Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-26 / 4. szám
jobbra fizetett köztisztviselőgarnituzát kell beledobni a korrupcióellenes harcba. Elavul a magyar közigazgatás A most szervezés alatt álló Közigazgatástudományi Intézet- melynekJberryik Ede pénzügyminiszteri osztályfőnök a leglelkesebb előforrása, döntő szerepet kaphat a korrupcióellenes harcban. A magyar közigazgatás egész rendszere elavult. A demokráciának kell ezt újjáépíteni, de nemcsak rideg pártpolitikai, hanem a hozzákapcsolódó szakszerűségi vonalon. A Közigazgatástudományi Intézet szerepe lesz az, hogy a világ államainak közigazgatási rendszereit tanulmányozza és ezek tanulmánytapasztalatai alapján reoorgatizálja kivénhedt és a demokratikus fejlődéstől elmaradt közigazgatásunkat. Fontos szerep jut az új Intézetnek az egyes korrupciós lehetőségeket rejtő pozíciók ellenőrzési rendszerének megszervezésében. Számtalan esetben vagyunk tanui annak, hogy adó-, anyag- vagy más hivataloknál a korrupció bűnébe esett tisztviselői menesztik, de magát az állást nem szervezik úgy át, hogy a korrupciót lehetetlenné tegyék. Jó, gyors, decentralizált közigazgatást kér a magyar jövendő. Ehhez azonban reformált, újra szabályozott, reorganizált közigazgatás kett és szaktudottrángosan is helytálló megközelíthet ellen, rendesen fietett közalkalmazottak. Kulcsár László Eígy éven belül lényegesen megjavul a cipőellátás Felsőbőr ajánlat étkezőtt Amerikából és Délamerikából A szociográfusaink ma nem kell egyebet lenni, mint végigmenni Budapest tizennégy kerületének néhány utcáján. Megállapíthatja, hogy elsőnek felsőkabátot szereztek a főváros lakói, úgy, ahogy. A ruha már álcázottam néha elég rejtosart jelentkezik a kabát alól. De a cipőviselet a lakosság nyolcvan százalékánál a régi cipőállomány roncsain épül fel. Mit szól a cipő kérdéséhez az érdekelt közgazdasági tényező? Információért a nagy cipőkereskedelmi vállalat igazgatójához és a bergyárosok exponenséhez fordultunk. Ennek alapján a következőket közülíteljük a cipőfrontról. 1 hónapra 15.000 pár cipő Az Anyaghivatal még rendkívül szűken bánik a cipőkereskedelmi kiutalással. Az ország cipőkereskedői január hátlapra összesen 16.400 párt kaptak. A 18 nagy üzlettel rendelkező cipőkereskedelmi vállalat is csak 1000 párat kapott, akkor, amikor egy-egy üzletük békebeli fogyasztása heti ezer pár cipő körül mozgott. A januári cipőkinsalás a békebeli cipőtermelés ■J,5 százaléka. 11a ehhez hozzáveszszük a dolgozók részére közvetlenül juttatott bakancsféléket és a kismesterek által készített cipőket is, a mai cipőtermelésben a béketermelésnek nem egészen öt százalékát kapjuk. Rendkívül nagy a kereslet a mérsékelt áru típuscipőkben, ebből azonban megközelítőleg sem készül annyi, amennyit a belföldi fogyasztóközönség fel tudna vásárolni. Cipőbeholá- tal nincs. Legutóbb rekorzpenzációs alapon jött be Csehszlovákiából lábbeli. Innen sem kaptunk azonban bőrárut, mert a szállítmány női és férfi sár- és hócipőből és vászoncipőkből állott. Bőrórcán? efőM... Mit mond a bőrgyáros? Magratorsi Ágon minden kellék rendelkezésre áll a cipőgyártáshoz ma a bőrön kívül. Ezt azért említjük meg, mert a nálunk is cipőszegényebb Ausztriában és Németországban még a szükséges textil- és egyéb pótanyagok is hiányoznak. Cipőhiány van még Romániában, Belgiumban és Hollandiában, de mondhatnánk azt is, hogy az amerikai kontinensen kívül az egész világon. Az újvilág már hntnyi beraktározott bőrrel rendelkezik, hogy több amerikai és délamerikai bőreladás?