Délvilág, 1993. november (50. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13 / 265. szám

Berkó Istvánnal, a Gregus Máté Mezőgazdasági Szak­­középiskola igazgatójával és Németh Krisztin Tibor gyakor­­latioktatás-vezetővel együtt ke­ressük fel a gorzsai tanüzemet. Útközben az igazgató úr meg­győzően beszél arról, hogy né­hány környező gazdaság szak­képzési alapjának támogatása és pályázati pénzek mankója mellett jórészt saját erejükből, nagyon takarékosan élnek. A majdan virágzó gazdaság meg­teremtéséhez „magad, uram, ha szolgád nincsen” alapon alkal­masint a tanárok ülnek gépre, és vetnek, aratnak, míg a diá­kok a gyakorlati foglalkozá­sokon kapálnak, szüretelnek, illetve az állattenyésztés mun­káit látják el. - Három, meglehetősen rossz állapotban lévő, elha­gyott épületet kaptunk a Gor­zsai Állami Gazdaságtól, és 80 hektár földet is, amelyen gaz­dálkodhatunk - mondja az igazgató. - A vásárhelyi ön­­kormányzat ugyanakkor 10 hektár földet adott ingyen, hogy boldoguljunk. De higgye el, nem könnyű kikubikolni a pénzt, amikor 34 ezer forintba kerül egy hektár föld bemű­­veltetése. Arról nem is beszél­ve, hogy az idén tíz perc alatt tíz hektár búzánkat verte el a jég-Nagyot huppan alattunk a kocsi, amikor leállunk a termőföldek közepén. A szor­gos és bizakodó munkát jelzi a fekete és harsányzöld színek játéka. Körülöttülnk 45 hek­táron szépen sorol a búza és az őszi árpa, mellette 3 hektáron a tavaszi lucerna.­­ A szántás már a befejezé­séhez közeledik - int a közel­ben zümmögő traktor felé Ber­kó István, majd folytatja: - igyekszünk mindennel foglal­kozni, ami egy kis pénzt hoz az iskolának, mert ebből tudjuk finanszírozni a termelést, va­lamint a technikai-technológiai fejlesztést. Majd meglátja, mi­lyen szerények most körül­ményeink, de mindenképpen azon vagyunk, hogy a legszük­ségesebb tudnivalókat a gya­korlatban is megtanulják a diá­kok. Bárhová veti is őket a sors, alkalmazni tudják az is­mereteket. Ideális körülményt teremt viszont a beszélgetéshez a ve­rőfény és a friss levegő. Talán ezért is kalandozunk el egy ki­csit a kaszától-kapától, és az elméletre terelődik a szó. - Általános mezőgazdasági technikusok képzése folyik az iskolában, amelyben egyaránt helyet kap a növénytermesztés és az állattenyésztés - mondja az igazgató. - A négy év szak­mai képzés után közismereti tantárgyakból érettségi vizsgát tesznek a diákok. A magyar, történelem, matematika és bio­lógia kötelező tananyaga mel­lett szabadon választhatják érettségi tantárgynak az angolt vagy a németet. A diákok sike­res vizsa esetén szakközép­iskolai érettségi bizonyítványt kapnak. Amennyiben nem áll­nak munkába, vagy nem tanul­nak tovább, akkor beiratkoz­hatnak az ötödik évfolyamra, ahol megszerzik a technikusi képzettséget. - Általában elmondható, hogy a negyedik év végén ta­nulóink felét felveszik az egye­temekre, főiskolákra. Tavaly kilencven végzős gyerekből negyvenhat került felsőfokú in­tézménybe - veszi át a szót Németh Krisztin Tibor. - A felvételi arányt tekintve - a statisztikai kimutatás szerint - az ország ezer különféle kö­zépiskolájának rangsorában az első tízben vagyunk, míg a szakközépiskolák mezőnyében az első helyet foglaljuk el. Ez­zel nem dicsekedni akarunk, de tény, hogy így van. Egyébként gyakran ér vád bennünket ami­att, hogy direkt az egyetemre, főiskolára készítjük fel a diá­kokat. Én erre azt mondom: ha egyszer tehetséges és jó képes­ségű az a fiatal, akkor minden segítséget meg kell adni ké­pességei kibontakoztatásához, adott esetben segíteni kell to­vábbtanulását. Emellett termé­szetesen legfőbb célunk, hogy felkészítsük a gyerekeket az egyéni gazdálkodásra, a vállal­kozás gyakorlatára, a nagy­üzemekben, kutatóintézetek­ben, növényvédő állomásokon való hasznos tevékenységre. Ezt a célt szolgálják az elmé­leti oktatásba illesztett heten­kénti és nyári összefüggő gya­korlatok. A foglalkozások - a körülmények révén is - min­denképpen alkalmasak a mun­kára nevelésre. Közben zötykölődve megér­kezünk a tanüzembe, amelynek területén vagy környezetében éppúgy megtalálható a telepí­tett gyümölcsös - benne alma, cseresznye, szilva, meggy, őszi- és kajszibarack, kurózi­­umként pedig tizenöt man­dulafa -, mint a sertés- és bir­katelep, kecskefarm és méhes. A növények közül megterem még a fűszerpaprika, a bur­gonya, a napraforgó és még vagy negyvenféle gyógynö­vény. A diákok érkezésünkkor a legprózaibb, de az állatte­nyésztéshez szorosan hoz­zátartozó istállótrágyázást - al­­mozást - végzik, közülük né­­hányan kőműves- és szerelő­kiképzést kapnak. Nagy János tanár irányításával építik, bő­vítik, csinosítják az ólak kör­nyékét. A negyedikesek van­nak most gyakorlaton, lakóhe­lyük szerint makói, szegedi, zsombói, vásárhelyi illetősé­gűek. Amikor közelgő pálya­­választásukról kérdezem őket, meglehetősen érdekes képet kapok: Rádi Norbert rendőr­­tiszti főiskolára, Tóth Csaba az orvosegyetemre akar menni. Borbola Csaba szülei zsombói magángazdaságát erősíti majd, míg Oláh Enikő a szakma vala­melyik ágában szeretne elhe­lyezkedni. Rácz Szilvia egy hollandiai kertészeti gyakor­latról álmodik, amelynek révén nemcsak angol nyelvtudásának gyarapodását várja, hanem a virágkötészet titkainak elsa­játítását is. Később pedig - mondja - irány a tanárképző! Színes tehát a vágyak, ál­mok palettája, de föltehetően mind a realitások talaján mo­zog. Erre leginkább a hallottak és a diákok véleménye a ga­rancia, miszerint bármerre is keressék a megélhetés le­hetőségét, biztos és jó alapokat nyújt ehhez a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakközép­­iskola, amely diáknyelven csak ÁSZ, vagyis: nyerő. JOÓ ERZSÉBET • Gregus Máté „unokái" a gazda­szvaló­sá­got tanulják A tanárok vetnek, a diákok aratnak Ha a prózai valóságot - finoman szólva - az almozás alkalmankénti gyötrelmeit megélve is, de mégiscsak re­ménykedhetnek a vásárhelyi mező­gazdasági szakközép­­iskola diákjai, hogy maguk is hűek lesznek névadó­jukhoz, Gregus Máté gazdálkodóhoz. Az 1800-as évek végén született, egyszerű parasztember - akinek nevét a közelmúltban vette fel az intézmény - folyamatos tanu­lással, hangyaszorgalommal és töretlen vállalkozókedv­vel virágzó gazdaságot alakított ki a vásárhelyi pusztá­ban. Fákat telepített tanyája köré, epreskerteket, vala­mint gyümölcsös és állattartó parasztbirtokot alakított ki, öntözéses intenzív gazdálkodást folytatott, példát mu­tatva ezzel a környezetében élteknek a megélhetésben. Berkó István igazgató és Németh Krisztin Tibor gyakorlatioktatás-vezető­ büszke a gyümölcsültetvényre. A szakmai gyakorlaton „tananyag” az építkezés és a takarítás is. A képen Nagy Gábor, Bálint Szörénd, Borbola Csaba, Rácz Szilvia és Oláh Enikő. • Széles körben figyel­met keltett, hogy amíg ko­rábban a Fidesz általában élesen bírálta a szocialis­tákat, Orbán Viktor a mi­nap elismerően szólt a Bé­kesi László nevével fémjel­zett gazdasági elképzelé­sekről. Mi volt az az átütő újdonság a koncepcióban, ami ezt a véleményt indo­kolta? - Nem újdonság volt, ha­nem kontraszt ahhoz képest, amit korábban az MSZP mon­dott. Ha valaki elolvassa bár­melyik korábbi programjukat, azok tele vannak szociális ígér­getésekkel. Olyan dolgokat ígértek a választópolgároknak, amelyek végrehajtása teljesen lehetetlen. Például a Horn-féle újsághirdetésben. Az MSZP-t korábbi programjaik alapján ezért nem tarthattam egy ko­molyan vehető, szavahihető pártnak, más részről pedig ve­szélyesnek tartom a szociális ígérgetést. Ez az ország már át­ment egy nagy csalódáson 1990 óta. És ha most újra olyasmit ígérnek, ami nem tar­ható, az rövid időn belül má­sodszori illúzióvesztésre vezet. És félő, hogy a demokrácia még egy ilyen érzelmi vihart nem bír ki. A Békési program ezzel szemben egyetlen olyan ígéretet nem tesz, ami nem tartható. Ez az újdonság teszi figyelemre méltóvá számunk­ra. • Ez azt is jelenti, hogy módosulnak a Fidesz lehet­séges koalícióra vonatkozó nézetei? - Nekünk a koalícióra vo­natkozóan van egy elképze­lésünk. A liberális blokk négy pártja. Magunkon kívül az SZDSZ-t, a Vállalkozók Párt­ját és az Agrárszövetséget so­roljuk ide. Ennek a blokknak a megerősítése és igazi kor­mányzati alternatívaként való föltüntetése a Fidesz első szá­mú pártpolitikai célja.­­ Emellett viszont sok szó esett manapság a vá­lasztási eredményektől füg­gő lehetséges koalíciós kényszerekről. Ebbe a kép­be hogy fér bele például az MDF gazdaság- illetve tár­sadalomfilozófiája vagy mondjuk az MSZP?­­ Az MDF-fel az a helyzet - és ezt a Parlamentben az előt­tem ülő pénzügyminiszter és államtitkár közbeszólásaiból szűrtem le -, hogy minden egyes mondatomra azt mond­ták: mi is ezt mondjuk. Hát, lehet hogy ezt mondják, csak az ellenkezőjét csinálják. Az MDF-fel az a gondom, hogy amikor gazdaságpolitikai kér­désekről beszélünk Takács Gyulával, Szabó Ivánnal vagy Becker Pállal, akkor kiderül, hogy rengeteg kérdésben a megközelítési mód vagy a javaslat hasonló. De amikor azt nézzük, hogy mi a tényleges kormányzati cselekvés, az pont az ellenkezője. Azaz az MDF esetében nagyon nehezen tu­dom egymásra vetíteni a sza­vakat és a tetteket. Ennek ellenére azt kell mondjam: a Fidesz álláspontja azonos a szocialista pártéval - Horn Gyula valószínűleg a mi prog­ramunkból kölcsönözte­­, mi­szerint mi minden demokrati­kus párttal el tudjuk képzelni a választások utáni együttmű­ködést. Ez a mi hivatalos prog­ramunk. Az MDF és a KDNP demokratikus jellegének meg­kérdőjelezése pedig nem in­dokolt ebben a pillanatban. Ez rendkívül fontos, mert a kor­mányalakításkor az ország sta­bilitása lesz a legfontosabb.­­ A fórumon Orbán Viktor kifejtette, hogy el­kerülhetetlenül szükséges a gazdasági növekedés bein­dítása.