Demokrácia, 1946. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-06 / 1. szám

A történelem legnagyobb városépítő akciója előtt Nero felgyújtotta Rómát, hogy szebbet építsen helyébe (vagy hogy megénekelje e tűzvészt) a Lissza­bon a nagy földrengés után kapta mai tüvndéri képét. «Szeged szebb lesz mint volt», mondta Ferenc Jó­zsef az árvíz után­i földrengés, tűzvész, hadicselekmények néha az­zal a jó következménnyel is jártak, hogy tabula rasat csináltak az újjáépítésre szoruló városokban, lehetővé téve a gyökeres átformá­lást, amihez — míg a régi állt — nem lehetett hozzáfogni A grandió­zus londoni lakásépítés sem tüntette el egészen a slam-öket, a nyomor­tanyákat — most majd eltűnnek. Eltűnik a varsói gettó is —, csak ez árát ne kérdezzük. Egész más azonban, ha egy vá­ros vagy akár egy ország pusztul el, mint ha egy teljes világrész. Szegednek segítségére sietett az ál­lam s a társadalom. Észak-Francia­­ország mögött állt a győztes entente , a német jóvátétel. De ki segítsen most az elpusztult városok százain s a falvak tízezrein, hol a készle­tek s a munkaerő ehhez szükséges tartaléka? Szeged szebb lett, mint volt s a reimsi dóm tíz év múltán újra diadalmasan emelte égnek ki­csodáit. De most hosszabb, fájdal­masabb út­ előtt állunk s néha bor­­zongva gondolunk a Kelet romvá­rosaira, amelyek úgy elpusztultak, hogy többé fel nem támadhattak. Tudjuk, hogy e veszély ma, ha okosak vagyunk, nem fenyeget, termelő- és technikai képességeink ettől megóvnak. S mikép az elpusz­tult Messina helyén egy emlékek­ben szegényebb, de egészségesebb Messina épült, úgy bizonyára ke­­vésbbé hangulatos, de modernebb, higiénikusabb városok és falvak díszítik majd nemsokára földré­szünket. S ha a pusztulás méretei­nél fogva ma lassúbb is lesz a rege­nerálódás, ez azzal a kényszerű jó­val járhat, hogy alapos tervek sze­rint, a múlt hibáit elkerülve, a je­­lenkor vívmányait felhasználva le­het majd hozzákezdeni a történe­lem legnagyobb városépítő akció­jához. Két feladat előtt állnak a kormányok s a ma­gisztrátusok: el kell távolítani a romokat és mennél gyorsabban megteremteni az élet előfeltételeit­­— de úgy, hogy az átmeneti meg­oldás ne legyen új akadály a végle­ges városrendezés számára. Használhatóvá és lakhatóvá kell tenni mennél gyorsabban a megsé­rült épületeket és közlekedési be­rendezéseket, de nem újjáépíteni azt, amit pár év múlva megint le kell majd bontani. Csakhogy a vég­leges tervek elkészítéséhez és gazdasági előfeltételeik megteremté­séhez évek kellenek, addig pedig az újjáépítés nem várhat. Ahol egy ház lakhatóvá, egy utca járhatóvá tehető, ott ezt, ha­ fedezet megvan rá, rögtön meg kell csinálni. Nem mondhatjuk azonban, hogy egyelőre hagyjuk az átfogó terveket és maradjunk a legsürgősebb teen­dőknél. Nagy vonalakban már ma tisztázni kell például Budapest jövő fejlesztése irányvonalait, mert a rögtöni és a végleges programnak harmonizálnia kell. Ez is hosszú, nehéz munka s már ma megindí­tandó. Bizonyára folynak is a mi­nisztériumban, a városházán s a közmunkatanácsban a tanácskozá­sok, tervezések. De vigyázzunk! Ez nem kizárólag mérnöki munka. Nagy mértékben jogászi és pénzügyi munka is, de mindezeknél még sokkal több. A városok élete szűk helyre tömörül össze, a telek­árak tehát hihetetlen magasra szöknek fel, Budapesten pl. béké­ben holdanként 6 millió aranypen­gőig, ami megfelel egy 10.000 hol­das instruált nagybirtok értékének. Ha tehát a döntő kérdés előtt ál­lunk, miből fedezzük az újjáépítést, beütközünk a telekár problémá­jába, ami viszont felgöngyölíti a kérdést: közpénzből vagy magán­pénzből történjen-e a finanszíro­zás? Világos, hogy