Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-05 / 1. szám
Színház, mozi, rádió műsorzeléklet Magánénekesek és újoncok inflációja az Operában A londoni vámpír fantaszélettörténete Újévi ankétünk a lakáskérdés megoldásáról Az ország legkiválóbb jogászai készítik az írj ВТК-t Ateljesen elárult magyar büntetőtörvénykönyvet demokratikus és szociális szellemben alkotják újjá A hivatalos lap egyik legutóbbi száma rendkívüli horderejű eseményről tájékoztatja a közvéleményt: az igazságügy miniszter, az igazságügyminisztérium kebelében létesített büntetőjogi bizottság elnökévé dr. Bacsó Ferenc miniszteri osztályfőnököt, az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetőjét, főtitkárrá dr. Szabó Imre miniszteri osztálytanácsost, jelölte ki, tagjaiul pedig dr. Auer György budapesti főállamügyészt, dr. Bajor László miniszteri tanácsost, dr. Balás P. Elemér egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Berend Béla egyetemi magántanárt, dr. Bojta Béla államtitkárt, dr. Domokos József legfőbb államügyészt, dr. Fábry Gyula miniszteri osztályfőnököt, dr. Frank László népügyészt, a kaposvári népügyészség vezetőjét, dr. Gergits Károly kúriai tanácselnököt, dr. Heller Erik egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Irk Albert egyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Izsák Gyulát, a Kúria másodelnökét, dr. Jenes Árpád miniszteri osztálytanácsost, egyetemi magántanárt, dr. Kauser Lipót ügyvéd, egyetemi magántanárt, dr. Kádár Miklós ügyvédet, dr. Kertész Jenő államügyészt, a budapesti államügyészség vezetőjét, dr. Lengyel Aurél nyug.miniszteri tanácsost, ifj. dr. Nagy Dezső ügyvédet, dr. Németh Péter kúriai bírót, dr. Rácz György ítélőtáblás bírót, dr. Schaffer István ügyvédet, a fiatalkorúak budapesti felügyelő hatóságának elnökét, dr. Schultheis Emil hadibíró vezérőrnagyot, dr. Somogyi Ödön kúriai tanácselnököt, dr. Szabóky Jenő miniszteri tanácsost, dr. Szebenyi Endre miniszteri osztályfőnököt, dr. Szelényi Zoltán miniszteri tanácsost, dr. Szűcs Gábor Lászlót, a budapesti büntetőtörvényszék elnökét, dr. Szűcs János népfőügyészt, dr. Vámbéry Rusztem egyetemi tanárt, dr. Zahán Kornél kúriai bírót és dr. Zöldy Miklós legfőbb államügyészhelyettest meghívta. E szürke hivatalos közlemény nem kevesebbet mond, minthogy a demokratikus Magyarország egy szervezetbe hozta össze legkiválóbb jogászait, hogy megalkossák a teljesen elavult ВТК helyébe az új magyar büntetőtörvénykönyvet, pedig a veszélyeztetett érdek jóval nagyobb az utóbb említett cselekményeknél. Gyakorlati példával megvilágítva, az állam iiseléletének valótlan hír koholásával való megrendítése, amely a közösség minden tagjára kiterjedő káros következményekkel járhat, — törvényeink szerint (1941. évi XXVI. t.-c. 9. §), csak vétség, büntetése pedig csupán egy évig terjedhető fogház; ezen vél segíteni a 880/1940. M. E. számúrendelet 18. §-a, mely öt évi fogházra, illetőleg börtönre emeli fel a bün,tetési tételt. De ez még mindig szembeállítva az egyén ellen elkövetett egy-egy vagyon elleni bűncselekménnyel pl. a lopás bűntettének tíz évig terjedő fegyházbüntetésével, túl enyhének mutatkozik. Ugyancsak hiányzik a BTK-ból a munkaviszonyból eredő visszaélések hatékony büntetése, az 1937 XXI. t.