Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1946-07-07 / 27. szám

Londonban a kommunista Daily Worker egyik utóbbi vezércikkében kertelés nélkül kijelentette, hogy „a kenyér nemzetközi politikai fegy­ver lett, amelyet a világ­összeg nagy­hatalmai igénybe vesznek". Magától értetődő, hogy mint az angolszászok, a szovjet is igénybe veszi ezt a fegyvert. Ennek első nyílt jelét akkor láthattuk, amikor a kö­zeledő választások küszöbén a szov­jet nagymennyiségű búzát küldött Franciaországnak, ugyanakkor azon­ban az oroszoknak nem volt kifogá­suk az ellen, hogy az UNItRA Len­gyelországot, Jugoszláviát és Cseh­szlovákiát segítse. Ennek magyará­zata abban van, hogy mindhárom kormányt megbízhatónak ilélik, vagyis nem tartanak attól, hogy az élelmiszer olyan reakciós elemek ke­zébe jut, amelyek azután saját köve­tőik élelmezésére használnák fel és ezzel befolyásukat megerősítenék. Az oroszok ma egyedül csak a meg­szállásuk alatt levő Németországot táplálják. Azt azonban a viszonyok­hoz képest elég jól. Az orosz zóná­ban a napi kalória mennyiség 1.'iOO fölött van. Ez bizony nagyon gyenge táplálkozás, de sokkal magasabb ka­lória mint az angol vagy amerikai zónában és ennek hatása nem is ma­rad el. A szocializálás meglepő si­kere Kelet-Poroszországban a viszo­nyokhoz mért jobb táplálékban ke­resendő, amely a lakosságot az orosz felé hangolja. Így fonja körül az kenyér a nagypolitikát. A diplomáciai csata tehát egyben a kenyér csatája is, amelynek r­ég nagy ütközetei lesz­nek a jövőben. Az új termelési politika Dr. Harsány Péter a legaktuáli­sabb kérdéshez nyúl hozzá „Az új termelési politika" című könyvében. A földreform következtében szüksé­gessé vált és a szociálpolitika vona­lától el nem választható új termelési politika útjait jelöli meg, a magyar mezőgazdaság reális és mégis regé­nyes útját­ megrajzoló könyvé­ben. A belterjes gazdálkodásra fel­tétlenül át kell térnünk, mert őster­melő lakosságunk népsűrűsége leg­nagyobb egész Európában. A belter­jes gazdálkodás eddigi agrárnyomo­rúságunkat magas szociális tartalmú életté változtathatja át. A megoldás egyszerűnek látszik: szövetkezeti és ipari központokat kell kialakítani, a magántőke bevonásával és a piacok kiépítésével. Dr. Harsány Péter könyve utat jelöl a mezőgazdasági demokrácia kiépítésére. t . .­N­A látszerspecialista szem­üvege 27 év óta márka. Andrássy­­út 26. (Opera mellett.) OczfQt® TELEFON: 224-215 Ötszáz darab irodabútor olcsó eladása darabonként is naponta 9—3 óráig. UNIVERSAL VII., Wessalényi­ u­tca 8. Telefoi érdeklődés 227-69­8 RE - AMIÉpárnáz olcsón! HÁLÓ, KOMBINÁLT- ÉS KONYHABÚTOR Négy Győző, Budapest, VHS, Mirla­ utca | ludes 7 én és 11-én ‘АЗ-йог A JPJE tigr­isgeio" ÖRÖKÉRTÉKLJEK ROZGONYI MENY­ASSZONY KÉPEI IV. Váci u. 11/b IV., Kálvin­ tér 5. SZÁZHETVEN ESZTENDEJE, 1776 július negyedikén jelent meg a har­madik philadelphiai kongresszuson a­z amerikai fü­ggeljensági nyilatkozat, s ez a nap azóta is nemzeti ünnepe az Egyesült Államoknak. Akkor ti­zenhárom gyarmat szakadt el az anyaországtól, é­s ebből a szabad­ságra törekvő elhatározásból sarjadt ki a világ hatalmas, demokratikus államközössége, amely százhetven esztendőn keresztül hűségesen kitar­tott a függetlenségi nyilatkozat mel­lett, de segítségére sietett az öreg Európának is, valahányszor itt fe­­nyegette veszedelem a nemzetek sza­badságát. Az amerikaiak függetlenségi törek­vése először 1776 május hetedikén kapott hangot Richard Henry Lee felszólalásában, amelyben a kon­gresszustól követelte: mondják ki az anyaországgal kötött egyezmények és uniók rögtöni felmondását. Az­után bizottság alakult, amelynek fel­­adatául tették, hogy megfogalmazza a függetlenségi nyilatkozatot. John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Roger Sherman és Robert Livington voltak a bizottság tagjai. Nevükhöz fűződik a világtörténelem leggyönyörűbb okmányának megszü­letése: „Kétségbevonhatatlanoknak és vi­lágosaknak tekintjük a következő igazságokat: minden ember egyenlő­nek született, mindenki meg van áldva a Teremtőtől bizonyos el nem idegeníthető jogokkal, s ezek között a jogok között első helyen áll az élethez, a szabadsághoz és a boldog­­ságkeresésh­ez való jog.“ Az elvek, amelyeket a Független­ségi nyilatkozat leragzssait, élnek, ha az emberiség egy része sokszor meg­tagadta is az élet, a szabadság és a boldogságkeresés jogát... Lehet azonban, hogy lassan azért minden nép eljut ИнД, amit egy nagy nemzet százhetven esztendő alatt megvalósított.­ ­ A MEZEI LOPÁSOK megtorlásá­ról az elmúlt héten belügyminiszteri rendelet jelent meg, amely a rendkí­vüli mértékben elszaporodott lopások elkövetői számára szigorú bü­ntetése­­ket helyez kilátásba. A többi között azt is, hogy „a belügyminiszter uta­sította a rendőrhatóságok vezetőit, hogy a mezei lopások elkövetőit la­kóhelyükről — kivételes esetektől el­tekintve — 3­-6 hónapra tiltsák ki és más község területén helyezzék rendőri felügyelet alá.“ Nem tudjuk, hogy ez a büntetés elég elrettentő-e a tolvajok számára, de bizonyos, hogy valamit tenni kell, mert országszerte nagy elkeseredés tapasztalható a megszaporodott fo­­rrások miatt. Nagy fáradsággal meg­munkált földek termését hordják el egy-egy éjszaka, megkopasztják a ve­teményes bokrokat, kilopják a bur­gonyát, leszedik a gyümölcsöt, sőt nem egy helyen megtörtént az is, hogy nem fáradtak a gyümölcs le­szedésével, hanem az egyszerűbb megoldást választották: lefürészeltek egy-egy dúsan megrakott ágcsoportot s azt vitték el, nem törődve azzal, milyen mérhetetlen kárt okoznak ily­­módon magában a gyümölcsösben. Különösen elszomorító a helyzet azokon a weekend-telepeken, ahol a tulajdonosok nem laknak kinn, ha­nem csak hetenként, vagy kétheten­ként járnak ki. Itt azután tökéletes munkát végeznek a „mezei hadak“ — még mulatóba sem hagynak vete­­ményt vagy gyümölcsöt. Sajnos, a tolvajlásokra igen nagy a kínálkozó lehetőség, mert vannak vidékek, ahol hétszámra nem látni rendőr­járőrt, s így szinte szabad a rablás. Egyes helyeken önkéntes őr­ségeket szerveztek, ez az intézmény­­jól bevált, de nem mindenütt tudják megvalósítani s végeredményben nem is a kis föld- és gazdaságtulajdono­­sok feladata, hogy az ellenőrzést és a vigyázást megszervezzék. Ha rendet akarnak ezen a téren, a mostaninál is erélyesebb rendelke­zésre van szükség. Ha kell, statá­riumra. Akkor talán majd észretér­­nek, ha erdei fákra húzzák fel eze­ket a mezei tolvajokat. A LUGANO környékén, akik jártak, alighanem emlékeznek a Trevano­­kastélyra, a csodálatos pompával épült házra, amelyet egy különcsé­géről híres orosz származású műba­­rát, báró von der