Délvilág, 1994. augusztus (51. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
Vásárhelyen a lap! • Nyugdíjas üdültetés a Tisza partján Mártélyi vendégszeretet A nap még megérkezésünkkor is forrón sütött, de az udvar egy jelentős részén a fák lombkoronája enyhet adó árnyékot biztosított. A kerti székek, padok azonban üresek voltak. Ám néhány pillanat múlva nyílt az ajtó, és fehér kötényben kilépett rajta egy barátságos arcú, ősz hajú bácsi, nyomában pedig a készülő halászlé csodálatos illata. Mint később megtudtuk, éppen a vacsorát készítő „főszakács”, Joó Sanyi bácsi volt, ő invitált be minket az épületbe, ahol Joóné Bene Aranka klubvezetőt is a vacsorára történő előkészületek közben leptük meg. - Hamarosan megfő a halászlé, ezért igyekszünk elvégezni mielőbb a többi tennivalót - mondja Aranka -, vendégeink pedig a szobájukban hűsölnek. A hat kedves hölgy - akikről időközben kiderült, hogy nyugdíjas pedagógusok - éppen indulófélben volt kifelé a kertbe, amikor bekopogtunk hozzájuk, így a fák alatt ültünk le beszélgetni a klub néhány helybeli tagjának kíséretében. A „szóvivő” kezdetben Hunos Éva néni volt, aki a Budai Pedagógus Sportkör Természetbarát Szakosztályának vezetőjeként szervezte meg ezt a kellemes egyhetes programot. - Tavaly a Heti Hírhozó egyik számában olvastunk egy cikket erről az üdülési lehetőségről - mondta -, szerencsére abban volt egy telefonszám is, amelynek segítségével aztán elérhettem Arankát, így a megbeszélt időben a Budapestről menetrend szerint Vásárhelyre menő autóbusszal jöttünk, majd onnan tovább, szintén buszszal, Mártélyra. Arankáék pedig vártak minket itt a megállóbanvette át a szót Morzál Jánosné. - Még Sanyi bácsi is eljött elénk biciklivel, hogy segítsen hozni a csomagjainkat. Ez a figyelmesség nagyon jólesett nekünk. - Aminek persze folytatása is volt, hiszen az itt töltött napok alatt remekül szervezett programokat is ajánlottak nekünk - folytatta Éva néni. - Aranka végigvezetett minket a faluban, megmutatta a nevezetességeket. Jártunk Borsodi Katalin szobrásznőnél, Nagy István fafaragónál, illetve Benkő Sándor házánál. Mindez óriási élmény volt számunkra. Kasó Katalin nyugdíjas gimnáziumi tanárnő a Tisza-part szépségeiről, a lábasházakról, a gyönyörű környezetben levő alkotótáborról beszélt, nagy elragadtatással. Morzál Jánosné a vásárhelyi kirándulás élményeit ecsetelve kiemelte, hogy milyen nagy hatással volt rájuk a városháza rendkívül szép díszterme, valamint a tájház. - De meglepetéssel hallgattuk, hogy termálvizet is találtak Vásárhelyen - mondta Dobos Kati néni. - Rám azonban a legmélyebb hatást a Bethlen Gábor gimnáziumi látogatás tette. Lenyűgözött ugyanis az a hazafias szemlélet, amely árad az ott elhelyezett képekből, szobrokból. - Más errefelé az élet, mint Budapesten - tette hozzá Balogh Dezsőné. - Én ezt tapasztaltam akár korábban, amikor Mártélyon jártam. Ezért is hívtam fel a társaim figyelmét az említett újságcikkre. És nem csalatkoztunk. A természeti szépségek mellett kedves figyelemmel vettek körül minket. Még a falubeliek is beszélgettek velünk, amikor sétálni mentünk. De ugyanilyen közvetlenséget tapasztaltunk a mindszenti és a szegvári kirándulások alkalmával is. Amíg a kedves hölgyek egymásnak adták a szót, Sanyi bácsi is kijött a meleg tűzhely mellől, újságolva, hogy hamarosan tálalni lehet a vacsorát, így a beszélgetést rövidebbre fogtuk, már csak azért is, hogy meg lehessen teríteni az asztalokat. A társalgás persze ekkor egyértelműen az