Délvilág, 1994. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-05 / 78. szám

1994. ÁPRILIS 5., KEDD Károsultjaink N­éhány évvel ezelőtt egy leleményes hirdetésre több mint száz boríték érkezett a szerkesztőségbe, ha jól emlékszem, egyenként kétszáz forinttal kibélelve. Aranycsinálással felérő titkot ígért ennyiért a jelige mö­gé bújt hirdető. Nem én írtam róla, nem találtam illendő­nek a csillagos ég és az ostobaság közös pontjáról el­mélkedni. Végül valaki azért elmarasztalta­ a szélhámost és sajnálta a szegény, rászedett károsultakat. Hosszú évekig csak az árvízre gondoltam, amikor a károsult szót meghallottam, esetleg jégre vagy a tűzre. Legújabb kori károsultjaink a gilisztások és a piramisjá­tékosok. A két csoportban nincs sok közös, ha csak az nem, ahogy a hoppon maradtak le akarják szakítani a szervezők füleit. Amikor a gilisztásdi néhány éve elkezdődött, még ki­számítható volt a mezőgazdaság, mindenki tudta, mennyi haszon van egy disznón, mennyi egy liter tejen, mit kockáztat a fűszerpaprikával, a primőrrel, a fagyérzé­keny őszibarackkal. Egyik év jól sikerült, a másik rosz­­szabbul, az átlag azért látszott. A gilisztások többszörös hasznot ígértek, már-már az aranycsinálás titkát. Keveseknek sikerült is ez, a többség azonban befürdött vele. Maradt a könnyen kapott hitel nehéz törlesztőrészlete és a tanulság. Sokan összerop­pantak, s az állam, hibásnak érezve magát a könnyelmű­en folyósított pénzek miatt, az elengedést latolgatja. Ez a ma oly divatos adóskonszolidáció gilisztás változata. Az, hogy az átlagost sokszorosan meghaladó haszon na­gyobb kockázatot is jelent - senkit sem érdekelt. Károsultakat illik emlegetni a sajtóban akkor is, ami­kor a piramisjátékosok utolsó, de már igen sok személyt számláló köreinél tízezres befizetések nyugtái válnak ér­téktelen papírokká. Én a károsultak helyett ilyenkor egy sokkal rövidebb szót használok. A haszon a kockázattal itt is egyenesen arányos. Lehet húsz százalék nettó ka­matot kapni állami garanciával, valamivel többet bank­­garanciával, huszonötöt egy neves cég nyilvános - har­mincat nem nyilvános - kibocsátású kötvényeire. Ez­után következik az Üveghegy Betéti Társaság ötven szá­zalékot ajánló apróhirdetése, majd a sort a „tízezer fo­rintból hat hónap alatt garantáltan háromszázezer lesz, szervezni nem kell, felbélyegzett borítékért listát kül­dök. Alsópad Pf.: 6” A­hogy a sok ezer százalékos hozam aránylik az állami garanciával kínált húszszázalékoshoz, úgy növek­szik a kockázat is. Ez utóbbiról senki sem beszél. Ezért nem szeretem én a károsult kifejezést. Túl hosszú. Azt pedig végképp nem értem, miért akarja az a sok, talpig becsületes piramisjátékos leszakítani a főnökök füleit, ha az üzlet mégsem jön össze. Még szerencse, hogy ezek­re nem volt össznépi hitlel, mert akkor jöhetne a pira­miskonszolidáció. • Csongrádon lesz mit levakarni Plakát plakát hátán Csongrádon ameny­­nyire mértéktartó volt eddig a választási küz­delem - leszámítva egy névtelen szerző postaládákba eljutta­tott regényrészletét olyannyira nekiered a plakátragasztás min­den elképzelhető he­lyen. No, fatörzsön nem látni egyetlen jelölt arcképét sem, de a hagyományos felülete­ket senki sem kíméli. Az első „fecskék” még csak számítógéppel nyom­tatottak, alighanem nagyobb szériában. Van, akinek egye­nesen hirdetőhelyet szereltek fel ezen alkalommal. Aztán aki először ragasztott, az né­hány nap után már alulra ke­rült, mármint a falragasz, mert a felület s a plakátok mérete is adott. A kettő között vi­szont van egy kis különbség­­ az előbbi hátrányára. Ha fi­gyelmesen nézte az ember a termékeket, akkor nem csak a jelöltek fizimiskájával, a pár­tok jelszavaival, elképzelése­ivel ismerkedhetett meg, de jókat is derülhetett a folyto­nos átragasztások nyomán tá­madt rejtvényeken. Bár úgy illenék, hogy említsek konk­rét példákat is, azonban sem pártot, sem nevet nem mon­dok. A csongrádiak alaposan derülhettek egyiken-mási­­kon. Például a legelsőnek fel­kent - mármint a falra, hirde­tőoszlopra - névről két nap alatt „kiderült”, egy másmi­lyen eseményt