Délvilág, 2006. december (62. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-14 / 292. szám

8 Top Prémium ruházati ajándékutalványt elfogadunk JK­AZBAN vnt>vduj» e n i tyel ? Nyitva: h.-p.: 9.00-20.00 MEGYEI TOKOR* CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 14. December elején elindultak az aratógépek A nád útja Szegedtől Hollandiáig A környezetbarát anyagok előtérbe kerülésével is­mét hódít a nád. Nemcsak az építészetben hasz­nálják, hanem a dekorációban is. Decemberben elkezdődött a betakarítás: a nád nagy része külföldre kerül, a belföldi piac elsősorban az áruházláncokra épül. December elején Szeged környékén is megkezdő­dött a nádaratás.­­A munkásoknak iparkodniuk kell, mert a szezon csak február közepéig tart, és a ködös idő is megnehezíti a dolgukat. Márki Já­nos a Fehér­ tói természetvédelmi területen bérel nádast. A környéken nincs felvásárlás exportra, így a betakarított termést Dinnyésre szállítja.­­ Az átvett nád nagy részét külföldre viszik, idehaza kisebb a kereslet rá. Csak szállodák és nemzeti parkok keresik. A tanyákon élők termőnádat használnak, amit saját aratógéppel takarítanak be - magyarázta a gazda. A tetőfedő nád „kipucolva" kévénként három­száz forintba kerül. Egy négyzetméter nádtetőhöz hozzávetőleg tizenkét kévét kell felhasználni. A számokból is kitűnik, hogy nem olcsó mulatság náddal építkezni. Igaz, a nád kitermelése is költsé­ges.­­ Egyre kevesebben foglalkoznak nádvágással. Egy nádarató gép három-öt millió forintba kerül. Nem nagy üzlet ez manapság, nem lehet megélni belőle. Nyáron mi is zöldségtermeléssel foglalkozunk. Éven­ként átlagosan százezer kévét tudunk betakarítani, de ebből csak húsz-huszonöt ezer kéve tetőfedő nád jön ki - tette hozzá Márki. A kitermelt nád az osztályozás után kerül a felvásár­lókhoz. A tetőfedéshez a 220 centiméteres a legideáli­sabb, a vastagabb szálú nádból szövet készül. Az egyik legnagyobb hazai nádfelvásárló a Velencei-tó mellett, Dinnyésen működik. Nagy Sándor igazgató érdeklő­désünkre elmondta, hogy a feldolgozott nád jó export­cikknek számít. A felvásárolt nád kétharmad részét külföldön értékesítik, a többit hazai áruházláncok ve­szik meg.­­ A tetőfedő nád nagy részét Hollandiába szállít­juk. Igaz, az utóbbi időben a kínai konkurencia megjelenése csökkentette a piacot. Tetőfedésre in­kább a magyar nádat veszik, de dekorációnak a kí­nai nád is keresett. A magyar, tetőfedésre használa­tos exportnád ára kévenként 1,2 euró körül mozog a nemzetközi piacon. A magyar nádtermelés jelentős része külföldre, Né­metországba, Ausztriába, Hollandiába, Olaszország­ba, Franciaországba és Dániába kerül. A minősége mi­att keresett az európai piacon, ahová elsősorban tető­fedő nádat, nádszövetet és nádlemezt szállítanak ha­zánkból. HORVÁTH LEVENTE Márki János a Fehér-tóról a Velencei-tóhoz szállítja a termést Fotó: Schmidt Andrea IPARI NÁDFELDOLGOZÁS Az ipari nádfeldolgozás legnagyobb részét a nádszövetek adják. Ilyen például a sűrűszövet, a vakolattartó nádszövet, a kertészeti takaró, valamint a hasított­ és hántolt nádszö­vet. A nádlemez kiváló fizikai jellemzőkkel bíró környezet­­barát építőanyag. Jól hőszigetel, és csekély a súlya. A tetőfe­dő nádat családi és hétvégi házak tetőszerkezetéhez