Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1947-02-16 / 7. szám

Ш5ЭВвЖГ«Ж*Ш5ПЯ7 lássá»*» im Rossz darabok, túlméretezett vezetés és a mozi okozza a bajokat A hónapot óta parázsló színházi válság lángralobbant. A színházak nagy része rossz üzletmenet következtében válságba került. Thália oltára roskadozik ... Egyes színházak hétköznap tátonganak az ürességtől, csupán szombaton és vasárnap este telnek meg közönséggel. Igen sok színház abbahagyta éppen, érdektelenség miatt a vasárnap délutáni előadásokat. Az egyik neves prózai színházunkban az elmúlt hét egyik napján huszonketten ültek a nézőtéren. A szó, amely a színpadról elhangzott, üres nézőtérrel tihanyi visszhangként zengett vissza. Két előkelő színházunk premiert tartott a héten és már a második nap alig volt közönség a nézőtéren. A nézőtér ásítása tovább tartott és ennek következtében a két színház sürgősen kitűzte új darabjának bemutatóját. Egyheti előadás után leveszik a műsorról a darabot és az új premierig szünetet tartanak. Az egyik varieté-színházban, amelynek 300 néző a befogadóképessége az esti előadásra 3, azaz nyolc jegyet adtak el. Ennek következtében a színészek és árlisták kedvszegetten ledarálták műsorukat. A kiüsd kerületekben lévő kisebb színházak abbahagyták a hétköznapi előadásokat és csak szombaton és vasárnap játszanak. A színházi válság drámai gyorsasággal pereg és ha a színházi doktorok nem segítenek, akkor a magyar színházi világban példátlan görög tragédia kerülhet „színre“, soksok értékes színház és színházi ember „kimúlásával“. Mi a színházi válság oka? Erről a kérdésről már körinterjúk jelentek meg és általában a valódi szakemberek éppúgy, mint a „botcsinálta doktorok“ mellébeszéltek és sablonos nyilatkozatokkal óhajtották elintézni az ügyet. Tárjuk fel őszintén és nyilvánosan a bajokat. A válság okai több pontban állapíthatók meg. 1. A közönségnek nincs pénze színházra. 2. Hosszak a darabok. 3. A hideg időjárás. 1. A színházak túlméretezett rezsije, a nagy gázsi. 5. A mozikonjunktúra: hat év után most özönlenek hozzánk a legjobb külföldi filmek. Sok igazság van ezekben a pontokban! — Hemsettben nincs válság — A közönségnek nincs pénze színházra? — Erről beszélgettünk Magyar Bálinttal a Nemzeti Színház kitűnő főtitkárával, aki hangoztatja, hogy valóban megcsappant azoknak a nézőknek a száma, akik megnézik az újságban, mit játszanak a színházak és este jegyet váltanak. Vannak, akik nem tudnak színházba járni és vannak, akik nem akarnak és vannak akik szívesen mennének. Van pénztelen, félő — no nem az előadástól, hanem a késő esti hazameneteltől — és aki szándékosan nem óhajt színházba járni. Mi meg akarjuk tartani a régi közönséget, de újat is nevelünk. Különböző akciókkal lehetővé teszszük az új közönségnek, hogy megszeresse a színházat. Azt mondja egyébként Magyar Bálint, hogy a Nemzeti Színház tulajdonképpen nem érzi a dekonjunktúrát. Az „Antonius és Cleopátra“, a „Légy jó mindhalálig“ ma is zsúfolt házat vonz és régóta tapasztalt nagy érdeklődés mutatkozik a „Kaméliás hölgy“ előadásai iránt. Azután közkívánatra az „Ember tragédiáját“ tűzik műsorra. Magyar Bálint véleményéhez még hozzáfűzzük, hogy az ostrom utáni Nemzeti Színház sokat küzködött, de Major Tamás az igazgató megtalálta az utat, mégpedig a helyes utat a közönséghez. Nem véletlen műve, hogy zsúfoltan megy az Antonius és Cleopatra és hogy híre ment, hogy a budapesti Nemzeti Színház jobban játssza Shakespearet, mint London. A külföldi lapok is megemlékeznek Bajor Gizi és Tímár József művészi alkotásáról és Pesten mindenki tudja, hogy a Légy jó mindhaláligban Gobbi Hilda mily felejthetetlenül játssza Nyilas Misit Hevesi Sándor talán minden idők legkiválóbb magyar színházi szakembere nyomdokain halad ma az új Nemzeti Színház