Wiess építtetett. Tíz évig épült a gyönyörű kastély, 1876-ben fejezték be és az épü­letben nemcsak pazar lakosztályok, fényes termek vannak, hanem im­pozáns színházi nézőtér és külön hangversenyterem is. Wiess báró éveken keresztül a maga és ven­dégei szórakoztatására nagy kon­certeket és színházi előadásokat rendezett a Trevino-kastélyban, so­káig azonban nem látta a tempót és túladoa a mesepalotánt, amely több kézen keresztül Lombard ame­rikai milliomos tulajdonába került. Az első világháború után azonban Lombard is eladta a kastélyt, még pedig Tessin kantonnak. A vételár 200,(K)0 svájci frank volt. Azóta volt már a kastély üdülő, panzió, menekült-otthon, s ebben a minőségben most szabadust fel, amikor ^azok a szerencsétlenek, akiket a német uralom külyözött otthonukból. * vsszatérhettek hazá­jukba. A kastély elárvult s a tesseni nikjitou-lapnes." most úgy döntött, hogy az "érdekes múltú épületből gyümölcsfa-nemesítő intézetet " és kertészeti főiskolát csinál, a hatal­mas parkban pedig faiskolát ren­dez be. KOMMENTÁR NÉLKÜL közöljük azt a levelet, ami a Fényszóró Írójá­hoz érkezett: Tisztelt Szerkesztő Úr! Mély meghatottsággal olvastuk so­rait az 0.1/1/E kiállításáról, ahol azoknak a mártír­ művészeknek al­kotásai kerültek kiállításra, akik munkaszolgálatban és az üldözteté­sek során elpusztultak. Megrendítő névsor volt, amit a Demokrácia cikke felsorakoztatott, a felsoroltak mind a magyar művészet megbecsült érté­kei voltak, sajnos azonban, ez nem minden veszteség. .A kiállításon ugyanis, amit az OMIKE rendezett, nem valamennyi művész szerepeit,­­ a veszteséglista még nagyobb, mert voltak az eltűntek között olya­nok, akiknek műveit nem lehetett felkutatni, s voltak olyanok is akik­nek művei külön, önálló kiállítás ke­retében kerülnek majd a közönség elé. Engedje meg, szerkesztő úr, hogy az ön által közölt szomorú listát még kiegészíthessem a következő nevek­kel: Farkas István, a nagyszerű festő­művész, egyik legnagyobb könyv­­kiadóvállalatunk igazgató-tulajdonosa Dachau­ban pusztult el. Ugyanitt ve­szett el Kondor György festőművész, valamint Goldmann György, az igé­­r­ettel­jes szobrász. Gimes Lajos, annyi nagyszerű kép megalkotója nem tért vissza a deportálásból, csakúgy, mint Garant Sándor szobrászművész és Szín György festőművész. Kán Sán­dor festőművész sorsa is ismeretlen, Karczag Zoltán festőművész viszont öngyilkos lett, mert nem bírta el a megaláztatásokat, Kohner Idát, a ki­váló festőművészt pedig a Dunapar­­ton ölték meg a nyilasok. Igen hálás lennék, ha szerkesztő úr soraimat a Demokrácia olvasóközön­sége elé hozná. Tisztelője: Kelen Ist­ván. BÉCSBŐL kaptunk levelet, amely sok érdekességről számol be. Az ostrom során súlyosan megsé­rült az osztrák parlament épülete, amelyet hatmillió schilling költséggel most rendbehoznak. A munkálatok ir már megkezdődtek és minden remény megvan arra, hogy ősszel teljesen rendben lesz a nagymúltú épü­let. Körner polgármester, aki rendkí­vüli népszerűségnek örvend Bécsben, elrendelte, hogy a Westbahnhof mel­lett lévő hatalmas óvóhelyekből szál­lodákat építsenek s ezáltal is csök­kentsék a szobahiányt, ami különö­sen az átutazók számára kényelmet­len. A földalatti szálloda átépítését már megkezdték. Ugyancsak azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a Bécs