Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1946-07-07 / 27. szám
Nem ritatkozunk a Szabolcsi Kis Újság háromhetes betiltása kortizanyig, amíg nem tisztázódnak e laplectinás körülményei. De tiltakoznunk kell a lap felelős szerkesztőjének, Erdős Jenő ismert írótársunának rendőrségi internálása eben. Erdős Jenő, akiváló magyar esszéista, szociográfus, régi baloldali író, Bajcsy Zsilinszky Endre baráti körének és Szabadságbeli munkatársi gárdájának egyik leghívebb tagja volt. Mint porcsannai szegényparaszti szülők gyermeke, Ő lett a tiszaháti szegény nép közállapotainak leghívebb irodalmi megrajzolója. Vámbéry Kusztem Századunk-jában, József Attila és Ignotus Pál Szép Szójában jelentek meg szociográfiai képei akkor, amikor a ma is ünnepelt népi írók nagyrésze a baloldaliságát letagadva, Gömbösékkel, majd pedig Imrédyékkel kokettált. Хеш vitatható, hogy egy Erdős Jenő ma is épúgy, mint tegnap, csak baloldali író lehet. De annál vitathatóbb az ok és a jogalap, amiért a magyar demokráciának egy ilyen kipróbált jelességét a szabolcsi rendőrfőkapitány egyszerűen internáltatja. Mert Erdős Jenő régi és ma is megbízható demokratikus magatartásához nem férhet semmi gyanú vagy kétség. De hogy mennyire megbízható baloldali lehet Herpai főkapitány úr, a volt kisújszállási jobboldali levente főoktató, az annál kétségesebb. Tiltakozunk a magyar népjogrend nevében, a magyar írók becsülete nevében, a józan ész és a lelkiismeret nevében, hogy egy régi baloldali írót 1946-ban egy volt levente főoktató internálhasson. Úgy is lehet ahogyan Kolozsváron történt, hogy szövetkeztek egymással demokratikus alapérzésű magyar és román egyetemi hallgatók, munkásifjak s általában fiatalok, a fasiszta terheltségi, román és magyar társadalombontó elemek ellensúlyozására. Lelkiismeretes románokat és magyarokat egyaránt közös szövetségbe hozta össze az emberség az erdélyi román és magyar fasiszta bűnszövetkezetek ellen. Román részről a régi Vasgárda csökevénye, az ugyancsak hírhedtté vált Maniu-gárda fenyegeti a demokratikus célzatú erdélyi megbékélést: a Groza-kormány emberséges szándékú elterveléseit. Magyar részről az imrédysta félnyilasok fenyegették egészen mostanáig a magyar néptest egészségét. Az Aczél bárók, László Dezsők, Csömörök, Nagy Ödönök, Vnghváry Sándorok neve alatt meghúzódó erdélyi magyar fasisztákat ezután maguk a magyar demokraták fogják kiközösíteni, hogy ne szennyezzék tovább magyar nevükkel a magyar nép becsületét. Unghváry Sándor, Szálasi hírhedt egykori titkára, csaknem egy évig izgatott Erdélyben, a román vasgárdistákkal egy követ fújva, az erdélyi magyar demokraták ellen. Ez a fenomén, aki annak idején tudvalévően csak azért hagyta el Szálasit, mert nem tartotta volt vezérét „jó nemzeti szocialistádnak, most úgy látszik, Erdélyben akarta megmutatni, hogy mi a „jó nemzeti szocialista“ kötelessége, ezért uszított Balogh Edgárék, Gunda Béláék, Jancsó Elemérék, Fényes Imréék és általában a kolozsvári egyetem demokratikus tanárai ellen. Náci jelzővel, a „népáruló“ kifejezéssel illetgette őket. Most végre sikerül ezt a valóban népellenes aknamunkát megállítani. A demokratikus egyesség szerint a román fiatalok ugyancsak maguk intéződik el a maguk fasisztáinak ügyét. Ez a megbékélés folyamata, a demokrácia közérdekű tisztító működése Erdélyben. Milyen jó is lenne azonban, hogyha a Felvidéken is ugyanez a példa uralkodna, ha Csehszlovákua felvidéki részén is létrejöhetne