-e megközelítőleg sem felel meg a mai kor követelményeinek. .A szellemi munka védelme pedig büntetőjogunkban eddig ismeretlen. Számtalan példával lehetne még illusztrálni büntetőjogunk és büntetési rendszerünk elavultságát. A büntetőjog reformja, egyike a legsürgősebb feladatoknak. Meg kell változtatni a jogszabályokat az idők szavának megfelelően. Nem reform, hanem újjáalkotás A régi ВТК, amely igen nagymértékben az egyéni érdekeket, különösen egyes rétegek érdekeit tartotta szem előtt, közel százesztendős múltra tekinthet vissza. Büitetőtörvénykönyvünk a feudalizmus egyik bástyája volt és mint ilyen, a legnagyobb mértékben gátolta a szabad szellem kiteljesedését. Gúzsba kötött minden olyan gondolatot, amely az uralmon lévő hatalmasságoknak nem tetszett: a szabad gondolatot, a szabad sajtót s a politikai véleménynyilvánítást. Természetes, hogy a demokratikus Magyarország első kötelességének tartotta változtatni a helyzeten és most kelél kezesnek látja az időt, az új ĽТК megteremtéséhez. Az új RTI megteremtőinek névsorában olyanokat találunk, akik évtizedes munkájukkal a világ közbeesőiét vívták ki a jogalkotás terén. Vámbéry Rusztem neve az egész világon közismert. Az, hogy amerikai katedrájáról szólítja el a demokratikus Magyarország hívó szava, bizonyíték arra, hogy a kiváló jogtudós munkásságára elsősorban számít Magyarország. A Demokrácia munkatársa az új БТК életrehívásával kapcsolatban jól beavatott helyről úgy értesül, hogy nem reformról van szó, nem toldozásról-foldozásról, hanem olyan munkáról, amely a százéves ВТК gyökeres megváltoztatásával teljesen új alapokra helyezi a bűnözés kódexét. Egyes jól bevált törvények természetesen megmaradnak az új ВТК-ban is, hiszen a törvénykönyv mindent átvesz, ami jó és ami nem ellenkezik a demokratikus életfelfogással, állam ezt a hatalmát abíróságokat gyakorolja. A jó törvény a bíráskodás előfeltétele. Büntetőjogunk és büntetési rendszerünk elavult, mert az egyén védelmét erősen előtérbe állítja a közönség érdekei ellen elkövetett támadásokkal szemben, a büntetés mértéke is ezt a felfogást mutatja. Az alapmunkálatok már megkezdődtek két gyakorlati szakférfiút szólaltat meg, Szűcs Gábor Lászlót, a büntetőtörvényszék elnökét és dr. Kertész Jenőt, a budapesti államügyészség vezetőjét. Dr. Szűcs Gábor László a következőket mondotta: — Az állam büntetőjogi hatalma a közszabadságnak és az egyéni biz-BTK megalkotásával kapcsolatban tanságnak legfőbb biztosítéka. Az A nép szerepe a büntetőbíráskodásban Az új ВТК alapmunkálatai már megkezdődtek. Az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő munkája már előrehaladt s anyagát teljes egészében megkapja a bizottság, amely állandóan ülésezni fog, hogy minél előbb tető alá hozza az új magyar büntetőtörvénykönyvet. A Demokrácia munkatársa az új Eljárási jogunk is reformra szorul. A társadalom mindig érdeklődéssel kísérte abüntető igazságszolgáltatás mikénti gyakorlását. De tovább menve, levonható ebből az a következtetés is, hogy részt kiván venni, hacsak kívülről is, annak lepergetésében és véleményét az egyes bűnesetekről magának megalkotta. A népnek a büntetőbíráskodásban való részvétele nem mai keletű reform gondolat, múltja sok százéves, gyökere a történelem legkoraibb idejére vezethető vissza. Ennek hazánkban is múltja van az ú. n. esküdtbíráskodás formájában. Itt az ideje, hogy megtörténjen ezeknek a kérdéseknek a törvényhozás által való szabályozása. Dr. KertészJenő ezeket mondotta: — A magyar büntetőtörvénykönyv 1178.V. t.