/június érkezett Magyarországra. A néhány hónapon belül máris megindítható szállításnak, egyelőre valutáris késleltető okai valikak. A külföldi szállítással, a távolabbi jövőben azért is számolni kell, mert a legnagyobb békében, borszükségletünk 30 százalékát tengerentúlról szereztük be. Kisebb külföldi szállítás mellett azonban a belföldi bőrhelyzet biztató. A megindult és folytatódó vágások azzal kecsegtetnek, hogy egy éven belül bőrgyáraink a piacot teljesen el tudják látni cipőborrel és az 1918-ban Budapest utcáin végigsétáló szociográfus már nem a cipőcsodák múzeumát látja, az igen nehéz éveketgyalogolt lakosság lábán. .тяшнтамид Ni-11 ANY NAP választ el bennünket az új magyar köztársaság első születésnapjától, amelyet nem hangos rivalgással, nem díszes ünnepségekkel, harsonázó lelkesedéssel készülnek megünnepelni, hanem egyszerűen és komolyan. Ez méltóbb is a fiatai magyar államformához és virágos szavak helyett sokkal többet mond, ha mindenki visszafelé tekint, hogy mi volt esztendővel ezelőtt s hogyan fejlődtünk, mit pordukáltuunk a lepergett egy év alatt. Pergessük visszafelé életünk filmjét: mennyi bizonytalanság, mennyi megoldásra várakozó feladat meredt elénk még egy évvel ezelőtt és nézzünk végig most ezen a városon, ezen az országon, liternyi vitalitástól duzzad. Érezzük, tudjuk: a nehezén nár túl vagyunk. Sokszor alkalmunk van külföldiekkel együtt lenni, akiket hivatalos kötelességük szólít Budapestre és kivétel nélkül mindegyik őszintén áradozik a magyar fővárosról: mennyi életkedv van benne, milyen lendületesen dolgozik s tricsényi ménykedés él a szívekben. Irving Maas, a néhány héttel ezelőtt Pesten járt amerikai filmvezér mondotta e sorok írójának: — Bejártam Európa csakem valamennyi országát és — Párizst is beleértve — sollal nem láttam olyan pezsgő életet, annyi élettől duzzadó akaratát, mint az önök városában ... Ennek a városnak, ernnek a nemzetnek jövője van! Egy bécsi barátunk így beszélt: — Nálunk még mindenütt ott vannak a háborús romok, senki nem gondol az eltakarításukra ... A villanyt korlátozzák, a gázt korlátozzák, a villamosforgalmat korlátozzák ... Hideg szobákban dolgozunk ... A kirakatok, üzletek üresek, kávéházban legfeljebb pótkávét vagy pótteát kapni, dohánynemünk nincs és Budapesten ... S a Vágyakozás és irigykedés csendült meg hangjában, ígéri, — nálunk máskép van. Szívósan, szorgalmasan eltakarítottuk a romokat, a közüzemeket lelkes munkával helyreállították, a bányákban önfeláldozóan folyik a munka, hogy legyen elegendő szén, legyen villanyunk, gázunk, fűtésünk ... De nemcsak a magyar munkásság állta meg a helyét s mutatott példát, hanem a magyar kereskedő is ... Semmiből teremtette újjá üzletét, megtöltötte áruval. A magyar vendéglátó üzemek újra olyab felkészültek, mint amikor az idegenek ezreit fogadta egy-egy hónapban a magyar főváros és mindegyik úgy távozott, hogy esztendőkkel később is emlékezett a Budapesten töltött idejére. Dohánygyárainkat egymásután helyezték üzembe, letörték a cigaretta-feketepiacot ... De mindez munka eredménye! Ha visszapillantunk a lepergett esztendőre, jóleső, büszke örömmel állapíthatjuk meg, mennyit produkáltunk az új köztársaság első esztendejében ... És ez az eredménnyel töltött esztendő legyen útmutatás és bíztatás a jövőre is! □ A KÉRDÉS, amiről itt szó vált: mennyi ideig 1Шё Lépes a front* básttya? — hála lsd!;rizik, már illan aktuáliá. Viszont Amerikában a világLátány alatt a figtírisóbb részletekig idoléiítezték a kérdést és eredményét most hozták nyilvánosságra. A különböző csapfaltcsiekhez megfigyelőket osztottak le, akiknek feladata a hárcoló katókák észrevétlen figyelfefíliníi kísérése volit. Hogyan harcol? Mit érez az első asküntnél? Növekszik