Délvilág, 2003. augusztus (59. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-04 / 180. szám

HÉTFŐ, 2003. AUGUSZTUS 4. A cigányok helyzete Magyarországon jobb Az országos cigány önkormány­zat tagja, a szentesi kisebbségi önkormányzat elnöke Faur Zol­tán úgy látja: sok szempontból kedvezőbb helyzetben vannak a romák Magyarországon, mint az unió tagállamaiban. Úgy véli, az országos testület feladata el­sősorban az volna, hogy felku­tassa és használja azokat a kül­földi forrásokat, melyek a ci­gányok életkörülményeit itt­hon javíthatják. Általában a helyi kisebbségi ön­­kormányzatok elnökei kerülnek az országos cigány önkormány­zat nagyválasztmányába: a szen­tesi Faur Zoltánt a tizennégy ta­gú ügyvivői testületbe választot­ták idén tavasszal, ő azonban nem sokkal később lemondott, jelenleg a tizennyolc fős ellen­zékhez tartozik. Faur tapasztalata szerint a tes­tület munkája tavasszal gyümöl­csözőnek indult, hiszen a kor­mány, és az EU felé is nyitott az országos önkormányzat: a szak­értők pályázatok és projektek ki­dolgozásába fogtak. Faur Zoltán mint települési kisebbségi ön­­kormányzat vezetője úgy látja: a romák nemigen jártasak a politi­kában, sokkal inkább foglalkoz­tatja őket az, hogy a gyerekeik­nek enni adjanak. Ilyen körül­mények között a vezető feladat az, hogy képben legyen, és társai­val együtt személy szerint ő is igyekszik ennek megfelelni. A csatlakozással kapcsolatban az unió megfogalmazta elvárásait Magyarországgal szemben, s eb­ben benne van a cigányok hely­zetének javítása is. Faur szerint jóval több „rumungro" azaz ma­gyarul beszélő cigány él az or­szágban, mint azt a témában ed­dig nyilvánosságra került adatok mutatják. Tapasztalata szerint az önkormányzatok, a demokra­tikus intézményrendszerek és a deklarált tolerancia javított az életükön, de egzisztenciálisan, iskolázottságban még fejlődnie kell a cigányságnak. A hazai helyzettel szemben a franciaországi romák például a türelmetlenség nyílt megnyilvá­nulási formáival találják magu­kat szemben: a vándor népnek egy-egy város előtt fizetnek azért, hogy ne menjenek be oda, és ne keveredjenek az ottlakókkal. Magyarországon a cigányok lete­lepedve élnek, s Faur szerint a közös sorstudat adhatja az erőt számukra az emelkedéshez. BLAHÓ GABRIELLA Faur Zoltán szerint a romáknak a közös sorstudat adhat erőt az emelkedéshez. Fotó: Tésik Attila Phare-programok a felzárkóztatásért Integráció és hagyományőrzés Fontos dolog a romák integ­rációja, ugyanakkor jelentős szerepet kell kapnia a cigány kultúra megőrzésének is, a kö­zösségi programok pedig többek közt ezt a célt szolgálják. A szegedi Káté Mónika, a Cigány Oktatási Egyesület vezetője több, a kisebbség felzárkózta­tását célzó Phare-programban tevékenykedett már. Mindenhol azt halljuk manap­ság, hogy a romák integrációja mennyire fontos - mondja Káté Mónika, a szegedi Cigány Okta­tási Egyesület vezetője. Ez azon­ban magában foglalja azt is, hogy a cigány kultúrát meg kell őrizni, a hagyományok továbbélését se­gíteni kell. Épp ezért a közeljövőben egy közösségi házat hoznak majd lét­re Szegeden, amelynek célja egy­részt az, hogy a szociális ellátás­tól a munkaerőpiacig mindenféle innformációval ellássa a romákat, másrészt oktatási-képzési prog­ramokat indítanak, és alapíta­nak egy zenetanodát is. Káté Mó­nika szerint már az maga nagyon fontos, hogy a cigány közösség tagjai ilyenkor találkoznak egy­mással, s a halmozottan hátrá­nyos helyzetben élőkhöz is eljut­nak a fontos információk. Ezen túl pedig pszichológus, gyógype­dagógus, jogász és közgazdász szakember is segíti majd a mun­kát. A százmilliós Phare-támogatá­­sú, úgynevezett Equal-program pedig, amely tavaly indult, és jö­vőre fejeződik be, s amelyben Ká­té Mónika szintén oroszlánrészt vállalt, roma fiatalok