Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

1995. FEBRUÁR 1., SZERDA a Hírlap híre Álmok­­ magyar realitással Nemrégiben sikeres vevőankéntet tartott Vásár­helyen az Alföldi Porcelángyár Rt. Az ország szá­mos részéből eszmecserére hívott kereskedőket a részvénytársaság elmúlt évi eredményeiről és idei terveiről tájékoztatták a gyár vezetői. Elmondták egyebek között: termékfejlesztéseiknél a magyar igényeket és lehetőségeket veszik figyelembe. Évi négymilliárd forin­tos árbevételt vár az idén a fürdőszobai szanitert és burkolót gyártó Alföldi Porcelángyár Részvénytár­saság. Álmuk az - hangzott el egyebek között a konfe­rencián hogy az elkövet­kező években semminemű struktúrában nem csökken­tik piaci részarányukat, sőt növelni szándékoznak azt. Bíznak magukban, s az elhangzottak, de leginkább az eredmények alapján úgy tűnik, joggal. Hiszen ezen az alaposan megcsonkult és szerény mutatókkal bíró ipari palettán ma német mi­nőségi szabványok szerint dolgoznak. Hamarosan te­rületi képviselőket állíta­nak munkába, hogy minél jobban megismerhessék a fogyasztói igényeket. Ösz­­szehangolt fejlesztéseket hajtanak végre, hogy meg­felelő választékot leljen a vevő. Árpolitikájukkal - tíz-tizenöt százalékos, ápri­listól tervezett emeléssel - a magyar piaci realitásokat veszik figyelembe, így is lehet. Hogy az egyre laposodó pénztárcájú magyar fogyasztó ne csak álmodjon arról, ami való­jában földönjáró joga. Joó Erzsébet • VPOP-OTP együttműködés Forintkártya-olvasók Az OTP-csekk fizetőesz­közként történő elfogadá­sáról szóló szerződést írt alá az OTP Bank Rt. a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságával. Február 1- jétől a magánforgalomra is érvényes lesz az azonnali vámfizetési kötelezettség, ami azt jelenti, hogy a kül­földről hazatérőknek a hatá­ron kell kifizetniük a meg­állapított vámot és a járu­lékos költségeket. Ugyanak­kor a magyar állampolgár ma­ximum 10 ezer forintot vihet ki a határon. Ebből előfordul­hat, hogy nem tudja rendezni fizetési kötelezettségét. Erre kínál megoldást az OTP-csekk elfogadása. A pénzinté­zet és a vámhatóság arról is megállapodott, hogy kezdet­ben Hegyeshalomnál, illetve utóbb még tíz határátkelő­­helyen OTP-forintkár­tya elfo­gadására alkalmas kártyaleol­vasó automatákat helyeznek el. Ezek az úgynevezett P.O.S. terminálok lehetővé teszik, hogy a lakossági folyószám­lával, illetve az e szolgálta­táshoz kapcsolódó OTP forintkártyával rendelkező utasok kártyájuk segítségé­vel egyenlíthessék ki a meg­állapított vámösszeget. A he­gyeshalmi kártyaleolvasó a remények szerint a jövő hé­ten már működik. Az Arany János utcai kis ház kertjében találom, éppen valamit bütyköl a traktoron. A konyhában ülünk le be­szélgetni, miközben a két és fél éves Krisztián mesefilmet néz a tévében, Judit, a feleség a szobában tüsténkedik, időnként ki-kinéz, besegít a beszélgetésbe. Kaszás László eddigi élete nagyobb részét szülei ta­nyáján élte meg. Az általános iskola elvégzése után mi sem volt természetesebb, hogy továbbtanulásra olyan helyet válasszon, ami a mezőgazda­ság közelében tartja. Beirat­kozott hát Csongrádra a szakiskolába, növényter­mesztő gépész szakra, ösz­töndíjasként. Három év után, tanulmányai befejeztével visszatért Székkutasra, és a termelőszövetkezetben he­lyezkedett el, ahol édesapja is dolgozot traktorosként. Megtetszett neki is a gépezés, és nyolc évig traktorosként dolgozott.­­ Kilencvenhárom őszén azt mondták, menjek munka­­nélkülire, de én így nem akar­tam, hanem fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ki­vettem harminc aranykoronát és azon kezdtem gazdálkod­ni, meg jószágot tartok. Édes­­anyámék meg nagymamámék is kivették ami járt, azt elfe­leztük a húgommal, de kö­zösen műveljük. • Milyen jószággal fog­lalkozik? - Most csak sertéssel, ré­gebben volt tehén és bika is, de itt nem nagyon lehet, mert szólnak érte a környékbeliek, hogy büdös a trágya, meg nem is nagyon van hol tárol­ni. Jobb volna tanyán lakni. • Nincs rá lehetőség? - Ilyen árak mellett hogy építsen az ember? Bele se merek kezdeni, pedig az vol­na az igazi. • Hogy megy most a disznó?