Délvilág, 1994. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-05 / 78. szám

1994. ÁPRILIS 5., KEDD Károsultjaink Néhány évvel ezelőtt egy leleményes hirdetésre több mint száz boríték érkezett a szerkesztőségbe, ha jól emlékszem, egyenként kétszáz forinttal kibélelve. Aranycsinálással felérő titkot ígért ennyiért a jelige mögé bújt hirdető. Nem én írtam róla, nem találtam illendőnek a csillagos ég és az ostobaság közös pontjáról elmélkedni. Végül valaki azért elmarasztalta a szélhámost és sajnálta a szegény, rászedett károsultakat. Hosszú évekig csak az árvízre gondoltam, amikor a károsult szót meghallottam, esetleg jégre vagy a tűzre. Legújabb kori károsultjaink a gilisztások és a piramisjátékosok. A két csoportban nincs sok közös, ha csak az nem, ahogy a hoppon maradtak le akarják szakítani a szervezők füleit. Amikor a gilisztásdi néhány éve elkezdődött, még kiszámítható volt a mezőgazdaság, mindenki tudta, mennyi haszon van egy disznón, mennyi egy liter tejen, mit kockáztat a fűszerpaprikával, a primőrrel, a fagyérzékeny őszibarackkal. Egyik év jól sikerült, a másik roszszabbul, az átlag azért látszott. A gilisztások többszörös hasznot ígértek, már-már az aranycsinálás titkát. Keveseknek sikerült is ez, a többség azonban befürdött vele. Maradt a könnyen kapott hitel nehéz törlesztőrészlete és a tanulság. Sokan összeroppantak, s az állam, hibásnak érezve magát a könnyelműen folyósított pénzek miatt, az elengedést latolgatja. Ez a ma oly divatos adóskonszolidáció gilisztás változata. Az, hogy az átlagost sokszorosan meghaladó haszon nagyobb kockázatot is jelent - senkit sem érdekelt. Károsultakat illik emlegetni a sajtóban akkor is, amikor a piramisjátékosok utolsó, de már igen sok személyt számláló köreinél tízezres befizetések nyugtái válnak értéktelen papírokká. Én a károsultak helyett ilyenkor egy sokkal rövidebb szót használok. A haszon a kockázattal itt is egyenesen arányos. Lehet húsz százalék nettó kamatot kapni állami garanciával, valamivel többet bankgaranciával, huszonötöt egy neves cég nyilvános - harmincat nem nyilvános - kibocsátású kötvényeire. Ezután következik az Üveghegy Betéti Társaság ötven százalékot ajánló apróhirdetése, majd a sort a „tízezer forintból hat hónap alatt garantáltan háromszázezer lesz, szervezni nem kell, felbélyegzett borítékért listát küldök. Alsópad Pf.: 6” Ahogy a sok ezer százalékos hozam aránylik az állami garanciával kínált húszszázalékoshoz, úgy növekszik a kockázat is. Ez utóbbiról senki sem beszél. Ezért nem szeretem én a károsult kifejezést. Túl hosszú. Azt pedig végképp nem értem, miért akarja az a sok, talpig becsületes piramisjátékos leszakítani a főnökök füleit, ha az üzlet mégsem jön össze. Még szerencse, hogy ezekre nem volt össznépi hitlel, mert akkor jöhetne a piramiskonszolidáció. • Csongrádon lesz mit levakarni Plakát plakát hátán Csongrádon amenynyire mértéktartó volt eddig a választási küzdelem - leszámítva egy névtelen szerző postaládákba eljuttatott regényrészletét olyannyira nekiered a plakátragasztás minden elképzelhető helyen. No, fatörzsön nem látni egyetlen jelölt arcképét sem, de a hagyományos felületeket senki sem kíméli. Az első „fecskék” még csak számítógéppel nyomtatottak, alighanem nagyobb szériában. Van, akinek egyenesen hirdetőhelyet szereltek fel ezen alkalommal. Aztán aki először ragasztott, az néhány nap után már alulra került, mármint a falragasz, mert a felület s a plakátok mérete is adott. A kettő között viszont van egy kis különbség az előbbi hátrányára. Ha figyelmesen nézte az ember a termékeket, akkor nem csak a jelöltek fizimiskájával, a pártok jelszavaival, elképzeléseivel ismerkedhetett meg, de jókat is derülhetett a folytonos átragasztások nyomán támadt rejtvényeken. Bár úgy illenék, hogy említsek konkrét példákat is, azonban sem pártot, sem nevet nem mondok. A csongrádiak alaposan derülhettek egyiken-másikon. Például a legelsőnek felkent - mármint a falra, hirdetőoszlopra - névről két nap alatt „kiderült”, egy másmilyen eseményt közlő plakát segítségével, hogy az reformkonyha-tanfolyamot fog vezetni. Másikójuk arcképét alaposan feldíszítette csodálója. Mint valami általános iskolai tankönyvben szereplő híresség, olyan monoklit kapott a szeme alá filctollal, hogy majd’ megszólalt. Az sem volt kutya, mikor a pártot a járókelő fejébe sulykoló harsány szövegbe szentesi kutyaszemle került, s folyamatosan olvasva, még közelről is az tűnt ki: ez a párt tenyészszemlét ígér választóinak. Egyre szaporodtak a plakátok, egyre több került a falakra, hirdetőtáblákra, s vélhetően a ragasztási kedv nem csökken, de egyre nő a választási finis közeledtével. Gondolom, a leendő képviselő első dolga az lesz, hogy kezébe veszi a vakarókanalat, s eltávolítja arcképét a közterületről, példát adva a leendő veszteseknek. 00 • Reklamáló ügyfeleik csalódottságuk legfőbb okaként azt emlegetik, hogy önök egy, a többitől eltérő, hosszú távra sikert ígérő, remeknek tűnő rendszerről beszéltek. Sőt még annak szabadalmaztatása is szóba került. Ugyanakkor pár hónapi működés után önhatalmúlag leállították a játékot. K. A.: - A „Magad uram...” a klasszikus pilóta- vagy láncjáték elvein alapuló önsegélyező klubként indult. A magyarországi egyéb ilyen programoktól valóban különbözött, mivel itt a résztvevők visszakérhették pénzüket, ha nem tudtak három embert beszervezni. Az is tény, hogy elképzelésünk jól „bejött”. Sőt, időközben felvetődött: nemcsak 16, de 160 ezer forintra is fel kellene építeni a rendszert. Persze sokkal jelentősebb haszon reményében. Ez utóbbi program szintén egyéni szervezésen alapult volna, ám a gyakorlatban már nem vált be. Ezért számítógépes programot dolgoztunk ki és hirdetések útján gyűjtöttük a piramisba a tagokat. A pozitívumok sorából ne hagyjuk ki, hogy szórólapjaikon a leállás esetére is garantálták a befektetett pénz megtérítését. K. A.: - A piramist úgy építettük föl, hogy abban biztonsági tartalékok is képződtek. Ezzel kívántuk elérni, hogy a játék majdani megszűnésekor az alsóbb sorokban lévők befektetett pénzük 60 százalékát azonnal, a többit pedig - az arra az időszakra jutó kamattal - néhány hónapon belül visszakaphassák. • Honnan lett volna pénz a hiányzó 40 százalékra, ha közben még az ígért százezreket, sőt a tízmilliókat is kifizetik? K. A.: - A kft. befektette volna a pénz egy részét vállalkozásokba, így gazdálkodta volna ki a hiányzó forintokat. A valóságban azonban minden másként történt. A rendszer nem fulladt be. Hosszú sorokban álltak a jelentkezők az ország különböző városaiban lévő irodáik előtt. Mégis február 18-án Ternovszky Anna, az akkori ügyvezető leállította a játékot, bár még postán érkeztek a 160 ezer forintok! Azóta pedig ő maga „eltűnt” a cég éléről. K. A.: Valóban dr Ternovszky Anna nyilatkozott úgy, hogy leállítja a kifizetéseket és megszünteti a rendszert. Ez és az ehhez hasonló lépései indokolták visszahívását ügyvezetői státusából. Sokak szerint mindez azt követően történt, a kifizetések csúsztatásával együtt, hogy a szervezők és családtagjaik, valamint szűkebb baráti körük - a 160 ezer forintjaik után - megkapták a 640 ezret majd a tízmilliót is. A „külsősök” pedig legföljebb a 640 ezret és azt is igen határozott föllépésüknek köszönhetően. K. A.: - Ez így nem teljesen fedi a valóságot. A kifizetések késése a postai utalással magyarázható, illetve azzal, hogy a budapesti ügyvezetővel nem tudtuk azonnal aláíratni a csekkeket. Ugyanakkor nem állítom azt, hogy a kft. tulajdonosai nem szerepeltek a rendszerben és azt sem, hogy az utolsó sorba léptek be. De az nem igaz, hogy csak a tulajdonosok és hozzátartozóik vették föl ezt a tekintélyes összeget. Bár azt is el kell mondanom, hogy akiknek február közepétől járt volna az ajándékozott nagyobb összeg, azokat már nem értesítettük ki. Hazánkban ugyanis egyre inkább az a tendencia, hogy teljesen meg kell szüntetni a pilótajátékon alapuló rendszereket. Ezért próbálunk az átalakítással egy más, mindenféle szempontból biztos megoldást keresni. Az emberek