mindkettőből. A magántőke, a jövedelmet ma nem húzó ingatlantulajdonosok nem ké­pesek a tatarozás költségeit sem fedezni, még kevésbbé új házat építeni — a bankok mint hitelfor­rások meg úgyis a jegybankra tá­maszkodnak. Viszont magántőke nélkül ugyancsak nem lehet az újjáépítést finanszírozni. Az adó­bevételek nem elegendőek, köl­csönökre is szükség van, amik per­sze csak akkor folynak be, Ъа ér­tékálló voltuk biztosíttatik. De biz­tosítani kell azt is, hogy akik ma­guk építik fel vagy építik újjá há­zukat, gyárukat, ebből jövedelmet remélhessenek, máskülönben épí­teni nem fognak. Itt válik égetővé a terület kér­dése s a belyár problémája. Ma a telekárak rendkívül lecsökkentek és bizonytalanok. Amily mértékben azonban az újjáépítés megtörténik és a gazdasági helyzet konszolidá­lódik, olyan mértékben növekszik majd ismét a telekérték s hamar megtörténhet, hogy a telkek drá­gábbak lesznek, mint 1938-ban vol­tak. Ezt az értékszaporulatot kell tehát elsősorban a finanszíro­zás számára megfogni, nem pedig annak az óriási többségnek az adóit, amelynek — szabad lakbér­­alakulást feltételezve — a helyzet­javulással járó helyértékemelkedést magasabb lakás- és üzletbérek alak­jában kell megfizetnie. ___ Ezért különlegesen fontos a vá­rosokban az adóreform-bizottság javaslatának, a helyértékadó beve­zetésének sürgős megvalósítása. En­nek előfeltétele a helyek, a telkek értékének felbecslése. Ha kitűnik, hogy ez az érték kevés, akkor a te­lektulajdonosok megfelelően kevés adót is fizetnek utána s így nem éri őket méltánytalanság. A telek­érték bevonása nélkül azonban az újjáépítést igazságosan és praktiku­san finanszírozni nem lehet, de enélkül hiányzik a munkák ön­működő szabályozósa is. Hiszen csak a telekértékadó kényszerítheti ki azt, hogy minden telket a maga le­hetőségeinek, azaz értékének meg­felelően használjanak ki, ahová te­hát bérpalota való, oda azt is épít­senek, ahová pedig bolgárkertészet, oda ne rakjanak proletárházakat. Csak az veheti elejét az újjáépítés­sel kapcsolatban egyébként elke­rülhetetlen korrupt telekspekulá­ciónak — s ha a spekuláció időnként még ma is hallatja ugyanazokat az érveket, amelyeket Wolf Károlyék­­tól már megszoktunk, ez nem fog bennünket visszatartani egy logi­kus és méltányos pénzügyi reform megvalósításától. Majer Róbert HÁZIBÜFFÉK? „American" ADAM «VI., Andrássy­ út 41. Tel.: 421-311. — Tálaló asztalok* csapolt sors italok! Elsőrendű személyzet, felszerelések, hideg tálak. Lakásán, hivatalában, egyesületében. Zsák, zsineg, ponyva vétel eladás, SLIS(rtiBS­/ Á 'FU I Á Főüzlet, Teréz-körút 44. kölcsönzés indító. У В Г1 | Fiók: Hajós­ utca 43. «7. AUTÓVEZETŐ ISKOLA CADI­AC ,гет®1У"« teherautóra és motorkerékpárra Rákóczi út 6 ГА1\1\ДЭ hatóságilag vizsgáztat. «— Autószakkönyvek T» 226-693 VwéMűi® A POSTA vezérigazgatósága hírül adta, hogy is­mét több külföldi államba vesz föl levélpostai küldeményeket, amint már korábban megindította a környező or­szágokba és az amerikai Egyesült Ál­lamokba irányuló levélforgalmat. A posta közleménye azonban csak­ azt ígéri, hogy «fölvesz» leveleket és leve­lezőlapokat, de azt már nem, hogy kézbesíti is. _ A magyar posta egykor világhírrel dicsekedhetett és sokszor örömmel, nem egyszer derűvel ünnepelte a kö­zönség a posta megértését, pontossá­gát, ötletességét. Postánk régi hír­neve azonban újabban megfogyatko­zott és mindinkább kezdi hitelét vesz­teni. Tudjuk, hogy a jelen körülmé­nyek között a postai levélforgalom sem lehet olyan kifogástalan, mint a há­ború előtt volt — azt azonban méltán elvárhatja a közönség, hogy a magas díjtételek ellenében többet törődjék az érdekeivel. Jelenleg