­­ Hát most még valahogy, ha így maradna az ár, talán ki lehetne vele jönni. Na, meg ha termés is lenne, nem úgy, mint tavaly, hogy a búza ugyan bejött, de a kukorica sehogy. Mert ha az ember megtermelné saját magának a gabonát és a jószágba bele­etetné és így értékesítené, akkor valahogy ki lehetne jönni. Aztán ne is beszéljünk az üzemanyagokról az au­tóba, traktorba. • Milyen gépei vannak?­­ Nekem csak egy trakto­rom van, a többi nem az enyém, hanem a család többi tagjáé, anyósoméké az egyik traktor, az ő földjüket is én csinálom. • Mire számít, mit sze­retne?­­ Hát ha így emelik az ára­kat, akkor semmi jóra nem számíthatok. Szeretném én sokféleképpen. Csinálni egy tanyát a földre, és szépen kia­lakítani egy kis gazdaságot. Kölcsönt venni nagyon rizikós. Az volna az igazi, ha ki lehetne költözni, mindent másképpen tudna csinálni az ember. A föld közelsége, az állatok, meg minden máskép­pen adja magát, ha ott van az ember. Meg aztán az is félő, hogy elviszik az ember dol­gait. Azért se merjük kint tartani a gépeket. Menni­­jönni, ez is pluszköltség. Közben egy szusszanásnyi időre bejön Judit is. Ő a gyes előtt egyéni gazdálkodó volt, de mint mondja, gondolko­dik a dolgon, mert magas az esztéka, nincs piaca semmi­nek. Szarvasmarhái voltak, leszerződött tejre, csakhogy annak is az átvevő ára olyan alacsony, hogy nemigen adja ki a ráfordítást. Most aztán közösen gyakorolgatják a mezőgazdaságot. „Merthogy itt is meg kellett fizetni a tanulópénzt”, az az igazság, hogy az a jó csak, ha maga csinálja az ember, mert a ve­• Hogy telnek most a téli napok?­­ Telelünk, várakozunk, tervezgetünk és hisszük, hogy lesz valami jó is a jö­vőben, mert semmi mást nem akarunk, csak dolgozni, abból megélni. Várjuk, hogy minél több csapadék legyen, meg akkor, amikor kell, pap­rikára, amikor virágzik, ku­koricára, amikor hányja a cí­mert.­­ • Mi van most a földben?­­ Búza meg árpa, kis kukorica, paprika. • Látom a falon a szépen keretezett lovasfogatot ábrázoló képeket.­­ Éltem én a lovakat is, de hát most már nem lehet a földeken használni őket. Meg úgy vagyok vele, hogy ha a ló megbetegszik, hívja az ember az állatorvost, és ki­derül, hogy nem lehet rajta segíteni, a gépen meg ha el­törik valami, csak meg lehet javítani. Igaz, azt mondják - látván a gépeket -, hogy de jól megy nekik, pedig hát ez csak a látszat. Nagyon kell kuporgatni, hogy egyáltalán üzemeltetni lehessen őket, a vetőmagot megvenni, szóval van mit gondolkodni. Dehát mit csináljunk, ezt szeretjük, ezt éljük... Kép és szöveg: Ocsovszky László Jártomban-keltemben hallom, hogy kevés fiatal veszi manapság a bátorságot, hogy egyedül boldo­guljon a mezőgazdaságban. Nem látnak sok re­ményt, vagy talán a kedvük sem olyan, mint az idősebbeké, akik még bíznak, hisznek. A kevesek közül való Székkutason Kaszás László, alig 28 éves fiatalember, aki csak a földközelben tudja elképzelni életét, tőmaggal is úgy jártak, hogy becsapták. • Arab áldozati arab felbujtó Soproni bérrablók „dolgoztak" Szegeden A főkapitányság elhatárolódik a korrupciótól Felbérelték a rablókat, akik Sopronból érkeztek Sze­gedre, hogy lebonyolítsák az akciót. Majd, mint akik jól végezték dolgukat, távoztak. A rablás egy héttel ezelőtt történt a Belvárosban a Zrí­nyi utca 10. szám alatti épü­letben. Szíriai férfi üzemelteti a betéti társaságot, amely fény­másolással és egyéb szolgál­tatásokkal foglalkozik az említett címen. Bizonyára úgy gondolta, hogy az a leg­biztonságosabb, ha az ember magánál tartja megtakarított pénzét. Az arab férfinek volt egy Szegeden tanuló egyip­tomi ismerőse, E. D. M. D. egyetemi hallgató. Ő tudott róla, hogy a vállalkozó nem­­ azok közé tartozik, akik húsz forinttal zsebükben indulnak el otthonról reggelente. Az egyiptomi kitűnő ismeret­ségre tett szert a büntetett előéletű P. Mihály (Szeged, Kereszttöltés utcai lakos) személyében. Együtt tervel­­ték ki, hogy a szírt megsza­badítják „zsebpénzétől”. Ők