Délvilág, 1998. április (55. évfolyam)

1998-04-07

• Szomorú szőlősgazdák Palackban a jövő A csongrádi szőlősgazdák kényelmesen elfértek a városháza dísztermében. A tanácskozáson a legtöbbet emlegetett anomália a borhamisítás volt, mely ellen a végrehajtó hatalom kevés sikerrel lép föl. Gulyás Ferenc, a Csongrádi Hegyközség elnöke beszámolt az előző közgyűlés óta eltelt időszakban végzett tevékenységéről. - A legnehezebb évet hagytuk magunk mögött - mondotta bevezetőül. - Mindenképpen tanulóévnek mondanám, mert ehhez hasonló feladatokat nem kellett megoldani. A hegyközség minden dolgozója azon volt, hogy minél kevesebb gond legyen a származási igazolványok kiadásával. Ami tőlünk tellett, megtettük. Lehet, hogy hibákat is vétettünk, de csak az nem vét, aki nem dolgozik. A napi problémákkal, tennivalókkal - telepítéssel, kivágási engedélyekkel - folyamatosan foglalkoztunk. Még a szüret előtt tárgyaltunk a vidéki felvásárlókkal, jöjjenek Csongrádra és vigyék a szőlőt, ha megfelelő árat tudnak érte fizetni. Ugyanis nekünk ugyanolyan édes gyermekünk az egyholdas szőlőtermelő, mint a százötven hektáros. Vannak olyan gondok, amelyeket nem tudunk elrendezni, de ez nem a mi hibánk. A két pince nagyvonalúan járt el abban esetben, amikor a minőséginek mondott fehér szőlőt felvásárolta, noha sem akkor, sem most nem volt piaci kereslet. A nem minőségi fajtákat pedig feldolgozásra és tárolásra átvették. Vagyis nem kellett a tőkén hagyni a szőlőt. Az más kérdés, hogy a mai napig alig van erre vevő. Feltétlenül kell szólni a borpiacról - mondotta beszámolójában a továbbiakban a csongrádi hegyközség elnöke -, ha egyáltalán van, mert sok mindennek lehet mondani, csak tisztességes kereskedelemnek nem. A hamisított bor ellepte a belföldi piacot 80-90 százalékban. És kihatással van a borkivitelre. Egyrészt úgy, hogy külföldre is kikerülhet nem szőlőből készült ital, másrészt emiatt a külföldi vásárlók körében hitelvesztése is lehet a magyar bornak. A sajtó mással sem foglalkozik, mint a hamisított borral. Foganatja egyenlő a nullával. Bárki tudomást szerezhet viszont arról, hogy innen nem nagyon érdemes importálni. Ha csak 90-100 ezer hektár szőlő termése volna a magyar piacon, a fejünk se fájna. A hegyközségi és bortörvény azért született többek között, hogy rendet csináljon. A gond mindössze az, hogy kiknek segít és kiknek árt. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az egy-két hektárral rendelkező szőlőtermesztők jól jártak vele. A nagyon nehezen, többnyire ráfizetéssel megtermelt, szőlőből készült bort annyi jogszabály korlátozza, hogy forgalomba lehessen hozni, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kistermelők részére az eladást. (Arról van szó, hogy csak olyan helyen lehet a bort kannába tölteni, ahol a helyiség mindenféle egészségügyi követelményeknek megfelel.) Tudomásul kellett volna venni a törvényalkotóknak, hogy szőlőtermesztés, borkészítés nem csak 100 hektár felett létezik! Kisparcellás szőlővidékek szép számmal vannak Magyarországon. A kistermelők elláthatnák a környezetükben lévő vendéglőket, kiskocsmákat jó borral. S mindenki jól járna. S akkor megmaradhatna Csongrádon a szőlőhegy, s a csongrádi kocsmákban nem lőrét, hanem jó bort ihatnának a borszerető helybeli emberek és a vendégek egyaránt. Gulyás Ferenc hangsúlyozta: - Egy dolgot nekünk, szőlőtermelőknek is tudomásul kell venni. Megváltoztak a piaci lehetőségek. Vannak olyan szőlőfajták, amelyeknek a borai már eladhatatlanok, főleg külpiacon. Azok a technológiák, amelyek 15-20 éve jók voltak, mára elavultak. Tudomásul kell venni, hogy a borászat, a szőlőtermesztés is rohamléptekkel fejlődik. Olyan modern pincészetek vannak már idehaza is, amelyek a legkiválóbb borok előállítására is alkalmasak. Az sem mindegy, hogy a bort milyen formában akarjuk forgalomba hozni. Nagyon remélem, hogy belátható időn belül a kannás borok lejárnak és helyettük palackba zárt, jó minőségű bor kerül a boltokba, a vendéglői asztalokra. Jó lenne megtekinteni azt a kis palackozót, amelyet nálunk üzembe helyeztünk. A kis területtel rendelkező termelők négyen-öten megvásárolhatnák és ők is palackozhatnának. Akik erre fogékonyak, azokat segíteni kell, mert ezek a lépések kikerülhetetlenek a jövőben. B. Gy. Gy. A nagy pincék nagyvonalúan segítettek. (Fotó: Enyedi Zoltán) A Délvilág melléklete CSONGRÁD és Bokros, Csanytelek, Felgyő, Tömörkény A Hungeritet Csongrádra várják Polgármesteri csábítás • Munkatársunktól Körülnézett a minap szentesi vásárban Molnár József, a „szomszéd Város”, Csongrád polgármestere is. A kiállítók között a nem oly rég Csongrádra települt Sika Autóházat vehette szemügyre. A szentesi Hungerit elsősorban az új termékeire hívta fel a figyelmet nem túlméretezett standján. Medgyesi István belkereskedelmi főosztályvezető válaszolt minden érdeklődő kérdésre. A vitrinben lévő termékek láttán az kiderült, hogy a szentesi baromfifeldolgozó, mint nevében is benne van: bővíti feldolgozott termékeinek körét, mégpedig az igényekhez igazodva. Minden vásár alkalmával a termékkóstoltatást is felhasználják arra, hogy fogyasztói véleményeket gyűjtsenek. Ugyanakkor az is tudvalévő, hogy a megye városaiban nem mindenhol lehet a boltokban a cég termékeivel találkozni. Viszont az ország más részeiben javul a helyzet. Legutóbb a kecskeméti kiállításról több díjjal tértek haza. Molnár József azt szeretné, ha a Hungerit üzletet nyitna Csongrádon. A város nyáron nagyon sok vendéget fogad, s a megfelelő ellátásuk a település elsőrendű érdeke. A Körös-torokban is javítani kellene az ellátást, a cég oly közel van ehhez a területhez, hogy nem lenne nehéz megteremteni a feltételeket. Szentes közel van Csongrádhoz, de az itt készülő termékek nem mindig jutnak el a szomszédba. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Szentes, Csongrád és Kiskunfélegyháza Együtt szövetkeznek a turistákért • Tudósítónktól Az idegenforgalmi palettát legegyszerűbben térségi összefogással lehet bővíteni, hiszen szinte minden településen más kínálattal hívogatják az idegent. A csongrádi Körös-torok, valamint a szentesi és a kiskunfélegyházi gyógy- és strandfürdők kitűnően kiegészítik egymást. Erről a Turizmus '98 kiállítás látogatói is meggyőződhettek. A nemzetközi idegenforgalmi kiállításon a három város immár társként kínálta a különféle idegenforgalmi ajánlatait. A csongrádi Tourinform Iroda standján a már meglévők mellett öt új kiadványt is kezükbe vehettek az érdeklődők, akik már az első napokban több ezer prospektust vittek magukkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy az idén ennyi vendéggel több látogat a térségbe, jóllehet néhányan már a kiállításon jelezték ebbéli szándékukat. A stand előtt több „régi ismerőst” is üdvözölhettek a városok idegenforgalmi szakemberei. Akadt számos olyan látogató is, aki, bár ismeretlen volt számára, mégis „otthon érezte magát” e térségben. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba látogató kecskeméti csoportokat rendszeresen kísérő dr. Szabó Dénes nyugalmazott jogász arról is tájékoztatta Kocsis Imrénét, a Csongrádi Idegenforgalmi Igazgatóság vezetőjét, hogy az Erzsébet Szálloda épületében működő cukrászdába délelőtt tíz óra után érdemes beülni, mert tudomása szerint akkor viszik a friss süteményt. Gyönyörű és tiszta városnak nevezte Csongrádot, majd a Hild-szoborról érdeklődött, ugyanis jól tudta, hogy azt időnként barbár kezek rongálják. A Körös torkolatát pedig „egy kis csodának” nevezte. Az üdülőterületről hasonlóképpen vélekedett a Szentesről elszármazott, s jelenleg Szolnokon élő Papp Sándor is, aki különösen örült annak, hogy a két szomszédos város végre egymásra talált, s a rivalizálás helyett kéz a kézben invitálja a turistákat. A látogatók között néhányan még nem jártak a térségben, így a fővárosi huszonéves Vajon János és Priviczer Tímea sem. Az ifjú pár még nem hallott a Körös torkolatában kialakult egyedülálló homokpadról sem. A stand előtt átlapozták a prospektusokat, majd meghallgatták a Tourinform Iroda vezetőjének, Újszászi Erikának néhány ajánló mondatát, a csábítás az ő esetükben is sikerült. Mint mondták: talán még már ezen a nyáron eljönnek a Tisza partjára. Az idegenforgalmi szakemberek sorra elismerően nyilatkoztak a három város összefogásáról. Erről szólva Varga József, az ópusztaszeri emlékpark idegenforgalmi menedzsere, a volt megyei idegenforgalmi hivatal vezetője elmondta: a turistát nem érdekli, hogy hol a megyehatár, ugyanis egy térségbe érkezik, ahol jól szeretné érezni magát. A múlt hét végén Békéscsabán és Szegeden kínálták a térség városait a csongrádiak. (Fotó: Enyedi Zoltán) Tanyát loptak a Nagyrétben Legutóbb április másodikára virradóra ténykedtek Csongrád környékén a betörők. Közülük négyen már a tettük megbánásán morfondírozhatnak. A rend őrei ugyanis - részben lakossági segítséggel - rövid idő alatt a tolvajok nyomára bukkantak. Rossz szándékú polgártársaink ugyanis aznap éjjel négy helyen ténykedtek. Tömörkényen, a Kossuth utca 15. számú ház udvarából egy SIHI típusú szivattyút és a hozzá épített villanymotort „vette kölcsön” valaki, így a tulajdonos egyelőre elkönyvelheti a hetvenezer forintos kárt. Ugyanebben az időszakban a Nagyrétben, az 1115-ös számú tanyából egy rotációs kapát, egy láncfűrészt és tizenegy tekercs dróthálót vittek el ismeretlenek. A kár megközelítőleg 180 ezer forint. A 900-as számú tanya tulajdonos majdnem szegényebb lett egy Junoszty típusú televízió készülékkel. Az ablakot befeszítő betörő ugyan elvitte azt, ám rövid időn belül lebukott. A rendőrök lakossági bejelentések alapján a Csongrádon tartózkodó, de Hódmezővásárhelyen élő N. E. D. nyomára bukkantak, aki minden bizonnyal hasonló módszerrel Bokros kül- és belterületén már több bűncselekményt is elkövetett. Ellene őrizetbevétel mellett folytatják a büntetőeljárást. Nem volt szerencséje a csépai B. Zs.-nek és feleségének, valamint ismerősüknek, Cs. J.-nek sem, akik a Nagyrétben el akartak lopni egy tanyát. A tetőszerkezetet el is kezdték bontani. Tettüket komolyan gondolták, így 1500 darab hódfarkú cserepet már csak Csépán találtak meg a rendőrök. M. J.