­­ Valóban. És többek között ebben is mást vallunk, mint más pártok. És hogy miért el­kerülhetetlen? Amíg 1990-ben lényegében nem volt költség­­vetési hiány, 1991-ben már 115-120 milliárd volt a hiány, az idén 250 milliárd körüli lesz, 1994-re pedig a költ­ségvetés tervezete 350 milliárd körüli hiánnyal számol. Ez a növekedés nemcsak riasztó, hanem elviselhetetlen is. Hiszen a költségvetésből kül­földi adósságokra már most mintegy 110 milliárdot, a bel­földi adósságok finanszíro­zására pedig 110-130 milliár­dot kell kivonni. Ez elviszi az egész személyi jövedelemadót. Ilyen összegeknél már nem elégséges az MDF takarékos­sági-válságkezelési programja és végképp nem lehet szociális ígérgetősdit játszani. Mert a hiány további növekedése elkerülhetetlenül a költségve­tés összeomlásához vezet. Kiu­tat csakis a gazdaság növeke­dése adhat. Ennek a feltételeit pedig meg kell teremteni például a jelenleginél intenzí­vebb tőkebevonással, és mond­juk azzal, hogy a vállalkozók leírhassák nyereségadójukból a beruházásokat. • Növekedés kereslet nélkül elképzelhetetlen.­­ Igaz, de erre is vannak el­képzeléseink. Bár nagyon sok múlik azon, milyen lesz a költ­ségvetési törvény. Mert a le­endő kormány ettől a költség­­vetési törvénytől függő állapot­ban veszi majd át a gazdasá­got. A gazdaság állapota rend­kívül rossz ebben a pilla­natban. Azért még vannak le­hetőségek, bár a manőverezés terei beszűkültek. Azt gon­dolom, lehetséges négy esz­tendő alatt tíz milliárd dollárt bevonni a gazdaságba, talán még valamivel többet is, és eb­ben az esetben akár már 95- ben elképzelhető a gazdaság egy-két százalékos növeke­dése. Bár az ember kétségte­lenül nagyot tévedhet, mert na­gyon sok múlik azon, milyen lesz a külpiacok fölvevő ké­pessége. Ezért is javasoljuk például egy olyan európai alap létrehozását, amelyből éven­kénti elszámolással fedeznék a régió országainak egymással szembeni tartozásait. Például Magyarország megkaphatná a ki nem fizetett szállításaiból keletkező orosz adósságok összegét, amit az alap az oroszországi privatizációban vásárolhatna le. Ez nagyban föllendíthetné újra a keleti ke­reskedelmet, jelentős piac­bővülést hozhatna és gazdasági növekedést indíthatna el ezek­ben az országokban. Igaz, egyelőre nem lelkesednek az ötletért, pedig néhány év alatt egy ilyen módszer alkalmazása megalapozhatná a gazdasági föllendülést. Dehát ezért is nagy szükség lenne a hagyo­mányosan kultúraközpontú külügyi vonal fölváltása erő­teljes gazdasági diplomáciával. És azt vallom, hogy bár min­den nagyobbszabású reform legföljebb csak évek múltán hoz komolyabb eredményt, eb­ből nem következik az, hogy a reformokat nem kell beindí­tani. Mert ha például már 1990-ben elkezdtük volna, ma azt mondanánk, hogy már csak négy-öt év kell a kilábaláshoz. SZÁVAY ISTVÁN • Orbán Viktor gazdaságrólpártprogramokról és koalíciós lehetőségekről kiutat csak a növekedés hozhat Szerdán délután a Forrás szállóban vállalkozókkal ta­lálkozott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. A fórum során kifejtette a fiatal demokraták gazdaságra vonatkozó el­képzeléseit, hangsúlyozva, hogy szerintük az ország vál­ságos helyzetében önmagában a válságkezelés nem jelen­het megoldást. Amennyiben nem sikerül átgondolt gaz­daságpolitikával rövidesen beindítani a gazdasági növe­kedést, elkerülhetetlen a súlyos válság. A fórumot köve­tően Orbán Viktor interjút adott lapunknak. Fotó: Schmidt Andrea SZOMBAT, 1993. NOVEMBER 13. 5

Next