Délvilág, 2001. március (58. évfolyam)

2001-03-03

Szombat, 2001. Március 3. A genetika titkai A sejtosztódás Az előző héten megis­merkedtünk a sejtalko­tókkal, melyek a sejtben lejátszódó anyagtermelé­sért, energiatermelésért és anyagátalakításért fe­lelősek. Most ismerked­jünk meg a sejt irányító­központjával, a sejtmag­gal. A sejtmagot az úgyneve­zett maghártya választja el a sejtplazmától. A maghártyán pórusok találhatók, amelyek elősegítik a mag és a sejtp­lazma közötti intenzív anyag­cserét. A sejtmagban találha­tó az az információ, amely egyénre szabott, és tulajdon­ságainkért felelős. Az infor­máció a DNS-ben (dezoxiri­­bonukleinsav) kódolt. Az in­formáció átadás során a DNS-ről egy hírvivő moleku­la, az úgynevezett mRNS (messenger ribonukleinsav) képződik, mely szerves része a fehérjeképzésnek. A sejt­mag fő tömegét elsősorban a DNS teszi ki, amely részle­gesen csomagolva, fehérje­molekulákra tekeredve alkot­ja az erősen festődő kroma­­tint. A sejtmagon belül talál­ható még a magvacska, amely szerepet játszik a sej­tosztódásban. Benne az rRNS (riboszomális ribonuklein­sav) génjei, valamint nagy mennyiségű RNS található. A sejtmag alakja sokféle le­het. Általában gömb alakú, de előfordul megnyúlt, tojás­­dad, orsó, pálcika, lapos, ve­se, karéjozott alakú sejtmag is. A sejtmag alakja általában jellemző a sejtre. A sejt osztódásra képes. A testi sejtek osztódásának fo­lyamatát mitózisnak nevezik. Ezzel pótlódnak az elpusztult sejtek, vagy az egyedfejlődés során így alakulnak ki a kü­lönböző szerveinket alkotó specializálódott sejtek. Az osztódási folyamat során egy sejtből kettő lesz, két, ugyan­azokat az alkotókat tartalma­zó leánysejt. Van egy másfaj­ta sejtosztódás is, amely az ivarsejtekre jellemző. Ez a meiózis, és abban különbözik a mitózistól, hogy itt a gene­tikai állomány egésze ponto­san elfeleződik a két utódsejt között. A sejt tehát nem más, mint az élővilág alapköve, a sejtek együttműködő, nagy egységei a magasabb rendű organizmusok. (Cikkünk dr. Raskó István és az SZBK támogatásával készült. Folytatjuk:) Antal Péter Szabadság és manipuláció Hogyan is működik a beszéd? A Helikon Kiadó gondo­zásában tavaly megjelent Philippe Breton „A manipu­lált beszéd” című munkája arra a problémára hívja fel a figyelmet, hogy a modern társadalmakban napjainkra az élet szinte minden területén mindennapossá vált a mani­puláció. Véleménye szerint a különféle rábeszélő techni­kák elburjánzása a demokrá­cia lényegét veszélyeztetik, illetve sértik az emberi mél­tóság alapjait. A nyugati tár­sadalmakban, amelyek ön­magukat „a kommunikáció társadalmának”, demokrati­kusnak, átláthatónak és racio­nálisnak tartják, félelmetes mértékben megnőtt a mani­pulációs technikák jelenléte. A szerző munkájának egyik érdeme, hogy kitüntetett fi­gyelmet fordít a probléma társadalmi felelősségének kérdéseire. Mivel gyakorlati­lag ezek a technikák semmi­féle ellenállásba nem ütköz­nek, elárasztják a politika, a reklám, a marketing területét ugyanúgy, ahogy az emberi kapcsolatokat és az érzelmi viszonyokat. A közvéle­ményt nemcsak megalapozat­lan, vagy hamis érveléssel vezetik félre, hanem az érzel­meket is manipulálják: a csá­bításra, az erotikára, a hipnó­zisra, vagy az ismétlésekre építenek, hogy erőnek erejé­vel átvigyenek egyébként el­fogadhatatlan üzeneteket. Philippe Breton művében gazdag példákkal illusztrálva a manipulációs eljárások ti­zenegy nagyobb típusát vá­zolja fel. A könyvből kiderül: az ellentmondásos helyzetet jellemzi, ugyan a demokrácia szabályainak megfelelően a véleménynyilvánítás szabad­ságának védelme elengedhe­tetlen, és a befogadás szabad­ságáé is, azonban míg a de­mokratikus intézmények nagy gonddal vigyáznak az elsőre, kevésbé érdeklődnek a második iránt. Breton megfogalmazása szerint a manipulált beszéd erőszak: először is az ellen, akinek a beszédet