te­rv idén levő légvédelmi tornyokból is szállodákat csináljanak. • Ausztria legnagyobb gyufagyára bé­kebeli kapacitásának felével dolgozik s naponta 350,000 doboz gyufát gyárt. Bécsben a háború előtt 1940 utcai telefonállomás volt. A legtöbb elpusz­tult, jelenleg 450 van üzemben. A bécsi földgömbmúzeum, amely szinte egyedülálló a világon, ismét megnyílt, mert rendkívüli értékeit si­került megmenteni­ . Új osztrák himnuszra írtak ki pá­lyázatot. A pályázat sorsáról néhány héten belül döntenek. Tizennégy autóbusz szaladgál je­lenleg Bécs utcáin. Bécsben is kiadták a „kiskert“ jel­szót. A parkokat, üres házhelyeket, udvarokat konyhakertté alakították át, s összesen tizenkétmillió négyzet­esérért ültettek be véleménnyel Bécs és környéke területén. 4* KFT PANASZT teszünk szóvá ezekben a sorokban. Mindkettőre több levél hívta fel a figyelmünket, mindkettőt lelkiismeretesen ellenőriz­tük és a látottak alapján felhívjuk a közlekedésügyi minisztérium figyel­mét a következőkre: A Nyugati pályaudvaron végtelen sorban állnak az­­ emberek a jegy­pénztárak előtt, tumultuózus jelene­tek vannak, emberek lekésnek a vo­natokról, mert nem tudnak jegyhez jutni, vagy pedig jegy nélkül száll­nak fel, ami­­ körülbelül hatszoros megbírságolással jár. Miért nem állítják üzembe a Nyu­gati valamennyi jegypénztárat? Akkor gyorsan, zökkenés melletén lehetne lebonyolítani a jegyváltást. .4 másik panasz. . .4­72-es postahivatal előtt korai hajnaltól kezdve hatalmas tömeg szo­rong. Az emberek már reggel négy­kor kezdenek gyülekezni, a nagy ér­deklődés oka: egyedül ennél a posta­­hivatalnál lehet feladni az Amerikába szánt légipostaküldeményeket, s ezt sem korlátlan mennyiségben, hanem naponta összesen 200 aranyfranki ér­tékű levelet vesznek fel. Mindennap az emberek százai tér­nek vissza dolgukvégezetlen, elkese­redetten. Nem kerültek sorra. Talán itt is lehetne kitalálni va­lami igazságos megoldást... A BARÁTI TÁRSASÁGBAN együtt van a megszokott kártyaparti. Bé­kében fillérekben játszottak, most azonban minden alkalommal komoly gondban vannak, széles viták kere­kednek, milyen alapon játsszák a baráti kártyajátékot. A múlt héten is felmerült a nagy probléma. — Legyen egy billió az alapi — hangzott a javaslat. — Ugyan — hallatszott az ellen­vetés — játsszuk komolyabb ala­pon. Mi az egy billió? — Rendben van — hangzott el az újabb ajánlat. — Ajánlok egy értékálló valutát: játsszuk — 51/a/a­­szálban... 1946...­­ csme • • Öt évig’nem less шеж Katasztrófálissá válik gyü­mölcstermelésmn­i is aOO.OOQ tü­éhcsalád­ pusztulása miatt A háború és a vele együttjáró pusz­tulás a magyar méhállomány 1­5 szá­zalékát megsemmisítette. Békében a mai Magyarországon 70.009 méhész 800.000 méhcsaláddal méhészkedett. Ezek méztermelése SOO—1000 vagon volt évente. Eddig 20.000 méhész mintegy 300.000 méhcsaládot telepí­tett és mentett meg, de ezek mézter­­melése is a semmivel egyenlő. Te­nyésztési célokra a méhészek nem kapnak cukrot, a kaptárak mézét részben kénytelenek felölelni, részben pedig új, most telepítendő családok tápláléktartalékára fordítani. — Mi hiányzik legjobban a ma­gyar méhészeknek? — kérdeztük Siujághy Károlytól, az Országos Ma­gyar Méhész Egyesület titkárától. — Elsősorban a viasz. Ezt a méhé­szetekben annyira fontos alapanyagot Belga-Kongóból és