hasz­nálják. Temesváry Beáta főorvos szerint nem jó megoldás született Ágyszámcsökkentés a szegedi pszichiátrián Ágyszámleépítés helyett éppen a kórházi fé­rőhelyek bővítésére lenne szükség a pszi­chiátriában - vélekedik a dél-alföldi regionális addiktológus szakfelügyelő főor­vos, aki lapunkból értesült arról, hogy a szegedi kórházban március végére a mostani kapacitás közel felével csökken az ellátható szenvedélybetegek száma. MUNKATÁRSUNKTÓL Mint arról néhány napja beszámoltunk, a Szegedi Városi Oktató Kórház Pszichiátriai Osztályán március végéig 35 aktív fekvőbe­teg-ágyat szüntetnek meg, illetve váltanak ki járóbeteg-ellátással. Ezt minisztériumi pá­lyázati pénzből, a strukturális átalakításra elnyert 35 millió forintból tudják megvalósí­tani. A szenvedélybetegek gyógyítására tehát jövő tavasztól kisebb lesz a kapacitás. A dél alföldi regionális addiktológus szakfel­ügyelő főorvos viszont egy szaklapban né­hány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges ágyszámcsökkentéssel ellehe­tetlenülne a munkájuk. Az ellentmondásosságról kérdeztük a főor­vosnőt, aki hangsúlyozta: mivel intézmé­nyükben csak a főigazgató jogosult bármi­lyen kórházi ügyben nyilatkozni, csupán re­­gionális addiktológus szakfőorvosi minőségé­ben hajlandó válaszolni. Temesváry Beáta szerint ezzel az intézkedéssel, amely a kórhá­zi férőhelyeket tekintve országosan mintegy egyharmados leépítést jelent a pszichiátriá­ban, az addiktológiai betegek jelentős része kiszorulna a fekvőbeteg-intézményekből, ho­lott egyre növekvő számuk éppen a bővítést tenné indokolttá.­­ Szeged és környékének összes alkoholbetege ebbe a kórházba kerül, nem is küldhetjük őket máshova - mondta el a szakember, aki fájlalja, hogy az ágyszámleé­­pítésről szóló döntésbe nemcsak mint érin­tettet, de mint regionális szakfelügyelő főor­vost sem vonták be. - A pszichiátria, sőt az addiktológia minden­hol prioritást élvez Európában, hiszen köztu­dott tény, hogy a pszichés betegségek csökken­tése a testi egészséget is javítja. Elég csak arra gondolni, hogy egy depressziós beteg gyakran alkoholistává válik, ráadásul nemcsak élet­módja miatt lesz hajlamosabb a szívinfarktus­ra, de maga a hangulatzavar is nyolc-tízszere­sére növeli a szívinfarktus valószínűségét és az emiatti halálozást is. Az is tudományos tény, hogy hosszú távon minden második ember ve­szélyeztetett valamilyen pszichés betegség ál­tal, a WHO előrejelzése szerint pedig 2020-ra a depresszió lesz a leggyakoribb népbetegség a vi­lágon - sorolta Temesváry Beáta. - Éppen ezért szerintem nem szabad megengedni, hogy az a mentalitás, amit a mostani országos intézke­dés mögött sejteni lehet, teret hódítson. Ebből ugyanis arra lehet következtetni, hogy a pszi­chés betegségben szenvedő emberek még nap­jainkban is csupán másodrangú betegek a töb­bihez képest. Panelbelső Ilyen panel is van, meg olyan is. Ha nem vasvillával hányták vol­na össze, talán mind jó lenne. A legtöbbjét úgy átjárja a huzat, ha az előszobába szélkereket szerelnénk, talán az egész csa­lád áramszükségletét fedezné. Energiaválságos időkben áldás lenne az ilyen adottság, a baj csak az, hogy ellenzéki Sán­dor-József-Benedeket játszik ve­lünk. Nem zsákban hozza a me­leget, hanem kifelé