Délvilág, 1999. december (56. évfolyam)

1999-12-02

4 A Nap A mezőgazdaság uniós elvárással­­ Vásárhelyen Növényútlevél a garancia A növényegészség­ügyi kérdésekkel folyta­tódott szerdán az a négynapos tanácskozás, melynek a vásárhelyi DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar adott ott­hont. Az előadássoroza­ton az érdeklődök töb­bek között tájékozód­hattak, az Európai Unió­hoz való csatlakozással elengedhetetlenné vált, magyar növényvédelem­mel kapcsolatos új sza­bályozásokról, így meg­tudhatták az érdeklődök azt is: majdan növényút­levél garantálja, hogy a gazdálkodó az előírá­soknak megfelelően járt el a termesztés során. Az állategészségügyi kér­déseket követően a növény­­termesztés került előtérbe szerdán a vásárhelyi DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar tanácskozássorozatán. A héten zajló konferencián ne­ves hazai és külföldi szak­emberek osztották meg véle­ményüket, s tájékoztatták az érdeklődőket az Európai Unióhoz való csatlakozás szakági tudnivalóiról. Dr. Eke István, a Föld­művelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium Nö­vényvédelmi és Agrár-kör­nyezetgazdálkodási Főosztá­lyának vezetője például a ha­zai növényvédelem új szabá­lyozásáról beszélt. Mint azt elöljáróban leszögezte: ezen a téren nyugodtan várhatjuk a csatlakozást, hiszen a hazai növényvédelmi szabályok, mind szakmai, mind tartalmi, mind pedig környezetvédel­mi mércével mérve is megfe­lelnek a nemzetközi követel­ményeknek. Ennek ellenére persze akadnak tennivalók. Továbbá kifejtette: növény­­védelem nélkül, világvi­szonylatban, egyharmad len­ne a termesztés produktuma. Az uniós szabályozás két te­rületen: a növényegészsé­gügyben, vagyis a karantén­ban, valamint a növényvédő szerek engedélyezése krité­riumaiban állít fel követel­ményeket. Ezek, előbbi ese­tében arra ügyelnek, hogy megakadályozzák a károsí­tók bejutását a tagállamok­ba, illetve az országokon be­lüli elterjedését. A közösség filozófiája e vonatkozásban teljesen eltér a magyar vi­szonyoktól. Míg hazánkban a karanténvizsgálati rendszer a végtermék ellenőrzésére terjed csak ki, addig a Euró­pai Unióban a mezőgazdasá­gi termelés, így a növényter­mesztés teljes technológiai folyamatában el kell végezni ezt a munkát. Hiszen, ha már az egyes pontokban találnak kivetnivalót, akkor a végter­mék sem felelhet meg az előírásoknak. A vizsgálódás végén növényútlevél garan­tálja mindazt, hogy a ter­melő a szabályoknak megfe­lelően járt el. Magyarorszá­gon a termelők regisztrációja már nem ismeretlen foga­lom, a közösség tagjaként, az Európai Unió területére történő szállításhoz, ez to­vábbra is kötelező, főként a szaporítóanyagok tekinteté­ben. Dr. Eke István a nö­vényvédő szerek engedélye­zési rendszeréről szólva el­mondta: az Unióban mindez két szinten: közösség és tag­állami szinten valósul meg. Majd biztosította a jelen­lévőket arról, hogy a közös­ségen belül betiltott egyetlen hatóanyag sincs hazánkban forgalomban. A főosztályve­zető véleménye szerint nem az a legfőbb gond, hogy a jelenlegi szabályozás hibás, hanem a polgárok jogkövető magatartásának színvonala okozza a problémákat. A változást adminisztratív úton kikényszeríteni pedig nem lehet, inkább olyan közigazgatási rendszert kell biztosítani, mely a környe­zetvédelmi szempontok ma­radéktalan betartására ösz­tönzi a termelőket. Az új törvény, növényvédelmi bír­ság bevezetésével is párosul, mely az egymillió forintot is elérheti. A konferencia zárónapján, csütörtökön, az érdeklődők egyebek mellett a növény­védő szerekről és a hasznos élő szervezetekről, valamint a biológiai növényvéde­lemről hallgathatnak meg előadásokat. T. A. Dr. Eke István szerint nem a szabályozás