Abesszíniából kapjuk. Ma semmiféle beszállítás nincs. Azután a kaptárok, amelyeket a nagy faárugyárak hulladékából elő lehetne állítani, de a kérdéssel, pénz­ügyi megoldatlanságai miatt, senki sem foglalkozik... A magyar m­éz világviszonylatban A háború előtt Svédország, Svájc, Hollandia, Dánia, Ausztria, Csehszlo­vákia, Németország voltak a­­ magyar méz legjobb piacai. De magyar mézet tálaltak a nemzetközi hajózási válla­latok legtöbb hajóján. Ennek oka az, hogy az akácméz termelésére a vilá­gon a magyarországi klíma a leg­jobb. A magyar méz után rangsorban a kanadai méz következik. Ez fehér, hasonló a magyar akácmézhez, de nem olyan aromás. A magyar akácmézet nektárból szedik a méhek, míg pl. a sötétbarna cseh és német mézet a levéltetvek érintésére, a gyü­mölcsön kiválasztódó mézharmatból. Az agyonbícsért német méhészet minőség és termelési kultúra tekinte­tében meg sem közelítheti a fejlett magyar méhészkedést. Táplálkozási és egyéb gyógyténye­­zők tekintetében a méz sokkal fonto­sabb a szervezetben, mint a cukor. A méz átdolgozott vitaminokat, enzi­meket­, illóolajat visz a szervezetbe és ellenállóvá teszi különösen a szív- és idegbajokat szemben. A barnaméz az a cukor, amelyet cu­korbajosok is fogyaszthatnak. A méz és a­ gyümölcs A­ jelenlegi pusztulási nívó mel­lett évenként 80—100 vagonnál több méz termelésére reményünk sincs. Ha a méhészek segítségére siet a kormányzat kaptárakkal, műléppel, öt év múlva, ha azonban a p­éhé­­szek önerejükre lesznek utalva, csak 16 év múlva érhetjük el az évi 800—1000 vagonos fogyasztó piaci átlagot. Mit jelentene a békeévek méz­­hozama a mai cukorkrízis idején — nem kell részleteznünk. A méhészet felkarolását azonban gyümölcsterme­lésünk is megköveteli. Ha a méhek milliói nem porozzák be a gyümölcs­fák virágait, gyümölcstermelésünk rövidesen 15—20 százalékra­­ esik vissza. A külföld tudja ezt. Ameriká­ban a farmerek fizetik a birtokukon letelepedő méhészet szállítási költsé­geit, Jugoszlávia és Csehország pedig az idén már 6-6 kiló etető­cukrot utalt ki méhcsaládonként a terme­lőknek. Az új földhözjuttatottakat is rá kell nevelni a méhészkedésre. Cukorszük­­séglet terén önellátók lehetünk meg­felelő mézkult­úrával. Csajághy titkár beszélgetésünk vé­gén mosolyogva mondja: — Méhészetet mindenütt állíthat­­tunk fel. Egy méhész-tagunknak, a Technológia mögött, a Csokonai­­utcában van itt Pesten nyolc méhcsa­ládja, lakása virágos erkélyén. De sok a pesti méhészet Zuglóban, a Népliget környékén és persze a vi­rágok és fák földjén, Budán . . . Tangóharmonikák, elektromos Haway-gitárok és az összes hangszerek nagy választékban мгдалеялда* BN­BAN-FEILER hangszerszalonban, Vili, József krt. 38 Sze­b­bet hiába keresnél egy re­mek­fénykép csak Ü -né! T?., &ОВвТТУА»итеА (Gerbeaud-palota) Tel.: 182-086 i Szaba&éri Szispd Julius 8. hétfő Szláv est Julius 1). kedd Tésea ■Július 10. szerda Álarcosbál Julius 11 csütörtok Holímsrm meséi Juliu­s 12. Mendelssohn-Schubert-est Julius 18. szombat Sába királynője Julius 14. vasárnap Nevelő­ Budapest ф­# Hatóságilag vizsgáztat felelőséggel. Sí­fikádé Teréz-felfát 7. fel.: 22Ш KERBER autószakkönyvek cupák fátylak, koszorúk, csokrok, be­lépői, és férfiruhák kölcsönzése vidékre is. Him­áza, Kelszihíjáz-utca II. 1.3 PERZSASZŐNYEG ZSÁK, POMYVА ш’Ди *Ж,Ай41

Next