Délvilág, 1998. június (55. évfolyam)
1998-06-22
6 Krónika Tisza-tavi szezonnyitó • Abádszalók (MTI) Népdalkörök és népzenei együttesek országos minősítő versenyével, majorette-bemutatóval és tűzijátékkal színesített esti szórakoztató programmal kezdődött meg szombaton a Tisza-tavi Abádszalók nyári rendezvénysorozata. A kedvelt üdülőhelyen immár tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a minden korosztály számára kellemes kikapcsolódást jelentő eseménysorozatot. A könnyűzene kedvelői a nyár folyamán népszerű énekesek és zenekarok koncertjeit élvezhetik, és július 17-19. között a sörfesztivál keretében amatőr zenekarok is bemutatkoznak. Ismert színészek, humoristák is felkeresik majd műsorukkal egy-egy estére az abádszalóki szabadtéri színpadot. A hagyományos Tiszatavi vízi karneválra július 11- 12-én tartják. A Tisza-tó szépe címért a hölgyek július 25- én versenghetnek. Augusztus 20-22. között népi és sportjátékok nemzetközi fesztiváljának ad otthont a település. Ez alkalmat teremt arra, hogy az erős emberek vetélkedő keretében eldöntsék: ki a legény a gáton az idei nyáron? Állatvédők a szenvedő vágóállatokért • Bern (MTI) Tekintettel a Brenner-hágó háromnapos blokádjára, a „Vier Pfote” osztrák állatvédő egyesület a vágóállat-szállítmányokra vonatkozó EU- irányelvek gyors megváltoztatását követeli. Továbbra is napokon át szállítanak élő állatokat keresztül-kasul Európában a legmostohább körülmények között, rendkívüli hőségben, vagy újabban a közlekedési blokádok miatt kerülő utakra kényszerülve - mutat rá az egyesület szerdán kibocsátott közleménye. Az állatvédők szorgalmazzák, hogy az EU egész területén tiltsák be vágóállatok exportját harmadik országba, és ehelyett vasúti hűtőkocsikban történő szállítást, továbbá mozgó vágóhidakat és hűtőházakat követelnek a célországokban. „Az állatok szenvedésének Európa országútjain csak úgy lehet véget vetni, ha megszüntetik a harmadik országokba irányuló vágóállatexport szubvencionálását és egyidejűleg lehetővé teszik állatkímélő alternatívák kidolgozását” - nyilatkozta Renate Mayer, az egyesület haszonállatokkal foglalkozó referense. • Fokváros (MTI) Valamivel több mint egy évszázaddal ezelőtt az amszterdami állatkertben kimúlt egy kvagga, a zebrára emlékeztető állat. Akkor még senki nem tudta, hogy ez volt az utolsó kvagga az egész világon és vele kipusztult ez az állatfajta, amely a fején és vállán halvány csíkozást viselő, világosbarna lóra hasonlít. Reinhold Rau német állatpreparátor azonban lényegében egész életét annak szentelte, hogy visszahozza a végleges kipusztulásból a kvagga zebrát. Tevékenységét az 1960-as években kezdte meg, amikor újra kitömött egy kéthetes kvagga kancacsikót, amely a fokvárosi Dél-afrikai Múzeumban volt kiállítási tárgy. Raunak sikerült száraz vér és szövetmintákat összegyűjtenie az állat épen maradt bőréből. Rau tanulmányozta a világon fellelhető kitömött kvaggákat és arra a következtetésre jutott, hogy a kvagga nem tekinthető külön állatfajtának a zebrához képest, hanem annak egyik alfaja, tehát megfelelő szelektív tenyésztéssel szerencsés esetben vissza lehet hozni a kipusztult állatfajtát az életbe, ki lehet tenyészteni a kvagga zebrát. Az 1980-as években Rau kérésére a kvagga százéves mintáit megvizsgálta egy amerikai genetikus, s a DNS-vizsgálat alapján szintén arra jutott, hogy a kvagga nem külön állatfaj, hanem a közönséges zebra egyik alfaja. Mint a Reuter