étkezés irányába tért el. Galántai Jánosné ezzel kapcsolatban elismerően nyilatkozott a bőséges ellátásról, az itt kapott ízletes falatokról. - Felejthetetlen élmény marad számunkra ez az út. Ilyen szeretetteljes figyelemmel kísért, remek kiszolgálásban még sehol sem volt részünk. El kell azonban mondanom, hogy a kellemes itttartózkodásunknak azért volt egy „szépséghibája”. Ugyanis gyakran a szomszéd háznál lévő sertésólakból származó végtelenül kellemetlen szag ülte meg az udvart. Sőt, még ablakot sem nyithattunk, ha nem akartuk, hogy a szobába is nagyon behúzódjon a bűz. Számunkra érthetetlen, miként engedhető meg egy tulajdonképpen üdülőfalunak is nevezhető település lakott területén ilyen tevékenység. Mi ugyan szeretnénk máskor is eljönni ide, de reméljük, addigra megoldódik ez a probléma, és semmi sem árnyékolhatja majd be az itt üdülők napjait - mondta befejezésül Galántai Jánosné. Közben pedig a megterített asztalra kerültek a finom falatok, amelyek elfogyasztását - a kedvező irányú enyhe szellőnek köszönhetően - most szerencsére nemigen zavarta a kellemetlen szag, így a késő esti órák jó hangulatú beszélgetéssel telhettek el. A kis „csapat” szombaton - Szeged néhány nevezetességének megtekintését követően - hazautazott Budapestre, és talán az említett kis negatív élmény ellenére elviszik jó hírét a festői környezetű Mártélynak és a falusiak vendégszeretetének. N. Rács Judit A Mártélyi Idősek Klubja immár harmadik nyáron fogadja az e szép természeti környezettel ölelt kis faluban pihenésre, kikapcsolódásra vágyó nyugdíjasokat. Az elmúlt héten budapesti vendégei voltak a klubnak, akikkel pénteken, a késő délutáni órákban, a búcsúestre készülés lázában találkozhattunk. Sanyi bácsi finom halászléjének elkészültét örömmel fogadták a budapesti nyugdíjasok Joóné Bene Aranka (balról), mint mindig, most is kedvesen magyaráz a klub egyik vendégének. (Fotó: Somogyi Károlyné) Sz. J.-né meghatódottan M. Zs. július 26-i kérdésére a Démász vásárhelyi kirendeltségéről Fejes Imre üzemeltetési vezető válaszolt: Mártélyon olyan szerkezeteket szereltek a villanyvezetékekre, ami megvédi a gólyákat az áramütéses balesetektől. Sajnos anyagi okok miatt Vásárhelyen nem tudnak segíteni, de Fejes Imre is nagyon szeretné, ha csak szigetelt vezetékek feszülnének a póznákon, így nagyon sok baleset elkerülhető lenne, mondta: a Festék Sarokban vásárolt, és két fiatal lány szolgálta ki, akik segítették olvasónknak a nehéz festékes dobozokat a lépcsőn lecipelni. Sz. J.-né ezúton szeretne köszönetet mondani az eladóknak a kedves, szolgálatkész kiszolgálásért. Sz. L. felháborodottan mondta, hogy a Kertvárosban, a Szféra ABC-vel szemben lévő szép parkban - ahova nemrég ültettek facsemetéket az önkormányzat emberei - egy idős férfi minden reggel hét órától a pónilovait legelteti. Sajnos ezek a lovak Ma is Kakula Eszter kolléganőnk várja hívását. Ne feledje! A telefonszámok: 341-905, 342-236, 341-419. Mindennap délelőtt 10 és 12 óra között! Csörögjön bátran! Várjuk hívását! a parkban végzik el kis- és nagy „dolgukat”. A közeli óvodából az óvónénik odaviszik a gyerekeket játszani, de az idős férfi még megsimogatni sem engedi a pónikat. Olvasónk kérdése: Megteheti-e a lótulajdonos, hogy a parkban tartsa a lovait? A július 27-én megjelent „Forró drót”-rovatban több idős ember azt kérte a Volán vezetőségétől, hogy a 9-es busz álljon meg a Kutasi úti megállónál. Lázár Rózsa, a vásárhelyi autóbuszállomás vezetője örömmel tudatja, hogy augusztus 1-jétől a buszok megállnak az említett helyen. V. I.