Délvilág, 1993. december (50. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-01 / 280. szám
Titok Mily sötét, súlyos, rémítő és keserves lehet a titok, újkeletű Magyar Köztársaságunk legújabb titka. Mily félelmes-káros lehet a tudás, melynek birtoklásától féltőn óvni kell az avatatlant. Az egyszerű polgárt, no meg a kevéssé egyszerűt is. Mondjuk a parlament képviselőit. Ama információtól, hogy mi is történt valójában tavaly, október 23-án a Kossuth téren, azon emlékezetes incidens idején, amikor a köztársaság elnökébe belefojtották a szót. Mert ami történt, az bizony titkos! Hogyan is volt? Györgyi Kálmán legfőbb ügyész hónapokkal ezelőtt megkapta a megbízatást: vizsgáltassa ki, mi is történt akkor valójában a téren. A vizsgálat lezárult, a jelentés már jónéhány napja elkészült. De nem az abban foglaltak kerültek nyilvánosságra, hanem az, hogy az anyag titkos, mely titkosság föloldására csak néhány személy jogosult. Pedig hát érdekes dolgok foglaltathatnak benne. Erre abból következtethet az ember, hogy amikor napokkal ezelőtt Szabad György, a Parlament elnöke fölvette ez ügyben a kapcsolatot Nahlik Gáborral, a tévé elnöki jogokkal fölruházott alelnöke furcsa, a kívülálló számára addigi magatartásával ellentmondásosnak tűnő utasításokat adott az Egyenlegügyet vizsgáló fegyelmi bizottságnak. Hogy izgalmas lehet az a bizonyos jelentés, az is sejteti, hogy a Parlament sem kapta meg a jogot, hogy beletekinthessen. Illetve - hosszas huzavona után hétfőn végre megszületett Boross Péter belügyminiszter, Füzessy Tibor titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter és Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány döntése, amely szerint a vizsgálati anyag egyes részeivel - és nem az egész jelentéssel - zárt ülésen megismerkedhet a Parlament alkotmányügyi bizottsága. Akár megnyugtathatónak is tarthatná az ember, hogy legalább részben és legalább néhány képviselő számára föloldották a titkosságot. A magam részéről megnyugvás helyett azonban inkább nyugtalanít: mi is lehet a vizsgálat eredménye? Nemzetbiztonságunkat veszélyeztető súlyos, avatatlanoknak végképp nem való titokról lenne szó? A KGB vagy a Moszad mesterkedéseiről? Netán arról, hogy Göncz Árpád önmaga szervezte volna az inzultust, hogy politikai tőkét kovácsoljon a liberális ellenzék számára? Vagy Bánó András hozta volna össze a fiúkat a térre, hogy legyen végre egy valódi kis botrány az Egyenlegben? Nem tudom, csak azt, hogy végre újfent vannak titkaink. Borzongató, félelmes, páncélszekrényekbe rejtett, alig néhány számozott példányban készült titkos jelentéseink. Emellett az már legföljebb csak hab a tortán, hogy végül is nem tudhatja meg az istenadta nép, mit is látott a saját szemével azon a bizonyos 1992-es október 23-án, a Kossuth téren, a nemzet ünnepén. A héten nyit az Aranykapu (Folytatás az I. oldalról.) tanításáról és hasznosításáról szóló fejezete kapcsán a bizottság úgy határozott: nem javasolja a szemétszállítási díj kommunális adóba történő beépítését, továbbá a díjszabás alapjának - a műszaki iroda javaslatával szemben, amely a lakásban élő lakosok számát, illetve a szabványedényzet űrtartalmát javasolta - a jelenlegi, a díjköteles helyiségenkénti rendszert tekinti. Az ülésen jelenlévő Török Lászlótól, a Köztisztasági Kft. vezetőjétől megtudtuk: a műszaki iroda javaslatával kapcsolatosan még nincs kidolgozott rendszere a kft.