Délvilág, 2002. július (59. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
SZOMBAT, 2002. JÚLIUS 20. 0NAPOS OLDAL* „A látszat ellenére nem komika, hanem született tragika vagyok” Schütz Ila imádja a focit A KÖZÖNSÉG ELSŐSORBAN KOMIKAKÉNT ISMERI, MÉGIS SZÜLETEK TRAGIKÁNAK TARTJA MAGÁT A NÉPSZERŰ SZÍNMŰVÉSZNŐ, SCHÜTZ ILA (KÉPÜNKÖN), AKI A FEYDEAU-BOHÓZAT UTÁN JÖVŐ HÉTEN EPHRAIM KISHON VÍGJÁTÉKÁBAN, A HÁZASSÁGLEVÉLBEN TÉR VISSZA A SZEGEDI FÜRDŐUDVARBA. A SZÍNÉSZNŐ A HORVÁT TENGERPARTON PIHENI KI AZ EGÉSZ ÉVI HAJSZÁT. MÁSIK KEDVENC HELYE RIO DE JANEIRO HÍRES STRANDJA, A COPACABANA. - Miről szól A házasságlevél, amiben legközelebb láthatjuk Szegeden? - Témája: a szerelem. Besenczi Árpáddal játsszuk a főszereplő Borozovszki házaspár szerepét, akinek a lánya, Ajala - Ulmann Móni alakítja - izgatottan készül a közelgő esküvőjére. Egy apróság miatt kezdődnek a konfliktusok: a vőlegény mamája az izraeli szokásoknak megfelelően ragaszkodik ahhoz, hogy megnézze leendő menye szüleinek házasságlevelét. Miközben az egész lakást felforgatva keressük a dokumentumot, minden kiderül a családról. Húsz év alatt ugyanis sok minden a szőnyeg alá söprődött... Életképszerű darab, Ephraim Kishonra jellemző finom humorral. Sifra, akit én játszom, egy családot öszszetartó és a férjét tisztelő, csöndes, halk szavú feleség, akiből azonban néha előtör a tigrisaszszony. Öt éve játsszuk már a produkciót nagy sikerrel. A szerző rendezte, azaz valójában csak nagyjából beállította a jeleneteket, majd a részleteket rábízta a színészekre. Maga is meglepődött, hogy milyen jól sikerült. - A bohózattól a tragédiáig minden műfajban bizonyított már. Melyik a kedvence ? - A vígjátékokban, bohózatokban aratott sikereim dacára bevallom: legjobban a mély drámákat szeretem. A látszat ellenére nem komika, hanem született tragika vagyok. Szerencsére a Madách Színházban három-négy évente kaptam egy-egy jó Moliere-, Shakespeare- vagy Miller-szerepet. Talán azért olyan széles a palettám, mert a stílusérzék a legerősebb képességem. Egyszerűen ezzel születtem. - Játszott már a szabadtérin ! - Moldován Stefánia udvarhölgye voltam főiskolás koromban a Háry Jánosban. Osztályfőnökünk, Szinetár Miklós rendezte az előadást, és valamennyiünknek adott valamilyen kisebb feladatot. Meg sem kellett szólalnom, mégis nagy élmény volt benne lenni. Stefikével szoktuk is emlegetni, ha találkozunk. Közös fotó is készült rólunk. - Hogyan tölti a nyarat ? - Elhatároztam, hogy csak nagyon kevés fellépést vállalok, és a barátnőmmel elmegyünk Horvátországba kipihenni az egész évi hajszát. Imádom az Adriát, ahol a nagy kékségben összeér a tenger és az ég. Dalmácia számomra a világ egyik legszebb helye. A másik Rio de Janeiro híres strandja, a Copacabana. A bt.-met is róla neveztem el, mert rajongok a latin-amerikai muzsi káért, a szambáért, a karneválért, és a brazilok fociimádata is magával ragad. Számukra a pénz talán nem olyan fontos. Úgy tűnik, mindenki elfogadja azt, ami jut neki: a bádogházat éppúgy, mint a tengerparti villát. - Nézze a foci-vb-t is ? - A fociban csak a győzelmet szeretem. A kosárlabda meccseket rendszeresen nézem, imádom a vízilabdát is, ha sportszerűen játsszák. A foci-vb-ből mindig csak a döntő érdekel. Most is csodálatos volt a mérkőzés. Mondanom sem kell, a braziloknak szurkoltam, és többször is üvöltve fölugrottam. Nem voltam egyedül, ugyanilyen