és az előjelek után ítélve remélni lehet, hogy erről az útról nem tér le. És amint Major visszatért az igazi színházhoz, addig egyes színházigazgatók még ma is ugyanazzal a szellemmel vezetik intézetüket, mint például négy vagy öt évvel ezelőtt. Szellemtelen darabokat hoznak színre, bízva a közönség igénytelenségében. Egyes színházigazgatók nem hajlandók engedni életstandardjükből sem és Thália alázatos szolgálójának tartják magukat, akkor is saját autójukon keresztül robognak a városon keresztül és egy-egy színházi jubileumot pezsgős vacsorákkal ünnepelvén, utána — fizetésképtelenséget jelentenek, legrosszabb esetben nem fizetik ki az OTI—MABI-járulékokat, a vigalmi adót és egyéb közüzemi dijakat ... Az igazgató ebédje és az ácontó Az is baj, hogy még ma is vannak színházvezetők, akik a zenekari ülés első sorából pattantak fel a színházi irodába, mint szakértők. Vigyázni kellett volna az illetékeseknek arra, hogy színházat csak szakértő, vezethessen és n* süthesse ki magára! A bej ct pontja például egy pék, hogy ő remekül ért a színházhoz. Épp az elmúlt napokban láttunk egy nyomtatott műsort, amelyre rá volt írva, rendezte X. Y. Az illető nemrég még a tisztes pékmester céhhez tartozott, de rájött arra, hogy nemcsak kenyeret és tésztát, hanem revüt is tud gyúrni... Sáros Ferenc pék- és tésztagyáros például a Magyar Színház javaival gazdálkodott, úgyhogy maga nem fizetett rá, viszont adós maradt az adókkal és egyéb illetékkel ... Az elmúlt napokban egyébként tanúi voltunk egy jellemző esetnek, amikor a színházdirektor vacsorázott. Ez volt a menüje: Balatoni fogas, Bélszín burgonyával, Sajt, torta, feketekávé Burgundi vörösbor Mindezek után rágyújtott egy valódi havannára, bement a színházba, ahol az egyik kis színész ötvenforintos akontóját kereken megtagadta azzal az érveléssel: Pénz pedig nincs! Általában a legtöbb színház rezsije túlméretezett. Még az infláció korában a jegyek árához szabták a gázsit. Ennek következtében igen sokszor előállt az a helyzet, hogy a színész sokkal több jegy árát kapta meg, mint ahány jegyet eladtak aznap este. Ma, amikor le kell szállítani az igényünket, kissé bizarrnak látszik, hogy egyik-másik színészünknek havonta 5—fiOOO forint a fizetése. Nem is szólva a sztárok OTI-toronymagasságba szökkenő gázsijáról. Egy színházi ankéten, ahol a közgazdasági élet kitűnőségeit a színházak támogatására szólították fel, az egyik vállalati igazgató a következő érdekes kijelentést tette: — Fontosnak tartom a színházi kultúra támogatását és a magam részeiről minden áldozatra hajlandó vagyok. Az illetékeseknek azonban meg kell oldani a sztárgázsik kérdését. Mert lehetetlenség, hogy tőlem, akinek a maximális fizetése 3200 forint, támogatást kér a színház, ugyanakkor, amikor az ott fellépő sztár havonta * 30.000 forint gázsit kap... „Vannak komoly erkölcsi és anyagi sikerek" A színházi válság a színműirodalom válsága, de egyben a színházi vezetés válsága is. Évek óta egyes színházaink gyenge előadásokat produkálnak, a közönség már megszokta a színvonal alatti darabokat. De elmentek a színházba, mert nem volt más. Ma azonban már egyikmásik színház jó darabokat, jó előadásokat produkál s ezeknek nem is megy rosszul. A közönség ma mélázókba a színházakba jár, ahol nem a szellemtelen ripacskodás röhög a nézőtérre, hanem a művészi ihlet, a szavak muzsikája, az értelem értelme, az átélés realizmusa. Egri István legutóbb a Moliére-darabok, a Figaró házassága, a Tőzsdelovag és a Priestley „Váratlan vendégének“ rendezésével valóban komoly művészi sikert aratott, ezek a darabok jól mennek. Éppen ezért meg is kérdeztük Egri Istvánt, mit szól ő az úgynevezett színházi vál_sághoz. — Nem szerénységből — mondotta —, hanem a valóságnak megfelelően hárítom el, minthogy ezek a sikerek az én személyi sikereim lennének. Jó színdarabot kaptam, amelynek kidolgozásához éppen a meglévő válságra való tekintettel még nagyobb energiával fogtam hozzá. A válság ellenére meg kell állapítanom, hogy vannak komoly erkölcsi és anyagi sikerek. Ezek az Antonius és Cleopatra, az „Egerek és emberek“ és az én mostani rendezésem, a „Váratlan vendég.