Délvilág, 2006. december (62. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-14 / 292. szám
8 Top Prémium ruházati ajándékutalványt elfogadunk JKAZBAN vnt>vduj» e n i tyel ? Nyitva: h.-p.: 9.00-20.00 MEGYEI TOKOR* CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 14. December elején elindultak az aratógépek A nád útja Szegedtől Hollandiáig A környezetbarát anyagok előtérbe kerülésével ismét hódít a nád. Nemcsak az építészetben használják, hanem a dekorációban is. Decemberben elkezdődött a betakarítás: a nád nagy része külföldre kerül, a belföldi piac elsősorban az áruházláncokra épül. December elején Szeged környékén is megkezdődött a nádaratás.A munkásoknak iparkodniuk kell, mert a szezon csak február közepéig tart, és a ködös idő is megnehezíti a dolgukat. Márki János a Fehér tói természetvédelmi területen bérel nádast. A környéken nincs felvásárlás exportra, így a betakarított termést Dinnyésre szállítja. Az átvett nád nagy részét külföldre viszik, idehaza kisebb a kereslet rá. Csak szállodák és nemzeti parkok keresik. A tanyákon élők termőnádat használnak, amit saját aratógéppel takarítanak be - magyarázta a gazda. A tetőfedő nád „kipucolva" kévénként háromszáz forintba kerül. Egy négyzetméter nádtetőhöz hozzávetőleg tizenkét kévét kell felhasználni. A számokból is kitűnik, hogy nem olcsó mulatság náddal építkezni. Igaz, a nád kitermelése is költséges. Egyre kevesebben foglalkoznak nádvágással. Egy nádarató gép három-öt millió forintba kerül. Nem nagy üzlet ez manapság, nem lehet megélni belőle. Nyáron mi is zöldségtermeléssel foglalkozunk. Évenként átlagosan százezer kévét tudunk betakarítani, de ebből csak húsz-huszonöt ezer kéve tetőfedő nád jön ki - tette hozzá Márki. A kitermelt nád az osztályozás után kerül a felvásárlókhoz. A tetőfedéshez a 220 centiméteres a legideálisabb, a vastagabb szálú nádból szövet készül. Az egyik legnagyobb hazai nádfelvásárló a Velencei-tó mellett, Dinnyésen működik. Nagy Sándor igazgató érdeklődésünkre elmondta, hogy a feldolgozott nád jó exportcikknek számít. A felvásárolt nád kétharmad részét külföldön értékesítik, a többit hazai áruházláncok veszik meg. A tetőfedő nád nagy részét Hollandiába szállítjuk. Igaz, az utóbbi időben a kínai konkurencia megjelenése csökkentette a piacot. Tetőfedésre inkább a magyar nádat veszik, de dekorációnak a kínai nád is keresett. A magyar, tetőfedésre használatos exportnád ára kévenként 1,2 euró körül mozog a nemzetközi piacon. A magyar nádtermelés jelentős része külföldre, Németországba, Ausztriába, Hollandiába, Olaszországba, Franciaországba és Dániába kerül. A minősége miatt keresett az európai piacon, ahová elsősorban tetőfedő nádat, nádszövetet és nádlemezt szállítanak hazánkból. HORVÁTH LEVENTE Márki János a Fehér-tóról a Velencei-tóhoz szállítja a termést Fotó: Schmidt Andrea IPARI NÁDFELDOLGOZÁS Az ipari nádfeldolgozás legnagyobb részét a nádszövetek adják. Ilyen például a sűrűszövet, a vakolattartó nádszövet, a kertészeti takaró, valamint a hasított és hántolt nádszövet. A nádlemez kiváló fizikai jellemzőkkel bíró környezetbarát építőanyag. Jól hőszigetel, és csekély a súlya. A tetőfedő nádat családi és hétvégi házak tetőszerkezetéhez használják. Temesváry Beáta főorvos szerint nem jó megoldás született Ágyszámcsökkentés a szegedi pszichiátrián Ágyszámleépítés helyett éppen a kórházi férőhelyek bővítésére lenne szükség a pszichiátriában - vélekedik a dél-alföldi regionális addiktológus szakfelügyelő főorvos, aki lapunkból értesült arról, hogy a szegedi kórházban március végére a mostani kapacitás közel felével csökken az ellátható szenvedélybetegek száma. MUNKATÁRSUNKTÓL Mint arról néhány napja beszámoltunk, a Szegedi Városi Oktató Kórház Pszichiátriai Osztályán március végéig 35 aktív fekvőbeteg-ágyat szüntetnek meg, illetve váltanak ki járóbeteg-ellátással. Ezt minisztériumi pályázati pénzből, a strukturális átalakításra elnyert 35 millió forintból tudják megvalósítani. A szenvedélybetegek gyógyítására tehát jövő tavasztól kisebb lesz a kapacitás. A dél alföldi regionális addiktológus szakfelügyelő főorvos viszont egy szaklapban néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges ágyszámcsökkentéssel ellehetetlenülne a munkájuk. Az ellentmondásosságról kérdeztük a főorvosnőt, aki hangsúlyozta: mivel intézményükben csak a főigazgató jogosult bármilyen kórházi ügyben nyilatkozni, csupán regionális addiktológus szakfőorvosi minőségében hajlandó válaszolni. Temesváry Beáta szerint ezzel az intézkedéssel, amely a kórházi férőhelyeket tekintve országosan mintegy egyharmados leépítést jelent a pszichiátriában, az addiktológiai betegek jelentős része kiszorulna a fekvőbeteg-intézményekből, holott egyre növekvő számuk éppen a bővítést tenné indokolttá. Szeged és környékének