-né nagyon megijedt a minap, ugyanis hazafelé tartott, amikor utána szegődött két nagytermetű németjuhász kutya. Szétnézett, hátha meglátja a kutyák gazdáit, de azok nem voltak sehol. A nyugdíjas asszony gyorsan bement az egyik emeletes házba, hogy megszabaduljon az ebektől. A kutyák még egy darabig ott ültek a bejárat előtt. Nem érti, hogyan mászkálhatnak gazda nélkül ezek az állatok. Rosszabbul is végződhetett volna ez a „találkozás”. V. T. forró drót • Kis Anikót: Miért választotta a szobafestő szakmát? Anikó sok mindenben különbözik a hasonló korú lányoktól. Például gyakran látom a focipályán, ahol egyedül képviseli a női nemet és elkápráztatja a fiúkat - persze, nemcsak az ügyességével... Kisiskolásként pedig gyakran kelt bátyjai védelmére a csebb-nagyobb gyerekcsatákban. Nemrég meszes ruhában láttam, épp gyakorlati foglalkozásról jött haza, ugyanis már egy éve tanulja a szobafestő szakmát. - Először a kereskedelmi szakközépiskolába jelentkeztem szakácsnak, de sajnos nem vettek fel. Majd a cukrászatra gondoltam, ám az sem sikerült, talán azért, mert nem volt protekcióm. Majd a 602. sz. Szakmunkásképző Iskolában több szakmát is ajánlottak, például a kötőipari konfekcióst, de az számomra nem volt megfelelő. Ezután a lehetőségeimet átgondoltam és választottam.Elhatároztam, hogy csakis szobafestő leszek, hiszen ez hasznosabb szakma és talán a pénzkereseti lehetőségem is jobb lesz. Szeptembertől második osztályba járok, és úgy érzem, nem bántam meg, hogy ezt tanulom. Bár, ha végzek ebben a suliban, lehet, hogy ismét megpróbálok a szakácsokhoz jelentkezni, ugyanis szívesen megtanulnám azt is. Egyébként az egyik bátyám, Csaba szintén szobafestő, ám a döntésemet ez egyáltalán nem befolyásolta, mint ahogy azt sokan gondolják. - A suliban, hogyan fogadtak? - Az évnyitón például az osztályfőnök először nem számolt a létszámba, azt hitte, hogy talán kísérő vagyok. Szólnom kellett, de erre mindenki nagyon meglepődött, hiszen egyedül én vagyok lány az osztályban. Ezenkívül még az orvosi alkalmassági vizsgálaton lepődtek meg hasonló módon, amikor bementem, azt hitték, hogy véletlen kerültem oda. Szóval okoztam némi felfordulást. Azzal is tisztában voltam, hogy fiúkkal leszek körülvéve, de ez engem nem zavar, azt hiszem őket sem. Harminchárom fiú között vagyok, ebből tizenöten szobafestőnek, a többiek pedig karosszérialakatosnak tanulnak. Egyébként mindenki nagyon rendes. Gyakorlati foglalkozáson többször előfordul, hogy a fiúk nem engedik, hogy cipekedjek. Emiatt inkább csak erős fizikumú lányoknak ajánlom ezt a szakmát. - Milyen lett a bizonyítványod? - Egyedül én kaptam ötöst a gyakorlati vizsgán, illetve még szakmai ismeretből és anyagismeretből is jeles lettem. Szabó Sándor az osztályfőnököm , Dobsa Sándor az oktatóm, Széphegyi Lászlóné pedig a szakmai tanárom, egyébként mindannyian nagyon aranyosak. Kakula Eszter Fotó: Tésik Attila 1994. AUGUSZTUS 1HÉTFŐ • Oroszország katonai kivonulásának egyik utolsó lépéseként megígérte, hogy szétszerel két észt atomreaktort. A reaktorok Tallinntól 40 kilométerre vannak egy haditengerészeti támaszponton, s Moszkva az aláírt kétoldalú megállapodás alapján 13 hónapon belül fejezi be a „nukleáris leszerelést”. Tallinn eredetileg 10 Nukleáris leszerelés hónapot akart engedni a munkákra, Moszkva 17-et kért. Az észt fél azt is kikötötte, hogy legfeljebb 210 orosz szakember érkezhet a reaktorok szétszerelésére, és csakis polgári minőségben. .