzet, sőt az előbb már említett arányt nézve, fokozatos javulás tapasz­talható. Jelenleg is vannak csatornaépítések a városban, a lakosság közreműködésével. Említhetném továbbá azt, hogy az utóbbi három esztendő alatt 15 km hosszúságú földes út­szakasz kapott szilárd bur­kolatot. A város komfortját növeli például a központban az, hogy a villamossági szak­üzlet és a kereskedelmi szol­gáltatóház között járda épül, és itt parkosítás is lesz. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy 12 millió forintba került a közvilágítás korszerűsítése, a fénycsövek, világítótestek cseréje. Az energia-racionali­zálás éves viszonylatban több, mint 4 millió forint megtaka­rítást jelent. A napokban volt annak a kerékpárútnak a műszaki átadása, amelyik be­tonalapon nyugszik, és elvezet a tiszai strandfürdő feljárójáig.­­ Megfigyelhető, hogy a városközponti „emeletes Szentes” után földszintes házak következnek, majd a Hámán lakótelep újra felfelé magasodik, és innen ismét a „ földszintes város” húzódik. Fognak ezen vál­toztatni, vagy marad min­den a régiben?­­ Annak idején a körül­mények és feltételek jórészt meghatározták a területek beépítését, és ezért alakult ki az ön által említett szabály­talan ritmus az általános város­képben. Ezen úgy igyekszünk változtatni, hogy elkészül a belterület rendezési terve, és ez már messzemenően figyelem­be veszi a parkok, pihenőhe­lyek kialakítását is. Nem mel­lesleg jegyzem meg, hogy különösen a farmergazdaságok veszik majd hasznát a külte­rületre vonatkozó új rendezési és építési tervnek. Visszatérve az eredeti kérdésre: a város­szerte „Kossuth-kanyar”-nak ismert területet akarjuk leve­gőssé tenni, mégpedig úgy, hogy a most bontás alatt lévő házak helyén parkosított részt teremtünk. Hasonló nyitás lesz - feltáró jelleggel - a Petőfi utcától a Páva utca irányába. Ezt a törekvést az itteni bontá­sok is igazolják. A Szent Mik­lós téren ugyancsak új építé­szeti megoldást alkalmazunk, a földszinten üzlethelyiségekkel, az emeleten pedig lakásokkal. Ennek a területnek a terveit a városi főépítész most dolgozza ki. Átlós irányban lesz járda­összeköttetés a Szent Miklós tértől a Horváth Mihály és a Jövendő utca irányába. Így kialakul a városban egy máso­dik „gyalogos főközlekedési vonal”, és ez régi igényeket fog kielégíteni. • Újabb elképzelések és létesítmények? - Kiemelkedőnek tartom, hogy pályázatot nyert a város sportcsarnok építésére, ame­lyik tulajdonképpen négy épü­letrészből áll, és négy közép­iskola - Pollack, gimnázium, szakipari középiskola, közgaz­dasági szakközépiskola - diákjainak nyújt lehetőséget az egészséges testnevelésre. Ez a sportcsarnok alkalmas lesz kézilabda, kosárlabda, tenisz­­mérkőzések stb., sőt koncertek megrendezésére is. Szólnom kell az Apponyi téri új piacról. A hatósági engedélyek megléte után itt azonnal megnyílik az új piac, és bezárjuk a régit a Deák Ferenc utcában. Végül, de nem utolsósorban, idegen­­forgalmi kiadvány előkészí­tését kezdtük meg, amelyik fényképeket és ismertetőszö­veget foglal magában - fejezte be szavait a műszaki osztály vezetője. SZ. R. Izgalmas „találmány" Szentesről Csongrád-Bokros-Kecskemét útvonalon közelebb 12 kilométerrel a fővároshoz Minden városban, így Szentesen is a működés, az „üzem­­bentartás” szempont­jából egyik legfonto­sabb bázis a műszaki osztály a polgármes­teri hivatalnál. Ennek vezetőjétő­l, Fajkusz Ferenctől először azt kérdeztük, hogy mi­ért kell megnéznie a Kossuth-szobrot min­den áthaladó gépjár­mű vezetőjének a vá­­rosközpontban? Több más településen már megoldották a környezetvédelmi okok miatt is fontos elterelési feladatokat. Fotó: Enyedi Zoltán Mától­ hatévesnél idősebb autó nem hozható be külföldről Új terméket már 1981-től is csak előzetes minőségvizsgálat után lehet behozni az országba, illetve forgalmazni, a péntektől érvénybe lépő új minőség­­vizsgálati és vámeljárási ren­delkezésben mindössze az az újdonság, hogy az engedélyt már a határon kérik, illetve ellenőrzik a vámszervek. Saj­nos azonban úgy tűnik, hogy a kereskedők 1981-től nem ismerik kötelezettségeiket. Minderről Bánfai Béla, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára nyilatkozott. Hoz­zátette, hogy a tapasztalatok szerint az élelmiszerek beho­zatalánál a kereskedők eddig is jobban betartották a szabályo­kat, mint az iparcikkek im­portjánál. Hangsúlyozta: vám­eljárás szempontjából a rendel­kezés EK-komform, nem ütkö­zik a Közösség országainak szabályaiba. Várható előny az is, hogy az új rendelkezések visszaszoríthatják a fekete­kereskedelmet, hiszen elvileg illegálisan nem juthat be fogyasztási cikk az országba. Az államtitkár-helyettes szólt arról is, hogy a gépko­csiimport ugyancsak október 1-jétől érvényes szigorítását az indokolta: az év első felében a magánimport útján 40 ezer személygépkocsi került az országba, háromnegyed részük hatévesnél idősebb. Ha nem akarunk rozsdatemetővé válni, mindenképpen szükséges a szigorú vámintézkedés, amely­nek értelmében magánforga­lomban hatévesnél régebbi személyautó és nyolcévesnél idősebb haszonjármű nem hozható be az országba. A ren­delet egyébként 2 hét türelmi időt ad abban az esetben, ha valaki már megkötött szerző­dés alapján hozza be a jármű­vet. 3

Next