Demokrácia, 1945. április-december (4. évfolyam, 1-37. szám)

1945-04-15 / 1. szám

Lfe. ЛМСШСИ IV. évfolyam t. szám. Ára 2 pengő. 1945 április 15. Ma indul páltág 1а0йщм"c. cikksorozatunk MAGYAR DEMOKRÁCIA Irta: TILDY ZOLTÁN A magyar történelem súlyos fejezete zárult le az ország teljes f jzabadításával s ma talán már mindenki előtt világosan áll, hogy új élet új útjaira indul el sokat próbált, sokat szenvedett nemzetünk. Nem szeretném az utóbbi évtized csömörlésig nagyotmondó, bombasztikus stílusát átvenni, de úgy hiszem, minden nagyobb távlatokat látó, gondolkodó fő azzal is tisztában van, hogy a leg­közelebbi hónapok, évek döntései és útjai az egész magyar jö-% vendőt, úgy lehet századévekre meghatározzák. Az egész magyar egzisztencia problémájáról van most szó. Jó lenne, ha közéletünkben, pártok és különböző társadalmi rétegek között olyan légkör alakulna ki, amelyben a nemzet min­den életkérdését őszintén, nyíltan, világosan megtárgyalhatnánk, hozzájárulva ezzel is a nagy és szabad elhatározások alapfeltételé­hez: a tiszta látáshoz. A letűnt és végül árulásban és gyalázatban elbukott rend- rrel szembenálló magyar ellenzéki politika (akár nyílt színen zdttt, akár illegalitásban harcolt) határozottan hirdette az elnyo­magyar nép érettségét az országvezetésre. A döntés jogát,— 1 mden nagy nemzeti kérdésben, — egyértelműen a nép számára .„enyeltük. Ez az álláspontunk ma is szilárd és változhatatlan. F órt is kell egzisztenciális problémáinkat széles és tág nyilvános- s'g, az egész magyar közvélemény előtt tárgyalnunk s ezért is kell a nyíltság, őszinteség és világosság. Ez első számával jelentkező hetilapunkat (a betiltott Fiigget- U i Magyar Újság folytatását), a Demokráciát céljában és metódu­saiban ezek — az előbb írt — szempontok fogják vezetni. A magyarság szörnyű bukásából felemelkedőben, elindult a» d mokratikus á'alakulás útján. A brutális német megszállást közvetlenül megelőző időkben, <z uralmon levő s a nácifasizmus kikerülhetetlen vereségére akkor r ár rádöbbent magyar politika egyik-másik vezetője mentegetődzni zdett, hogy hiszen nálunk is demokrácia van. Semmivel sem V It több igazság ebben a dadogó, tétova állításban, mint abban, h gy Magyarországon soha nem volt feudalizmus. Nem volt f. rdalizmus /о/ma szerint, lényegben annál inkább. A félénken9 emlegetett „demokráciádból pedig a lényeges elemek hiányoztak- Parlamenláris rendszerben éltünk ugyan s a legutóbbi időkben a választások titkosságába is belement a magyarországi konzervatí- ’.mus és reakció, de alaposan és elővigyázatosan gondoskodott formálisan és mértékkel engedélyezett „szabadság“ ellentéteiről, utolsó nyílt választás személyi adatainak ismeretében emberte- irtást rendezett, különösen a parasztság köréből, a választásra jsultakban, fenntartotta és megerősítette a közigazgatási, csend­beavatkozások rendszerét, a valóban demokratikus pártok ellen, 'télén szövetségre lépett a szélsőjobboldali demagógiával s ada- ' ;c vannak rá, hogy ahol másképpen nem ment, a csalástól ■ nalopástól és hamisítástól sem riadt vissza. S végső ellenszerül, nden komoly demokratikus reform szilárd gátjaként, nemcsak i etben hagyta a teljesen antidemokratikus összeállítású felsőházat, ' ' kifejlesztette annak jogkörét. Dehogy volt demokrácia Magyarországon! Ha lett volna, ha az igazi népakarat