Délvilág, 2001. október (57. évfolyam)

2001-10-08

8 MEGYEI TÜKOR HÉTFŐ, 2001. OKTÓBER 8. „Kis Jimmy" nagy dobásra készül A makói Kóczé Lajost - a fiata­labbat - sokan úgy ismerik: Kis Jimmy. Ez a név azért ragadt rá, mert egyik kedvence Zámbó Jimmy, akinek dalait megdöb­bentő hűséggel képes előadni. A tehetséges, tizenkilenc esztendős fiatalember ének- és zenetudósá­ból él, vendéglátózik. Ám azt mondja, ez csak a kezdet és jövő tavasszal saját produkcióval ruk­kol elő. Kóczé Lajos 1997-ben vált város­szerte ismertté, amikor a Kifutó címmel meghirdetett versenyen az Egyszer meg­javulok én című nótával második lett. Hogy ki lett az első és mit csinál most, kevesen tudják, ő azonban a mikrofon előtt maradt. Saját bevallása szerint óvo­dás kora óta érdeklik a dallamok. Jól ját­szik zongorán és hegedűn. Ez nem véletlen, hiszen apai ágon többen is zenélnek a családban - az édesapa ugyancsak ismert muzsikus Makón és környékén. Énekelni csak az általános iskolai kórusban tanult, ám hamar kiderült, van hozzá tehetsége. A család eleinte nem fogadta örömmel, hogy a zenei pálya vonzásába került. Ő maga sem volt biztos benne, hogy ez je­lenti számára a jövőt. Eleinte elektronikai műszerésznek tanult, ám végül nem lett belőle telefon­­szerelő. Ma már a hangjegyek világában él, ez tölti ki minden napját. Hogy ér­demes meghallgatni, azt bizonyítja, hogy az elmúlt nyarat a Balaton partján töltötte, ahol egy szórakozóhelyen éne­kelt. A vendéglátós életformáról azt mond­ja, egyfelől nagyszerű érzés, hogy azt csinálhatja, amit szeret. A közönség tet­szése, a társaság és a buli nagyszerű dolog. Másfelől viszont ez a munka oly­kor embert próbáló. Kora délutánig a színpadon állni és énekelni fizikailag sem kis teljesítmény, ráadásul az új slá­gereket pár napon belül tudni kell. Most is minimum napi két-három órát gyako­rol. A Balatonnál különben nem sokszor énekelhetett Jimmy-számokat, inkább nosztalgiadalokat és újdonságokat kér­tek tőle. Bár nem bánja, ha a még min­dig népszerű sztárhoz hasonlítják, nem szeretné, ha beskatulyáznák. Amellett, hogy mások számait énekli, saját dalo­kat is ír. Általában romantikus hangulatú, slá­­geres nótákat komponál. A közönségnek tetszenek a Kóczé-dalok, merthogy egyet-egyet elénekel közülük pénteken­ként a Korzó kaszinóban, ahol rendsze­resen fellép. Már azon is gondolkozik, hogy saját produkcióval rukkol elő - ha minden összejön, jövő tavasszal hall­hatunk róla. Tervei szerint komolyabban is szeret­né tanulni az éneklést. Egy budapesti jazzszakos tanárhoz fog járni. Persze annak ellenére, hogy a zene tölti ki az életét, ugyanolyan fiatal, mint a többi ha­sonló korú srác: szereti a társaságot, gyakran jár szórakozni. Ám a színpad varázsa a hétköznapokra is rányomja bélyegét. Egyik korábbi barátnőjét pél­dául az egyik fellépésén ismerte meg. A kapcsolatnak azóta vége, ám Kis Jimmy írt egy szép balladát a lányról. Szabó Imre Kóczé Lajos, alias Kis Jimmy napi két-három órát tölt hangszere mellett. (Fotó: Gyenes Kálmán) B­elami vetélkedője No hiszen, Snájdig kö­szöntethetett percekig is a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Egyetlen Zsibilakó sem akarta tudo­másul venni, hogy a munka­nélküliségben annyira jára­tos rakodóipari pakolóme­nedzser megérkezett. Plüss Eta ugyanis éppen annyira kiguvadt szemmel bámulta a televízió képernyőjét, mint Cink Enikő, Minek Dönci, Bika Jenő, s persze Belami. - Talán vért fagyasztó horrorkéjfilmet adnak, te­le­sséggel pszichothriller alapon ? - érdeklődött Snáj­dig. Ám előbb halk pissze­géssel, majd pedig egy ásó sokszor markolt nyelével in­tették csendre. - Nem látja, hogy a vetél­kedőt nézzük? - küldött egy napon szárított bakancsot is Snájdig irányába Minek úr. - Vetélkedő? - nyílt még kerekebbre Snájdig szeme. Ugyanis semmiféle, vetél­kedőre emlékezető jelet nem vélt fölfedezni a képernyőn. Mindössze egy darab, hű, de nagyon mérges, szőke hajú, de annál is feketébb göncbe bugyolált hölgyet látott, aki időnként irtózato­san fontos kérdéseket röpte­tett különböző emberek irá­nyába, eközben pörgött, gyalogolt, de leginkább sze­méből szórta a