hibái, hanem a polgárok jogkövető magatartásának színvonala jelenti a problémát. (Fotó: Tésik Attila) Ambrus Attila szökése A belügyből segítettek? Budapest (MTI) Ambrus Attila egy magas beosztású, a Bel­ügyminisztérium állomá­nyába tartozó sze­mélytől kapott a július 10-i szökését segítő in­formációkat, sőt a fogda épületének pontos terv­rajza is a birtokába ju­tott ettől az illetőtől - de­rült ki a „whiskys rab­ló" néven ismertté vált Ambrus Attila szerdán a Fővárosi Bíróság Kato­nai Tanácsa előtt tett ta­núvallomásából. Ambrus Attila annak a három fogdaőrnek a tárgya­lásán tett tanúvallomást, aki­ket az ügyészség azzal vá­dol, hogy fogdaőrként, köte­lességszegéssel elősegítették júliusi szökését a BRFK Gyorskocsi utcai épületéből. Ambrus Attila, akit kom­mandósok kíséretében, szi­gorú őrizet mellett vezettek a bíróság elé, elmondta: a rendelkezésére álló informá­ciók birtokában a világ leg­könnyebb dolga volt „kisé­tálni” a Gyorskocsi utcai fogdából. Szökése részleteinek is­mertetése után közölte: ami­kor már az utcán volt, a Margit híd irányába indult, és elérve a budai hídfőt, vil­lamossal utazott át Pestre, ahol két rendőrrel is összefu­tott, de gond nélkül tovább sétált. Ambrus Attila leszögezte: a három vádlottnak semmi köze nem volt szökéséhez. • A Budapesti Rendőr­főkapitányság véleménye szerint Ambrus Attila szer­dai, bíróság előtt elhangzott vallomása nem más, mint a média érdeklődésének újbóli felkeltésére irányuló, a hatá­lyos jogszabályok szerint büntetendő kijelentés, amelynek nincs valóságtar­talma és­­kizárólag a rendőrség és a Belügymi­nisztérium lejáratását szol­gálja - nyilatkozta Dézsi Mihály, a BRFK szóvivője.­­ A tanúként elmondotta­kat, illetve Ambrus Attila ál­lításait az ellene és az őrök ellen folyó büntetőeljárás adatai is cáfolják - jelentette ki Dézsi Mihály. Amennyiben bebizonyo­sodik, hogy Ambrus Attila valótlan kijelentéseket állí­tott a bíróság előtt, a bírónak kell hamis tanúzás miatt fel­jelentést tennie - közölte a szóvivő. Dézsi Mihály leszögezte: a rendőrség birtokába nem jutottak olyan tények, ada­tok, amelyek alátámasztják Ambrus Attila állítását, sőt „minden cáfolja, hogy az ő állítása igaz lenne” - tette hozzá. Különlegesek-e a mentőkutyák? MTI Press Mancs és társai a ro­mok alól embereket mentő kutyák sokszor szerepeltek mostanában az újságok címoldalán. Nem érdemtelenül, hi­szen „emberségüket" példának állíthatjuk e mind közömbösebbé és durvábbá váló világ­ban. Csak különleges kutya tanítható be ilyes­mire? Megkérdeztük a gazdáját, Lehoczki Lász­lót, a Spider miskolci Speciális Mentőalakulat csoportvezetőjét. - Milyen fajtájú kutya alkalmas a speciális mentőfeladatra ? - Szinte bármilyen! Leg­inkább meghatározó a kivá­lasztáskor a kutyák mérete. A kisebb kutyák nehezebben mozognak a nagy gazban, nagy hóban, viszont könnyebben beférnek a ré­sekbe. A nagytestű kutyák kitartóbbak, jobb a szaglá­suk, nagyobb területet tud­nak bejárni. Figyelembe kell venni a kutyák általános egészségi állapotát, az ideg­­rendszerük szilárdságát, de még bundájuk minőségét is. Azt, hogy melyik kutyát vá­lasztja a leendő oktató­ gaz­­da, csak ennyiben tudatos, a többit személyes benyomás alapján dönti el. A kutya családtagnak számít, saját tulajdona és a gazdája mellől megy „nyugdíjba”. Az értéke nem fejezhető ki pénzben, mint ahogyan a megmentett életeké sem - állítja Lehoczki László. - Milyen kortól kezdik a kutyákat kiképezni? - A szoktatási időszak 9- 10 hetes kortól kezdődik. Már ebben az időszakban olyan körülményeket kell imitálni, mint amilyennel­ éles helyzetekben találkoz­hatnak az ebek (pl. vékony pallón kell végighaladniuk, nehezített terepen kell át­menniük stb.) Három-négy hónapos