-nek. Ha ez utóbbit fogadná el a közgyűlés hétfőn, akkor évente körülbelül 300 forintot kellene fizetni személyenként a vásárhelyieknek. (Most 27 forint/díjköteles helyiség/hó a díjszabás alapja.) Török elmondta még lapunknak: igazából sem a mostani, sem a személyenkénti díjszabás nem szolgálja a teljes igazságot, az optimumot. Szerinte a jelenlegi rendszer elfogadható. A bizottsági ülésről úgy fogalmazott: a bizottsági tagok úgy döntöttek, ahogy ő is szerette volna. - szesz - Kényes választóvonalak Villáminterjú Pozsgay Imrével • A ranglétrán előbbre lépett, ma már pártelnökként tevékenykedik - igaz, hogy egy másik pártban, az államférfiból viszont egyszerű, kétkezi politikus lett. Melyik szerep áll közelebb önhöz? - A szerepek nem feltétlenül határozzák meg a személyiséget, én azt mondom, hogy az emberben lakozó lehetőségek és a szuverenitás a fontosabb, semmint a pozíció, így aztán önnön minősítésemben nem érzek változást. Nem hiszem, hogy Széchenyi István akkor volt a legnagyobb, amikor a közlekedési miniszteri bársonyszékben ült, s akkor a legkisebb, midőn az Akadémia építését kezdeményezte. Ilyen nagyságok példáit is mérlegelve mondom én, a késői politikai tapasztalatok embere, hogy ha valaki mértéket tart, támogatói is lesznek. • Kikkel barátkozik szívesen, természetesen a politikában, vagy stílusosabban: milyen színű Pozsgay Imre kedvenc inge? - Amiben nem tévedhetek, ott a személyes megjegyzést is megteszem. Bíró Zoltánnal másfél évtizednél is hosszabb barátságra támaszkodva indítottunk el egy mozgalmat, és együtt fogjuk, ebben biztos vagyok, eredményhez juttatni a pártot, a Nemzeti Demokrata Szövetséget. Ugyanakkor tudom, hogy a mai bonyolult és sok zűrzavarral járó világban erős csapatok kellenek ahhoz, hogy egy politikai párt a maga meggyőző erejét e 110 decibeles hangoskodásban hatásosan legyen képes használni. Mi a körülmények javítását célozzuk meg, és ehhez szolgáltatunk programot, nem pedig a betevő falat körüli ígérgetések világában akarunk otthon lenni. Én hiszem, hogy az igazi jólét a mi programunk alapján érhető el. • Mi a kapcsolat a nemzeti demokrata nemzeti centrum és az antallista centrum között? - Egyelőre egymás - néha barátságtalan - figyelése. Néha kritikus berzenkedés. Ám mi mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy az a valódi nemzeti centrum, amit mi képviselünk. Mi magunk azzal bizonyítjuk centrumpolitikai felfogásunkat, és ezzel mintegy hitelesítjük is, hogy a szélsőségeket elutasítjuk. A választópolgár támogatását ahhoz kérjük, hogy e törekvésünket szavazatával erősítse! A kormány körülményeiről és munkájáról szólva megjegyezném - mellőzve az egyoldalú megközelítéseket -, hogy ennél azért jobban is lehetett volna. • A mai (nemzeti) centrumerők és a szélsőségesek között hol húzódik a határ? A nemzeti demokraták számára természetes-e például, hogy Csurka István és az ő köre már átcsúszott ezen a vonalon, a szélsőségek tartományába? Éppen azért, mert kényes választóvonalakról van szó, mi nem pártokban és személyekben gondolkodunk, hanem az alkotmányban, s azt valljuk, aki egy alkotmányos jogállam tisztességes, plurális, demokratikus körülményei között elfér, az nem nevezhető szélsőségesnek. Aki kilép ebből a keretből, bármilyen lágyan és selymes hangon adja is elő mondanivalóját, az szélsőségnek tekinthető. A szélsőséget, a demagógiát arról lehet a legkönynyebben és a legbiztosabban felismerni, hogy a bonyolult világ kérdéseire egyetlen választ próbál adni. Ha valaki ilyet lát, hall, tapasztal, az gyorsan kezdjen gyanakodni. Amiért ezt kissé hosszabban el kellett mondani, annak az az oka, hogy - majd megfigyelhetik a választási küzdelemben a politikai ellenfelet, a versenytársat mindenki igyekszik szélsőségesnek beállítani, lejáratásával a saját pozícióját megerősíteni. Ekkor kell az alkotmányt - mint mércét - elővenni. D.J. Fotó: Schmidt Andrea SZERDA, 1993. DECEMBER 1. Nagy Ferenc, felesége, 8 és 16 éves