Délvilág, 1995. október (52. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-12 / 240. szám

T*L A szentesi kórház min­dig is kiemelkedő szakmai, szellemi vonulatának újabb jelentős állomása lesz a dél-magyarországi szülészek és sebészek tu­dományos találkozója, amelyre október 14-én, szombaton kerül sor a vá­ros művelődési házában. A rendezvény színhelyének megválasztása egyfajta el­ismerése is az intézmény­ben folyó munkának. Ezzel kapcsolatban kifejezi a tel­jesítményt, a bizalmat, és a kórház egész kollektívája profitálhat a találkozóból, hiszen az összes sebészeti vonatkozású szakma kép­viselője megjelenik, ide­értve a szülészeket, nőgyó­gyászokat, sebészeket, az urológia, a fül-orr-gégészet orvosait. Első kézből jut­nak értékes szakmai ta­pasztalatokhoz a résztve­vők, hiszen a tudományos ülés a dél-magyarországi orvostársadalom legjobb­jait reprezentálja. Egyszerre személyi és szakmai megtiszteltetés az is, hogy az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Sebé­szeti és Kísérletes Sebésze­ti Munkabizottsága a kon­ferencia megszervezésére felkérte a szentesi területi kórház két osztályvezető főorvosát és kandidátusát, dr. Petri Istvánt a sebészet­ről és dr. Weszelovszky Ivánt a szülészet-nőgyó­­gyászatról. Velük folytat­tunk háttérbeszélgetést, el­ső kérdésként említve a szentesi orvoskonferencia rangját és szerepét. V. L: - Az összejövetel azt is demonstrálja majd, hogy az orvosi szakmában egymásra vagyunk utalva, a közös feladatok megol­dására együtt kell dolgoz­nunk a beteg érdekében. Nemcsak sebészek, szülé­szek jönnek Szentesre, ha­nem röntgenszakorvosok, mikrobiológusok stb., és ez már önmagában elegen­dő biztosítékot nyújt az el­méleti és gyakorlati ered­mények, tapasztalatok fel­vezetésére és megismerésé­re. P. I.: - Lokálisan itt a szentesi kórházban példa­szerűnek minősítem a se­bészek és a nőgyógyászok kooperációját. Ha olyan ügyeleti műtét történik, amit nőgyógyászati meg­oldást igényelő elváltozás tesz szükségessé, akkor el­hívjuk a nőgyógyászt. En­nek természetesen a fordí­tottja is előfordul hasonló esetben. E konkrét példán túl a tudományos ülés át­fogóan és széles kitekin­tésben tárgyalja meg az ed­dig elért eredményeket és rámutat az újabb lehetősé­gekre is.­­ Ha nem is közvetle­nül, de közvetve a bete­gek szempontjából mi­lyen remélt és várt ho­­zadéka lehet a konfe­renciának? P. I.: - A gyógyító orvo­sok közös hivatása, hogy jól lássák el a beteget, mi­nél kevesebb legyen a szö­vődmények aránya kezdve a diagnózissal, a kezelésen és a beavatkozáson át az ope­rációig. Vannak speciális tennivalók és ehhez speciá­lis szakemberek kellenek. A kismedence gyulladásai kö­zös területet jelentenek a szülészeknek és a sebészek­nek. Végső soron a beteg is hasznát látja a konferenciá­nak, mert a legjobb metódu­sok és megoldások nyernek elsőbbséget és szakmai iga­zolást. V. I.: - Úgy gondolom, hogy a szentesi orvoskon­ferencia összefoglalja az eddig elért tudásanyagot, és útmutatást ad minden szakembernek. Ha szabad így mondanom, akkor ez úgy kamatozik a betegek számára, hogy viszonylag hamarább gyógyulnak, ha­marább visszatérhetnek családjukhoz és munkahe­lyükhöz.­­ A szervezés úgymond hivatalos tennivalóin kívül milyen személyes reflexióik vannak a tu­dományos tanácskozás­sal kapcsolatban ? V. I.: - Egy kis drukk van bennünk, azt szeret­nénk, hogy a találkozón minél többen legyenek, a résztvevők jól érezzék ma­gukat mind a szakmai, mind a baráti beszélgeté­sek alkalmával. P. I.: - Talán egy dolgot tudnék még ehhez hozzá­fűzni: a szentesi kórház tu­dományos üléseinek tradi­cionálisan jó hagyományai vannak és a szakemberek érdeklődése ma is változat­lan. Mindezt a nagy előd, dr. Bugyi István sebészpro­fesszor, a kórház egykori igazgatója alapozta meg.