hírügynökség beszámolt róla, Rau az 1980-as évek végén megalakította a kvaggakedvelők csoportját, és hozzákezdtek a kvagga szelektív kitenyésztéséhez. A kísérleti programban jelenleg 53 állat vesz részt: egy részük egy Fokváros környéki hegyen, a többi eredeti élőhelyén, a Karoo-sivatagban legelészik. Olyan közönséges zebrákat választottak ki, amelyek magukon viselték a kvagga jellemzőit: a halványbarna színt, és a halványabb csíkokat a faron és a lábakon. Némelyik már kezd hasonlítani a kvaggára, de a sikert csak a következő zebragenerációk hozhatják meg. A tenyésztési kísérlettel kapcsolatban Eric Harlex, a Fokvárosi Egyetem genetikai professzora azt hangsúlyozta, hogy ez a kutatási program azt a teóriát igyekszik alátámasztani, amely szerint még elég kvaggagén maradt meg az egész zebrapopulációban ahhoz, hogy feltámasszák a kipusztult kvagga zebra alfajt. Maga a kvagga szó egyébként hangutánzó, az állat ugatásszerű kiáltását idézi és az afrikaans nyelvben így neveznek minden zebrát. A fekete-fehér zebrákat, amelyeket szintén kvaggának neveznek Dél-Afrikában, még nem pusztították ki a vadászok és farmerek. A kísérletnek azért van esélye a sikerre, mert alfajról van szó. Ha azonban egy faj pusztul ki teljesen, azt már semmiképp sem lehet újra visszahozni az életbe. • A sikert a zebragenerációk hozhatják Megmenthető a kvagga • Jámborné Balog Tünde irodalmi estje, Makón Fölfelé - Medárd lépcsőin A teljesség felé. Jámborné Balog Tünde, kétszeres Nagy Lajos-díjas írónő Domokos Lászlóval beszélget a makói könyvtárban. (Fotó: Karnok Csaba) „Anyám a kanárikat szerette". Ez volt azon irodalmi est címe, amelynek keretében Jámborné Balog Tünde írói pályafutásával ismerkedhettek meg a jelenlévők, a minap. A Szirbik Miklós Társaság rendezte találkozónak a Makói József Attila Városi Könyvtár adott helyet. Az írói tevékenységet néhány éve folytató művésztanár négy kötetre való szépirodalmi alkotása - köztük díjnyertes elbeszélések is vannak - nem kevesebbet mutat be, részben elődei, családja történetén keresztül, mint a magyar huszadik századot. Az alkalmazott írói technika puzzle-játékszerű, kikerekedőben a teljes kép. Jámborné Balog Tündével az irodalmi est kapcsán készítettünk interjút. • Domokos László irodalmár, a könyvtárbéli est vezetője arra kérte, most én is arra kérem: készítsünk leltárt! - Első írásaim a megyei lapokban jelentek meg, hathét éve. Művészeti tárgyú cikkeket írtam, a makói művésztelepről, kiállításokról. A szépirodalom felé egy pályázat indított, amit a Haza és Haladás Alapítvány hirdetett meg, „Anyák a történelemben” címmel, kilencvenháromban. Megírtam anyám történetét, a munka első díjat nyert. Ez olyan inspirációt adott, hogy ettől kezdve elkezdtem a családom történetét kutatni, megírni. Sorra születtek elbeszéléseim, jeligés pályázatokra küldtem őket. Két alkalommal Nagy Lajos-díjat kaptam. A Fejér Megyei Hírlap novellapályázatán második díjas lettem a minapi est címadó novellájával („Anyám a kanárikat szerette”), egy meseregényem pedig, a Móra Kiadónál, harmadik helyezést nyert. „ Mindez csak a jéghegy csúcsa. Azaz csúcsai. Ebből az irodalmi termésből könyvet kellene létrehozni. Illetve könyveket. Négy köny mindenképpen kitelne belőlük, ezekből kettő már végleges változatban van, a másik kettőn sem kell sokat tovább alakítani. „Medárd lépcsőin” c. elbeszéléskötetem egy kiadónál van, „A vasorrú bábika kalandjai” a Móránál várja a megjelenést. „Az