az úr, nem hullottunk volna bele a mai >mlás mélységeibe, amelyeknek már-már kilátástalan sötétségéből csak botorul és bűnösen megbántott volt ellenfeleink nagylelkűsége nyitott útat a köteles és becsületes jóvátétel s a világosság és élet felé. Mit értünk mi demokrácia alatt? Az egész nép szabadságát és szabad rendelkezési jogát, a társadalomszervezés és országveze­tés minden kérdésében. Nem szabad a nép, ha széles rétegei gazdasági kiszolgáltat- ságban élnek. Nem lehetett szabad a magyar parasztság addig, amíg jelentős része földtelen nyomorúságban és nagyon sokszor munka és kereseti lehetőség nélkül tengette életét. Nem volt szabad az ipari munkásság, amelynek évtizedek keserű harcaiban kiverekedett kevés jogát is illuzórikussá tette a nagytőke szilárd szövetsége s az állam egész hatalmi apparátusa. Nem volt szabad a tisztviselőtársadalom, amelynek kenyerét csak vakon engedelmes­kedő szolgaság biztosította. Gazdaságilag rabszolga volt a kisiparos, a kereskedő is, mert létét és keresetét a centrális hatalom kezében levő eszközök döntő mértékben befolyásolták. A nem kötött foglal­kozásban, vagy hivatásnak élő szellemi foglalkozású rétegek, még az irodalom és művészet igazi értékei is, nagy mértékben ki voltak szolgáltatva az uralkodó rendszer gazdasági hatalmának. Egészen tragikus példákat lehetne felsorakoztatni e tények igazolására. A demokratikus átalakulás első feladata tehát az, hogy győzelmesen fejezze be az egész nép: parasztság, dolgozó polgári rétegek, munkásság, érlelmiség, gazdasági felszabadításának had­járatát. (Most folyik a hadjárat egyik döntő csatája: a földreform.) A gazdaságilag szabaddá tett nép szociális biztonságát is meg kell teremtenie a demokráciának. (Lesz alkalom, hogy ezt a kérdést bővebben kifejthessük.) Intézményesen biztosítania kell minden réteg társadalmi jogait, e rétegek szervezeteinek nemcsak teljes szabadságát, de felelős részvételét és befolyását az egész közélet őket érintő kérdéseire és területeire. Demokrácia: a gazdasági elnyomatásból és a szociális bi­zonytalanságból felszabadult és szervezeteiben erőhöz és öntudat­hoz jutott nép politikai jogainak teljességét s e jogok szabad gya­korlatát is jelenti. És jelenti — nem utolsó sorban — a szellem, a lélek, a gondolat tiszta szabadságát s e szabadság feltétlen biztosítását is. Olyan társadalomszervezés felé kell céltudatosan törekednünk, amely ezeket a követelményeket a legjobban, időtállóan biztosítani tudja és megdönthetetlenül szilárd alapokra építi fel a magyar demokrácia épületét. A munka nem lesz könnyű. Nagyon mélyről kell elindulnunk. A múlt — amelyet gyorsan és határozottan kell lezárni — nem­csak szörnyű romokat és materiális pusztulást hagyott ránk örök­ségül, de szellemi zűrzavart, vakságot, világtól elmaradt életszem­léletet és beteg, antidemokratikus társadalmi beidegzettségeket is. De bármennyi a fizikai és a szellemi akadály és bármilyen nagy terhet ró reánk, az akadályok leküzdésén túl, a pozitív építő és teremtő munka, a mai nemzedéknek azt mind vállalnia kell elszánt, hősies optimizmussal, mert e nemzedék felelőssége is nagy, a feladat, a cél szivetgyujtóan szép és szent: az árulással szégyenbe döntött romországból, az egész magyar népnek igazi otthont adó szabad Hazát kell felépítenünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék