Délvilág, 1999. augusztus (56. évolyam)
1999-08-02
Hétfő, 1999. Aug. 2. röviden Halálra vertek egy őrmestert • Budapest (MTI) Szolgálaton kívül tartózkodott a Margit-szigeten a Köztársasági Őrezred egyik őrmestere, amikor szombaton hajnalban halálos kimenetelű támadás érte. Dézsi Mihály alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta: egy szórakozóhely közelében találták holtan a 23 éves fiatalembert. A holttestet többen vették körül. Az igazságügyi orvos szakértő a nap folyamán megállapította, hogy az áldozat a bántalmazás következtében halt meg. A rendőrség halált okozó testi sértés gyanújával indított eljárást két - román állampolgárságú - férfivel szemben. Háromszáz év díszfegyverei • Sárospatak (MTI) A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének ritkán látható, féltve őrzött, rendkívül értékes XVI-XIX. századbeli magyar, török és más balkáni országokból való, valamint belga eredetű díszfegyvereiből nyílt kiállítás szombaton a sárospataki Rákóczi Vármúzeumban. A pataki várban látható szablyák, kardok, pallosok, díszbuzogányok, puskák, pisztolyok valamennyi darabja műremek, drága- és féldrágakövekkel gazdagon díszített, aranyozott, ezüstözött, gyöngyházzal berakott és ékesített díszfegyver. A kiállítás az év végéig tart nyitva. Megingott szobor • Esztergom (MTI) Kettétört az esztergomi Várhegyen álló Szent István szobor alapzata. A városházán elmondták: az okot egyelőre nem tudják. Lehet, hogy az elmúlt hetek bőséges esőzései okozták a törést, de az is megtörténhetett, hogy villám csapott a mintegy három méter magas bronzszoborba. Most statikus szakmérnök véleményét kérték a helyreállításhoz. Addig is - a balesetek elkerülése végett - a szobrot körbekerítették. Örökség, adósság, feladat • Budapest (MTI) A fenti címmel református értelmiségi konferenciát rendeznek augusztus 20. és 22. között Balatonszárszón - közölte a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Irodája. A konferencia napirendjén többek között a kárpát-medencei magyar művelődés és kultúra helyzetének, illetve a magyarság nemzeti örökségének kérdései szerepelnek. Emellett várhatóan szó esik majd a magyar társadalomban fellépő lelki bajokról és nehézségekről, a lelkészképzés adósságairól és feladatairól, illetve a református egyház szolgálatáról és szolgálatvégzőiről a XXI. században. • Tíz év múlva érhetjük el a NATO-átlagot A cél: negyvenezres honvédség Az elmúlt szombaton Csongrád megyébe látogatott dr. Szabó János, honvédelmi miniszter. A vendéget a szegedi városházán dr. Ványai Éva alpolgármester asszony fogadta, majd dr. Szabó János részt vett az első szegedi hagyományőrző huszár- és katonatalálkozó Széchenyi téri ünnepségén. Délután a miniszter az újszentiváni laktanyába utazott, ezt követően pedig Újszentivánon, a sportpályán, a hagyományőrzők rendezvényének vendége volt. Szegeden bezárták már a laktanyákat, s katonával is leginkább csak akkor találkozhatunk, ha hazatér szabadságra a Tisza partjára. Elmúlt szombatunkon mégis díszelgő egységek fogadták dr. Szabó János honvédelmi minisztert Csongrád megye székhelyén. Igaz, a szőregi csata 150. évfordulóján felsorakozott hagyományőrző gyalogosokról, tüzérekről és huszárokról aligha mondhatnánk el, hogy felszerelésünk NATO kompatibilis, ám annál látványosabb díszmenetben vonultak el honvédelmi tárca vezetője előtt. • Miniszter úr - szólítottuk meg az ünnepség után pár perccel dr. Szabó Jánost a szegedi városházán láthatóan örömmel szemlélte a XIX. századot idéző csapatok parádéját. De vajon mennyire lehet elégedett a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, ha a XX. század végi magyar harci technikát és hadseregszervezést ellenőrzi? - Valóban nagy öröm számomra, hogy olyan vitézekkel találkozhattam, akik nem csak nemzeti hagyományainkat ápolják példamutató tisztességgel, de látványos programot is biztosítanak az ünneplők számára. Ami pedig korunk hadseregét illeti: a NATO-csatlakozás kapcsán azzal a ténnyel szembesülhettünk, hogy a magyar honvédség hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért minél előbb meg kell kezdeni azt a haderőreformot, amelynek eredményeként egy kisebb, a mai 53 ezer fős helyett úgy negyvenezres létszámú honvédség őrködik majd az ország biztonsága felett, ám ezt a hadsereget már a kor igényeinek megfelelő haditechnika szolgálja ki. • Egy ilyen átszervezés és technikai korszerűsítés nagy terheket ró a költségvetésre. Van erre pénze az országnak? - A magyar honvédség az idén 160 milliárd forintból gazdálkodik, s nagyon bízom abban, hogy jövőre már legalább 192 milliárd forintot tudunk költeni hadseregünkre. S bár ez hatalmas összeg, a hadifelszerelések árai mellett mégsem várhatja senki, hogy egyik esztendőről a másikra a legmodernebb technika váltja föl az elhasználódott fegyverzetet és berendezéseket. Megítélésem szerint több, mint 10 évre lesz szükség ahhoz, hogy az ország teherbíró-képességét figyelembe véve elérhesse honvédségünk eszközállománya a NATO-ban joggal elvárt színvonalat. Az ilyen ütemű fejlesztés is csak nagyon takarékos gazdálkodás mellett valósulhat meg. Ezért aztán igyekszünk lefaragni a honvédelmi tárca költségeiből. Az átszervezés során megszüntetünk minden fölösleges kiadást, s arra törekszünk, hogy katonáink, legyen szó honvédről, vagy tábornokról, a harcra fölkészített egységeknél szolgáljanak, s ne olyan feladatokra fecséreljék erejüket, amiket más módon is megoldhatunk. Hogy példát is említsek: nem tartom tovább tűrhetőnek, hogy amikor az árvíz idején nemrégiben 1 ezer 600 katonát csak nagy nehezen tudtunk összetoborozni 26 helyőrségből, addig a Honvédelmi Minisztériumban és a vezérkarnál párhuzamosan dolgozik egyegy nemzetközi kapcsolatok főosztálya és egy-egy sajtófőosztály is. Tudom, a reformintézkedések sok érdeket fognak sérteni, mégis meg kell valósítanunk a hadsereg átalakítását. • A honvédség átszervezése kapcsán élesedett ki a vita ön és Végh Ferenc, volt vezérkari főnök között? - Mi nem vitáztunk. Végh Ferenc úgy látta, az új, irányítási rendben nem tud dolgozni, ezért történt személycsere a magyar haderő vezetésében. Megítélésem szerint Fodor Lajos vezérezredessel egy olyan tapasztalt katona került a hadsereg-parancsnoki posztra, aki tisztességgel és nagy szakértelemmel fogja elvégezni a rá háruló munkát - mondta dr. Szabó János honvédelmi miniszter. Bátyi Zoltán A honvédelmi miniszter szegedi hírekre kíváncsian föllapozta újságunkat. (Fotó: Nagy László) • Budapest (MTI) Annak ellenére, hogy a közelmúltban emelkedett a benzin ára, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) szeptember végéig nem változtathatja meg az adóbevallásnál alkalmazható üzemanyagárakat, a módosításra csak utólag, a következő negyedévben kerülhet sor - közölte az APEH illetékese. Tájékoztatásából kiderült: a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény szerint az adóhivatalnak negyedévenként kell közzétennie az adóbevalláskor figyelembe vehető árakat. Legutóbb június végén határozták meg a július 1. és szeptember 30. között elszámolható árakat, eszerint például a 95-ös ólmozatlan benzinnél 181, a 98-asnál 190 forintot, a keveréknél pedig 180 forintot lehet literenként elszámolni. A költségelszámolásnál figyelembe vehető árak képzéséről szólva az illetékes hozzátette: minden alkalommal a legnagyobb belföldi üzemanyag-forgalmazók árainak számtani átlagát veszik alapul a következő negyedévben meghirdetendő áraknál, így a legközelebbi ármeghatározásnál az APEH minden bizonnyal tekintettel lesz a júliusi benzináremelésre. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha az adózó az APEH által meghatározott áron számolja el az üzemanyagköltségét, úgy arról nem szükséges számlát beszerezni. Természetesen a tételes elszámolásra is mód van, ebben az esetben viszont minden tankoláskor számlát kell kérni a töltőállomásnál. • Módosítás: csak utólag APEH-üzemanyagárak • Rudapithecus Hungaricus Több ezren látták az ősmajomkoponyát • Rudabánya, (MTI) A rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban szombaton reggel 9 órakor óriási érdeklődés közepette nyitották meg azt a mindössze egynapos kiállítást, amelyen a világszenzációnak számító, július 13-án fellelt, 10 millió éves újabb rudapithecus, a Góbinak elnevezett ősmajom koponyáját mutatták be. Már a kapunyitást követő egy óra alatt négyszázan voltak kíváncsiak az ősmajom, immár agyagból teljesen kibontott, részeiből összerakott koponyájára. Ugyanitt mutatták be a művelés alól kivont vasércbánya Vilmos-bányájából korábban előkerült, nem kevésbé híres és értékes leleteket, közöttük az 1985-ben megtalált első Rudapithecus Hungaricust, amelyet szintén csak ez alkalommal nézhetett meg eredetiben a nagyközönség. Emlékeztetőül: a Magyar Állami Földtani Intézet és a Torontói Egyetem közös ásatásán július 13-án egy kifejlett, de még fiatal korában elpusztult ősmajom felső állkapocscsontját, fogait, az arc csontjait és az agykoponya nagy részét találta meg a kanadai, USA-beli és magyar régész-geológusokból, egyetemi hallgatókból álló húsztagú feltáró csoport. Kordos László professzor, az Országos Földtani Múzeum igazgatója, a kutatások irányítója egy napra lehetővé tette, hogy a helyi múzeumban az érdeklődő nagyközönség is láthassa az eddigi ásatások féltve őrzött kincseit, amelyeknek tanulmányozását csak kutatók számára engedélyezik. A most feltárt ősmajomleletre is az a Hernyák Gábor bukkant rá, aki a korábbi rudapithecusokat megtalálta a helyszínen, így az ősmajom a kutatócsoport tagjaitól a Gábor nevet kapta. Miután azonban a fogakból kiderült, hogy az ember és a csimpánz közös ősének számító 10 millió éves lény nőnemű volt, nevét Gabira módosították. Az eredeti leletek mellett több korábbi kincs másolatát is felsorakoztatta Kordos László. Ha a nap folyamán továbbra is a délelőttihez hasonló lesz az érdeklődés, akkor akár az estébe nyúlóan is nyitva tartják a múzeumot. Belföld 3 Reggeli torna A halálomról szóló hírek meglehetősen túloznak - írta nem kis iróniával a nagy amerikai regényíró, Mark Twain: valami ilyesmit érezhetett a frissen kinevezett magyar vezérkari főnök is, amikor a sokadik tévécsatorna híradójában hallotta meg vezető hírként, hogy eztán visszatér a reggeli torna a kaszárnyákba. Az a fránya reggeli torna annyira nem volt a lényeg része, hogy ha valaki felületesen nézte a híradásokat, bizony a Magyar Honvédség jövőjével kapcsolatban csupán egy hamleti kérdés maradt meg az emlékezetében: legyen-e reggeli torna, avagy ne legyen? Nem akarok lovat adni sem a tornát ellenzők, sem a tornapártiak alá, engem a nyolcvanas években kolozsvári katonai szolgálatom idején a (román) hadseregben reggelente bizony kizavartak a friss levegőre. Más kérdés, hogy az igyekezet már a körlet bejáratánál érdektelenségbe fulladt, és csak a stréberek jutottak tovább a nagy stratégiai táblánál, melyen Románia térképére vastag zöld nyilakkal volt berajzolva az ellenség várható csapási iránya. A többség reggeli torna helyett dideregve találgatta, mi a csuda lehet Debrecenben és Szegeden, hogy onnan akkora zöld nyilak nyúlnak át a Királyhágón keresztül Kolozsvár és a Székelyföld felé, merthogy a tábla szerint ellenség kizárólag eminnen volt várható. Hogy az „ellenséges” csapatok ideát mindeközben komolyan tornáztak-e, nem tudom. Valószínűleg a szocialista típusú hadsereg egyik vívmánya volt, hogy senki nem érezte magáénak a reggeli átmozgatást, így ettől mindkét oldalon egyforma nyugodtan alhattak. Tény, hogy ama hadsereg tekintélyének vérszegénysége nem a reggeli torna rendszeres elmaradásán múlott, az már csak következménye volt valaminek. Megértem Fodor Lajos vezérezredest, amikor a mundér becsületének helyreállításáról beszél, ő is biztosan ismeri ezeket a tornás dolgokat. Legyen itt mementóul egy egyszerű erdélyi mezőségi paraszt véleménye, aki, miután elnézte a kötelező kukoricatörést vezénylő román tiszteket, emígyen öntötte ki a lelkét: „Ha ezek láttak volna magyar csendőrt végigvonulni a falun, elszaladnának szégyenükben”. Az lett volna igazán vezető hír, ha az új vezérkari főnök csak a felét felsorolta volna azoknak a reguláknak, melyek az említett időkben a magyar tiszteket kötötték, kezdve azzal, hogy hogyan kell vendéglőben megjelenniük, egészen addig, hogy milyen szabályok szerint lehet házasodniuk, ne tornásszunk inkább a magunk háza táján, se tekintsünk inkább nyugati szövetségeseink felé. Az egész koszovói háború legnagyobb hadseregszervezési tanulságát számomra a BBC beszámolójában egy német ezredes szolgáltatta, a NATO-csapatok bevonulásának első napján. A németeket a sors fintora ugyanazon a hegyi úton kényszerítette a bevonulásra, mint amelyen a második világháború SS-alakulatai elfoglalták Koszovót, s ezzel a lelki teherrel kellett szembenézzenek a visszavonulni vonakodó szerb alakulatokkal. A német-szerb vita a következőképpen zajlott le: - Uraim, a megbeszéltek szerint harminc percük van a visszavonulásra - mondotta a német ezredes. - Maguk náci betolakodók, semmi keresnivalójuk itt, mi a szent szerb földet védjük - kiabálta a szerb parancsnok. - Már csak huszonkilenc - érkezett a válasz A német szervezettséget persze egy ideig a magyar honvédség nem fogja elérni, ehhez az anyagi lehetőségeink nagyon szűkösek, mint azt az új vezérkari főnök első megnyilatkozásaiban a reggeli torna mellett el is mondta. Tulajdonképpen ez az a kérdés, amelyet a torna ügy elfedett, lévén a hadseregben most folyó átvilágítás eredményeinek ismeretében épp Fodor Lajosnak kell majd a korszerűsítés és a létszámcsökkentés kényes kérdéseiben dönteni. A vezérkari főnök azt vállalta, hogy ha nincs elég pénz a fejlesztésre, akkor a meglévő erőforrásokat kell megfelelően kihasználni. Fodor Lajos elvégezte az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Egyetemének biztonságpolitikai szakát, a magyar átszervezés pedig tagadhatatlanul amerikai mintára történik, ahol a döntéseket és a követendő stratégiát a civil védelmi államtitkár dolgozza ki (a poszt jelenleg William Cohené), az államtitkárságba integrált vezérkar pedig ennek gyakorlati kimunkálásán fáradozik. A lényeg tehát ez, bár elismerem, az ördög meg ki tud bújni a részletekben, és a reggeli torna híre sem alávaló. Amúgy nem rossz, ha egy hadseregnek az a híre terjed, hogy betartják a regulákat. És ki tudja, talán a magyar honvédség még hivatkozási alap is lehet a szomszédos országok számára, hogy lám, a magyarok tényleg tornásznak. Azért remélem, a kolozsvári kaszárnyában a zöld nyilas térképet azóta eltüntették.