Délvilág, 2005. június (61. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-01 / 126. szám

SZERDA, 2005. JÚNIUS 1. »AKTUÁLIS« ígérték, ígérték, mégsem sajátították ki Az ottfelejtett tanya Az M5-öS kisteleki csomópont­jánál egyedül Tóth Tamásné ta­nyáját nem bontották le, holott ezt ígérték neki. Már se szom­szédja, se kisboltja, hamarosan a buszmegálló is elköltözik. Közvetlenül az orra előtt a le­endő feljáró több méter magas töltése emelkedik. Tizenöt éve él abban a tudatban a csengelei Tóth Tamásné, hogy hozzák a tanyája kisajátításáról szóló szerződést, ő pedig pakol, és költözik. Az 1972-ben épült családi házban szinte minden az ideiglenesség látszatát kelti, mégsem történik semmi, holott már csak hónapok választják el az autópályát az átadási ceremó­niától. A környéken időközben min­den tanyát lebontottak, a leg­utolsót tavaly ilyenkor, még a kisbolt házikóját is. Nemsokára megszűnik a buszmegálló, az út zsákutcává alakul, a követ felsze­dik. Ma még dübörög a föld, sűrű porfelhőben sorjáznak az építő­anyagot hordó platós teherautók, a kerítéstől szinte karnyújtásnyi­ra magasodik a feljáró töltése. A csengelei tanyavilágra rá sem le­het ismerni, vége az idillnek, ez itt a fejlődést hozó huszonegye­dik század. „Régen kiléptem reg­gel az ajtón, két oldalról köszön­tek rám a szomszédok" - mutat­ja a 70 éven felüli özvegyasszony a többi tanya hűlt helyét. Né­hány víkendház ugyan van a kör­nyéken, de hiába, azokban nem lakik senki. A kisajátításról szóló remény nem volt alaptalan, és ő bele is nyugodott. Mint meséli, 1992- ben ígérték meg neki először, de erről papírt nem kapott. 1994- ben azt mondták, folyamatos lesz a kisajátítás, már a jövő hé­ten költözhet, álljon készenlét­ben. Ennek éppen 11 esztendeje. Már-már azt hitte, minden ma­rad a régiben, amikor tavaly hir­telen megjelentek az autópá­lya-építők. November végén tele­fonon azt az ígéretet kapta, most leállnak a tél miatt, de március­ban az ő tanyája lesz az első, amit bontani fognak. „Sose mondták azt, hogy nem" -bizonygatja Tóth Tamásné. De erről sincs papírja. Az eltelt más­fél évtizedből egy levelet tud fel­mutatni, az is 2005-ből szárma­zik. Sárai Ferenc, a kisajátítások­kal megbízott ENCON Kft. mű­szaki igazgatója írta a Nemzeti Autópálya Rt.-nek. Ebben a szak­ember a bontás mellett érvel, mi­vel - mint írja - a tervezett zajár­nyékoló fal építése és fenntartása sokkal többe kerülne, mint a ki­sajátítás. Sárdi Ferenc kérdéseimre vá­laszolva elmondta: papírforma szerint nem indokolt a bontás, mivel a ház az autópálya tenge­lyétől a határértéknél, a 100 méternél távolabbra, 130-ra esik. Viszont a feljáróút tenge­lyétől csak 84 méterre helyezke­dik el - de ennél az útnál nem írnak elő kisajátítást. Szerinte - noha nehéz már másfél évtized­re visszanyúlni a történetben - sosem volt szó a bontásról. A szakember úgy véli, az ideális megoldás az lenne, ha kisajátí­tást rendelnének el, és nem kel­lene a költséges zajvédő falat megépíteni. Ugyanakkor ennek azért kicsi a valószínűsége, mi­vel a falat a beruházó AKA Rt. húzná fel, míg a bontás költsé­geit az NA Rt. állná. A két felet február óta nem le­het egy asztalhoz