beilleszke­dési esélyeit igyekszik javítani. A három helyszínen, Kiskunhala­son, Békésen és Békéscsabán a nők dajkának, a férfiak kőmű­vesnek és asztalosnak tanultak, a vizsgák pedig a napokban zajla­nak. Ezután egy évig foglalkoz­tatják is a fiatalokat, akiket egye­bek közt ösztöndíjjal motiválnak a tanulásra. A legfőbb hajtóerő azonban minden bizonnyal nem a pénz - véli Káté Mónika, tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a szakiskolai rendszer az előítéle­tek és kudarcok miatt hamar ki­löki magából a cigány származá­sú tanulókat. Ők képesítés híján nemigen találnak munkát, így maguk ismerik fel a tanulás szükségességét. Éppen ezért - mondja a szakember - ezek a programok valóban segítenek a cigányság problémáinak megol­dásában. SZ.A.K. E­U - T­Ü­K­Ö­R » Soros György cikke a Le Figaróban Kelet-Európában a romák a rendszerváltás vesztesei Az Európában élő hét-kilenc­­milliós roma lakosság a konti­nens leggyorsabban változó és legsérülékenyebb kisebbsége. Ez megköveteli, hogy a földrész kormányai sürgősen foglakoz­zanak helyzetükkel, az ugyanis meghatározóan alakítja az egy­re bővülő Európai Unió politi­káját. PÁRIZS (MTI) A mértékadó konzervatív lap­ban, a francia Le Figaróban Soros György magyar származású amerikai üzletember és James D. Wolfensohn, a Világbank elnöke írásában arra emlékeztetett: a ro­mák voltak a kelet- és közép-eu­rópai rendszerváltás nagy veszte­sei, őket rakták elsőként az utcá­ra, és az elmúlt évtizedben nem sikerült visszakerülniük a mun­kaerőpiacra, egyrészt alacsony képezettségük, másrészt a min­denütt jelenlévő diszkrimináció miatt. Megállapítják, hogy még a leg­virágzóbb EU-tagjelölt kö­zép-európai államokban - Ma­gyarországon, Csehországban, Szlovákiában - sem lehet össze­mérni a romák helyzetét a la­kosság más rétegeivel, a körük­ben mért szegénység tízszer ma­gasabb, mint a legrosszabb hely­zetű, nem roma lakosoké. Pél­dának hozzák fel, hogy 2000-ben a bulgáriai és romá­niai cigányok 80 százaléka napi 4,3 dollárból (valamivel több mint ezer forint) élt, a bulgáriai nem romák 37 százaléka, a ro­mániaiak 30 százaléka volt ezen az életszínvonalon. A szerzők minősítése szerint „gazdag" Magyarországon a ro­mák 40 százaléka tartja fenn ma­gát e küszöb alatti jövedelemből, miközben a nem roma magyar lakosságnak 7 százaléka kényte­len ilyen alacsony színvonalon élni. A romák körében igen magas a munkanélküliek aránya, ami kü­lönösen a fiatalokat és a nőket érinti, a további elnyomorodás és kirekesztés ördögi körébe zárja őket. Az iskolázottság hiánya gá­tat emel a romák elhelyezkedése elé. Az EU-tagjelölt országokban becslések szerint mintegy 600 ezer roma gyerek egyáltalán nem jár iskolába, akik mégis, azoknak jelentős része nem fejezi be alap­fokú tanulmányait, más részü­ket a szellemileg elmaradottak kisegítő iskoláiba küldik, egysze­rűen azért, mert nem jártak óvo­dába vagy mert nem­ beszélik a többségi nyelvet. A közép- és ke­let-európai romák kevesebb mint egy százaléka jut be felsőfokú tanintézményekbe. Mindezek ellenére - írják a szerzők - indokolt az óvatos de­­rűláttás. Az utóbbi évtizedben számos erőfeszítés történt azért, hogy a roma gyerekeket megtart­sák az iskolákban, bővítsék az ál­láskínálatot és felvegyék a küz­delmet a diszkrimináció ellen. Ezeket a törekvéseket kell most megsokszorozni. A legfontosabb mindezek között, hogy kialaku­lóban van egy kemény mag: ta­pasztalt és a probléma megoldá­sa iránt elkötelezett fiatal romák csoportjai jönnek létre, amelyek a hazai kormányok támogatásá­val dolgoznak a roma közössé­gekben a szegénység és a diszkri­mináció leküzdéséért. Az etnikai kisebbséghez tartozó nők helyzete rosszabb, mint a férfiaké. Fotó: Schmidt Andrea A nyelv oktatva jó Az európai kisebbségek anya­nyelvének használatáról, az