hangokat hallottam a szomszédból is. - Milyen szerepek várják a jövő évadban ? - Tizenkét évvel ezelőtt játszottam utoljára igazi, katarzisos drámát, a Bernarda Alba házát a Madáchban. Most a József Attila Színházban mutatjuk be O' Neill Hosszú út az éjszakába című fantasztikusan jól megírt tragédiáját, amiben megkaptam az anya szerepét. Alig várom, hogy megkezdődjenek a próbák. HOLLÓSI ZSOLT ■ Fotó: Miskolczi Róbert Megnyílt a palota A Sándor-palota újra megnyílt a nagyközönség előtt, keddtől ingyenesen, heti háromnapos nyitvatartási rend szerint látogatható. Az érdeklődők kedden, csütörtökön és szombaton 10-től 18 óráig idegenvezető kalauzolásával járhatják be az épület történeti tereit - tájékoztatta a sajtót Kocsi László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára. A palotában a látogatás csak csoportokban lehetséges. Kocsi László emlékeztetett arra, hogy a világörökség részét képező Budavári Palota felújítása kora nyáron fejeződött be, de az épületet röviddel a megnyitása után be kellett zárni, mert - mint hozzátette - az előző kormány nem biztosította a látogathatóság feltételeit. Az Orbán-kormány május 23-án határozott arról, hogy a 2,2 milliárd forintból felújított palotát megnyitják a nagyközönség előtt. A május 25-én megnyílt épületet június 11-én zárták be. A kulturális tárca akkori tájékoztatása szerint a több ezer érkező „nem várt igénybevételnek tette ki" a nem múzeumi célra kialakított 12 műemléki teret, s ennek következtében kisebb javítások, felújítások váltak szükségessé. Hétmillió forintot fordítottak a palota üzemeltetésére, illetve arra, hogy azt látogathatóvá tegyék. Sztankay vidéki búvóhelye SZTANKAY ISTVÁNT (KÉPÜNKÖN) MINDEN ESTE VASTAPS KÖSZÖNTÖTTE A FÜRDŐUDVARBAN, AMIKOR A FEYDEAU-BOHÓZATBAN ELŐSZÖR MEGJELENT A SZÍNPADON. PEDIG CSAK EPIZÓDSZEREPET JÁTSZOTT A BUDAÖRSI JÁTÉKSZÍN PRODUKCIÓJÁBAN, AMIT MAGA RENDEZEK HA NEM ÍRNÁK A LEXIKONOK, ALAKÍTÁSÁT LÁTVA NEM HINNÉNK, HOGY HATVANHAT ÉVES. Sztankay István az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet foglalkoztatott amorózója volt. Fiatal színészként a Nemzeti Színházban a Rómeó és Júliát játszotta Major Tamás rendezésében Törőcsik Marival, aki azután a Varsói melódiák előadás-sorozatában is partnere lett. Sokan emlékeznek a Madách Színház sikerprodukciójára, a Jövőre veled ugyanitt című Slade-darabra is, amiben már Schütz Ilával alkotott felejthetetlen párost. Bár a színpadon is jól érvényesült férfias baritonja és remek karakterteremtő képessége, igazából a legendás Bors-sorozat, a rengeteg film- és tévészerep tette az egész országban népszerűvé. Papíron ugyan már nyugdíjas, de ugyanolyan aktív, mint korábban. - Rendeztem már néhány darabot, de ritkán vállalok ilyen feladatot, hiszen elsősorban színész vagyok. A Budaörsi Játékszín vezetője, Éless Béla kért fel, hogy állítsam színre Az úr „vadászni" jár című Feydeau-bohózatot, amit másfél éve mutattunk be, és azóta járjuk vele az országot. Mindenhol siker, imádja a közönség. Már a hetvenötödik előadásnál tartunk, ami hazai viszonylatban ilyen rövid idő alatt szép sikernek számít - meséli Sztankay István, amikor az egyik fürdőudvari előadás előtt kettős szerepköréről kérdezem. Mint kiderül, Szegedhez kevés színházi emlék fűzi. - Utolsó éves főiskolás voltam, amikor 1959-ben Marton Endre rendezésében Bessenyei Ferenc főszereplésével bemutattuk