ugyanis az a hely­zet, hogy még a helyi levelek is gya­korta nem érkeznek meg a címzetthez, a vidéken feladott küldemények jelen­tős része pedig rendszeresen elvész. A posta ne vegyen föl levélküldemé­nyeket olyan államok területére, ame­lyek nem gondoskodnak azok kézbe­sítéséről, vagy­­ ne vegyen föl olyan leveleket, amelyek továbbítására módja nincs! Nem elég ugyanis csupán meg­egyezni egy-egy ország illetékes szer­vével a levélforgalom megindítására, hanem ellenőrizni is kell, várjon ez a szerv kényszeríti-e közegeit az érkező levelek kézbesítésére. Ellenőriznie kell a postának, hogy a levelek átjutnak-e a határon és ha átjutnak, mi lesz a küldemények sorsa. Ellenkező esetben lelkiismeretlenség külföldi levelezésre biztatni a közönséget, mert hiszen bi­zonyára a posta is értesült arról, amit mindannyian tapasztalhatunk, hogy például a Romániába címzett levelek nem jutnak el a címzetthez, amint az onnan küldött levelek sem érkeznek meg Magyarországra. Tiltsák meg, hogy levélhordók egy­­egy egész bérház postáját a házfel­ügyelőknek adják át, mert azoknak sem kedvük, sem idejük nincs a leve­lek, újságok kézbesítésére, ami nem is kötelességük és így a küldemények gyakran elkallódnak. Végül felhívjuk a postát, gondoskodjék arról, hogy a dohánytőzsdéket ismét kötelezzék le­vélbélyegek árusítására, mert a zug­­forgalmi nyerészkedés mellett marad erre idejük. Ellenben az újjáépítés üte­mét gátolja, ha minden darab levél­bélyegért sorba kell állanunk a kevés­számú postahivatalokban s hozzá még nagyon gyakran — hiába. Egy lap szerkesztőbizottsági tagsága nem jelenti, hogy a közölt cikkek mindenikét előre ismerjük s azokkal egyet is értünk. Nem is baj ez, a kü­lönböző felfogásoknak meg kell vív­­niok a maguk harcát. Ezért kell most óvást emelnem sebliben Kósa János „Egységes szellemi színvonalat? című polemizáló cikke ellenében. Nem kí­vánok beleavatkozni Németh­­László és Kosa vitájába, ha akarja. Németh László bizonyára kifejti a maga fel­fogását köznevelési tervei mellett, Kosa érveivel szemben. Azt sem mon­­dom, hogy egyetértek Németh külön­böző terveivel Csak arra Szeretnék rámutatni, hogy a közoktatás bizo­nyos korig való egységesítése távol­ról sem olyan probléma, amit a könnyen odavetett irónia megcsúfol­hatna s igenis kardinális kérdése az egész magyar művelődéspoliti­kának s egyben demokráciánknak is. A kér­déshez a következő számunkban sze­retnék részletesebben hozzászólni, hi­szen az „általános iskola“ kérdése megérdemli a megvitatást, de addig is óvást kel emelnem, hogy Kósa János elvi megjegyzéseit a lap elvi állás­­foglalásának ne tekintsék lapunk ol­vasói. Ortutay Gyula használt férfiruhát szövetet fehérneműt legjobban eladni TÓTH-nál lehet. JÖJJÖN! GYŐZŐDJÖN MEG! Bp. (Belváros), IV., Curia­ u. 4., üzlet (Ferenciek­ tere mellett) Bergenbelsenből hazatértek! Keresem feleségemet Gonda Mihálynét és lányomat, Weisz Istvánnét, Gonda Lucyt. Értesítést Gonda Mihály, BSzKRT-igazgató címén, Akácfa­ u. 15. sz. alá kérek. Megtett az elpusztult ttlikkisTitk ifticsit 400.000 telekkönyv hűíttysik Az országon végigviharzó háború a bírósági épületeket és a bírósági épületekben összegyűjtött iratokat sem kímélte meg. Az összeomlott, megrongált épületekben elpusztultak a telekkönyvek is, de a bombázások­nál is nagyobb károkat okoztak a te­lekkönyvekben a bírósági épületekbe beszállásolt harcoló csapatok, ame­lyek — nem ismerve ezeknek az ira­toknak a jelentőségét — a telekköny­vek egy részét elfűtötték, szétszórták. A háború , befejezésével a bíróságok személyzete teljes erejével hozzálá­tott a még megmenthető bírósági ira­toknak, főleg a telekkönyveknek