szikrákat. Amikor pedig egy nagy kör­kérdés után a marcona hölgy úgy vélte, nem elége­dett a játékosok által összegyűjtött forintokkal, megkezdődött a könyörte­len megalázás. - Az önök gondolatai még mindig embrionális ál­lapotban vannak? A maguk fejében még az EEG sem mutatna kis semmit? - lök­te mondatait a szőke asszonyság, a játékosok („Te, ez tényleg játék?” - borzadt el Snájdig) meg ha­­bogtak, makogtak, pirultak. Ahogy teltek a percek, Snájdig mindinkább nem ér­tette, milyen kéjes boldog­ságot okozhat ez a nagy nyil­vánosság előtt elkövetett em­berkínzás a Zsibiben üldö­­gélőknek. Ám, amikor rákér­dezett: „Aztán hol ebben az öröm?”­­ Smúz csak annyit mondott: „Teccik a franc­nak. Csak úgy nézzük.” Snájdig eközben attól ret­tegett, hogy a műsorvezető (mert hogy ez műsor, hang­súlyozta, orrát piszkálva Bi­ka Jenő) előkap egy bika­­csököt, s azzal jól végigveri a versenyzőket. Majd szíjat hasít a hátukból. Aki pedig ezek után is válaszolni meré­szel, tarkón is lövetik. - Igaza van, Snájdig, ez valóban szörnyű - habogta Cink Enikő, amikor a vetél­kedő résztvevői sorra kisza­vazták egymást. S újfent ki­derült - mondd Plüss Eta -, hogy nem éppen a legoko­sabb tekerhet haza, hóna alatt a több százezer forintos zsákmánnyal. A szőke-fekete démon időközben nem vérebeket eresztett el - mint azt Snáj­dig várta hanem egy ka­csintást. A Zsibiben pedig arról beszélgettek a népek, milyen szép idők is voltak azok, amikor a műsorvezetők még kedvesen szólítgatták játékosaikat, az ügyetlenebb­nek még segítettek is. De ez a „Leggyengébb láncszem", mert hogy úgy hívják, velőt is rázó, lelket is horpasztó. - Ugyan, árulják már el, nekem, mégis mi a bajuk ez­zel a műsorral? - könyökölt a pultra Belami. - Miért, maga nem lát a bokasüllyedéstől? - hördült Minek Dönci. - Hiszen ez egy kész szadizmus. Csak azon csodálkozom, hogy még egyik hölgy se kapott sírógörcsöt, s a férfiak kö­zött sem találtatott olyan, aki lenyomjon egy akkora sallert az őt kiszavazónak, hogy torkán akadjon a táb­lája. -Ja, ha Minek úr eme já­tékban szadizmust lát, ves­sen magára két uszály maro­si homokot - nyelt a cigi füstre két kisebb korsó sört Belami. - Mert a „Leggyen­gébb láncszem”, ha még nem vették volna észre, egy roppant hasznosítható kar­rierkurzus, hétköznapokra. A néző ugyanis csak tapasz­talatokkal gazdagodhat. Mondjam a példákat? Elő­ször is a pénzosztónak (őt személyesíti meg a szőke brutalika) visszaszólni totá­lisan tilos, vagyis a pénzért mai világunkban minden megaláztatás elviselése kö­telező. Másodszor: a tudás nem mellékes, annál inkább másodlagos az érvényesü­lésben. Harmadszor: sza­vazd ki, lökd fel, taposd el azt, aki utadba áll. Negyed­szer - s ezt akár levonhatják áfa-tartozásukból, no meg konklúzióként -, kegyelem pedig nincs. S mivel a ve­télkedő nézése közben szem­besülhetnek a nagy öröm­mel - végre nem magukat alázzák meg­­, akár még ke­délyjavító intézkedésként is felfoghatjuk a szóban forgó harci játékot - mondta Be­lami. Majd összeráncolta szemöldökét, belekiabált a Zsibi zajába - „Viszlát!” -, és bevágta maga mögött az ajtót. Józsi csapos pedig rög­tön tudta: ezen az estén me­gint ő lett a leggyengébb láncszem. Ugyanis a Zsibis kompánia szemrebbenés és fizetés nélkül távozott. Bátyi Zoltán Németh György rajza Az Aranyeső plusz egy páratlanul rugal­mas pénzügyi konstrukció, amely egy­szerre életbiztosítás és jó befektetés. A hat különböző hozamú és kockáza­tú Winterthur alap közül szabadon el­döntheti, melyikbe teszi a pénzét, de Winterthur Biztosító Rt. www.winterthur.hu akár egyetlen alapba is elhelyezheti. Ezt az elrendezést bármikor megvál­toztathatja, és pénzét más arányban is befektetheti. A Winterthunnál most már ingatlanalapot is választhat, amely az ingatlanpiac minden szeg­mensét felöleli (pl. irodaházak, ipari ingatlanok, lakóingatlan, telkek). A Winterthur Aranyeső plusz kitűnő befektetési lehetőség, és az élet különböző szakaszaiban az adott igényeknek megfelelően alakítható. winterthur a CREDIT SUISSE GROUP tagvállalata Kiszimatolja a legjobb befektetést Aranyeső plusz Befektetéshez kapcsolt életbiztosítás­t is.

Next