gyermekei, valamint a nagymama már egy hete azonos tünetekre panaszkodik: fejfájás, szédülés, hányinger, gyakori rosszullétek. A körzeti orvos szisztematikusan próbálja kideríteni a baj okát, ezért különféle szakvizsgálatokra küldi a családot. Éppen a kevés híján tragédiába torkolló reggelen kellett volna Szentesre, további szakorvosi vizsgálatra menniük, átvitelükre az egyik barátjuk vállalkozott. Nyolc órakor csengetett, jelezvén, hogy ő indulásra kész. Nem kapott választ. Dörömbölni kezdett, s mivel ez is válaszolatlan maradt, már rosszat sejtve beljebb ment a ház bejárati ajtajáig. Ott ismét, s mind erőteljesebben zörgetett, de senki nem jött ajtót nyitni. Belenézett a kulcslyukba, s látta: a kulcs belülről benne van a zárban. Ez már több volt mint sejtés, ijesztő bizonyosságnak tűnt: baj van. A rossz hír - többnyire - valami megmagyarázhatatlanul sebes szárnyakon jár. A pillanatokon belül előkerülő barátok a lakás feltörése mellett döntöttek. Az erőnek engedő ajtó mögött mellbevágóan meleg, fojtott szagok terjengtek, a szólongatásokra senki nem válaszolt. Bentebb, a szobákban öt eszméletlen ember aludta álmát úgy, hogy borzongatóan kevés választotta el őket attól a nagyon hosszútól, az öröktől, melyből nincs ébredés. Innentől drámaian felgyorsultak az események. Még mindig a barátok (akik nem kívántak név szerint szerepelni, merthogy teljesen természetesnek találják amit tettek) riasztották a mentőket, rendőrséget, tűzoltókat, gázszerelőket. Lantos László mentőtiszt (a Csongrádi Mentőállomás vezetője) hivatásánál fogva sok dráma szemtanúja lehet. De még az ő hangján is érezhető a reggel átélt látvány hatása. Mint elmondta: öt eszméletlen, életveszélyes állapotban lévő embert találtak a lakásban, akikkel semmiféle kommunikáció nem volt lehetséges. A tapasztaltak alapján mérgezésre gyanakodtak. A szentesi és a csongrádi mentősök közreműködésével három Toyota mentőautó szállította át Szentesre, az intenzív osztályra a nagyon súlyos állapotban lévő családot. A szállítás közben adott oxigén hatására kinyíltak a szemek... A szentesi kórház intenzív osztályának ügyeletes orvosa az esti órákban már jó hírrel szolgált: a Nagy család minden tagja túl van a közvetlen életveszélyen, a két gyerek már a gyerekosztályon van, esetükben nincs szükség a további intenzív ellátásra. A felnőttek állapotában is jelentős a javulás, noha ők továbbra is megfigyelés alatt állnak. Ha minden optimálisan alakul, hamarosan ismét otthonában lehet együtt a család. A tűzoltók, a rendőrség munkájára szerencsére most nem volt szükség. A történet - remélhetőleg - szerencsés véget ér. A kevés híján drámába torkolló esemény előidézője: szén-monoxid-mérgezés. Az a szén-monoxid, mely nem a kéményen át távozott, hanem a gázkazánnal üzemelő központi fűtés melléktermékeként vissza a lakásba. Egy héten, vagy ki tudja mennyi időn át, lassan, alattomosan lopakodva, csaknem gyilkosává válva egy családnak. Ettől válik érthetővé a napok óta tartó, azonos tünetekkel járó panasz. Ok? E pillanatban kideríthetetlen. Talán a téglából épült kéményből hiányzik az a béléstest, mely ezekben az esetekben elengedhetetlen, de az is lehet, hogy a kémény nem mostanában lett kitisztítva... Nem tudni. Ugyanis Csongrádon - bizonyos vonatkozásban - délután 5 órakor megáll az élet. Sem a városgazdálkodás vezetője, sem a kéményseprők, de a Dégáztól sem akadt autentikus ember, aki telefonon elérhető lett volna. (Csongrádi telefónia...) Így - e pillanatban - hiteles folytatás sincs. Azonban lesz, mert kell legyen. Végére kell járni a történetnek: mi volt a hiba, mi okozhatta a tragédiát? Tudnunk kell, vajon egyedi, elszigetelt esetről van-e szó, vagy más