­­ A szervezőktől még azt is megtudtuk, hogy több gyógyszergyár és egész­ségügyi intézmény is talál­ható a tudományos ülés tá­mogatóinak sorában. Szabó Róbert • Nyilatkoznak a szervezők Mindenki meríthet a szakmai tapasztalatokból Orvoskonferencia Szentesen Dr. Weszelovszky Iván Dr. Petri István A kórház bejárati része. (Fotó: Hárs László) Az ifjúság VÁGYIK A demokráciára A múlt hét szerdáján tartotta alakuló ülését a szentesi Gyermek és Ifjúsági Kerekasztal, rö­viden GYIKA. Mint Koromné Seri Anikó, a szer­vezet koordinátora elmondta, céljuk elsősor­ban a városi diákélet segítése. Mint utalt rá, jó pár évvel ezelőtt az ifjúsági rendezvények egy­mást érték, ám később ezek a diákmegmoz­dulások kissé a háttérbe szorultak. A kilencve­nes évek elején viszont ismét kezdett megmu­tatkozni az igény a diákélet, diákprogramok szervezésére - így ez volt a fő motiváló ténye­ző a GYIKA létrehozására. A pedagógusok is érez­ték már a kapcsolat hiá­nyát, hiszen a különböző oktatási intézmények elég­gé elszigetelődtek egymás­tól, más iskolák diákjai nem ismerik egymást, nem tudnak a más intézmények­ben tanulók gondjairól. A GYIKA pénzügyeit a BEGA intézi, egyébként teljesen függetlenek tőlük. Az induláshoz szükséges tőkét a Soros Alapítvány bocsátotta rendelkezésük­re, a helyiséget a polgár­mesteri hivataltól kapták, így - mint Seri Anikó em­lítette - van már „pénz, pa­ripa, fegyver”. Az országban egyébként egyedülálló az ilyen jelle­gű szerveződés, igaz, ki­- . 1. U j t. ...•.L£. .1 X „„ *.4. is működik a diákokat összefogó csoport, de ez sem több, mint 15 telepü­lés. A GYIKA egyébként nem a városi diákönkor­mányzat helyett jött létre, hiszen a Gyermek és Ifjúsá­gi Kerekasztal a későbbi­ekben segítheti létrehozá­sát, de egyelőre a zökkenő­­mentes működése a fő cél­juk. Az alakuló gyűlésen az alapszabályokat fogadták el. Több csoport jelentke­zett már be, de remélik, hogy tagságuk tovább fog növekedni. Persze ez nem jelenti azt, hogy akik nem tagok, kiszorulnak majd a GYIKA életéből, bárki, bár­mikor kapcsolódhat hozzá­juk. re és decemberre terveznek nagyobb rendezvényt, ko­molyabb programot. Meg­közelítőleg kétszázezer fo­rintot szánnak arra, hogy a GYIKA-ban résztvevők számára pályázatokat írja­nak ki.­­ Alakuló ülésük óta már a GYIKA tisztségviselőit is megválasztották, így el­nökük Ludányi Anna, az elnökhelyettes Somogyi Szilárd, a Horváth Mihály Gimnázium tanulója. Az általános iskolásokat László Melinda, a Koszta József Általános Iskola ta­nulója képviseli. Új fejle­mény az is, hogy készül­nek megjelentetni saját lapjukat, aminek első szá­mát a jövő héten vehetik kezükbe a diákok. A ta­goknak már a pályázatokat is kiírták, leadási­ határide­jük a jövő hét péntekje. Minden hét ugyanezen napján 15-17 óráig kap­hatnak felvilágosítást az érdeklődők a szentesi Diák Pincében, a Kossuth utca 8. alatt. T__1,UU-----------. ~ 1---­u k Immáron két éve műkö­dik a makói József Attila Gimnáziumban a kARTon elnevezésű képzőművé­szeti csoport, mint az is­kola egyik szakköre. Veze­tője a kezdetektől fogva Kocsisné Maráczi Margit, aki pár hónapja a gimnázi­um egyik igazgató-helyet­tese lett. A kARTon talán abban különbözik a többi iskolai szakkörtől, hogy kiemelt figyelmet szentel­nek a más iskolákkal, il­letve művészeti csopor­tokkal való kapcsolattar­tásra, hiszen azt vallják, így lehet a legtöbbet ta­nulni mind a mesterségről, mind az élet dolgairól. Az előbbiek jegyében másfél évvel ezelőtt a kARTon kör művészeti kirándulást tett Budapestre, s három -------. ,, XI------.L.rtXL­E­NT X Vasdy Kálmán Művészeti Iskolának és hallgatóinak vendégszeretetét. Most, ezen a hétvégén kerül sor e kapcsolat második fordu­lójára, azaz a makói fiata­lok látják vendégül a fő­városiakat. Bár sikerült a szintén három napos prog­ramsorozatra pályázati tá­mogatást is találni, mégis jelentős könynyebbség, hogy a vendégeket csalá­dok fogadják, s oldják meg részben étkeztetésü­ket - ahogy az történt Pes-Pénteken érkeznek a Ná­­dasdy iskola diákjai, 15- en, három kísérővel. Már a délutáni órákban megte­kintik a József Attila Mú­zeum kiállításait, illetve az Espersit-házat. Négy óra­kor a gimnáziumban a Ná­­dasdy Kálmán Művészeti Iskola