az újrainduló szabadtérin Kós Károly Budai Nagy Antal című darabját, amiben az egyik papot játszottam. Azóta nem léptem fel a Dóm téren, és előadást is csak keveset láttam. Most a fürdőudvari játék után átsétáltunk, hogy megnézzük régi kedves kollégáinkat a III. Richárd főpróbáján. Az utolsó félórát láttuk, úgy tűnt, Valló Péter remekül kitalálta, hogyan lehet ezt az igazából kamarajellegű darabot egy hatalmas színpadon is érdekesen bemutatni. Sztankay István családapaként is sikeresnek mondhatja magát. Ádám fia Mester Ákos hetilapjának, a 168 órának egyre ismertebb, megbecsült újságírója. Orsolya leánya idén diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. - Bevallom, nagyon boldog voltam, amikor Orsi elkezdte a jogi egyetemet. Két és fél évet el is végzett. Már épp megnyugodtam volna, hogy megúsztam, amikor bejelentette: harmadik nekifutásra felvették a színművészetire, ezért félreteszi a jogi tanulmányait. Meredek pálya a miénk, nyugodtabb lettem volna, ha nem ezt választja. Minden pályakezdő számára fontos, hogy a tehetsége szerencsével is párosuljon. Fiatalnak lenni hamar múló állapot, amit okosan ki kell használni. Keményen kell dolgozni, és ki kell tűzni az elérendő célt. Fortuna nagyon kényes aszszony, ha nem megy érte az ember, akkor magától nem jön el. Nem elég várni rá, fel is kell ismerni a pillanatot, amikor szerencsém van. Sztankay István a nyárra nem sok fellépést vállalt, csak egy-két szinkront, néhány kisebb tévé- és rádiófelvételt. Készül a József Attila Színház pályázatán győzelmet aratott darab, Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című vígjátékának októberi bemutatójára. - Nem vagyok már fiatal, szükségem van a nyári pihenésre. Van egy búvóhelyem, egy kis vályogház nem messze Budapesttől, ahová szinte végig a sztrádán vezet az út. Autóval húsz perc alatt ott lehetek, mégis olyan érzésem van, mintha háromszáz kilométerre utaztam volna a fővárosi kőrengetegtől. Csodálatos hely. Nagyon szeretem a tengert is, fiatalabb koromban sokszor nekivágtam sátorral, Mackó sajttal, szalámival felszerelkezve. Szép volt az akkor úgy is. Ma már, ha nem tudok megfelelő színvonalat biztosítani magamnak, nincs elég pénzem, hogy egy kellemes szállodában, kifogástalan ellátással eltöltsek két hetet, akkor inkább itthon maradok. Végezetül feltenném a kérdést, amiről vita támadt a szerkesztőségben is, de végig sem kell mondanom, máris jön a válasz: Számtalanszor össze akartak kötni bennünket Schütz Ilával, de civilben, a színpadon kívül nem volt közöttünk viszony, így házasságot sem kötöttünk. Viszont imádunk egymással játszani, és jó barátok vagyunk. H.ZS. ■ Fotó: Miskolczi Róbert Belami gyümölcsei Mikor, ha most nemrikkantott Belami, miközben két akkora szatyrot lóbált a kezében, hogy darabját is nyugodtan kölcsönadhatta volna négyszemélyes kempingsátorként gyanútlan világjáróknak. A Zsibbadt brigádvezető teraszán hőségtől szenvedő, meteorológusokat szidalmazó barátai (na, és még ezek a tudósok mondták, hogy szombaton már esni fog!) pedig fel nem tudták fogni: ugyan miféle vállalkozásba akar fogni Belami. - Dehogy alakítok én káeftét, de még kültagnak se hívtak hetébe - magyarázta a vidám férfiú. - Mindössze az jutott eszembe: itt van a nyárnak legkellősebb közepe. Hát mikor ehetném én degeszre magam friss gyümölcsökből, ha nem ilyenkor. Semmi primőr, meg égbe szökő