szánják, de a beszéd ellen is, amely a de­mokrácia alappillérét jelenti. Azt, hogy miért foglal el tár­sadalmunkban a manipuláció ilyen nagy helyet, és miért vagyunk rá ennyire fogéko­nyak, a szerző három okra vezeti vissza. A kultúránkban és oktatási rendszerünkben semmi sem készít fel ben­nünket arra, hogy elgondol­kozzunk a meggyőzésre al­kalmas módszerekről, és így kritikusan tudjuk szemlélni azokat. Az erre szolgáló be­széd és technika a kultúrán, és főként az egyetemeken kí­vül fejlődik ki. A második elem jelenkori fejlemény: a meggyőzés terepe összeér azokkal a tudományos teóri­ákkal, amelyek úgy vélik, uralmuk van az ember és az emberi szó fölött, a pszichoa­nalízissel, a pszichológiával, a viselkedéstudományokkal és a biológiával. A harmadik összetevőként azt a hihetet­len mérvű munkamegosztást jelöli meg, amely nagymér­tékben felmenti az egyént a felelősség alól. Ezek az okok összefüggnek egymással. A manipuláció, azaz a haté­konyság kultusza, értelem­szerűen virágzik egy olyan világban, ahol a beszédnek nincs többé támpontja, és ahol az egyik beszéd annyit ér, mint a másik. Minden úgy zajlik, mintha a 20. századot nem érdekelné, hogyan is működik a beszéd. Vélemé­nye szerint a manipuláció puszta léte aláaknázza a de­mokrácia alapjait, és leglé­nyegesebb elemétől fosztja meg ezt a politikai rendszert­­ a szólásszabadságtól. A másik szempont: ezek a mód­szerek az emberi méltóság alapjait érintik, mivel önma­gától fosztja meg az embert, és mások játékszerévé teszi. Breton okfejtése nyomán a manipuláció elleni legjobb védekezés a technikák felis­merése és értelmezése. Lévay Gizella Stefánia III. Miért nem a Nap kering a Föld körül? A kilenc nagy és a százezer kicsi A Nap akkora, mint egy futball-labda, a Föld csak borsszem méretű. A Merkúr, a Plútó és a Hold mustármag-nagy­ságú, a Jupiter akkora is van, mint egy golflabda. A Szaturnusz cseresznye, az Uránusz és a Neptu­nusz pedig borsó mé­retű, így képzelhető el a Naprendszer, ha a való­ság ötmilliomod részére kicsinyítjük. Általánosságban fogal­mazva a Naprendszeren ért­jük a Napot a körülötte ke­ringő kisebb-nagyobb testek összességével együtt, azt a tartományt, amelyben a Nap gravitációs tere dominál. Ez körülbelül 2-3 fényév sugarú gömb. A Naprendszerbe a következő égitesteket sorol­juk: Nap, 9 nagybolygó és azok eddig ismert mintegy 90 holdja, körülbelül százezer kisbolygó, üstökösök és me­teorok, bolygóközi (interpla­­netáris) anyag. A nagyboly­gók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvé­nyeinek megfelelően köze­lítőleg körpályán keringenek a Nap körül. Mozgásuk annál lassúbb minél távolabb van­nak a Naptól. A Nap körül kilenc bolygó kering, s közülük hetet hol­dak kísérnek, kivétel a Mer­kúr és a Vénusz. A bolygók naptávolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A kilenc nagybolygó pályája - a Mer­kúr és a Plútó kivételével - szinte pontosan egy síkban, az úgynevezett ekliptikában helyezkedik el. A legtávolab­bi bolygó, a Plútó százszor messzebb van a Naptól, mint a legközelebbi, a Merkúr. A bolygókat a Nap tömegvon­zása tartja ellipszispályáju­kon. A Föld is pontosan ugyanakkora erővel vonzza a Napot, mint a Nap a Földet. Az ugyanakkora erőnek a ha­tása a viszonylag kis tömegű Földre számottevő, míg az óriási tömegű Napra viszont elenyésző. Ezért kering a Föld a Nap körül és nem for­dítva. Nemcsak a Nap és a körülötte keringő égitestek vonzzák egymást kölcsönö­sen, hanem ilyen kölcsönha­tás áll fenn a keringő égites­tek között is. A Naprendszer viszonylagos méreteinek át­tekintéséhez a legjobb mód­szer az, ha egy erősen kicsi­nyített modellt képzelünk el. Kicsinyítsük képzeletben öt­milliárdod részére a Nap­rendszert. Ez azt jelenti, hogy a modell 20 centimétere szá­zezer kilométerrel lesz egyenlő a világban. Ebben a modellben a Nap akkora lesz mint egy futball