én kalendáriumom” c. sorozat darabjai az év jeles napjaihoz, ünnepeihez kapcsolódnak, szubjektív elemekkel megtűzdelve. Miután nem tudományos munkáról van szó, szabadságomban állt a legszebb költői momentumokat csokorba szedni, a kalendáriumi tényszerűségekhez kapcsolva. A negyedik, lehetséges kötetem pedig Makó régi művészeti életéről szól, „Művészek, múzsák, mecénások” címmel jelent meg a Makói Hétben. • Az irodalmi esten fölolvasott, „Csoportkép, nőkkel” című írása nyilván nem véletlenül hangzott el az est során. Ez az írás a „Medárd lépcsői” című gyűjtemény egyik darabja, ükszüleimtől kezdve egyik unokámig ível az általa befogott idő. (Egyébként tényleges képről van szó, a millennium táján, ükszüleim aranylakodalmára készült, Plohn József fényképezte, Vásárhelyen). A generációk egymásutánisága magának a magyar népnek az életében gyökeredzik, így elég átfogó képet nyújt az írás a huszadik századról. • Jámborné Balog Tündének mi az ars poeticája? Hadd idézzem Aranyt: „Az igazat mondd, ne csak a valódit.” Egyébként pedig, s ez már technika, sok-sok apró mozaikdarabkából rakom ki egész életünket, az ősöktől kezdve a jelennel együtt, utalva a lehetséges jövőre. A végtelenségig lehet folytatni, e technika lehetővé teszi, hogy sorsfordító jelentőségű dolgok és apró mozzanatok (melyeknek az egyén szempontjából olykor ugyancsak sorsfordító jelentőségük van) egyforma súllyal, azaz hitelesen kerüljenek egymás mellé. A háborúk éppúgy, mint egy elveszett jegygyűrű, utóbbi a „Szent Antalka csudái” c. kalendáriumi darabban. Mint egy puzzle-játék, olyan mindez, s remélem, nemsokára ki is kerekedik belőle a teljes kép. Farkas Csaba Egyszerre A prózaíráshoz - más egyebek mellett - idő kell. Ismerősöm csodálkozott, miképp van ez: Jámborné Balog Tünde, akit évtizedekig a képzőművészet terén ismertek, egyszerre csak, viszonylag későn, írni kezd, maradandó műveket állítva elő?... Erre én nem mondtam semmit, mert ún. lépcsőházi ember vagyok, akinek folyton utólag jut eszébe, hogy mit kellett volna mondani, szóval, azt kellett volna mondanom: ezen nincs mit csodálkozni. A költő, ifjú (kamaszkorában mindenki ír verset), a prózaíró nem föltétlen. Különösen, amennyiben olyan igénnyel lép föl, mint JBT, aki az egész magyarság sorsát mutatja be, családtörténete tükrében. Már megvan hozzá a kellő rálátása, valamint nem kell föltennie azt a kérdést önmagának: mi a fontosabb számomra, többek megélhetése, vagy egy novella. Van, amikor e kettő egyszerre is megy, ezt azonban meg is kell érni. F. Cs. Hétfő, 1998. jún. 22. Belami szomszédja Ahogy hallom, igencsak nagy szerencséje volt a maga szomszédjának - törölgette a forradásokat régen mosott orrán Smúz apu, midőn Belömi leült a kerthelység fölé boruló, szúnyogtelepként közfunkcionáló lombkorona alá. - Mert hogy nemcsak magától szabadult meg, de még a lakását is el tudta cserélni, s már régen messzi vidékeken igyekszik kitörölni agyából a belamizmusokat. Az már szent igaz, hogy új család költözött a Panel Pál utca 8. hetedik emelet, balra a negyvenkettedik lakás falai közé, de magának ehhez talán annyi köze sincs, mint tyúkszembányásznak a mélyhegedűhöz - vicsorított Belami. - Új szomszédja van? - lökdösődött Plüss Eta, mert hogy az információhiány miatt mintha zsibbadni kezdett volna a bal lába. - És azt is elárulná, hogy kicsoda? Belami még véletlenül sem akart megfosztani senkit a fontosabb tények tudásától, de hiába törte a fejét, bizony