a megmentéséhez és ennek az áldozatos munkának az eredménye, hogy a pusztulás ezen a téren kisebb, mint azt az első jelentések alapján várni lehetett. Az igazságügy miniszterhez befutott jelenésekből megállapítható, hogy a telekkönyvekben a 141 járásbíróság közül 107 bíróságnál van hiány és az ország összes — mintegy 5.300.000 darabot kitevő — telekkönyvei közül csak 400.000 darab, az egész telek­könyvi állománynak valamivel több, mint 7 százaléka hiányzik. Telekkönyv hiányában a tulajdonos nem tud kölcsönhöz jutni, erre pedig most a megrongált épületek belsere­­állítása érdekében fokozottan szük­­ség van. Az igazságügyminiszter már augusztus hónapban szabályozta az elveszett vagy megsemmisült telek­­könyvek pótlásánál követendő eljá­rást s ennek eredményekép ma már 16 bíróságnál folyik az elveszett te­lekkönyvi betétek pótlása. A telekkönyvek pótlásánál nagy nehézséget okoz, hogy elpusztultak azok az iratok is, amelyekből az el­veszett telekkönyvek helyreállíthatók­ lennének. Teljes erővel folyik az el­járás a budai ingatlanok telekköny­veit kezelő I—II. kerületi járásbíró­ságnál is, ahol majdnem 1000 darab telekkönyvi betét pusztult el. A pest­­vidéki törvényszék épületében dolgo­zik a pótlással megbízott telekkönyv, vezető s az ország fővárosának újjá­­építéséhez hozzájárul az az ingatlan­tulajdonos, aki elveszett telekkönyvé­nek pótlása céljából a birtokában lévő iratait ott bemutatja. Az Operaház kulisszái mögül" Húsz millióba kerül egy opera bemutatása Operaházunk a magyar kultúra hir­detői között a legelső helyet foglalja el: a külföld nyelvünket nem érti, b irodalmunkat is csak fordításokból ismeri, ennélfogva az Operaház kapuja az egyetlen, amelyen az idegen vezető nélkül is beléphet művészi életünk birodalmába. Az Operaház egyben az egyetlen mérték is az ittjáró külföl­diek számára a más nemzetekkel ví­vott kulturális versenyünkben. A mai gazdasági küzdelmek erőfe­szítéseiben a budapesti Operaház a leg­­káprázatosabb premierekkel és felújí­tásokkal lepi meg nézőit-hallgatóit. Utána jártunk: mennyibe kerül ma egy «Pique Dame»-szerű bemutató? A budapesti Operaház aránylag a legolcsóbb eszközökkel éri el a leg­nagyszerűbb hálásokat,­­ a legkáp­­rázatosabb látványosságokat nyújtja a szemfényvesztés ezernyi trükkjével A díszleteket saját díszlettárának és műhelyeinek felhasználásával minden­féle átalakításokkal, festésekkel, régi anyagok­ és régi alkatrészekből ké­szíti. Egy háromfelvonásos opera mai átlag díszletkészítési költsége, — az­ említett régi anyagok felhasználásával, 3—4 színpadi képpel négy-öt millió. Ebben az összegben benne van min­den különleges színpadi díszítő motí­vumnak, például a szökőkutaknak, szobroknak, lépcsőknek, képeknek, vi­rágoknak az előállítási költsége. AZ OPERA SZÍNPAD TITKAI Az operaszínpad legmodernebb ter­vei fölszámítják mindazokat az opti­kai lehetőségeket, amelyeket a színpad és a nézőtér közé iktatott és a zene­kar elhelyezésére szolgáló térség, to­vábbá az emelt színpad és a szín és fényreflektorok biztosítanak. A buda­pesti prózai színházak színpadi ké­peinek mindenkori művészi példája a közvéleményben a Vígszínház díszle­teinek és bútorzatának szolid és reális igazsága. A tökéletes színpadi interieur a Vígszínházban azt jelenti, hogy a selyem tapéta igazi, a barokk kandalló igazi, a velencei tükör igazi, a szcéna igazi otthont ad, nemcsak ábrázol. Eb­ben a prózai színpadok számára ké­szült otthonban igazi meleg atmoszfé­rát biztosít már maga a tökéletes szo­ba vagy terem és a stílusos valódi bú­torzat is. Az operaszínpad csupa illúzióval dolgozik: többnyire törté­­nelmi, vagy mesés tárgykör