vagy csökken a harci kedve, amikor átesett a tűzkeresztségen? Medálig bírja a háború viszontagságait, kénvilenti tépségeit? És még egész sereg széniport, amelyet figyelemmel kellett kísérni. Több mint ötezer megfigyelő jelentéséből alakult ki a következő eredmény: Az első és talán legérdekesebb megállapítás: a karcolást nem lehet megszokni. A frontharcos, akármilyen gyakorlatot szerzett is s barmintnyire megkeni íngedést is a küzdelmekben, legfeljebb kilencven napig számít teljes értékű katonának. A harck kedve és teljesítőképessége ettől kezdte fokmatossn estieken, további százötven nap alatt teljesen kimerül s ebben az állapotában demoralizálólag hát a köztjébe kerítís újoncokra. Iflyenkor legüdyrsebb» a katonák váltása és a hadseregpszichiáterek véleménye szerint ekkor révesztmrád tökéletes pihenés szükséges ahhoz, hogy a katona harci szelleme ismét feléledjen. A hadseregpszichiáterek, mint láthatjuk, alapos és jó munkát végeztek..e azért reméljük, hogy a harci szellem az elkövetkezendő időben sehol nem éted fel is az emberiség a két világháború vihara után végre békességben él egymással... A MAGYAR POSTA mindig híres volt pontosságáról és lelkiismeretességéről és a háborús nehézségek elmúlása után újra kezd „méltó lenni régi nagy híréhez“. Viszont vannak bürokratikus furcsaságok is s ilyenre mutat rá a Fényszóróhoz érkezett egyik levél. Mrtiely a következőket mondja: „Dolgozó ember vagyok, reggel nyolc órakor elmegyek hazulról s este kerülök vissza otthonomba. A postás délelőtt jár, ha tévéjét kapok, bedugja az ajtómba, ha ajánlott levelem érkezik, értesítést kapok és elmegyek a postahivatalba. A postás feladata a rádió előfizetési díj inkasszálása is s megtörtént, hogy — minthogy directt mindig a munkahelyemen tartózkodom — a postás nem talált meg. Őszintén megvallva,elfoglaltságom közepette megfeledkeztem, mert nem kaptam semmiféle értesítést, figyelmeztetést. Ezt szabályszerűen meg szoktam kapni, ha jön a gázos, a villanyos, ilyenkor kiírom a mérőállást és a pénzt odaadom a szomszédomnak, aki kiegyenlíti tartozásomat. A postást nem hagy hátra ilyen figyelmeztetést a rádióelőfizetésről, ellenben kaptam a héten egy szigorú hangú figyelmeztetést, hogy január 17-e fizessem be tartozásomat, különben „a díj nemfizetése az engedély visszavonását vonja maga után“. A figyelmeztetés január lírán kelt, viszont hála a magyar posta fürgeségének, január 20-án érkezett meg. Ilyen körülmények között nehéz eleget tenni, annak a kívánságnak, hogy — jdttuár 17-ig fizessem be az esedékes összeget. Talán meg lehetne valósítani azt a hagyod egyszerű ötletet, hogy a postás a rádióelőfizetéssel kapcsolatban is hátrahagyna olyan kis értesítést midi. Ez embernek ajánlott levele érkezik és akkor nem tehene szigorúan megfenyegetni szegény rádióelőfizetőt akinek az a rettenetes nagy bűne van, hogy reggeltől estig dolgozik — az engedély visszavonásával. Ezt az ötletet a M. kir. postahivatal — a nyomtatványon így szerepel a cím — szíves figyelmébe ajánlom. 7 AMERIKÁBA nem olyan könnyű kijutni, mint ahogy sokan gondolják. Európa legkülönbözőbb országaiban sokan gondolnak kivándorlásra, hónapokon keresztül szerzik az iratokat, de még akikor is, amikor úgy érzik, hogy most már minden teljesen rendben van, még további hónapokig ülhetnek is várhatnak a beutazási engedélyre. A szigorú ellenőrzés nem ismer pardont, vonatkozik még a csecsemőkre is, amit bizonyít az az érdekes eset, amelyet egy francia tanban olvastunk. Egy amerikai asszony Franciaországban adoptált egy nyolchónapos csecsemőt, előbb Angliába utazott, majd Southamptonban hajóra akart szállni