labda, nagy­jából 30 centiméter átmérőjű gömb. A Föld akkorának tűnik mint egy borsszem, s mintegy 30 méterre kering a mini-Nap körül. A Föld pá­lyáján belül kering a Vénusz és a Merkúr, amelyek közül az első ugyancsak borsszem méretű, míg az utóbbi csak akkora mint egy mustármag. E két kis golyóbis 12 illetve 21 méterre kering a futball labdától. A Mars, amely nem sokkal nagyobb a Merkúrnál, majdnem 50 méterre kering a modellbeli Naptól. A legna­gyobb bolygó, a Jupiter ak­korának tűnik mint egy golf­labda (körülbelül 3 centimé­ter átmérőjű), és jó 150 mé­terre helyezkedik el a futball­­labdától. A Szaturnusz akko­ra, mint egy jókora cseresz­nye, híres gyűrűjével 300 méterre van a Naptól. A megtermett borsószemhez hasonló Uránusz és Neptu­nusz 600 illetve 900 méterre keringenek a középponttól. Végül a Plútó amely ugyan­csak mustármag méretű 1,2 kilométerre esik a Naptól. Ne feledkezzünk meg a kisboly­gókról sem, amelyekből sok ezernyi kering a Mars és a Jupiter pályája között, mint megannyi porszem. A Hold amely egy újabb mustárma­­gocska, csupán fél arasznyi sugarú pályán kering a Föld körül. • A csillagászat óriási ütemben fejlődik,melyet a könyvkiadás nehezen tud kö­vetni, ezért a szakterületen különösen nagy az Internet szerepe. A Szegedi Csillag­­vizsgáló honlapján (http:il www.jate.u-szeged.hu/obs) a friss hírek, az egyetemen fo­lyó csillagászati oktatás be­mutatása mellett a szakdol­gozatok is megjelennek. Ebből nyújtunk ízelítőt cikk­sorozatunkkal, először Var­ga Zoltán dolgozatából. Az információk rohamos bővü­lése miatt szükséges módosí­tásokat témavezetője, dr. Szatmáry Károly végezte el. (Folytatjuk.) A Nap koronája (balról) és a kilenc bolygó Egy szegedi fizikus tapasztalatai Strasbourgban A másik felet nem kérdezik A francia sajtó nem veti el a sulykot a Zá­­molyból Strasbourgba menekült romák ügyé­ben, de mivel nem kom­mentálja, nem is cáfolja az általuk elmondotta­kat. A politikusok egy része pedig arra hasz­nálja a történteket, hogy további feltételeket szab­jon uniós csatlakozá­sunkhoz, jóllehet a ro­mák helyzete Franciaor­szágban sem probléma­­mentes. így látja a hely­zetet „testközelből" Szö­rényi Tamás szegedi fizi­kus, aki nemrég jött ha­za Strasbourgból. Szörényi Tamás fizikus az elmúlt három évben az őszi szemesztert Strasbourgban, a Louis Pasteur Egyetemen töl­tötte. Mivel nemrég jött vissza Szegedre, friss élmé­nyei vannak azzal kapcsolat­ban, hogyan értékeli a helyi sajtó, a francia politikusok és a közvélemény a Strasbourg­ba menekült zámolyi romák ügyét. Romakérdés itt és ott Mint mondja, a sajtó, a te­levízió és a Demieres Nou­­velles d’Alsace című helyi napilap augusztus óta havon­ta többször foglalkozik a té­mával, és a vezető országos napilap, a Le Monde is rend­szeresen közöl cikkeket a ro­makérdésről, melyekben gyakran emlegetik a Magyar­­országról menekült cigányo­kat. Az újságírók általában nem vetik el a sulykot, nem esnek túlzásokba, ugyanak­kor folyamatosan ébren tart­ják az ügyet. Azzal, hogy nem kommentálják, kétségbe sem vonják a romák vagy a francia politikusok által mon­dottakat. A cikkek egy része annak alapján közelíti meg a ma­gyarországi cigány menekül­tek ügyét, hogy Franciaor­szágban szintén problémás a romák helyzete. Ezek az írá­sok az ottani problémákkal összevetve, mértéktartóan tá­jékoztatnak a ügyről. Igaz, Franciaországban mindössze 450-500 ezer roma él, ami a népességnek kevesebb, mint egy százaléka, de a félmillió roma folyamatosan vándorol. Ezért a nyilvánosság előtt is állandóan napirenden vannak azok az erőfeszítések, ame­lyeket a kormányzat tesz a romák letelepítése érdekében - inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elképzelés az, hogy olyan fogadóhelyeket jelölnek ki bizonyos települé­seken, ahol a cigányok egy tömbben, de az ottani lakos­ság életterében, viszonylag komfortos