árak. Éppen ezért holnap reggel még véletlenül sem a Zsibiben kezdem a napot, hanem kivágtatok a legközelebbi piacra, és addig pakolom a szatyrokat mindenféle finomsággal, amíg le nem szakad a feleségem keze a nagy cipekedésben. Vittek is vagy hat tarisznyát Belamiék másnap a gyümölcsvadászatra. Aztán a legelső standnál a külváros sokat látott, de még inkább vénülő szépfiúja két szemüveget kért egyszerre a fejére, merthogy azt hitte, optikai csalódás áldozata lett. - Te anyus, a barack fölé tényleg azt írták ki fekete táblára fehér krétával, hogy 400 ? Csak nem azt akarod mondani, hogy ennyibe kerül főszezon idején, Magyarország Alföldjén egy kilogramm nagymagú csámcsognivaló ? - Miért, mit hittél? Hogy ez a barack személyi száma? - feleselt Görcs Jolán. - De nehogy már összezuhanj az első sokktól, hiszen a sárgabarackkal még nem is találkoztunk. - Ez pedig 500 forintba kerül - közölte Belamival az árus, bizonyos Teca néném, amikor három lépés után belebotlottak ama bizonyos sárgabarackba. - Na, ne fűzzön engem, asszonyság, nem vagyok én gyöngy - rikkantott Belami, s oly durva szavakat kezdett el kiabálni, hogy felesége már attól tartott, valaki hites ura hátába álltja az agrárollót. - Ne engem szidjon, hanem a jeget, meg a fagyot - menekült egy láda mögé a megszeppent eladó. Belami felindultságát látva az almaárus védekező állásba vágta magát, és sírás hangon közölte: a gyermekei, de talán még az unokái is éhen halnának, ha 150 forintnál olcsóbban mérné a gyümölcs kilóját. Majd hosszasan értekezett arról, mennyi munka is van az almafával, amíg a kicsinyke csemetéből termő fa lesz. - A növényvédő szerek áráról is beszéljen, szomszéd, és a szállítási költséget se felejtse ki! - rimánkodott egy szilvát kínálgató, merthogy Belami arca akkorra már nagyobbra dagadt, mint egy görögdinnye. - Tényleg, a dinnye - jutott eszébe a menekülési útvonal Görcs Jolánnak, férje arcát szemlélve. - Azt mondják, hogy az viszont olyan olcsó, hogy szinte fizetni sem kell érte. Vegyünk hát dinnyét, de szaporán vágtattak Belamiék egy nagy kupac zöldhéjú gyümölcs árnyékába. S valóban: a krétával maszatolt táblán ott kétszámjegyű árat találtak. - Nálam bizony csak 80 forint egy kiló mézédes finomság - mosolygott a dinynyegazda, s már nyújtotta is a lékből kipiszkált dinnyedarabot kóstolásra. - Dehogy falatozunk mi itt az utcán - hárította el a mindössze ötvenfokosra felhevült gyümölcsöt Belami. - Inkább mérje azt a legnagyobbat, hadd gurítsam rögvest a hűtőszekrényünkig - választotta ki a vénülő széplegény a vacsora utánra szánt gömböt. - Akkor pedig ez kereken 1120 forint, merthogy éppen tizennégy kilót nyom - közölte roppant kedvesen az árus, s ügyesen elhajolt Belami pofonja elől. - Több mint egy ezres ! De hát ennek csak a fele a bele! - szörnyülködött Belami, ám az üzlet már megköttetett. Meg egyébként is a piacon vagy heten bizonygatták: ennél olcsóbban egyszerűen képtelenség adni a dinnyét, merthogy a költségek, meg az adó. Nem is beszélve az inflációról. Belami megköszönte a vigasztaló szavakat, majd már csak magát szidta. Mert ha ifjonc korában mondjuk a közgazdasági egyetemre iratkozik be, s ott megtanulja az össze- és visszafüggőségeket, most feje sem fájna. Merthogy könnyen meg tudná magyarázni, miként is lett a legolcsóbb magyar gyümölcs a világ túlsó feléről importált banán. BÁTYI ZOLTÁN ■ Németh György rajza IV.