-c.) olyan régen készült, hogy azóta az életviszonyok mélyreható változásai következtében elavultnak mondható. А ВТК sok tekintetben már nem felel meg az élet követelményeinek. A törvényhozás évtizedek óta módosító és kiegészítő jogszabályokkal igyekszik a ВТК hibáit és hiányosságait pótolni. A számtalan módosítás és kiegészítés azonban büntetőjogrendszerünket áttekinthetetlenné és hézagossá tette Büntető jogszabályaink egységes rendszerbe foglalása és modernizálása a gyakorlati büntetőjogászoknak már régi vágya volt. Remélem, hogy a megalkotandó új BTB eddigi büntetőjogszabályainak hibáit és hiányosságait maradéktalanul kiküszöböli és egyúttal büntető jogrendszerünket demokratikus és szociális szellemei itatja át. Mátrai Sándor 1 . GAZDASÁGI TERV A politikai élet hosszúra nyúló, nagy ünnepi csendjén át is egy kérdés foglalkoztatta a közügyek iránt érdeklődő magyar lelkeket: a gazdasági terv. Mert hiszen ennek ügye nem terveztetés és nem Programm; nem remény és nem a bizalomkeltés cégére, hanem mindennél több: az út a jobb jövő felé. Miről is van szó? Arról, hogy bármilyen szörnyű elesettségbe került is ez az ország az elvesztett háború és a nyilas összeomlás után, a felemelkedés útja nyitva áll előttünk. Csak meg kell indulni rajta és tőlünk függ, hogy milyen hamar érjük el a jómód küszöbét. Mert ha az országot kifosztották is — és mindnyájan jól tudjuk, hogy ezt az egy műveletet alaposan elvégezték — megmaradt egy kincsünk, ami jelentős tétel mind a» nemzet vagyoni mérlegében: a munkaerőnk. Munkaerőnk jóformán érintetlen és tőlünk függ, hogy miképp tudjuk kihasználni. Az újjáépítési terv nem ígér holmi csodaszert és nem akar kuruzsolni. Csupán azt akarja, hogy egységesen, alaposan megfontolt és jól kidolgozott terv szerint használjuk fel az ország munkaerejét, munkáját és az ehhez szükséges tőkét. Tervgazdálkodást akar. Nagy veszélyek vagy kivételes állapotok idején szükség van a tervgazdálkodásra. Nem jelenti ez a magánkezdeményezés megszüntetését; még kevésbbé jelent annyit, hogy az állami gyámkodás immár teljes lesz a gazdasági élet felett; hogy az állam lesz a gazdasági élet mérhetetlenül hatalmas gépezetének legfőbb mozgatója és az egyes ember csupán parányi csavar, lelketlen alkatrész a mechanizmusban. A tervgazdálkodás csupán egy időre szóló és közös megegyezéssel elfogadott rendszer. Az újjáépítés második időszakára szól. (Mert hiszen az első és legnehezebb időszak nagyrészt már a hátunk mögött van és végkép lezárul abban a pillanatban, amikor a gazdasági terv megvalósításához hozzákezdünk. Azt célozza, hogy egységbe foglalja a termelési ágakat, megteremtse köztük az organikus összefüggést, megteremtse az összhangot a termelés és a fogyasztás, a társadalom és a munka " között! Annyit jelent az állam minden polgárának, hogy munkája nem lehet hiábavaló, hogy küzdelme nem vész el, mint a homokba vagy vízre írott szó. Mert a terv pontosan egymás mellé rendeli az egyének munkáját, mindennek meglesz az értelme és folytatása; aki elkezd valamit, biztos lehet az eredményéről és aki eredményt vár, bizton láthatja maga előtt célját. Mert az eredmény: a békebeli életszínvonal elérése ?! Egy ölünk idegen háború immár nyolcadik esztendeje késztet állandó lemondásra, szűkös életre. És most — záros határidőn belül — a jólét int felénk! Ezért a célért érdemes magunkra vállalni a tervgazdálkodás időleges kötöttségét, érdemes tűrni a fegyelmet, érdemes dolgozni és termelni, mert annak gyümölcseit nemcsak mi, de a gyermekeink is élvezni fogják. A terv három évre szól majd, de a munka, amit azalatt végezni akarunk, hosszabb időre. Nemzedékekre!