összes alkoholbetege ebbe a kórházba kerül, nem is küldhetjük őket máshova - mondta el a szakember, aki fájlalja, hogy az ágyszámleépítésről szóló döntésbe nemcsak mint érintettet, de mint regionális szakfelügyelő főorvost sem vonták be. - A pszichiátria, sőt az addiktológia mindenhol prioritást élvez Európában, hiszen köztudott tény, hogy a pszichés betegségek csökkentése a testi egészséget is javítja. Elég csak arra gondolni, hogy egy depressziós beteg gyakran alkoholistává válik, ráadásul nemcsak életmódja miatt lesz hajlamosabb a szívinfarktusra, de maga a hangulatzavar is nyolc-tízszeresére növeli a szívinfarktus valószínűségét és az emiatti halálozást is. Az is tudományos tény, hogy hosszú távon minden második ember veszélyeztetett valamilyen pszichés betegség által, a WHO előrejelzése szerint pedig 2020-ra a depresszió lesz a leggyakoribb népbetegség a világon - sorolta Temesváry Beáta. - Éppen ezért szerintem nem szabad megengedni, hogy az a mentalitás, amit a mostani országos intézkedés mögött sejteni lehet, teret hódítson. Ebből ugyanis arra lehet következtetni, hogy a pszichés betegségben szenvedő emberek még napjainkban is csupán másodrangú betegek a többihez képest. Panelbelső Ilyen panel is van, meg olyan is. Ha nem vasvillával hányták volna össze, talán mind jó lenne. A legtöbbjét úgy átjárja a huzat, ha az előszobába szélkereket szerelnénk, talán az egész család áramszükségletét fedezné. Energiaválságos időkben áldás lenne az ilyen adottság, a baj csak az, hogy ellenzéki Sándor-József-Benedeket játszik velünk. Nem zsákban hozza a meleget, hanem kifelé viszi. Mi meg csak fűtünk, csak fűtünk, és fizetünk. Eljutottunk oda, patika után a langyosítás a legdrágább. Igazi melegre legtöbb helyen nem futja. Annak idején elvitatkozgattunk az építők főnökeivel. Olyan jámbor kívánságaim lettek volna csupán olvasóink nevében, hogy a két panel teodolitos összeillesztése után hagyják el a gumiszalag behúzását, csapjanak inkább egy vödör maltert a fúgákba. Hogyan képzelek én ilyen marhaságot? Mi a nagy szovjet példával megnemesített francia panelt vettük át, ideológiai eltévelyedés lenne malterral keresztezni. Revizionizmussal érne föl. Hajszálra így voltunk a marxizmussal is. Addig-addig nemesítették, amíg teljesen elkorcsosult. Azóta viszont láthatom tulajdon két szememmel, munkanélküliségi rátáinkat erősen javítja a panel. Szépen elnyújtott hosszú házban lakunk, fél falu beleférne. Évente fölássák az alagsorát, mert hol a meleg víz csövét eszi meg a rozsda, hol a hidegét. Sok jó munka, sok jó pénzért. Aztán, mivel az esővíznek nem kívülre rakták a leeresztő csöveit, hanem a lakások belsejébe, tavaly följött az alant lakó Anti, hogy őket önti ki a víz, pedig ürgéhez még csak nem is hasonlítanak. Éppen kifestették a lakást, és ott a mocsok. Erőnek erejével azt állította, nálunk törött el az eternitcső, onnan folyik le hozzájuk. Addig-addig vitatkozgattunk, amíg neki lett igaza. Jöttek a munkások, szétverték a beugrónkat, kidobták a csorba csövet, megtoldották műanyaggal, és beragasztották. Hol keresnék a kenyerüket, ha nem nálunk ? És rajtunk. Itt van éppen a panelprogramnak nevezett házbeöltöztetési akció. A panelhézagokat először alpinisták tömködték be, sokkal drágábban, mint amennyibe a vödör malter került volna, most meg szigetelőlemezekkel borítják be az egészet. Akkora nyüzsgést hozott a ragasztós építőiparba, még ekkorát se láttunk. Nekünk még nincsen alkalmunk se dicsérni, se kárhoztatni ezt a módszert, mert mi a szövetkezeti demokrácia örökölt törvénye szerint ebben is a legutolsók leszünk. Száz szónak is egy a vége, panelprogram legalább van. És ezt éppen Anti juttatta eszünkbe. Tavasztól a tél első leheletéig cserepes virágaink az erkélyt uralják. Ilyenkor szoktunk megszorulni kicsikét, mert névnapok és születésnapok úgy megsokszorozzák számukat, mi akár id is költözhetnénk, hogy elférjenek idebent. Alászálltam a napokban, megkérdezni, hol lehetne szerezni olyan helyre kis állványt, amilyenre ők rakják virágjaikat ! Hohó! Azt még Sitkáék hagyták itt, se égen, se földön nem találnám párját. Kitaláltam, hogyan mdnék összeütni egyet, innen horman öszszejöttek a hozzávalók, csavarok is teremtődtek, állt is már, de egy kicsit nyugda lett. Földrengést tudott játszani akkor is, ha a szökőár malájföldön riogatta az emberiséget. Akkor jött föl testvéri segítő jobbjával és kicsike akkumulátoros fúrócskájával Anti. Fűrészeltünk, kalapáltunk, fúrtunk is faragtunk, amíg úgy nem állt a toldott-foldott alkotmány, mint Katiban a gyerekáldás. Ne hencegjünk, pontosítsunk: majdnem úgy áll. Kitölti a vasárnapi fél napot ez az elcsevegős kis munka, miközben szikrát hány a szomszéd feje, mi már elindítottuk a panelbelső-programot. Mert a beöltöztetés utcára szól. H. D.