Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. március (51. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-14 / 61. szám
Návay Tamás (1816-1879) szóval, tettel és példamutatással a mozgalom vezére lett. Már 1839 az alig 24 éves ifjút országgyűlési követté választotta a közakarat. Egyik méltatója így jellemezte: „Nyílt ész, megnyerő modor, hajlékony kedély, megnyerő szép külső, szónoki tehetség: voltak azok a külső s belső előnyök, amelyek őt már első ifjúságától kezdve kitüntették”. 1848. március 26-án a városházánál tartott népgyűlésen ő volt a szónok. A város polgárai az ő szavára csatlakoztak a forradalomhoz. A főispáni székbe május 2-án a megye őt kéri a miniszterelnöktől kineveztetni, „a szabadság szenvedélyes szeretete” és a törvények tisztelete hajtja át cselekedeteit. Beiktatása „minél egyszerűbb, annál lelkesebb volt”. Szent feladatának tartotta a nemzetőrség megszervezését és a népfelkelés ügyét. Az önvédelmi harc során teljhatalmú kormánybiztos lett. Kossuth október 15-én bizalommal fordult hozzá: „Meg vagyok győződve, mikép a Csanádi ős magyar népnek csak szó kell, felhívó a haza védelmére, nem maradjon egy is, ki kardját bírja, és kiirtva lesz a háládatlan rabló csorda.” Nemcsak élére állt a felkelésnek, nemcsak osztozott a honvédek fáradalmaiban, veszélyeiben, de a haza oltárára felajánlotta fizetését, sőt a vagyonából is tetemes összeget. Mindennek perbefogás, börtön és vagyonelkobzás lett a következménye. • Az 1848-as törvények kimondták a rendiség megszüntetését, ezért július 2-ára a nádor összehívta a népképviseleti országgyűlést. Csanád megyében három választókerületet hoztak létre: a makóit, a nagylakit és a battonyait. Három liberális beállítottságú nemes ember vitte el a pálmát: Makón Bánhidy Albert, Nagylakon Dedinszky József, Battonyán Glatz Antal. Bánhidy Albert többek között ezeket mondta a mandátum átvételekor: „Igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy a város régi jogaiba viszszahelyeztetvén, ezen ügyeinek szerencsés kimenetele legyen, jelesen, midőn az úrbéri kárpótlások szóba fognak jönni, azt fogom kívánni, hogy Makóra nézve a Christovics-féle örökös szerződés szolgáljon zsinórmértékül, t.i., hogy a város egész határt Leiével és Kopánccsal együtt, minden úri jogokkal bírja. Ezt tennem kell, mert az egész város óhajtása.” A másik követ, Dedinszky József harcos és meg nem alkuvó hazafi. Amikor Batthyány Lajos miniszterelnök felszólítására a megye elhatározza a béke és a rend fenntartására a nemzetőrség szervezését, Dedinszky József tiszteletbeli aljegyző első között teszi le az esküt, és a sóház őrzésére már az első nap, április 9-én Návay Tamással együtt feliratkozik, példát mutatva hazafias elkötelezettségéről. Szükség is lesz áldozatvállalásra, hiszen június 6-án érkezik a hír Makóra a délvidéki szerb felkelésről. A makói nemzetőrség öt gyalogszázadból állt, Török József bíró szerint: „a város nemzetőrsége hazafiúi szeretettel van eltelve, s kész is hazájának védelmére fölkelni”. Az ősz folyamán már megkezdődik a honvédtoborzás is. Erre Batthyány Lajos miniszterelnöktől Dedinszky József kap megbízatást, akit megyei kormánybiztosnak nevezett ki. Feladatát példamutatóan látta el. • A város politikatörténetében különleges hely illeti meg Dobsa Lajost (1824-1902), aki Debrecenben jogot végzett, beállt színésznek, Pozsonyban a magyar reformnemzedék tagja, Petőfi baráti köréhez tartozott, vele több ízben együtt lakott. A februári forradalom idején Párizsban tartózkodott, a magyar lapokat tudósította az eseményekről, sőt a barikádharcokban is részt vett. Március 15-én ő az elnöke annak a küldöttségnek, mely a magyarság nevében élteti a győztes köztársaságot. A márciusi forradalom hírére hazatért, s a radikálisok körében részt vett az itthoni események alakításában. Dobsa Lajos és társa a Honvédelmi Bizottmány elnökéhez, Kossuth Lajoshoz fordult 1849 elején, kérve: bízza meg őket azzal a feladattal, hogy népgyűléseket tartsanak, gerillacsapatokat szervezzenek. Kossuth január 16-án megbízta Csanád és Csongrád megyében a szabadcsapatok szervezésével. Meg is védte Makót