ekkor azonban udvariasan, de határozottan figyyelmeztették, hogy a nyolchónapos csecsemőnek is szüksége van a beutazási engedélyre. Az adoptáló anya mit lehetett egyebet: visszautazott Franciaországba, ahol két hónapot kellett töltenie, amíg a csöpp gyerek számára megszerezte a beutazási engedélyt. A NARANCS ÉS CITROM árát néhány nappal ezelőtt maximálták és megállapították, hogy Budapesten 13, vidéken 19 forint a narancs és mandarin kilója, a citrom darabonkénti ára pedig 80 fillér és 1,20 közöt mozog. Az emberek, akik ráéheztek a vitamingazdag gyümölcsökre s most végre megfizethető lett az áruk, felnjángtak, hozzájuthatnak a régen élvent déligyümölcsökhöz. Mi történt erre? A maximálást követő napon el- Hhit úgy a narancs, mint a citrom. Előzőleg még roskadoztak a kirakatok, aztán egyszerre nyoma veszett a két gyümölcsnek, a borsos árakkal dolgozó csemegekereskedésekben azonban ítap-hep dián lanul "♦fii limnk, hogy a bennfentes Vevő bizalmas fülbesúgása után diszkrét csomagolásban kiszolgáltatnak úgy narancsot, mint citromot. Persze, nem valószínű, hogy maximális áron. Nem lehetne ezen segíteni? A DIÓHÉJBAN elmondunk néhány érdekességet, arait külföldi lapokban olvastunk: JAPÁNBAN hihetetlen arányokban tobzódott a kábítószer-csempészet. Az amerikai megszálló hatóságoknak sikerült rendet teremteni, több mint egy millió dollár értékű tifidint seddisítettek meg és tzok más kábítószert lefoglaltak, azonkívül megakadályozták a máknak ópiumkészítés céljaira való felhasználását. A BÜFFfi szó származásáról egy francia lap megállapítja, hogy a fiemzi-bázi használatba átment Szó a boií (inni) frímeia ige egyik stink, síiliál, népiesen bavet-itől származik. A MALÁJ SZIGETEKEN új üzletág virágzik. Az invázió oltalmával a japánok ástál lefoglalt és később elhagyott, vagy eladott autókat felkutatják a tulajdonosok számára. A nyomozás megindításakor huszonöt dollár fizetendő, ha a kocsit előkerítik ötven dollár. Az új Üzletág kitűnően bevált. A BÉLYEGET a köztudat szerint 1837-ben egy angol tanító találta fel. Bécsben most azt vitatják, hogy a bélyeg fettáhihlsúdak dicsősége Lorenz Proschler osztrák áítáminivatalokokat fíleli, aki már 1835-bel javaslatot tett, hogy a levelek felfálója bélyeg formájában rója le a kézbesítési díjat. □ KITŰNŐ HÁZI KOSZT kapható,— olvastuk az egyik pesti ház kapuján a kézzel írott cédulát és ez a házi hirdetmény is a békébe való visszatérés egyik nem jelentős, de jellegzetes jele. Sok ember számára a megélhetést jelentette „az ízletes házikoszt“ és sok ember számára könynyebbséget, hogy nem kellett odahaza tűzni. Aztán olyan idők következtek, hogy minden háztartás számára legnagyobb problémává vált a legszerényebb önellátás is, hogyan gondolhattak volna kosztadásra ... Most lassan-lassan visszatér a régi idő, s talán már nincs messze, amikor a pesti utcákon megint találkozunk az éthordók sokaságával megrakott biciklistával, aki a cirkuszi artista ügyességével és biztonságával siklik a járművek között, anélkül, hogy a levesből egyetlen csepp is kicsurradna... " A WERFEL-DARAB körül nagy irodalmi vita keletkezett. Ki irta tulajdonképpen: Werfel. Behrmann. Királyhegyi? Egyik pesti társaságban is erről beszélgettek. Его és kontra hangzottak vélemények, néha igen heves vita kerekeden, végül a társaság egyik tagja megszólalt: — Hát annyi bizonyos, hogy ez az ügy nem fenékig — Werfet... NEHÉZ RENDŐRKUTYÁNAK LENNI! — Ш izgulsz? Úgy is be kell vinnünk az őrszobára. a # a xmammmmmt ni ншNoямм1яишши* Kavarodás a?. Operabál és Tóth Aladár körül Kritikák és nyilatkozatok A színház, főként, ha azt úgy hívják, hogy a magyar