közlő plakát segítségével, hogy az reform­­konyha-tanfolyamot fog ve­zetni. Másikójuk arcképét alaposan feldíszítette csodá­­lója. Mint valami általános iskolai tankönyvben szerep­lő híresség, olyan monoklit kapott a szeme alá filctollal, hogy majd’ megszólalt. Az sem volt kutya, mikor a pártot a járókelő fejébe suly­koló harsány szövegbe szen­tesi kutyaszemle került, s fo­lyamatosan olvasva, még kö­zelről is az tűnt ki: ez a párt tenyészszemlét ígér válasz­tóinak. Egyre szaporodtak a plaká­tok, egyre több került a falak­ra, hirdetőtáblákra, s vélhető­en a ragasztási kedv nem csökken, de egyre nő a vá­lasztási finis közeledtével. Gondolom, a leendő kép­viselő első dolga az lesz, hogy kezébe veszi a vakaró­kanalat, s eltávolítja arcképét a közterületről, példát adva a leendő veszteseknek. 00 • Reklamáló ügyfeleik csalódottságuk legfőbb okaként azt emlegetik, hogy önök egy, a többitől eltérő, hosszú távra sikert ígérő, remeknek tűnő rendszerről beszéltek. Sőt még annak szabadalmaz­tatása is szóba került. Ugyanakkor pár hónapi működés után önhatalmú­lag leállították a játékot. K. A.: - A „Magad uram...” a klasszikus pilóta- vagy lánc­játék elvein alapuló önse­gélyező klubként indult. A magyarországi egyéb ilyen programoktól valóban kü­lönbözött, mivel itt a résztve­vők visszakérhették pénzü­ket, ha nem tudtak három em­bert beszervezni. Az is tény, hogy elképzelésünk jól „be­jött”. Sőt, időközben felvető­dött: nemcsak 16, de 160 ezer forintra is fel kellene építeni a rendszert. Persze sokkal je­lentősebb haszon reményé­ben. Ez utóbbi program szin­tén egyéni szervezésen ala­pult volna, ám a gyakorlat­ban már nem vált be. Ezért számítógépes programot dol­goztunk ki és hirdetések útján gyűjtöttük a piramisba a tagokat.­­ A pozitívumok sorából ne hagyjuk ki, hogy szóró­lapjaikon a leállás eseté­re is garantálták a befek­tetett pénz megtérítését. K. A.: - A piramist úgy építettük föl, hogy abban biztonsági tartalékok is kép­ződtek. Ezzel kívántuk elérni, hogy a játék majdani meg­szűnésekor az alsóbb sorok­ban lévők befektetett pénzük 60 százalékát azonnal, a töb­bit pedig - az arra az időszak­ra jutó kamattal - néhány hó­napon belül visszakaphassák. • Honnan lett volna pénz a hiányzó 40 százalékra, ha közben még az ígért százezreket, sőt a tízmil­liókat is kifizetik? K. A.: - A kft. befektette volna a pénz egy részét vál­lalkozásokba, így gazdálkod­­ta volna ki a hiányzó forinto­kat.­­ A valóságban azonban minden másként történt. A rendszer nem fulladt be. Hosszú sorokban álltak a jelentkezők az ország kü­lönböző városaiban lévő irodáik előtt. Mégis feb­ruár 18-án Ternovszky Anna, az akkori ügyvezető leállította a játékot, bár még postán érkeztek a 160 ezer forintok! Azóta pedig ő maga „eltűnt” a cég éléről. K. A.:­­ Valóban dr Ter­novszky Anna nyilatkozott úgy, hogy leállítja a kifizeté­seket és megszünteti a rend­szert. Ez és az ehhez hasonló lépései indokolták visszahí­vását ügyvezetői státusából.­­ Sokak szerint mindez azt követően történt, a ki­fizetések csúsztatásával együtt, hogy a szervezők és családtagjaik, vala­mint szűkebb baráti kö­rük - a 160 ezer forintja­ik után - megkapták a 640 ezret majd a tízmil­liót is. A „külsősök” pe­dig legföljebb a 640 ezret és azt is igen határozott föllépésüknek köszönhe­tően. K. A.: - Ez így nem telje­sen fedi a valóságot. A kifize­tések késése a postai utalás­sal magyarázható, illetve az­zal, hogy a budapesti ügy­vezetővel nem tudtuk azon­nal aláíratni a csekkeket. Ugyanakkor nem állítom azt, hogy a kft. tulajdonosai nem szerepeltek a rendszerben és azt sem, hogy az utolsó sorba léptek be. De az nem igaz, hogy csak a tulajdonosok és hozzátartozóik vették föl ezt a tekintélyes összeget. Bár azt is el kell mondanom, hogy akiknek február köze­pétől járt volna az ajándéko­zott nagyobb összeg, azokat már nem értesítettük ki. Ha­zánkban ugyanis egyre in­kább az a tendencia, hogy tel­jesen meg kell szüntetni a pilótajátékon alapuló rendszereket. Ezért próbálunk az átalakítással egy más, min­denféle szempontból biztos megoldást keresni.