azonban nem akartak, nem mertek vállalkozni a piszkos munkára, ezért bérrablókat fo­gadtak fel. A négy erős fiú 800 ezerért vállal­ta a munkát. Janu­ár 24-én egy To­yotával futottak be Szegedre. A részleteket a Gö­dör étteremben beszélték meg a két megrendelő­vel, felbujtóval. Ezt követően egy férfi az utcán fi­gyelt, hárman pe­dig bementek az irodába. A tulaj­donost falhoz szorították, elvit­ték táskáját. Zsák­mányuk 3 millió 570 ezer forint, 7 ezer márka, 10 ezer dollár volt. Amikor a pénzt megsze­rezték, elinaltak. Újra étte­remben találkoztak a megren­delőkkel, akiknek viszont azt mondták, hogy csupán más­fél milliót sikerült elrabolni­uk, így, lényegében, megfe­lezték a pénzt. A rendőrség a bérrablással alaposan gyanúsítja Czibók Csaba soproni lakost, aki el­len körözést adtak ki. Bűn­társai egyelőre ismeretlenek. A szegedi rendőrkapitány­ságon tartott tegnapi sajtó­­tájékoztatón dr. Szőke Péter ezredes az asztalra terítette az ötezresekből, dollárokból, márkákból álló pénzhalmot, amit a nyomozás során eddig sikerült lefoglalniuk. A sajtótájékoztatón más témában szót kapott dr. Imo­­lya Imre, a Szegedi Ügyész­ségi Nyomozóhivatal vezető­je. Elmondta, hogy az utóbbi napokban olyan híradások jelentek meg a sajtóban a rendőrségről, amelyek a tes­tületet azonosítják egyes sze­mélyekkel. Konkrétan azzal a három volt rendőrrel, akik a megyei főkapitányság igaz­­gatásrenedészeti osztályán dolgoztak és azzal gyanúsít­hatók, hogy külföldieket letelepedési engedélyhez se­gítettek pénzért. Ebből ki­indulva nem lehet általáno­sítani, hogy a rendőrök kor­rumpálhatók. A nyomozó­­hivatal eddigi információi alapján az említett három rendőrön kívül a testületen belül senki másra nem vetőd­het a gyanú árnyéka. A megyei főkapitány, dr. Salgó László is kifejtette vé­leményét ez utóbbi témában. Elmondta, hogy a főkapi­tányság eddig sem hallgatott el semmiféle információt a sajtó elől, sőt, nem szoktak reagálni a médiumokban megjelenő apróbb-nagyobb tévedéskre sem. Nem fognak 1300-an - ez a megyei állo­mány létszáma - lehajtott fő­vel járni, mert néhányan meg­botlottak, akikről viszont nem lehet ezt egyértelműen kijelenteni, amíg a bíróság meg nem állapítja. A főka­pitányság egyelőre a jelen­ségtől határolja el magát. V. Fekete Sándor Dr. Szőke Péter ezredes az asztalra terítette az ötezresekből, dollárokból, márkákból álló pénzhalmot. (Fotó: Nagy László) Vásárhelyen alap! Már nem integetnek, megint pecsételnek Megszűnt az úgynevezett „integetős” ellenőrzés a magyar határállomásokon, elsősorban a nemzetközi bűnözés visszaszorítása érde­kében. Krisán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője ked­den elmondta, hogy vala­mennyi belépő külföldi ál­lampolgár útlevelét elkérik és abba bepecsételik a belé­pés napját. A kilépő külföldi­ek útiokmányát is ellenőrzik annak érdekében, hogy meg­állapítsák: jogszerűen tartóz­kodtak-e a Magyar Köztársa­ság területén. A szigorított ellenőrzés a magyar állampolgárokat is érinti, azzal a különbséggel, az ő útlevelükbe nem pecsé­telnek. Az „integetés” a ma­gyarok esetében is megszűnt, mert útlevelüket a határőrök személyazonosítás miatt minden esetben elkérik. a Torony alól A kórháznál várakozni tilos... Péntek óta a vásárhelyi kórháznál megváltozott a forgalmi rend: a jobb oldalon várakozni, a Kertváros­nál pedig megállni tilos ezután - tájékoztatta lapunkat Kalocsai Géza, a közterület-felügyelet vezetője. A vál­toztatásra Kószó Péter önkormányzati képviselő inter­pellációja nyomán került sor. A városatya azt kifogá­solta, hogy a mentőket gyakran akadályozzák a par­koló autók. Kalocsai Géza arra is emlékeztetett, mit te­kint a KRESZ megállásnak: a ki- és beszállást, az egy helyben tartózkodást, melynek ideje nem haladhatja meg az öt percet, és a vezetőnek ez idő alatt egyfolytá­ban a járműnél kell tartózkodnia. Ha tehát valaki két percre otthagyja a kocsiját, az már várakozásnak mi­nősül. Súlyos esetekben azonban a beteget szállító sze­mélyautó ezután is behajthat a kórház területére.

Next