Operaház, hivatásánál, kulturális missziójánál fogva a kritika középpontjában kell, hogy álljon! E kritikának tárgyilagosnak és szigorúnak kell lennie, ha az állampénzen eltartott, tehát közpénzekből támogatott mtntézetről van szó. Szomorú közállapotoknak kellene tartanunk, ha az igyekezetes és nagy általánosságban tárgyilagos kritika tisztító füze elől a pártpolitikai jellegű nyilatkozatok azbesztfala mögé vonulna a felelős és megbírált vezető. Vizsgáljuk csak meg a dolgokat kronológiám időrendben és tárgyi lényegében, hogy hol rejlik a baj és hol csillan az igazság! A sajtó egy tekintélyes része már hetek óta, hivatásos bírálat gyakorlásával, de semmi esetre sem rosszindulatból, vagy személyes ellenszenvből kedvezőtlen bírálattal illeti s az operaház vezetőségét. Történt ugyanis Tóth Aladár nagyvonalú és Sokat ígérő kezdeti nyitkozatai után, az évad ötödik hónapjában, hogy a lapok számonkérték a beígért művészi programot: ha egyebet nem, legalább a meglévő műsorból, lehetőleg hibátlan szereposztásban, kitűnő előadásokat. Várjon több az mint, bhrit a kritika és a közönség az egykoron oly kérlelhetetlenül szigorú kritikustól követelhet?! Ha valakinek, neki igazán tudnia kellene, hogy nincs csalhatatlanság, de viszont a jóindulatú és oktató bírálat semtiicsetre sem tekinthető olyan személyeskedésnek, amely miatt, az ő, egyébként tisztes személyét, politikai jellegű védelembe kellene venni, ő csak egy vérttel védheti ki a bírálat kemény hangját, ha valóban beváltja a hozzáfűzött reményeket és miként egyik kiváló kritikusunk róla írta ,„a tudás és tehetség lohengrini ezüstpáncéljában lép a porondra“, ha e díszes Grál öltözékben nem tud megfelelő eredményeket elérni, akkor idézheti nagy tenoristánk, Baron Károly legendás mondását. „Mikor jön a legközelebbi hattyúfogat*? Mindezek után furcsának és következetlennek kell tekintenünk egyik napilapunk metódusát, amikor először megszólaltatja a bérlő közönséget és tényként közli azoknak sorozatos és lesújtó panaszait, a műsorpolitikára és gventje előadásokra vonatkozóan, majd így szólaltatja meg többek között Tóth Aladárt: „Tudom, hogy az operahadogató közönség elégedetlen“, néhány nap múlva azután ugyanezen lap Tóth Aladár működésével teljes mértékben meg van elégedve és „teljes mellel, szívvel, lélekkel ott áll az opera kitűnő igazgatója mellett!“ Mi történt tíz nap alatt Tóth Aladár műsor „politikájával“?! Egy másik napilap „Operai esték“ címen ugyancsak igyekszik tárgyilagos kritikákat írni és megdöbbenve olvashattuk egy harmadik lap hasábjain, milyen visszautasító Szigorú és korholó kioktatásban volt része az „Operai esték“ rovatvezetőjének éppen attól a kitűnő zenekritikusunktól, aki letorkolta kritikustársát, bár ebben az évadban még egyetlen egyszer sem volt felfedezhető az Opera nézőterén. Komoly művészi teljesítményt, józan műsorpolitikai, a felduzzasztott hatalmas magánénekes-gárda mellett észszerű szereposztást és ebből természetesen következő jó előadásokat követelünk! Alig halljuk szerepelni Osválti Júliát, Némethy Ellát, Német Annát, Palánkait, hol bujdosik a műsorban a fejlődésképes Nagy Anát és Udvardi: az egész szezon alatt Keke Gabriellát nem is hallottuk, Mateekyt legjobb szerepeiben nélkülöztük, Jámbor mind ritkábban jut szóhoz, miért kell Orosz Júliát sokszor másodrendű szereposztással helyettesíteni?! A kolumbusi gárdából egyetlenegy kiugrást sem észleltünk. Mindezek után pedig ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy az Operaházat a koalíció és demokrácia jegyében, de csak egyetlen módon lehet vezetni, minden politikán felülien, kizárólag csak jól. Acél