­­ Az emberek azonban aláírtak egy megállapo­dást, mely szerint a befize­tett pénzük több mint 68- szorosát is megkaphat­ják. Miután ez nem történt meg, úgy érzik, becsapták őket. Ezért nem biztos, hogy még egyszer kockára teszik megtakarított fo­rintjaikat. K. I.:­­ De hiszen amíg „ment” a játék, megkapták a pénzüket. Azt viszont már a belépéskor tudniuk kellett, hogy a leállást követően be­csukódhatnak a kapuk. A tár­saság addig sem a saját tőké­jéből fizetett, csupán közve­títő szerepet töltött be az ajándékozó személyek kö­zött.­­ Vagyis összesen hány klubtag vehette föl példá­ul a 11 millió forintot? K.­ML: - Több mint húsz, akiknek közel fele tőlünk független személy és zömük­ben Csongrád megyeiek.­­ Eszerint önök cáfolják azt a hírt, miszerint mani­pulálták a befizetések, pontosabban a piramisba kerülések sorrendjét. Az­az nem cserélték ki ké­sőbb jelentkező család­tagjaikat, ismerőseiket egy-egy előbb állóval? K. A.: - Ilyen nem történt. Félreértés csupán abból adódhatott, hogy a gépben nem a jelentkezés, hanem a pénz megérkezésének a nap­ját rögzítjük, így aki előbb fizetett, kedvezőbb pozíció­számra került.­­ Azaz, ha ide jönnének az emberek a befizetési számlákkal, akkor az azokon lévő dátum egyez­ne a számítógépben lévők­kel? K. A.: - Nem biztos. Sze­rintem, ha közzé tennénk, hogy elvesztek a dokumentu­mok és az ügyfelek hozzák be a másolatokat, sokkal többet mutatnának be, mint ameny­­nyit ténylegesen befizettek.­­ Tehát a januárban Bu­dapesten - a Citroennel együtt - ellopott befizetési bizonylatok nem kerültek elő? K. A.: - Nem, de az adatok benne vannak a számítógép­ben. Ezen kívül fölkértünk egy budapesti könyvszakér­tői céget az iratok lehetőség szerinti pótlására, hogy hitelt érdemlően bizonyítani tud­juk igazunkat. Egyébként a helyi Apeh és a Bankfelügye­let is elkezdte vizsgálni tevé­kenységünket. Emiatt fölröp­pent a hír, hogy zárolták a kft. bankszámláját, ami nem felel meg a valóságnak. És tudni kell azt is, hogy a mai napig nem állapítottak meg bűncselekmény elkövetésére utaló tényt.­­ Sokakban felvetődik azonban: miért voltak ezek a fontos dokumentu­mok egy kocsiban maguk­ra hagyva? K. A.: - Az év elején a köz­pontot a fővárosba akartuk telepíteni. Ez indokolta el­szállításukat. Az autót pedig a sofőr, aki nem tudta ponto­san, hol az új irodánk, ott­hagyta a parkolóban.­­ Amennyiben ügyfeleink az eddig elmondott indo­kaikat el is fogadják, azt feltehetően csak tudni sze­retnék, mi lesz azokkal a kifizetésekkel, amelyek február 18-ig lettek volna aktuálisak? K. A.: - Az eredeti terv sze­rint március 25-től folytattuk volna az összegek kifizeté­sét., Ám a folyamatban lévő átszervezés, adatfeldolgozás sajnos több időt igényelt, mint gondoltuk. Ezért most nem tudjuk kik kérik még vissza pénzüket és így kinek hány forint jár. Április 10-éig viszont minden tisztázódik és azt követően fizetünk.­­ És egyúttal végleg lezá­ródnak a „Magad uram...” játékok? K. A.: - Lényegében ezen önsegélyző rendszerek már február 18-ával megszűntek. De nem úgy, hogy mindenki törölheti a szemét elveszett pénze miatt. Hiszen új befek­tetési lehetőséget kínálunk számukra. Aki pedig ezzel nem ért egyet, visszakapja a hozzánk befizetett pénzét. (Folytatjuk.) N. Rács Judit • Vásárhely országos labirintusa Piramis, Micro-Ker-módra Az irodába jutva Reményi Ferenc irodavezetőtől azonban megtudtuk, hogy már új ügyvezetője van a kft.-nek és most már sem ő, sem pedig dr. Hut­­ton-Mills Fairbanksné, a kft. résztulajdonosa, illetve fia, a Gyémánt-Híd Rt. elnök-vezérigazgatója, Re­né Hutton-Mills nem érhető el. A fiatalember azon­ban készségesen felajánlotta, hogy értesíti az ügy­ben jelenleg illetékeseket. A találkozóra végül egy héttel később Vásárhelyen, a Mikro-Ker Kft. Arany János utcai központjában került sor, ahol a négy tulajdonos közül kettő, ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás, valamint az új ügyvezető, Kalmár Imre válaszolt kérdéseinkre. Kalmár Imre ügyvezető, ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás résztulajdonosok Milyen lesz a kiút? (Fotó: Enyedi Zoltán) 5

Next