a délvidéki szerb felkelők támadásától. Március 21-én 1700 gyalogosból, 139 lovasból és 97 kocsiból álló szabadcsapatával megérkezett Makóra, másnap Deszk és Szőreg térségében szétverte az oda befészkelődött lázadókat. Az önkényuralom idején a Nemzeti Színház mutatta be hazafias drámáit. A kiegyezés után Makó balpárti követe lesz. • 1848—49-ben Makó átmenetileg a csanádi püspökség egyik székhelye lett, az egyházi élet irányítása Róka József (1790-1858) kezében összpontosult, amit hazafias szellemtől fűtve látott el. Ferdinánd császár október 3-án kiadott diplomájával feloszlatta az országgyűlést, az az által alkotott törvényeket érvénytelennek nyilvánította, és az országot Jellasics hatalma alá rendelte. Ilyen körülmények között báró Bukovina temesvári várparancsnok levélben felszólította a szentszéket, hogy három óra lefolyása alatt válaszoljanak a következő kérdéseire: a szentszék elismeri-e a Pest-Budán székelő kormány törvénytelenségét, elfogadja-e a császári-királyi leiratot, feltétel nélkül alávetve magát a várparancsnokságnak? A szentszék - Róka József elnöklete alatt - kinyilvánította, hogy ők minden világi hatalomtól függetlenek, az egyházi és hazai törvények értelmében a megyés püspöktől függnek, a haditanács rendelkezéseit el nem fogadhatják. Mielőtt a választ a parancsnokságra átküldték volna, Róka József vikárius, a püspök helyettese és Oltványi Pál szentszéki jegyző egy makói kofa szekerére felpakolták a jegyzőkönyveket, valamint a püspökség fontosabb iratait és átköltöztek Makóra. Már előzőleg V. Ferdinánd egri érsekké léptette elő Lonovics József Csanádi püspököt, helyére Horváth Mihály (1809-1878) prépost került. A politikai események miatt a bécsi nunciatúra a kinevezések vatikáni megerősítését nem szorgalmazta, így a kinevezés szentesítése el is maradt. Horváth Mihály a makói püspöki rezidencián tartózkodott. Alkalmasint innen küldte szét pásztorleveleit. A lelki ügyek intézését Róka Józsefre bízta. Ilyen körülmények között a csanádi püspökség kettészakadt egy osztrák és egy magyar területre. Temesváron maradt Fábry József címzetes püspök. Róka József otthon érezte magát Makón, hiszen korábban több mint húsz évig volt itt plébános, jó emlékekkel távozott. A papnevelde is átköltözött Makóra, a tanárok és a növendékek elhelyezése nem kis gondot jelentett. Róka József a Maros-parti városból irányította az egyházmegyét. A környékbeli plébánosokból és a teológiai tanárokból megalkotta a szentszéket. Az espereseknek küldött rendelkezéseit azonban elfogták, és a császári hadbíróság Róka Józsefet egy Temesváron kifüggesztett plakáton felségsértőnek, rebellisnek jelentette ki, és maga elé idézte. A világosi összeomlás után kötél általi halálra ítélték, amit várbörtönre változtattak. • A szabadság végnapjaiban, amikor a kormány Debrecenből Aradra tette át székhelyét, augusztus 1-jén Kossuth Lajos is elhagyta Szegedet, ekkor megpihent Makón. Utolsó levelét innen küldte Lenkey ezredesnek, arra biztatta, hogy a Tiszát védenie kell. Itt tartózkodásának emlékét őrzi egy Széchenyi téri és egy Hajnal utcai emléktábla. TÓTH FERENC Késlik a '48-as forradalom és szabadségharc makói artképisaritkából Az országos események fősodrától Makó távolesett, hazánk történelemformáló eseményei nem itt játszódtak, de hogy mennyire áthatotta Maros-menti népünket a márciusi forradalom szelleme, ez kitűnik egy kortársi emlékezésből. A XIX. század második felének kitűnő komikus színésze, Kassai Vidor makó és kiszombori gyermekkori élményei alapján így idézte fel ‘48-as emlékeit: „Nemzetiszínű kokárdák (szalagrózsák) nőttek az emberek kalapjain meg a melleken. Sok embert láttunk kardosan... Nagy embertömeget láttunk átjönni Makóról, sokféleképpen voltak felöltözve... Legtöbb póröltözetben, ingben, gatyában, póznavégre erősített, fölfelé irányított kaszával. Azt mondták, hogy nemzetőrök.” Vásárhely fényképésze megörökítette a ‘48-as honvédeket, a Maros-parti város még liberális nemesi politikusainak sem igen őrzi arcképét. Ami van, abból mutatunk be néhányat. Dobsa Lajos Návay Tamás Dedinszky József Róka József 8 HÉTFŐ, 1994. MÁRCIUS 14.