leültetni - mondja Sárdi Ferenc, de tovább próbálkozik. Jelenleg azon a megoldáson is dolgozik, hogy a ház megre­pedt falai miatt értékcsökke­nésként felajánlott összeg ne az ingatlan árának a 30-35 százalékát érje el, hanem leg­alább az 50-et. így, ha Tóthné eladná a tanyát, annak árából, valamint a megítélt összegből már új életet kezdhetne má­sutt. Ez az ötlet azonban - hiába ve­zérli jó szándék - nem segítene az asszonyon, hiszen ki venne a feljáró mellett házat? Jelenleg nincs a bontásnál egyszerűbb megoldás. FEKETE KLÁRA Tóth Tamásné telke előtt a leendő feljáró több méter magas töltése emelkedik Fotó: Karnok Csaba Füstös dohányzásmentes világnap A magyar lakosság 40 százaléka dohányzik, ráadásul kiemelkedően sok a nő és a fiatal nikotinfüggő. Őket, és a világ összes ci­­garettázóját szólítja meg minden év május 31-én a WHO, hogy egy napig ne füs­tölögjenek. A dohányzásmentes világnap azonban - a tapasztalatok szerint - nem jelent visszatartó erőt. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére dohányzásmentes világ­nappá nyilvánították május utolsó napját. Teg­nap a világon élő 1,2 milliárd dohányos ember­nek - ha komolyan veszi az ilyen kampányo­kat - le kellett volna mondania káros szenve­délyéről 24 órára. Rögtönzött közvéle­mény-kutatásunkból azonban kiderült: a több­ség nem is tud a dohányzásmentes világnap­ról, vagy ha igen, akkor sem foglalkozik vele. - Most, hogy eszembe juttatta, tényleg hal­lottam valahol, hogy ma van a dohányzás­mentes világnap - mondta Csáti Lászlóné, aki éppen rágyújtott egy cigarettára. Arra a kérdésre, hogy meg tudná-e állni, hogy egy napig nem füstöl, azt válaszolta: valószínű­leg. - Ha akarnám - tette hozzá mosolyogva. - Hülyeség ez a nap - foglalta össze tömör vé­leményét az utcán is füstölgő Előd János. - Et­től nem teszik le a cigit azok, akik függők. Én ki sem bírnám 24 óráig nélküle. Ezeket a véleményeket támasztják alá Papp Zoltánná tapasztalatai is. Az egyik belvárosi trafik üzemeltetője egyáltalán nem érzékelte a tegnapi forgalmon, hogy a dohányzásmentes nap alkalmából kevesebb cigaretta és szivar fogyna. A betegségek kialakulásában szerepet játszó ártalmak között a cigaretta áll az első helyen.­­ A tüdőrákos halálozásoknak 90, minden egyéb rák kialakulásának 30-35, krónikus légúti betegségeknek 85, szív-és érrendszeri megbetegedéseknek pedig 20-25 százaléka a cigarettának köszönhető - mondta el Bálint Beatrix, a Csongrád Megyei Önkormányzat Mellkasi Betegségek Szakkórházának igazga­tója. - Napi húsz szál cigi hatszorosára emeli a szívinfarktus kockázatát, de okozhat példá­ul agyvérzést és krónikus hörghurutot is. Ijesztő adatok, ám ne felejtsük el: mindez egyetlen döntéssel kivédhető. Ezt a döntést az egyik belvárosi fotószalonban dolgozó Szathmáry Gábor fél évvel ezelőtt meghozta, és azóta sokkal jobban érzi magát. - Régen például imádtam futni, de a dohány­zás miatt már jó ideje nem bírtam sportolni. Most megint gond nélkül meg tudom tenni azt a távot, amit kitűzök magam elé - mesélte. A leszokás nem jelentett problémát, a tapaszok jóvoltából ugyanis nem kívánta a nikotint. - A legnehezebb azt az elhatározást meghozni, hogy