diákjainak munkái­ból nyitnak meg tárlatot, melynek anyagát még a be­rendezés előtt megtekint­hettük. Szombaton hosszú nap vár a vendégekre, illet­ve a házigazdákra. Sorra jebb kiállításait, így ellá­togatnak Ópusztaszerre, Hódmezővásárhelyre és Békéscsabára is. Vasárnap pedig Szeged látványossá­gai következnek, s ezzel ér véget a tartalmasnak ígér­kező program. Maráczi Margit szerint ez a kapcsolat több szem­pontból is gyümölcsöző. Nagyon fontos, mondotta, hogy a gyerekek anyagia­sodó világunkban talál­kozzanak a széppel, és is­merjék fel a művészi érté­keket. Másrészt a fiatalokat kalauzoló rajz szakosok számára egyfajta további képzést jelent a közös program. Végül pedig jó remény van a folytatásra akár egy közös nyári tábor formájában. • A kARTon vendégei. Közelebb a széphez Részlet a kiállítás anyagából. (Fotó: Karnok Csaba) 1995. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK • Kovácsné Raffai Éva előadása a csongrádi Galériában A grafológus előtt nincs titok . Ön szerint milyen ka­tegóriába sorolható a grafológia? Tudo­mány? Művészet? Töb­ben kételkednek ebben.­­ Kategorizálni nem le­het. Én tudománynak val­lom, de ehhez nagyon sokat kell foglalkozni vele. Az írás a mindennapi életünk­ben megszokott dolog. Csodálatos, mert az ember lelki tükörképét adja. Rög­zített nyom. Nemcsak a jel­lem, hanem egészségi áll­apotunk, az aznapi fáradt­ság jelei, a tudatalattinkat foglalkoztató problémák, minden megtalálható az írásban. Minden ember írása egyedi és utánozhatatlan. Egyesek próbálkoznak ha­misításokkal, de időnként elvétik, mert az ő saját írás­jegyeik elárulják őket. - Kíváncsi vagyok, hogy egy kisiskolás gyerek írását, ami per­sze még kiforratlan és gyakorlatlan, hogyan lehet elemezni? - Ez egy nagyon érdekes kérdés. Az írástanulás első osztályos korban döntő dolog. Utána kezd kiala­kulni mindegyik gyerek­nél a különböző idegrend­szeri vagy szervezeti adott­ság révén az írás sajátossá­ga. Már alsó tagozatban ki­­szűrhetőek azok a jelek, amelyek felhívják a figyel­met arra, hogy a gyereknél valami nincs rendben. Vagy a tanulással vannak óriási küzdelmei, vagy ott­hon vannak olyan problé­mái, amelyeket meg kell oldani. Azonkívül vannak olyan szorongások benne, amelyeket szintén otthon­ról hoz, és amelyeket gon­dosan titkolni szeretne. Nos, ez a rendezetlen írás­képben benne van, és a szakember szeme rögtön észreveszi azt. Csúnya és szép írás nem létezik. Min­dig azt figyeljük, mi az, ami eltérő a standard írás­jegyektől. És ha felismer­jük ezeket a jellegzetes je­leket, megelőzhetünk egy óriási konfliktust. Segíteni A minap pedagó­gusok gyűltek össze a csongrádi Galériá­ban, hogy meghall­gassák Kovácsné Raffai Éva előadását a grafológiáról. A grafológusnő a sze­gedi Juhász Gyula Tanárképző Főisko­lán és az egyetemen is tanít kommunikáci­ótant, és mintegy 30 éve foglalkozik már az íráselemzés oly sokakat ámulatba ejtő tudományával. Az előadás apropó­ja: a pedagógusok a grafológia segítségé­vel felfigyeljenek a diák problémáira, belső, titkolt gondjai­ra. Kovácsné ezzel kapcsolatosan elő­adássorozatot szeret­ne indítani Csongrá­­don a pedagógusok­nak. Őt kérdeztük az előadását megelőző percekben, tudunk az ágybavizelési problémáknál, az iskolabe­tegségek megelőzésénél. Soha nem gondolta­­, hogy a nap mint nap a­r­­ra vetett soraim egé­si állapotomat is hív ,ük­­rözik. Másodpercek alatt megtudhattam magamról mindent. A grafológusnő megdöbbentően tárta elém az általa eddig nem ismert énemet, hogy egészen a fo­telba szegeződtem. Félel­metes volt. Mikor írásom­ba mélyedvén megkérdez­te, mi történt a jobb sze­memmel, hüledezve vála­szoltam: kilencéves ko­romban műtötték. Talán egy perc sem telt el, a gra­fológusnő, aki engem el­őször látott életében, már mindent tudott rólam. Sokat gondolok arra, milyen hasznos lenne, ha minden pályaválasztás előtt álló fiatal írását gra­fológus elemezné. Talán el­kerülhetők lennének az életeket megkeserítő rossz választások. Tápai Krisztina

Next