otthonokban, ahol hasonló módon történik a fűtés, ott ketyeg-e a fel nem ismerhető, de nem azonosítható, éppen ezért kivédhetetlen időzített bomba: a gyilkos szén-monoxid?! Amint tehát feltehetjük a kérdést, feltesszük, hogy a válasz is ismert legyen, lehessen. Addig: jó, hogy van barátjuk. Jó, hogy vannak barátaink. És kik a barátok? Talán ők (mi), akik a megfelelő pillanatban meg tudnak érkezni. LEHOCZKY LEOPOLDINA • Megelőzték a családi tragédiát Szén-monoxid-mérgezés Csongrádon Csongrádon kedd reggel perceken, s néhány jó baráton múlott egy öttagú család élete... A Mátyás utca 15. sz. alatti családi ház bejárata előtt férfiak kis csoportja. Arcuk gondterhelt, tekintetük messzire réved, sűrűn szívnak cigarettáikba. Pillanatok belül kiderül: közülük senki nem a család tagja, ők „csak" barátok, akiknek jelenleg intenzív osztályon tartózkodó família nem kevesebbet, mint az életét köszönheti. A ház belülről dúlt csatérre emlékeztet: felborogatott bútorok, szoba közepére halmozott berendezés... Ijesztő. A szavak súlyosak, lassan, egymás mondandóját kiegészítve beszélik el a történteket. A Magyar Nemzeti Bank elnöke fejébe vette, hogy félévenként találkozik a vidéki napilapok gazdasági újságíróival. Ennek jegyében tegnap immár másodízben látta vendégül hideg ebéddel a sajtó megjelent munkatársait, s hogy nem fogyott el minden szendvics, töpörtős pogácsa, az a rendkívüli hóviszonyok rovására írható. A programot rövid kiselőadások és konzultációk vezették be, mintegy ráhangolva a vendégeket az elnök rövid, de annál lényegre törőbb tájékoztatására. Urbán László tőkepiaci főosztályvezető mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár külföldi eladósodásunk növekedett, devizatartalékaink elérik a 6 milliárd dollárt, vagyis az ország hét hónapi importjának megfelelő összeget. Sikernek könyvelte el az idei nemzetközi forrásbevonásokat, amelyeknek súlyozott futamideje meghaladja a nyolc évet. Lovász Károly - a már jelenleg is elérhető vállalkozói és privatizációs hitelcsomagok ismertetésén túl - egy tervezett konstrukciót is felvázolt. Egy 600 millió forintos START-keretet ugyanennyivel told meg az MNB, s az 1,2 milliárdos csomagból a csőd- és felszámolási eljárások következtében értékesített vagyontárgyak megvásárlását támogatják. Az emissziós - érme- és bankjegykibocsátásért felelős - főosztály vezetője a következő évek terveiről számolt be. Folytatódnak az érmecserék, fokozatosan vonják be a régieket, de új banjegyeket is álmodtak már. A teljes sorozat megváltozik, lesz kétszázforintos Károly Róberttel, kétezres gróf Széchenyi Istvánnal, és tízezres - ez már 1996-tól - Szent Istvánnal. Az utóbbiról nem maradt fenn hiteles ábrázolás, s ez még okoz némi problémát. Kissné Ladányi Éva osztályvezető a lakossági befektetőket is egyre inkább érdeklő állampapírpiacról adott átfogó tájékoztatást. Valamennyiük főnöke, Bod Péter Ákos előadásában a jövő évre vonatkozóan elmondta, hogy szeretné az országot az erősen eladósodott besorolásból a közepesek között tudni, ehhez azonban javulnia kell a külső egyensúlynak. A hétfőn érkezett IMF- delegációt illetően pedig megnyugtatta a hallgatóságot, hogy a külföldi szakemberek csak rendes évi vizsgálódásaikat végzik. Ők a hitelezők, megnézik hát, hova adják a pénzt. Egy kérdésre válaszolva a bankelnök elmondta, hogy jövőre akkor lehet szükség nagyobb mértékű forrásbevonásra - további eladósodásra -, ha a lakossági megtakarítások már nem fedezik az államháztartás és a vállalkozások hiteligényét. A betéti kamatok forrásadójának csökkentése ebben a kérdésben pozitív változásokat eredményezhet. KOVÁCS ANDRÁS • Tízezres Szent Istvánnal Hideg ebéd a bankelnöknél 3