még azt se sikerült megmondani, milyen színű haja van a derék úrnak, hány fogát tömték az elmúlt évben, s mennyivel szokta megkárosítani az adóhivatalt. - De néhány szót már csak váltott vele? - aggódott immár Cink Enikő is, és kipiszkálta körme alól Bowden Béci könyökét. - Beszélni? De hát egy szót sem szólt még - ütött rémülten Bika Jenő homlokára Belami, s arca elsápadt, mint aki táppénzrevizort lát. Viszont van neki egy darab Mercedese - rikoltott a külváros nyugalmazott szépfiúja, de akkorra már alig hallották a hangját. Ugyanis kivénhedt barátai egy ugrással fönnteremtek a legközelebbi fán. Snájdig Pepi is az ágak közül kiabált vissza: - Jaj, de nagy sült gereblye maga, Belami! Hiszen akkor az is elképzelhető, hogy valamelyik robbantani való üzletember bérelt maguknál kéglit, s mire hazatér, már a fél házukra csak a legöregebb kukabúvárok emlékeznek. - Már ha él közülük még egyáltalán valaki - sírta el magát Cink Enikő, s egészen rövid, de annál is velősebb monológba kezdett a magyar közbiztonságról, lövöldözésekről, kézigránátok dotálásáról. - Csak nem valami áfaművész nagyvállalkozó az ismeretlen egyén? Mert hogy mostanság őket célozgatják legserényebben - kapaszkodott a nagy riadalomba Smúz apu is. - Ja, majd éppen ilyenek költöznek a Panel Pál csótánylakótelepre... Mondja, a maga fejében mikor döglött éhen az agyevőbogár? - duzzogott Belami, de szívtájékán igencsak erős marokkal szorongatta félelem. Mert hát mit is lehet tudni? Laktak már a szomszédjában békés zsebmetszésben megőszült önkényes lakásfoglalók, s egyszer még egy külföldi érdekeltségekkel bíró autótolvajt is vezetett már el lépcsőházukból a kommandó. De... - Tudja maga, hogy az elmúlt években több, mint száz robbantást hajtottak végre, és a bérgyilkosok száma sem csökkent ezen a nyáron? - dugta ki a fejét Plüss Eta zsebéből Minek Armin, hadd rágja le a frász Belamit bokáig. S nem beszélt hiába. A külváros mind idegesebb, de annál is borostásabb szépfiúja már elképzelte, miként fogják nyakának színijét elvágni borotvával, hogyan gyújtják rájuk a lakást, s miként menekül meg egyedüli túlélőként az a drága, szeretett anyósa. Mert bizony a szomszéd, az a titokzatos sötétben bujkáló lehet bárki, de még annak az ellensége is. Egy olyan világban, ahol Albániából importálják a bérgyilkosokat, törökök háborúznak arabokkal, ukrán üzletember feneke alatt robban a Mercedes, s történik mindez Magyarországon, bármi elképzelhető, nem igaz? És a Zsibbadt brigádvezetőben el is képzelték. Majd Belamit együttes rettegéssel, de mégiscsak elkísérték haza. Egy darabig nézték a ház előtt parkoló, momentán igencsak kivénhedt Mercedest, majd besurrantak a lépcsőházba. S amikor megjelent az új szomszéd, Snájdig jelző szavára leteperték, megbilincselték, kétszer kupán verték, majd fél éjszakán át faggatták rovottnak hitt múltjáról, kézigránátok összeszerelési kódjáról, Balkánon gyártott marokfegyverekről, és arról, ugyan ki bérelte le és föl. Ám a szerencsétlen zsákba csomagolt szomszéd csak hallgatott. Mór öt nappal később aztán kisebb tanulmány jelent meg korunk bűnözéséről egy rendőrségi szaklapban. Azt taglalván, vajon hova is jut a világ, ha már egy nyugdíjas lakatfényezőt is foglyul ejtenek a szomszédai. De Belami ezt a cikket már nem olvasta. Mint többen is állítják, elköltözött a Dunán is túlra, s most egy panelablak panelfüggönye mögül figyeli, mikor gördül házuk elé egy fekete autó. Bátyi Zoltán