koruk előtt még kö­­lyöknek tekintjük a kutyákat és így is foglalkozunk velük. A szoktatás általában 6 hónapos korig tart, utána a fegyelemre helyezik a fő hangsúlyt a tanításnál, (pl. láb mellett kell haladnia, fel­tétlen engedelmességet vá­runk el tőle). Később kezdődik a speciális felké­szítés. A kutyának elsősor­ban a szaglását használják fel. Eleinte meg kell tanul­nia megkülönböztetni az élő személyeket az élettelen tárgyaktól. A jól képzett ku­tya különbséget tud tenni élő és élettelen személy kö­zött. A célszemély behatáro­lása egy méteres pontosság­gal történik. A kutya nem tudja, hogy a megtalált em­ber sérült-e vagy sem, és azt sem, hogy hány személy tar­tózkodik a romok alatt. Ha élő emberre bukkan, akkor heves ugatásba és kaparásba kezd, ahogy gazdái mond­ják: ilyenkor “aktív”. Ha­lottnál fintorgó grimaszokat vág, nyalogatja magát, nem ugat, hanem nyüszít. Ilyen­kor úgy fekszik le a kutya, hogy hátsó fele néz afelé a hely felé, ahonnan a szagot érzi. Ezek a magatartásfor­mák nem tanítottak, hanem ösztönösek A kutya a gazdá­én kívül a csapattársak pa­rancsait is elfogadja, de csak azokat, amelyeket már ko­rábban begyakoroltak. - Mennyire elismertek a magyar mentőalakulatok és kutyáik?­­ - Törökországban nagy tisztelet övezi a magyar ku­tyákat, mindazok ellenére, hogy vallási és emberi okokból félnek tőlük - me­séli Lehoczki László, hozzá­téve: - Köszönő leveleket kapunk Tajvanból, keresnek minket Japánból, Törökor­szágból és még több helyről. A legnagyobb elismerés az volt, hogy Törökországban minket kértek fel arra: el­lenőrizzük, hogy ahonnan levonultak a külföldi mentőalakulatok, nem ma­­radt-e a romok alatt valaki. Ha rábólintottunk, akkor jö­hettek a romeltakarító gé­pek. Ez azt jelenti, hogy va­lóban elismerik a szaktudá­sunkat. Azt viszont szeret­ném hangsúlyozni, hogy a sikert nem egy-egy ember vagy kutya éri el, hanem a csapat. Mindenkinek meg­határozó fontos szerepe van a keresés során. A kudarc mindannyiunké és a sikere­ket is együtt vívjuk ki. Jármi Hilda Csütörtök, 1999. Dec. 2. Mivel „gyógyítják" a csongrádi egészségügyet? Az ország füle hallatára... A csong­rádi járó­­ra e t­e­g - szakrende­­lés ügye mind ku­szábbá vá­lik. A kis­város nevét ismét hallhat­ta az egész ország, a Kos­suth Rádió „Magyaror­szágról jövök" című műsora tegnap este rész­letesen foglalkozott a kér­déssel. A legújabb fejle­mények „érdekes" része ezt megelőzően, a helyi képviselő-testület legutób­bi ülésén is felvetődött. Az egyedi humoráról is­mert Témás László csongrá­di városatya a testület leg­utóbbi ülésén, az interpellá­ciók során a helyi egészség­­ügyi ellátásban kialakult helyzet legújabb fejlemé­nyével, az egyesített egész­ségügyi intézmény igazga­tó-főorvosának és intézetve­zető főnővérének helyzeté­vel (a „Létezik-e boszorká­nyüldözés Csongrádon?” hangzatos címet megfogal­mazva) foglalkozott. A pol­gármester ugyanis felszólí­totta dr. Szalay Lászlót, hogy a főnővérrel fennálló összeférhetetlenséget (hi­szen férjről és feleségről van szó) szüntesse meg. A képviselő felvetésében a kö­vetkezőket mondta: „A pol­gármester 1997-ben intéz­kedett ez ügyben, s akkor úgy tűnt, sikerült a problé­mát megoldani, amit bizo­nyít az is, hogy három éven keresztül e téma nem került napirendre. Nagyon szomo­rú lenne a szakrendelés kft. formájában való működteté­sét összekeverni ezzel az üggyel, de azért méltányta­lan, hogy pont most került elő ez a kérdés.” Arról is szólt, hogy az összeférhetet­lenség megszüntetése érde­kében jelenleg az intéz­ményvezető helyettese gya­korolja a munkáltatói jogo­kat. Témás László kérdést is megfogalmazott: a polgár­­mester véleménye szerint fennáll-e az összeférhetet­lenség, avagy