regényes körülményei közé formálja a megfe­lelő hangulatot. Tehát minden látható külsőséget fel kell fokoznia: ha kora­beli valódi bútort állít a színpadra, akkor annak fényeit és árnyékait még utána kell festenie, hogy igazi­nak látszódjék... Az arányokat is nö­velnie kell, különben nem érvénye­sülnek. Ennélfogva érthető, hogy a legnagyobb látványosságot mutató ope­rai díszletek zöme festett és a reflek­torok áldásos kiegészítő sugaraiban igazibb látszatott keltenek a valóság­nál. Ha tehát egy operának gazdag díszletezése ma mindössze öt és tíz millió között változik, ez avval ma­gyarázható, hogy a díszleteket a festő­műhely a tervek alapján varázslattal teremti elő ... A kosztümökkel, függönyökkel és szőnyegekkel, bútorhuzatokkal ugyan­ez a helyzet. Olcsó műselyemanyag az operai textiliák alapanyaga, ame­lyet a festőműhely bűvészkedése vál­toztat tetszése szerint selyem-, vagy bársonybrokáttá, bársonnyá, csipkévé, kartonná, keleti­hímzésekké, vagy süppedő szőnyegekké, atlasszá, bőrré, esetleg prémmé. A festési technika mindig hozzászámítja a szín- és fény­hatásokat, amelyek nélkül nincs ope­­rawinpadi valóság. Mindent k t tud túlozni, fel kell fokozni, a szegénysé­get és gazdagságot és mindent túlzot­tan kell hangsúlyozni, hogy a távolsá­gok és méretek arányában természetes és félreérthetetlen, egyértelmű látszat születhessen. Az ősz itt őszebb, mint a természetben, a tél télebb, a tavasz tavasszabb, a hajnal is pirkadóbb, a barokk barokkabb, a távolságok messzebb visznek, a csillagok fénye­sebbek, hogy a néző elhihesse és át­élhesse az opera világának a meséit... A tárgyakat ugyanúgy ellátja masz­­kokkal az operai színpad parancsa, mint a szereplőket. Ahogy a legter­mészetesebb arc elhal az opera fény­szóróiban, és a távolság ködében, ahogy el kell készíteni az­­ arcok maszkjait, úgy kell maszkírozni min­dent, ami az odaállított alakokat kö­rülveszi. Viszont ezért olcsóbb ez a világ, a valódinál... EGY KIS SZÁMLA Számítsuk ki, hogy mennyibe kerül­hetett a sPique Dame­ kiállítása? Hét színpadi kép, kereken P­­O.OOO.C­OtJ Nyolc szólista tizenöt ru­hája (egy méter műse­lyem alapára P 15, a szorzószám hozzávetőle­gesen 1600, egy ruha átlag 15 méter anyagból készül) . 5.400.000 Nyolc szólista kilenc pa­rókájának kölcsöndíja esténként 2—3000 pengő , 22.500 Száztagú kórus 200 paró­kájának kölcsöndíja es­ténként darabonként 200 pengő (a kórus és balett ruhái a ruhatár kész darabjaiból kerül­tek ki, a Sybill igazi lakkcsizmái megmarad­tak, ezek játszanak a «Pique Dame«-ban, ma nem lehetett volna be­szerezni ezeket!) ,. 40.000 Esténként a szólistáknak egy-egy pár új balett- s cipő cca (egyórás balett­nél pl. a szólótáncos­nők kétszer is váltanak új cipőt, mert ha a cipő orra tánc közben megpuhul, lábukat tör­hetik) „ 160.OJO Szólisták és kórus, balett­kar és statisztéria, smink és b­roosózsiradék fo­gyasztása esténként át­lag) „ 500000 Textiliák alapanyagainak festési számlája (a fel­használt ételek és italok mostanában nem való­diak)­­, 3.000.000 összesen P 19.126.500 Külön szám­la a zenekari stimmek és az énekszólamok kimásolásat A budapesti Operaház egyébként különleges mestere a bűvészkedésnek. Lehár Ferenc egyszer megemlítette e sorok írójának, hogy a «Mosoly or­szágáénak budapesti és bécsi bemu­tatója azonos időben és azonos körül­mények között egymástól nagyon el­ütő összegekbe került. A bécsi elő­adás tizenötszörösen volt drágább a budapestinél — de a budapesti­ —■ Lehár véleménye szerint —, legalább­­ tizenötször szebb volt, mint a bécsi. (T. M.) SS- HOTEL OPERÁBAN meleg folyóvíz, fürdőszobák. Telefon: 123—IS VI. kér­­aivsy-Лсл 21 ЫгЫ atoot­

Next