“ Mit bizonyít ez? Azt, hogy a színházi válság kiselejtezi a rosszat. Ami a film konkurrenciáját illeti a színházzal, erre annyit mondhatok, hogy amikor kitalálták a hangosfilmet, azt mondták, vége a színháznak. Nem így történt. Az igazán nagyszerű, kitűnő amerikai, orosz, angol és francia filmek most sem fogják megölni a színházat. A színház örök és nem semmisíthető meg. A rossz színház azonban múljék ki. Jó darabok és jó előadások kellenek. Színészek nevelése és új közönség nevelése. Hol az új közönség? Az értelmi és fizikai dolgozók között. Lehetővé kell tenni, hogy ez az új közönség kereseti arányának megfelelően jusson az olcsó és jó színházhoz. A színházi válságunk egyik fontos kérdése: mi lesz a Vígszínházzal. A Rádius-mozi épületében levő Vígszínház éles-halálharcot vív augusztus óta. Pedig voltak sikerei és művészi színvonalú előadásai. A színpadon nincs válság, ссек a nézőtéren. Ennek a megoldására megalakult a Vígszínház Barátainak Társasága. Azok, akik évtizede járnak a Vígszínházba és a magyar kultúra szempontjából nélkülözhetetlennek tartják az ötvenéves Vígszínház európai hírű játékstílusát, nem engedik, hogy megbukjék a Vígszínház. Itt arról van szó, hogy rendbe hozzák az adósságokat és azután módot találnak arra, hogy megteremtsék a további előadások anyagi alapját. Voltak a Vígszínházban olyan előadások, hogy a befogadóképesség alig tíz százalékát érte el. Pedig milyen tehetséggel rendezte a fiatal Marton Endre a darabok egész sorát. És a színészek is mérsékelték a gázsijukat. Szinte önzetlenül szolgálták a Vígszínház hagyományait. A válság megoldása azonban elodázhatatlan és a művészvilágban hisznek abban, hogy éppen a Vígszínház Barátainak Társasága talpra tudja állítani a nagymúltú, mindig jelentős kultúrintézetet. Budapestnek egyetlen operettszínháza van és ez a Fővárosi Operettszínház. A legnagyobb befogadóképességű színházunk nincs válságban. Természetesen üzletmenete nem olyan sima, mint a konjunktúrában volt és zökkenők mutatkoznak a vezetésben is. Fényes Szabolcs, a kitűnő zeneszerző-igazgató, Földessy Gézával, aki ráadásul még a miskolci színház kocesszióját is megkapta, rátermett munkatársakkal irányítják a színházat. Ennek ellenére vezetésük alatt egyetlen egy új operenormadonna nem született. Egyszer Karádyt, másszor Honthyt „fedezik“ fel. Új operetteket azonban ők sem mernek kihozni és ha végre egyet bemutattak, akkor a sok jelentkező közül a legbizarrabbat választották ki és laza rendezésben hozták színre. Új szerzőkre, új zene- és dalköltőkre alig kerülhet sor a mai Operettszínházban, amelynek szakácsai azt vallják, hogy a káposzta is felmelegítve jó és így régi operetteket tálalnak fel. Nem fontos, hogy mit játszanak, Latabárra, Ilonthyra vagy Karádyra úgyis bejön a közönség. Ez a szellem a dekonjunktúrában meg fogja bosszulni magát... Finálé összegezve a beteg színháznál elmondott konzíliumunkat, megállapíthatjuk, hogy ebben a pillanatban igenis vannak komoly művészi sikerek, de komoly a válság is. Napok kérdése, hogy néhány színház becsuk a dekonjunktúra miatt és ama okok miatt, amit az előbb elmondottunk. Ami a színház és film harcát illeti, a mozi sokhelyütt győzedelmeskedett a színház felett. A legújabb amerikai, angol, orosz és francia filmekláttán megállapíthatjuk, mennyi széptől, mennyi érdekességtől fosztott meg bennünket sicker háborúja. Érthető, ha a közönség hétről-hétre ráveti magát