sem, szerinte ugyanis az még 1997-ben megszűnt. Mivel a felvetés a nyilvánosság előtt hang­zott el, Molnár József nyomban válaszolt: „Fenn­áll az összeférhetetlenség. Alapvető okom van arra, hogy visszavonjam a méltá­nyosságból adott, az össze­férhetetlenséget ’97-ben megszüntető hozzájáruláso­mat.” Ehhez azt is hozzátet­te: „az összeférhetetlenséget több módon lehet megszün­tetni, a feladat most az in­tézményvezetőre vár.” • A csongrádi járóbeteg­szakellátás vállalkozás for­májában történő to­vábbműködtetésével, mint privatizációs eljárással csü­törtökön a Kossuth Rádió is foglalkozott. A „Magyaror­szágról jövök” című műsor­ban elhangzott: a csongrádi városvezetés még a nyáron úgy döntött, az országban az elsők között magánkézbe adja a járóbeteg szakellátás működtetését. A riportban elsőként egy asszisztens so­rolta a sérelmeket, miszerint a kft. alapítói körében el­hangzott: „az öregeket ki­rugdossák, de mivel végki­elégítésre nincsen pénz, a céljuk a dolgozók átvétele, majd utána, a lehető legrö­videbb időn belül pedig megszabadulnak tőlük”. A riporteri kérdésre, miszerint ezt honnan tudják, az asszisztens annyit mondott: „ez a kft-alkalmazottak szá­jából hangzott el”. A har­minchat éve Csongrádon belgyógyászként dolgozó dr. Szabó Anna is hasonló félelmeket fogalmazott meg, mivel a kft. vezetése szerint többek között az ő alkalmazása (a kora miatt) nem kifizetődő. Az igazgató főorvos arról szólt, hogy az ellátás kft.-ben történő működtetése a tulajdono­soknak jó lesz, de szerinte ez esetben „valaki nem jár­hat úgy jól, hogy mások ne járnának rosszul”. A kft. alapítói részéről dr. Klucsai Róbert elmondta: elképzel­hető, hogy valamikor a nyár folyamán voltak olyan han­gok, mint amiről a kirúgást emlegetők beszéltek, de ma már nem teljesen ez a hely­zet. Mint mondta: szüksé­gük van az idősebbekre is, jóllehet, ha már nyugdíjba mennek, vagy már „kiöreg­szenek”, s nem vállalják to­vább a munkát, az ő pótlá­suk komoly feladat lesz. A polgármester a kiala­kult helyzetről kifejtette: az intézményen belül érdekel­lentétek vannak, de szemé­lyeket nem kívánt megemlí­teni. Mint mondta: ha a dol­gozók többsége nem kíván a kft. munkatársa lenni, ter­mészetesen nem élnek majd semmi kényszerrel, ám ő maga nem tudja garantálni, hogy az intézmény későbbi működésénél a költségcsök­kentési lehetőségeket nem használják ki. Riporteri fel­vetésre, miszerint erre a dol­gozók azt mondják, hogy zsarolás, Molnár József annyit mondott: ha zsarolás „az intézményen belüli nor­mális gazdálkodás megkö­vetelése”, akkor nevezzék ezt annak. A riportban az igazgató főorvos is zsarolás­ról beszélt, mivel az intézet­­vezető főnővér és a közte fennálló összeférhetetlenség megszüntetésére őt felszólí­tó polgármester arra sarkall­ja, hogy a főnővér felesége, vagy ő maga mondjon le a tisztségéről. Szalay dr. sze­rint ennek legfőbb oka, hogy „ő maga a privatizáci­ót ellenzők táborába tarto­zik”. Megszólalt Szalayné Péter Ildikó is, aki feleleve­nítette, hogy férjével 1997- ben kötöttek házasságot, ám már ’96 július elsejétől inté­zetvezető főnővér volt. A polgármester ugyanakkor emlékeztetett: Szalay dok­tort ő „hozta” Csongrádra, mint szemorvost, akkor lett igazgató főorvos, amikor ő városvezető volt, s Péter Il­dikó akkor került az intéz­ménybe, amikor ő polgár­­mester volt. Mint mondta: most jutott el arra a pontra, hogy az utóbbi időben gyűrűződő problémákat le kell zárnia, s az összeférhe­tetlenséget ki kell monda­nia. A Kossuth Rádió „Ma­gyarországról jövök” című műsora révén a kisváros „egészségügyi viharával” megismerkedhetett az egész ország. A csongrádiak is hallgathattak, ám ők bizo­nyára találkoznak még e problémával. Morzsik János

Next