azonban aláírtak egy megállapodást, mely szerint a befizetett pénzük több mint 68- szorosát is megkaphatják. Miután ez nem történt meg, úgy érzik, becsapták őket. Ezért nem biztos, hogy még egyszer kockára teszik megtakarított forintjaikat. K. I.: De hiszen amíg „ment” a játék, megkapták a pénzüket. Azt viszont már a belépéskor tudniuk kellett, hogy a leállást követően becsukódhatnak a kapuk. A társaság addig sem a saját tőkéjéből fizetett, csupán közvetítő szerepet töltött be az ajándékozó személyek között. Vagyis összesen hány klubtag vehette föl például a 11 millió forintot? K.ML: - Több mint húsz, akiknek közel fele tőlünk független személy és zömükben Csongrád megyeiek. Eszerint önök cáfolják azt a hírt, miszerint manipulálták a befizetések, pontosabban a piramisba kerülések sorrendjét. Azaz nem cserélték ki később jelentkező családtagjaikat, ismerőseiket egy-egy előbb állóval? K. A.: - Ilyen nem történt. Félreértés csupán abból adódhatott, hogy a gépben nem a jelentkezés, hanem a pénz megérkezésének a napját rögzítjük, így aki előbb fizetett, kedvezőbb pozíciószámra került. Azaz, ha ide jönnének az emberek a befizetési számlákkal, akkor az azokon lévő dátum egyezne a számítógépben lévőkkel? K. A.: - Nem biztos. Szerintem, ha közzé tennénk, hogy elvesztek a dokumentumok és az ügyfelek hozzák be a másolatokat, sokkal többet mutatnának be, mint amenynyit ténylegesen befizettek. Tehát a januárban Budapesten - a Citroennel együtt - ellopott befizetési bizonylatok nem kerültek elő? K. A.: - Nem, de az adatok benne vannak a számítógépben. Ezen kívül fölkértünk egy budapesti könyvszakértői céget az iratok lehetőség szerinti pótlására, hogy hitelt érdemlően bizonyítani tudjuk igazunkat. Egyébként a helyi Apeh és a Bankfelügyelet is elkezdte vizsgálni tevékenységünket. Emiatt fölröppent a hír, hogy zárolták a kft. bankszámláját, ami nem felel meg a valóságnak. És tudni kell azt is, hogy a mai napig nem állapítottak meg bűncselekmény elkövetésére utaló tényt. Sokakban felvetődik azonban: miért voltak ezek a fontos dokumentumok egy kocsiban magukra hagyva? K. A.: - Az év elején a központot a fővárosba akartuk telepíteni. Ez indokolta elszállításukat. Az autót pedig a sofőr, aki nem tudta pontosan, hol az új irodánk, otthagyta a parkolóban. Amennyiben ügyfeleink az eddig elmondott indokaikat el is fogadják, azt feltehetően csak tudni szeretnék, mi lesz azokkal a kifizetésekkel, amelyek február 18-ig lettek volna aktuálisak? K. A.: - Az eredeti terv szerint március 25-től folytattuk volna az összegek kifizetését., Ám a folyamatban lévő átszervezés, adatfeldolgozás sajnos több időt igényelt, mint gondoltuk. Ezért most nem tudjuk kik kérik még vissza pénzüket és így kinek hány forint jár. Április 10-éig viszont minden tisztázódik és azt követően fizetünk. És egyúttal végleg lezáródnak a „Magad uram...” játékok? K. A.: - Lényegében ezen önsegélyző rendszerek már február 18-ával megszűntek. De nem úgy, hogy mindenki törölheti a szemét elveszett pénze miatt. Hiszen új befektetési lehetőséget kínálunk számukra. Aki pedig ezzel nem ért egyet, visszakapja a hozzánk befizetett pénzét. (Folytatjuk.) N. Rács Judit • Vásárhely országos labirintusa Piramis, Micro-Ker-módra Az irodába jutva Reményi Ferenc irodavezetőtől azonban megtudtuk, hogy már új ügyvezetője van a kft.-nek és most már sem ő, sem pedig dr. Hutton-Mills Fairbanksné, a kft. résztulajdonosa, illetve fia, a Gyémánt-Híd Rt. elnök-vezérigazgatója, René Hutton-Mills nem érhető el. A fiatalember azonban készségesen felajánlotta, hogy értesíti az ügyben jelenleg illetékeseket. A találkozóra végül egy héttel később Vásárhelyen, a Mikro-Ker Kft. Arany János utcai központjában került sor, ahol a négy tulajdonos közül kettő, ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás, valamint az új ügyvezető, Kalmár Imre válaszolt kérdéseinkre. Kalmár Imre ügyvezető, ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás résztulajdonosok Milyen lesz a kiút? (Fotó: Enyedi Zoltán) 5