a mozikra. Úgy vagyunk ezzel, mint amikor kijöttünk a bunkerből, megástuk a sok babfőzeléket és kedvet kaptunk a sertéskarajra. A mozi hónapok óta lucullusi lakomát tálal fel, a színházi szakácsok egy része azonban még mindig a babfőzeléknél tart. Falaky Károly 1941 október 15-ének és azt megelőző történelmi napoknak eseményei elevenedtek meg a honvédelmi minisztérium igazoló bizottsága előtt Vattai altábornagy igazolási ügyének tárgyalásán. Ezzel a rendkívül nagyfontosságú üggyel a napilapok csak igen szűk terjedelemben foglalkoztak, holott perdöntő vallomások hangzottak el azoknak a volt közéleti férfiaknak és katonai személyeknek szájából, akiknek ezekben a tragikus eseményekben szerepük volt. Vallomásukból — későn bár —megállapítható, hogy sokszor jelentékteleneknek látszó hibák, gyakran azonban súlyos mulasztások sodorták tovább az országot azon az úton, amely a nyilas rémuratoson keresztül a nemzet tragédiájához vezetett. Akik végighallgatták a Vattay-ügy tárgyalását, tisztában voltak azzal, hogy itt nem egy volt magasrangú katona szerepel a vádlottak padján, hanem maga az akkori hatalom, amely a megsemmisülés felé vezette az országot. Az igazoló bizottság főleg azt kutatta: milyen körülmények között és mikor kezdődtek el a fegyverszünetre vonatkozó tapogatódzások s milyen intézkedések történtek a tárgyalások előkészítésére? A másik kérdés az volt, hogy a volt kormányzó rádió-problemációjában „fegyverszünetet kötöttem“ kifejezés helyett miért a „fegyverszünetet kértem“ kifejezés hangzott el, noha a rádiószózat elhangzása előtt négy nappal Moszkvában már aláírták a fegyverszüneti szerződést. OKTÓBER 11: Megkötik a fegyverszünetet Dalnoki Miklós Béla nyugalmazott miniszterelnök, szolgálaton kívüli vezérezredes, aki előbb Horthy főhadsegéde, majd az első hadsereg parancsnoka volt, tanúvallomásának már a bevezető részében szenzációkkal szolgált. Elmondotta, hogy már 1944 nyarán megtörténtek a tapogatódzások a fegyverszünet megkötésére vonatkozóan. Erről a tervről tudott a vezérkar főnöke, a két hadsereg parancsnoka, a kabinetiroda főnöke és Horthy főhadsegéde is. Horthy megkezdte tárgyalásait ezek .xI. I0II kel a személyekkel. Az előkészítő munka rendkívül lassan haladt, végül a terv elbukott, mert a vezérkar megbízhatatlan volt. A hadseregparancsnokok várták a titkos parancsot, mikor álljanak át a Vörös Hadsereg oldalára. De a parancs csak Miklós Bélához jutott el, a második hadsereg parancsnokának szóló utasítás azonban már elsikkadt a nyilas vezérkari lisztek kezén. Miklós Béla szerint elsiették a proklamáció közzétételét, de ennek ellenére is egész más következményei lettekvolna a rádiószózatnak, ha a volt kormányzó az utolsó pillanatban meg nem hátrál és befejezett tényként közölte volna a magyar néppel a fegyverszünet megkötésének tényét. Ambrózy Gyulának, a kormányzói kabinetiroda volt , főnökének vallomása újabb szenzációval szolgált. Kijelentette, hogy a proklamációt ő szövegezte meg és abban az eredeti szöveg így hangzott, hogy „fegyverszünetet kötöttem!“ Ambrózy vallomásának további részében kijelentette, hogy a volt kormányzó maga javította át azt a szöveget úgy, ahogyan az később beolvasásra került a rádióban. Faraghó Gábor nyugalmazott miniszter, szolgálaton kívüli vezérezredes moszkvai kiküldetéséről szólott. Kijelentette, hogy a fegyverszünetet megerősítő döntést 1914 október 11-én írka alá Moszkvában. Ha ezt a tényt a proklamáció közti a néppel, sorsunk másként alakult volna. A fegyverszünet részleteinek végrehajtására — mondotta Faraghó — úgy egyeztek meg, hogy egy magyar kiküldött felkeresi Malinovszki marsallt, akinek főhadiszállása ekkor már Szeged térségében volt és tőle kapja meg azokat az utasításokat, amelyeket magyar részről végre kell hajtani. OKTÓBER 