holnaptól nem gyújtok rá. Aki eljut idáig, annak félig már nyert ügye van. TÍMÁR KRISZTA Vállalkozói számlavezetés 490 Ft havi díjért Raiffeisen Minimum Számlacsomag • számlavezetés • hozzáférés az internetes és telefonos számlavezetési szolgáltatásokhoz • üzleti bankkártya ■ WK VELÜNK KÖNNYEBB Raiffeisen BANK www. raiffeisen.hu Hívja a 06 40 48 48 48-as telefonszámoti Ötvenéves Ausztria Az SZTE Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszéke az osztrák ál­lamszerződés ötvenedik évfordu­lójára emlékezett. Az ünnepségen Emil Brix osztrák nagykövet mondott beszédet a fél évszázada, május 15-én aláírt okmányról és történelmi jelentőségéről. Azután a bécsi Kunsthistorisches Muse­um főigazgatója, Wilfried Seipel intézményének és Szeged váro­sának kulturális együttműködési lehetőségeiről beszélt: a világ ötö­dik legnevezetesebb gyűjteménye valamennyi katalógusát átadja az egyetem osztrák könyvtárának, múzeumi szakemberek cseréjére teremtenek módot. Az ünnep al­kalmából az olasz kultúrintézet Dugonics téri épületében tizenki­lencedik századi magyar és oszt­rák művészek látképeiből nyílt ki­állítás. A felújítás miatt az egyik sávot öt hónapra lezárták Kígyózó kocsisorok az algyői hídon Folytatás az 1. oldalról A munka ideje alatt érzékelős jel­zőlámpák irányítják a forgalmat. Ám - hangsúlyozta Jójárt János - ez a rendszer sem biztosíthatja a zavartalan közlekedést, ha az au­tósok figyelmen kívül hagyják a tilos jelzést, és ráhajtanak az egyetlen járható sávra. - A múlt év tapasztalatai alap­ján elmondhatom, komoly za­vart okoztak a figyelmetlen autó­sok, hiszen ilyen esetben a vára­kozók hiába kaptak zöldet, nem tudtak elindulni a szemből érke­ző autók miatt - magyarázta a műszaki ellenőr. Tegnap déli tizenkét óra után nem sokkal mi is ezzel a problé­mával szembesültünk: a lámpa már zöldet mutatott, de szemből még mindig érkeztek a kocsik. Ennek ellenére Szegedről Vásár­hely felé ebben az időpontban ke­vesebb mint egy perc alatt átju­tottunk. Más volt a helyzet visz­­szafelé. Ekkor a lezárástól, a híd közepétől majdnem a végéig állt a kocsisor. A leghátul állók csak a sokadik zöld jelzés után kelhet­tek át a hídon. - Mindennap többször járok er­re, autóbuszvezető vagyok. Ebben a melegben sokan idegeskednek, de kivárjuk a sorunkat, nincs mit tenni - mondta Temesvári Antal. HÁROM ÜTEM, HÁROM ÉV IT Az algyői Tisza-híd felújításának a mostani a harmadik, befejező üte­me, ami 550 millió forintba kerül, s ezzel lesz teljes a híd rekonst­rukciója. Rigó Mihály, a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. fő­mérnöke elmondta, az első ütem­ben, 2003-ban 25 millióból a dila­tációs elemeket cserélték ki, ta­valy pedig 140 millió forintért a középső szakasz teljes burkolatát felújították. A három év alatt így összesen 715 millió forintot köl­töttek az algyői hídra, akit akkor kérdeztünk, amikor au­tójával a kocsisorban vesztegelt. Bizonyos időszakban - a reggeli csúcs idején és délután 3-5 óra kö­zött - a busszal utazóknak is szá­mítaniuk kell késésre. Mező Ist­ván, a Tisza Volán Rt. személy­szállítási igazgatója elmondta, előfordulhat, hogy a busz csak a harmadik, negyedik, vagy akár ti­zedik lámpára jut át a hídon. Az igazgató ugyanakkor bízik abban, hogy a munkálatok nem okoznak akkora fennakadást, mint tavaly, és ha végre elkészülnek az algyői híd felújításával, jó ideig nem kell majd torlódásra számítani.