egy ilyen békebiztosító egyesség minden nép javára s a demokrácia egyeteme érdekében. Milyen jó lenne, ha szabad lenne Szlovákiában is a demokratikus hajlandóságú emberséges magyarság útja a demokráciaellenes Hlinka-gárdisták és Tóth Zsigmond-féle feloménék ellenében Erdélyben pedig mégiscsak győzni fog a demokrácia emberséges magyarok és románok javára egyaránt. Aki szereti a jó borotvaecsetet, Sípos STAR jeligére minden illatszertárban Hogyan állítják meg az adópengő-infládét Pénzügyi intézkedések az adópengő-spekuláció ellen Amikor e sorokat írjuk, a simapengő eljutott pályafutása végső határvonalához. Értékmérő szerepe majdnem teljesen megsemmisült. Pénzügyi utóda, az adópengő pár nap alatt igen nagy utat tett meg az infláció beláthatatlanul meredek útján. Jelentéktelen árucikkekben tíz nap leforgása alatt 4—500%-os adópengő-drágulás következett be. Világos jelei vannak az adópengőinflációnak. A Károly-körúti cipő-Az inflációs gazdasági élet élősdijei a pénzromlásnak most már az adópengőire is átterjedt földrengéséből kaparják ki mindennapi munkában kenyerüket. Féktelen spekulációs roham folyik a pesti pénzvilág „törvényen kívüli“ császárai és kis sakállai részéről az adópengő ellen. Egész Budapest arról a receptről beszél, amelynek a lényege a tiltott valuták és az adópengő árvonzásán alapul. A pénzügyi elgondolás a siserehad részéről az, hogy a va-A pénzügyi hatóságok felfigyeltek a spekuláció frontális támadására és minden eszközzel a munkabérterületre kívánják szűkíteni az adópengő-kiutalásokat. A pénzügyi gátemelésre azért is szükség van, mert az adópengő olyan spekulációs lázat indított meg, amilyenhez hasonló csak az első kereskedő például többszáz szandált hirdetett eladásra. Páronként 4 millió adópengő volt a kisálulási ár, ma 12 millió adópengő párja. Az OMTK egy negyedkiló gyümölcsízt 60.000 adópengőért adott, ma ugyanez 240.000 adópengő. Ha az élelmiszerpiac vagy vagy tüzelőanyag-árakat kísérjük figyelemmel, a drágulás adópengőben 800—1000%-os. A „fekete“ szén métermázsája például egymillió adópengőről három és fél millióra emelkedett, sutát és az adópengőt váltogatva adják el a zugtőzsdén s így teremtik be luxusételük mindennapi kiadásait. A spekuláció először csak a Teleki- és Garay-tereken ütötte fel pénzváltó őrhelyeit. Itt harsant fel első ízben a késő délutáni órákban az „adópengőt veszek“ kiáltás. Ma már a pályaudvarok előtt, a vásárcsarnokokban és a postahivatalok előtt is dolgoznak ezek a másnapi adópengő-kurzusra spekuláló „pénzügynökök, világháború utáni kosztpénz-láz volt. A kosztpénz-piac összeomlásakor kisemberek tízezrei vesztették el pénzüket, s vagyonukat átmenteni csak a pénzeket kihelyező „magánbankházak“ tudták. Most ez a veszély nem áll fenn, mert a magyar állam a bigikár. De azt meg kell akadályozni, hogy az adópengő stabilitásának kimozgatására szövetkezett spekuláció megvalósíthassa új pénzügyi tervét, az adópengő halálos inflációját. Ellenintézkedések Az ellenintézkedések során következett be csütörtökön az adópengő-ring fekete péntekje. A szokásos öt óra helyett délután fél négykor kitűzték a pénzügyi zárórát s a spekulációs trillió-milliók adópengőre váltására nem volt lehetőség. A keresetvágytól hajtott lelkiismeretlen uzsorások természetesen nem akarnak abba belenyugodni, hogy az adópengő-forrásokat szűkítsék és az adópengőhiánnyal állítsanak akadályt az infláció útjára került adópengő elébe. A „pénzügynökök“ megkörnyékezik a nagyvállalatok, üzletházak vegyes pénzforgalommal dolgozó pénztárosait, sőt újabban, kilesve, az iparvállalatok fizetési terminusait, a gyárak kapuinál próbálnak simapengő-adópengőügyleteket lebonyolítani, adópengőkészletük növelése érdekében. Három hétig garázdálkodhat még a pénzügyi alvilág a stabilizáció elérkezéséig. Addig is azonban résen kell lenni, hogy a lelkiismeretlen spekuláció, mesterséges áruhiánnyal, szabotálással ne gyorsítsa meg annyira az adópengő inflációját, hogy utolsó pénzügyi alapjuktól is megfosztja a keresetükből élő dolgozókat. Kulcsár László Féktelen spekulációs roham Frontális támadás az adópengő ellen A román fasizmus alatt csak a bukaresti magyar iskola fogadta be az üldözötteket Magyarok létesítették az első elemi iskolát a román fővárosban Bukarest, 1946. június. (Europa Riport tudósítása.) 1815. júniusában, hogy melyik napon, arról nem tesznek említést az egykorú feljegyzések, érkezett meg gyalogszerrel nagytiszteletű Sükei Imre református lelkész úr Bukarestbe, ahol már abban az időben is „temérdek magyar ember élt”. Ugyanis a szatmári béke után Rákóczi üldözött seregeinek népei a dunai államokban kerestek menedéket, ezek letelepedtek, különösen sokan Romániában, ahol több városban népes magyar kolóniákat alapítottak. 1815-ben csak a román fővárosban háromezer magyar embert tartottak nyilván, de sokan laktak magyarok Ploestiben, Moldovában és az Olt vidékén is. Sütkei első útja az egyetlen bukaresti kálvinista templomba vezetett, ahol akkoriban német missziós papok prédikáltak, saját anyanyelvükön. Iskola pedig egyáltalán nem volt a román fővárosban, sem német, sem román, sem magyar. A bojárok gyermekeit külföldről hozatott tanítók oktatták a betűvetésre, míg abba a korba nem jutottak, hogy ők maguk is külföldre utazhattak tanulni. Az „istenadta nép" gyermekeivel pedig senki sem törődött. A németek nemet mondanak A bukaresti magyarok, „akik közül egy se valamhitű keresztény“ az egyetlen német református templomba gyűltek össze hallgatni az úr igéjét és a maguk nyelvén énekelték a zsoltárt. Épp istentisztelet volt a templomban, amikor a lánglelkű Sükei nagytiszteletű úr belépett a templomba. A magyarok ruházatáról rögtön felismerték és a zsoltár éneklés után körülvették őt a templom előtti téren, mindnyájan igyekeztek közel férkőzni hozzá, hogy legalább a ruháját érinthessék, amelyen még rajta volt a hazai por. Mindjárt négytagú bizottságot alakítva felkeresték a német papot és engedélyt kértek, hogy a templomban magyarul is prédikálhassanak. A válasz rövid és kerek volt: „nemit“. Ennek ellenére a bukaresti magyarok megalakították a presbitériumot és az iskolaszéket, amelynek tagjai Sükei uramon kívül Nagyenyedi Mester Ede gyógyfüvész, jeles bukaresti magyar alkimista, Kiry József kovácsmester és Kiss József mester uram, aki arról volt nevezetes, hogy „neki volt a legékesebb hangja a bukaresti magyar gyülekezetben". Ezek a magyarok a bukaresti német pap visszautasító válasza után azonmód kimentek a bukaresti városligetbe, a Cismi-Ciu-ba és egy padon gyűlést tartva elhatározták, hogy felépítik a bukaresti magyar templomot és elemi iskolát. És még abban az esztendőben, 1815-ben felépült az egyszerű fából készült templom és Egyre növekedett a magyarok száma Romániában, evvel együtt pedig a magyar kulturális igények s ma már Bukarestben a Sfintii Vocvosi 52. szám alatt takaros emeletes épületben nemcsak kétosztályú magyarnyelvű elemi iskola működik, hanem ebben az épületben nyert elhelyezést az első bukaresti magyar gimnázium is, amely 1945 őszén kezdte el működését. Sükei uram kései utódjának, nagytiszteletű Hamar Béla református paptanárnak kezdeményezésére. A tágas iskolaudvaron vidáman hancúroznak a növendékek, amikor meglátogatjuk a magyar kultúra bukaresti fellegvárát. Iti tizenkét óra, a délelőtti tanításnak vége, a kapuban Takács Pál igazgató fogadja munkatársunkat. Szavai nyomán meg magyar iskola. Harminc magyar gyermeket tanított a magyar ábécére Sükei nagytiszteletű úr és segédje Kiss József uram, akit azonfelül kántornak is megválasztottak a bukaresti magyarok. Tehát az első bukaresti elemi iskola magyar volt, a román elemi iskola csate rá két évre, 1817-ben alakult. Ezt a régi feljegyzések alapján a román állami iskolafelügyelőség által kiadott „Anuarul scoalelor primare din municipiul Bucuresti 1941—42“ könyv is bizonyítja: tudjuk, hogy a magyar eleminek nyolcvankét tanulója van. A gimnáziumba pedig huszonhét tanuló iratkozott be az első osztályba. Az iskolát a bukaresti református egyházközség, az állam és nem utolsósorban a szülők tartják fenn. — Ez volt az egyetlen iskola Romániában, amely a legvadabb fasiszta önkény idején az üldözött zsidók gyermekeit is befogadta a tantermekbe — mondja Hamar Béla. A tanulók nagy része tizenöt, húsz kilométernyi távolságról jár be a tanításra, van olyan magyar gyermek, aki itt tanul meg magyarul, mert a szülők az iskoláig nem értek rá foglalkozni velük és elrománosodtak. A tanerők sokáig ingyen tanítottak, most már a román állam is fizeti őket, amelyre még eddig nem volt példa Romániában. , Az egyetlen iskola Mit jelent magyarnak lenni Mielőtt megnéznénk az ebédlőt az udvaron szóbaelegyedünk a tanulókkal. — Ki tudná megmondani, gyerekek, mit jelent magyarnak lenni? — kérdezzük. Mély csend a válasz. Hamar Béla csöndesen jegyzi meg mellettünk, hogy ez sok felnőtt magyarnak is nehéz kérdés lenne, úgyhogy most másképp fogalmazzuk meg a kérdést: — Ki mit érez közületek, amikor azt a szót hallja, hogy magyar? Erzsike, szőke, kékszemű kisleány, a gimnáziumból lép elénk. — Ha azt a szót, hogy magyar hallom, arra gondolok, hogy én is magyar vagyok. Bogdán Laci, ugyancsak első gimnazisra így válaszol: • y — Ha azt a szót, hogy magyar hallom, vagy olvasom, büszke is vagyok, meg szomorú, mert arra gondolok, hogy a világon legnehezebb a magyar ember sorsa. — Azért mert széles e világon — És miért nehéz. — kérdezzük, egyedül vagyunk mi magyarok, se testvérünk se barátunk , mert úgy szeretjük a szabadságot, mint Petőfi Sándor. Az igazgató elmondja, hogy munkás ember gyermeke. Szorgalmas, egyike a legtehetségesebbeknek. — Jól van Laci — mondja Hamar Béla —, szépen megfeleltél, de azért mégsincs egyedül a magyarság, ha minden magyar megtalálja egymást, bárhol is éljen a világon. Ádám T. István s Nyolc nap alatt kell minden magyarnak a felvidéki szlovák hatóságok előtt bevallani, hogy szeretné-e szlováknak átképeztetni magát, vagy pedig magyar kivan maradni. Aki úgy gondolja, hogy könnyen meg tud válni Pázmány, Mikes, Petőd, Arany, Ady, Kosztolányi, Mikszáth, Móra és József Attila magyar nyelvétől és szívétől, az máról-holnapra egészen szlováknak számít majd. Aki pedig a józan ész és a lelkismeret szavát követve belátja, hogy a nemzetiséget s az anyanépet nem lehet elhagyni egy cipőváltás fürgeségével, avagy egy gyorstalpaló tanfolyam