13. Tárgyalás Malinovszki marsallal Utassy Lóránt nyugalmazott vezérőrnagy , vallomása élénken rávilágít arra, hogy nemcsak hibák, hanem bűnös mulasztások is történtek. Utassy október 13-án Szegednél lépte át az orosz záróvonalat és Deszken jelentkezett Malinovszki marcallnál. Az orosz hadseregtábornok két kívánságát fejezte ki. Az egyik az volt, hogy Magyarország mutasson határozott állásfoglalást a fegyverszünet kérésére vonatkozóan, ami aztjelentette, hogy a magyarok hozzák a világ tudomására, hogy fegyverszünetet kérnek. A másik a Vörös Hadsereg részéről felállított követelmény az volt, hogy az illetékesek adjanak pontos jelentést a magyar hadseregcsoportok helyzetéről és szervezetéről. Utassy október 14-én, szombaton érkezett vissza a magyar fővárosba. Nyomban a Várba sietett, ahol jelentést tett útjáról a volt kormányzónak. Másnap a végzetes október 15-ének délelőttjén jelentkezett a vezérkar főnökénél és beszámolt útja eredményéről. Közölte, hogy másnap, október 16-án reggel 8 órakor neki ismét jelentkeznie kell Malinovszki marcalinál a magyar kormány válaszával. Utassyt a kormányzóságon tartották, hogy bármelyik pillanatban indulhasson Malinovszki marsallhoz. Útja azonban halasztást szenvedett, mert nem tudtak megegyezni az illetékesek abban, kit küldjenek vele, aki ismeri a hadseregtestek elhelyezkedését. Közben elhangzott a kormányzói szózat a rádióban, a már ismert szövegezésben. A németek megszállták a Várat, amikor is Utassy letartóztatásba került, így útja Malinovszki marsallhoz végkép elmaradt. OKTÓBER 15. Mi történt a berittálynyi kiáltvány körül Fény derült arra is, hogy milyen események előzték meg a Horthykézirat útját a Vártól a stúdióig. A vallomások szerint a rádió akkori vezetőségének feltűnt, hogy a kéziratban javítások vannak. Hlatky Endre akkori miniszterelnökségi államtitkár, akinél a kormányzói proklamáció másodpéldánya volt, telefonon felhívta Klaeffler Istvánt, az akkori miniszterelnökségi sajtófőnököt, hogy miért van változtatás a szövegben. Haeffler közölte, hogy a kormányzó eszközölte a javítást az eredeti szövegen, mire Illasky átvezette a kézirat másodpéldányán is a javítást, amely nagymértékben oka volt a később elkövetkezett tragédiák elindításának. Végül Vörös János nyugalmazott miniszter, az akkori honvéd vezérkar főnöke tett vallomást, s igyekezett magyarázni, hogyan fulladt kudarcba a főváros védelmére szánt seregtestett felvonultatása. Északról egy gyalogdandárt, délről egy lovasdandárt indítottak el Budapest védelmére. E Ezek az erők — szerinte — elegendők lettek volna arra, hogy a németekkel szemben megakadályozzák a főváros elpusztítását. A lovasdandár Cegléd térségében állott útrakészen. A gyalogdandár helyett pedig egy nyilas ejtőernyős század érkezett Budapestre. Az a körülmény, hogy kit terhel a felelősség a védelmi intézkedések megtörténtének elmulasztása miatt, sajnos ezen a tárgyaláson sem nyert tisztázást, bár az igazolóbizottság — amely Vattay Antalt nyugdíjazásra ítélte — ítélete indokolásában leszögezte, hogy ezeknek az erőknek megérkezését az akkori vezérkar főnökének, mint a magyar honvédség legfelsőbb parancsnokának kellett volna ellenőriznie. Amikor az ítélet elhangzott és elhagytuk a tárgyalótermet, az volt az érzésünk, hogy itt sokkal többről volt szó, mint egy egyszerű igazolási ügyről. Ezek a vallomások vitathatatlanul történelmi jelentőségűek, melyeknek jegyzőkönyvei nem szabad, hogy archívumba kerüljenek. M. s. irpi I.* ре ftp Т IT■`$ЗЭ 'и j$ß §§ '**• Ferdefinttő vallomások a fegyverszüneti tárgyaláscékról és az elhízott kivitelezésről- NoTi©a-«sSISát jó~is, olcsó is Podmaniczky-u. 27. József-körót 44-Február 16*án «хг% mi ff délután fél 3 órakor előS EHET p a H 51 $ SZABADOK, " UlPszó pa pul fiZ ba“ ISZMLOI!