­­ A Csongrád Megyei Állami Köz­útkezelő Kht.-től kapott tájékoz­tatás szerint az algyői híd saru­szerkezeteinek szabályozásakor - várhatóan nyár végén, augusz­tus-szeptember táján - néhány órára az egész hidat lezárják. Ak­kor csak a megkülönböztetett jelzést használó járművek me­hetnek át az algyői Tisza-hídon. A híd lezárásának pontos részle­teiről később egyeztetnek a szak­emberek. A. T. J. Veszteglők Fotó: Karnok Csaba 3 Bagónarkó BÁTYI ZOLTÁN És mondják, a nikotin tapasszal próbálkoztak-e már ? Netán niko­tinrágó ragadt-e fogukhoz, miközben olyan kesernyés íz kapar­­gatta a nyelvüket, hogy legszívesebben föld alá bújtak volna a kín­tól. Vagy említsem a természetgyógyászt? Aki vastüskéket szúr a leszokni vágyó ember fülébe, netán még el is mormog néhány va­rázsigét, kérve az isteneket, hogy szabadítsák meg páciensét a do­hányzás vágyától . De felidézhetek én sokkal hétköznapibb törté­nést is. Mondjuk egy olyan éjszakát, amikor annyira, de annyira szeretnének rágyújtani, hogy a vágyakozástól lelkük is meggör­nyed, szájpadlásuk kiszárad, kezük remeg, homlokukról csorog az izzadtság, de cigi, az a hőn áhított cigi sehol, holt hetedhét ha­táron is túl. Mert ha effélék még nem keserítették meg életüket, akkor nem is tudják, miféle kínokat áll ki az, aki dohányzik, de szeretne le­szokni a bagóról. Mint mondjuk én is. Hiszen tudom, mint annyi sorstársam, hogy a cigaretta lassan ölő méreg, tudom, hogy ke­mény narkó, istencsapás, szájat büdösít, tüdőt felemészt, rákkel­tő, de mégis nyúlok érte. És közben elátkozom Kolumbuszt, mert ha ő nem fedezi fel Amerikát, soha nem jut el hozzánk a dohány. Ez persze vicc. És elátkozom azt a világot, amelyik hagyta, mit hagyta, támogatta, hogy a dohánygyárak sokasodjanak, s szemér­metlenül számolt (és számol ma is) a dohánytermékek forgalma­zásából származó haszonnal, adóval. S ez már korántsem olyan vicces. Azt mondják, az emberiség mára azért már felébredt dohány­füsttel hódított álmából, s tudja, meg kell vívnia harcát e rossz szokás ellen, éppen önmaga védelmében. Kitalálta például, hogy legyen dohányzás elleni világnap, megtiltották sok helyen a ciga­retta reklámozását, és sorra születnek a dohányzás elleni törvé­nyek. De kérdem én: mi lenne, ha egyik napról a másikra betilta­nák a cigaretta gyártását ? Van, aki azt feleli erre: olyan csempé­szet indulna el, hogy még a kábszerfutárok is megnyalnák az ösz­­szes ujjukat a látványtól. Más úgy véli: a leszoktató kampányok mit sem érnek, a földön ma annyian cigiznek, mint soha koráb­­ban. Vagyis csak és kizárólag a dohány máglyára vetése segíthet rajtunk. A vita zajlik, a cigaretta meg milliárd doboz számra fogy. Mi, do­hányosok pedig reménykedünk, hogy keresztre talán nem feszíte­nek még egy darabig, s ígérjük - a dohányzás elleni világnap kör­nyékén még nagyobb lelkesedéssel -, hogy felhagyunk szenvedé­lyünkkel. Csak azt árulják el, az akaraterőt, mégis hol állják .

Next