viszi. Mi meg csak fűtünk, csak fűtünk, és fizetünk. Eljutottunk oda, pa­tika után a langyosítás a legdrá­gább. Igazi melegre legtöbb he­lyen nem futja. Annak idején elvitatkozgat­tunk az építők főnökeivel. Olyan jámbor kívánságaim let­tek volna csupán olvasóink ne­vében, hogy a két panel teodoli­­tos összeillesztése után hagyják el a gumiszalag behúzását, csap­janak inkább egy vödör maltert a fúgákba. Hogyan képzelek én ilyen marhaságot? Mi a nagy szovjet példával megnemesített francia panelt vettük át, ideoló­giai eltévelyedés lenne malterral keresztezni. Revizionizmussal érne föl. Hajszálra így voltunk a marxiz­mussal is. Addig-addig nemesítet­ték, amíg teljesen elkorcsosult. Azóta viszont láthatom tulajdon két szememmel, munkanélküli­ségi rátáinkat erősen javítja a pa­nel. Szépen elnyújtott hosszú házban lakunk, fél falu beleférne. Évente fölássák az alagsorát, mert hol a meleg víz csövét eszi meg a rozsda, hol a hidegét. Sok jó mun­ka, sok jó pénzért. Aztán, mivel az esővíznek nem kívülre rakták a leeresztő csöveit, hanem a laká­sok belsejébe, tavaly följött az alant lakó Anti, hogy őket önti ki a víz, pedig ürgéhez még csak nem is hasonlítanak. Éppen kifes­tették a lakást, és ott a mocsok. Erőnek erejével azt állította, ná­lunk törött el az eternitcső, onnan folyik le hozzájuk. Addig-addig vi­­tatkozgattunk, amíg neki lett iga­za. Jöttek a munkások, szétverték a beugrónkat, kidobták a csorba csövet, megtoldották műanyag­gal, és beragasztották. Hol keres­nék a kenyerüket, ha nem ná­lunk ? És rajtunk. Itt van éppen a panelprogramnak nevezett ház­­beöltöztetési akció. A panelhéza­gokat először alpinisták tömköd­­ték be, sokkal drágábban, mint amennyibe a vödör malter került volna, most meg szigetelőleme­zekkel borítják be az egészet. Ak­kora nyüzsgést hozott a ragasztós építőiparba, még ekkorát se lát­tunk. Nekünk még nincsen alkal­munk se dicsérni, se kárhoztatni ezt a módszert, mert mi a szövet­kezeti demokrácia örökölt törvé­nye szerint ebben is a legutolsók leszünk. Száz szónak is egy a vé­ge, panelprogram legalább van. És ezt éppen Anti juttatta eszünk­be. Tavasztól a tél első leheletéig cserepes virágaink az erkélyt ural­ják. Ilyenkor szoktunk megszorulni kicsikét, mert névnapok és születés­napok úgy megsokszorozzák szá­mukat, mi akár id is költözhetnénk, hogy elférjenek idebent. Alászáll­­tam a napokban, megkérdezni, hol lehetne szerezni olyan helyre kis áll­ványt, amilyenre ők rakják virágjai­kat ! Hohó! Azt még Sitkáék hagyták itt, se égen, se földön nem találnám párját. Kitaláltam, hogyan mdnék összeütni egyet, innen horman ösz­­szejöttek a hozzávalók, csavarok is teremtődtek, állt is már, de egy kicsit nyugda lett. Földrengést tudott ját­szani akkor is, ha a szökőár maláj­földön riogatta az emberiséget. Ak­kor jött föl testvéri segítő jobbjával és kicsike akkumulátoros fúrócskájá­­val Anti. Fűrészeltünk, kalapáltunk, fúrtunk is faragtunk, amíg úgy nem állt a toldott-foldott alkotmány, mint Katiban a gyerekáldás. Ne hencegjünk, pontosítsunk: majd­nem úgy áll. Kitölti a vasárnapi fél napot ez az elcsevegős kis munka, miközben szikrát hány a szomszéd feje, mi már elindítottuk a panelbel­­ső-programot. Mert a beöltöztetés utcára szól. H. D.

Next