eu­rópai nyelvi sokszínűség védel­méről fogadott el jelentést az Európai Parlament (EP) illeté­kes szakbizottsága. BRÜSSZEL (MTI) A Michael Ebner német néppárti (EPP) képviselő által készített je­lentés szerint Európában a nyelvi sokszínűség értékeinek megőrzé­se végett szükség van a regionális és kevésbé használt nyelvek vé­delmére, amin Nyugaton általá­ban az egyes országok nem hiva­talos nyelveit értik. Ezek között bőven vannak olyan nyelvek és nyelvjárások, amelyek csak így, kisebbségi sorban, bizonytalan jogállással élnek - például baszk, breton, korzikai -, és vannak olyanok, mint például a magyar, amelyek egy országban és maj­dan az Európai Unióban hivata­los nyelvnek minősülnek, más országokban viszont kisebbségek nyelveként léteznek. A most elfogadott bizottsági je­lentés és ajánlás a nyelvi sokszí­nűség fenntartására, a kisebbségi nyelvek oktatására helyezte a hangsúlyt. E nyelvek oktatása az országok hivatalos nyelve mel­lett - az ajánlás szerint - jó esz­köz lehet az idegengyűlölet le­küzdésére. Az ajánlás a nyelvta­nulás ösztönzését szolgáló ügy­nökség felállításával is segíteni kívánja e nyelvek használatát, s igyekszik kiterjeszteni az idegen­­gyűlölet jelenségét vizsgáló euró­pai monitoring központ tevé­kenységét erre a területre is. Az Eu-tükör melléklet a Külügyminisztérium támogatásával készül, szerkeszti: Újszászi Ilona ­ A nők foglalkoztatási esélyegyenlősége uniós cél Dánia példája az EU előtt Az unió első foglalkoztatási irányvonalait hat évvel ezelőtt fogadták el, ezek között fontos szerepet kap a férfiak és nők egyenlő esélyeinek megterem­tése, a munka és a családi élet összeegyeztetésének elősegíté­se. A munkavállalási korban lévő nők foglalkoztatottsága a rend­szerváltozás-kori, közel 73 szá­zalékról az évezred végére 54-56 százalékra csökkent hazánkban - derül ki Rubaj Anita, a Pécsi Tudományegyetem Közgazda­ságtudományi Kara PhD-s hall­gatójának tanulmányából. A szakember A nők és a férfiak esélyegyenlőségi kérdéseinek ke­zelése az Európai Unióban és ha­zánkban című munkáját a közel­múltbeli szegedi Európai kihívá­sok elnevezésű tudományos konferencián ismertette. Mint a tanulmányból kiderül, különösen rosszak a 25 év alatti és az 59 év fölötti nők foglalkoz­tatottsági mutatói. A radikális visszaesés okaként a szakember azt említi, hogy a 90-es években megszűnt álláshelyek miatt munka nélkül maradtak több mint hatvan százaléka nem tu­dott elhelyezkedni, s egy jó ré­szük végleg kikerült a foglalkoz­tatási piacról. Az EU első foglalkoztatási irányelveit hat évvel ezelőtt fo­gadták el, ezek közt jelentős sze­repet kapott a nők és férfiak egyenlő esélyeinek előmozdítá­sa. Az uniós országok közül Dá­niában a legmagasabb, 72 száza­lékos a nők foglalkoztatási ará­nya, míg Németországban a 60-at sem éri el, Olaszországban pedig alig haladja meg a 40 szá­zalékot. A dán stratégia többek közt az, hogy a cégek egy részénél úgynevezett jóléti napok vannak, amelyek tulajdonképpen szülői szabadságként működnek. A gyermek nyolcéves koráig gyer­mekgondozási szabadságot vehet igénybe, és az édesapákat is ösz­tönzik, hogy gyesre menjenek. Hazánkban tavaly év elején in­dult A nők munkapiaci reinteg­­rációja nevű Phare-program - ír­ja a szakember. Ennek célja elő­segíteni a két nem munkaerő­piaci esélyegyenlőségét, s ki­emelt figyelmet fordít a gyes, gyed utáni „visszatérésre", illetve az állástalan 40 év feletti asszo­nyok reintegrációjára. Ennél azonban természetesen sokkal többre lenne ahhoz szükség, hogy növekedjen a gyengébb nem foglalkoztatási aránya, és csökkenjen a férfiakkal szembe­ni keresetkülönbség. SZÖGI ANDREA Egy nőnek a gyes, a gyed után legalább annyira nehéz visszatérnie a munkaerőpiacra, mint egy 40 év felettinek új munkahelyet találnia. Fotó: Tésik Attila

Next