tartama alatt, annak el kell hagyni megszokott tűzhelyét, drága családi otthonát, szeretett szülőföldjét. A nemzetiségi beolvasztások történetében sok-sok erőszakoskodás volt már a közelebbi és távolabbi múltban egyaránt, de nem volt példa még ely szörnyű nyolc napos határidőre. Irtottak is ki népeket anyanyelvük miatt, lincseltek vagy égettek is el embereket származásuk miatt. De mindez csak testi pusztítás volt inkább, s nem annyira telket pusztító asszimilációs nemzeti erőszak, mint ez a szlovákiai sept. Nem tagadjuk, hogy voltak a közelmúltban súlyos nemzeti bűneink, amik fölött nem szabad szemérmetlenül behunyni szemünket. A felszabadulás óta elég sokat sínylődtünk és bánkódtunk közelmúlt gyengeségeink miatt, hogy ne bízhassuk másokra a megítéltetésünket. Föltételeztük, hogy mások is, így a szomszédaink is elég ízlésesek lesznek majd és szintén önmaguk megítélésén kezdik a háború utáni békeéletet, mielőtt másokat megítélnének. Különösen a szlovák népről föltételeztük, hogy méltó bírája lesz majd önmagának: szemérmes, szigorú bíró lesz önmagával szemben. Mert a szlovák nép és közelmúlt Illinka-gárdista kormányzata sokkal mélyebben, szorosabban és önszántabb megnyilatkozással kötötte magát a náci-német fasizmus szekeréhez, mint amennyire ez a magyar népre rábizonyulhat. A Illinka-gárdista Szlovákia volt az, mely Dévényt és Pozsonyligetfalut már 1938-ban Hitlernek adta házából, amiért a náci-Németország „megszabadította“ a szlovák népet a „gyűlölt csehektől és saját demokratáiktól. A bécsi belvederes tárgyaláson is tudvalevő volt, hogy a szlovákok a náci-német kormány számára egyszerűen megbízhatóbbak voltak, mint a magyarok. Ciano és Ribentropp ellentéte ott éppen abban robbant ki, hogy Ribentropp minden áron a szlovák népnek akart egyoldalúan hízelegni a határkérdésben. A határmegvonás után pedig az erőszakos náci-német kliring módszerrel Magyarországtól kizsákmányolt értékek, javak nagy hányadával Hitlerek a számukra megbízhatóbb szlovák népet alimentálták. Ez a szlovák nép vállalkozott bűnrészesként Hitler oldalán az első hullarablásra, amikor zsákmányéhesen a halálraítélt, de még élő Lengyelországot megtámadta, kihasított belőle magának egy részt. Ugyanakkor a Magyarországhoz csatolt szlovákok is nagyobb részarányban követték Szálasit vezérként, mint amennyi egészen elvetemült nyilas akadt a magyarok közt. A szovjet-német háború idején pedig, a szlovák nép nemcsak reguláris hadsereggel harcolt Hitlerék oldalán, hanem hatalmas számú önkénteseket is küldött a frontra. A zsidóellenes pogromokat Szlovákiában évekkel Sziksayék és Szávaszék hatalmaskodását megelőzve kezdték el s és Magyarország adott menedéket a környező országok közül egyedül a borzalmakról beszámoló szlovákiai üldözötteknek Magyarországon még a svábok közt: sem akart mindenki minden áron német SS-katona tenni, de a lengyelországi német haláltáborokban a legőrjítőbb szadista kínzók szlovák anyanyelvű SS-önkéntesek voltak, akik még a német horogkeresztes hóhéroknál is kegyetlenebbek voltak. Ily súlyos bűnök, fasiszta terheltségei után a szlovák nép önmaga fölött ítélkezzék először. És kérjük a világ népeit a józan ész, az emberség és a demokrácia nevében, hogy ne engedjen felvidéki magyarokat a szlovák posztfasiszta őrjöngés áldozatává válni, mert majd nemcsak a magyar nép váltaná ennek kárát. In. t.) ésaerifioni lift! fóramofont Hangszerénél vesz, elad, cserél Mogyaréssz,Fákóczi-ál 71