körülmények kö­zött telepedhetnek le. A fog­adóhelyek kijelölése és működtetése kapcsán persze ott is legtöbbször vita bonta­kozik ki a lakosság és a helyi önkormányzatok között. A politikusok és a sajtó egy ré­sze ugyanakkor nem vesz tu­domást a megoldatlan fran­ciaországi problémákról, és saját politikai érdekeinek megfelelően tálalja a zámolyi romák ügyét. Az esetet arra próbálják meg felhasználni, hogy további feltételeket tá­masszanak a csatlakozásra váró országokkal szemben. A rasszizmus áldozatai Az egyik politikus kijelen­tette, hogy Magyarországnak nincs helye az Európai Unió­ban addig, amíg „nem bán­nak emberként a cigányok­kal”. Marie Hélène Gillig az Európai Parlament egyik francia képviselője pedig azt vetette fel, hogy a csatlako­zásra váró országoknak felté­telként kellene szabni az em­beri jogok tiszteletét is. Kije­lentette, hogy ebben a térség­ben a romák professzionális és szociális kirekesztés áldo­zatai. A politikai hangulat­­keltéshez jó alapot szolgáltat az ENSZ augusztusban köz­zétett és nagy nyilvánosságot kapott munkaanyaga, amely leszögezi, hogy az Európa 40 országában élő 8-10 millió roma a rasszizmus elsődleges áldozata. A francia politiku­sok számára is nyilvánvaló, hogy már most fel kell ké­szülni arra, hogy a közép-ke­­let-európai államok uniós csatlakozásával az ott élő, 60-70 százalékban munka­­nélküli romák szabadon ván­dorolhatnak majd Európában. A figyelmeztetéseket azon­ban nem kísérik konkrét ja­vaslatok; nyilvánvaló, hogy a francia politikusok sem tud­ják a megoldást a problémá­ra. Nem véletlen, hogy július 24-e óta nem dőlt el: meg­kapják-e a zámolyi romák a politikai menedékjogot. A Magyarországról Stras­­bourgba menekült romák minden fórumot, és a sajtó élénk érdeklődését is kihasz­nálják arra, hogy elmondják: hazájukban ki vannak re­­kesztve, nem dolgozhatnak és a gyerekeik nem járhatnak iskolába. Szörényi Tamás szerint ez az ő szempontjuk­ból érthető. A fő probléma az, hogy a reakciókból kide­rül: Franciaország nem ren­delkezik megfelelő informá­ciókkal arról, milyen törek­vések és programok vannak Magyarországon a romák problémáinak megoldására. Meghívó nélkül Ezen sajnos a francia sajtó sem próbál meg változtatni: a romák és a francia politiku­sok kijelentéseit a lapok kommentár, szerkesztőségi állásfoglalás nélkül teszik közzé, nem kérnek informá­ciókat Magyarországról vagy a magyar külképviseletektől sem. A cikkekben nem pró­bálják meg kideríteni az állí­tások igazságtartalmát, és ar­ra sem kíváncsiak, az egyes esetek mennyire jellemzők Magyarországon. Ez történt tegnap is, amikor a zámolyi romák képviselőit francia emberjogi csoportok és szak­­szervezetek hívták meg a pá­rizsi nemzetgyűlés épületébe egy sajtókonferenciára. A rendezvénnyel az EU-csatla­kozásra legesélyesebb közép­­kelet-európai államokban élő kisebbségek helyzetére kí­vánták felhívni a figyelmet, ugyanakkor sem Kékessy Dezső párizsi nagykövet, sem a követség nem kapott meghívót a sajtókonferenciá­ra. Körösi Csaba, a Külügy­minisztérium helyettes állam­titkára szerint ebből arra le­het következtetni, hogy ez a rendezvény sem annyira a megoldást segíti, inkább poli­tikai harc részévé akarja ten­ni az ügyet. Érdekes, hogy a zámolyi romák ügyében ille­tékes hatóság, a Prefektúra soha nem szólal meg, így a közvélemény nem tudja pon­tosan, milyen és honnan szár­mazó információk alapján, milyen szempontok szerint döntenek majd a menedék­jog-kérelemről. Szörényi Tamás tapaszta­lata szerint azok a francia kollégák, akik évek óta kap­csolatban állnak a magyar kutatókkal, nem adnak hitelt a szélsőséges állításoknak. Ebben a körben a magyar tu­domány reputációja kihat az egész ország megítélésére. Kérdés azonban, hogy aki ki­zárólag a sajtóból tájékozó­dik, mit gondol erről a Fran­ciaországban is kényesnek számító problémáról. Keczer Gabriella

Next