Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1947-03-02 / 9. szám

ÉPÍTSÜK A DEMOKRÁCIÁT pályázati szelvénye IV. forduló лак a hazai kórházak, jóléti és szo­ciális intézmények. Az idei tavasz tehát nem hozhat burgonyabőséget a csekély készletek következtében. Mindent elkövetnek a földművelési és közellátási tényezők, hogy az eddigi és a nagygazdaságok útján biztosított burgonyatermelést, a föld­műves szövetkezetek bevonásával, 1947—1948-ra a békebelit meghaladó arányokra fokozzák. Motoros psi'met®*:© oszlások a burgol­ya­­bogár ellen A terveket félelmetes ellenség fe­nyegeti. A kolorádóbogár széles kör­ben megközelítette hazánkat. Délen Zágrábig, északon Varsóig, nyugaton Linz környékéig jutott el a kolorá­­dóbogár. A terjeszkedését minden állam hihetetlen erőfeszítéssel igyek­szik megállítani. Magyarország több­millió forint költséggel motoros per­metező osztagokat szervez, amelyek a kolorádóbogár feltűnése esetén azonnal működésbe lépnek a veszé­lyeztetett területeken. Ezenkívül fel­használják az e célból Svájcba ki­küldött egészségügyi szakértők vé­delmi tanácskozásának tapasztala­tait is. Már most megerősítették a növény­egészségügyi vizsgálati határszolgá­latot. A nagy cél az, hogy a kolorá­­dóbogár-roham általános európai legyűrése előtt, az idei burgonyater­mést teljes egészében megmentsék ettől a borzalmas erejű bogárvésztől. (A „Demokrácia“ jövő heti számá­ban folytatjuk ankétunkat a minden­napi kenyerünkről és közellátásunk­ról való gondoskodás tárgyában.) A Weltwoche Svájc nagytekintélyű és rendszerint gondosan szerkesztett hetilapja ter­jedelmes cikkben foglalkozott a ma­gyar helyzettel. Minden magyar embert csak örömmel töltítet el az, hogy a külföld érdeklődése országunk felé fordul, azonban a Weltwoche mostani cikke több té­vese­n való helyzetnek meg nem fe­lelő és elfogult szemléletből szár­mazó adatot közölt politikánkról. Őszintén sajnáljuk, hogy az európa­­szerte ismert svájci sajtóorgánum nem tájékozódott behatóbban a ma­gyar helyzetről és hogy a nemzet­közi olvasóközönség előtt nem tün­tette fel rokonszenvesebb színben a magyarságot. A magyarság annyiszor kopogtatott m őt nyugat kapuján, hogy egy kevéssel több figyelmet és elmélyedést megérdemelne a gondta­lan, nyugati nemzetektől! Ezek után teljességgel érthető, ha a svájci világlap cikkére a magyar sajtóban is válaszoltak és két pulli­­c­istánk, Zsolt Béla és Boldizsár Iván majdnem egyszerre ragadta meg a tollat, hogy helyesbítő­ magyarázat­tal szolgáljon. A két válaszcikk kö­zött azonban akkora különbség mu­tatkozik, hogy az a magyarságnak a külfölddel szemben lehetséges két­féle magatartását tükrözi. Érdemes velü­k szembenézni! Zsolt Béla kétségtelenül kitűnő publicistánk, aki azonban minden írásába beleviszi egyéni nervózus természetét. Az idegességnek ez a villódzása nyugtalankodik a Welt­­orochénak adott válaszában is. Kissé pesties mértékkel ítéli meg a svájci világlap kétségtelenül nagy tekinté­lyét és általában a svájci polgár­­élet szigorú, bár nem minden téve­déstől mentes iga­zságkeresését. Pe­dig a magyarsághoz aeoy illik, hogy a megbántott és idegességében ha­­ragvó gyermek szerepében lépjen a nagyvilág közvéleménye elé. Igazá­nak és szerepének tudatában nyugodt méltósággal mondhatja el a maga tényeit és aki őszintén meghallgatja, el nem ítélheti. Mi magunk nem tud­juk, hogyha Zsolt Béla kétségtele­nül jószándékú cikke­­elkerül kül­földre, ott valóban jó szolgálatot tesz-e a magyar felvilágosítás ügyé­nek? Mi inkább azt hisszük, hogy Boldizsár Iván nyugodt mértéktar­tása, megfontolt, de biztos tényeken alapuló válasza oszlathatja el a kül­föld kételyeit és rosszul értesü­ltségét, és szólaltatta meg azt a hangot, ame­­lyet külföld előtt a magyarságnak használnia kell. Az igazság kimon­dásának római egyszerűségű ruhája évszázadok óta divatos volt miná- sunk: csak azt kell felelien!, b.a mi külföld felé fordítunk ... SHIP, SHIP. A BÉKESZERZŐDÉST aláírták, itt most már csak a ratifikálása van tó hátra. Rövidesen erre is sor kerül ,­­s ezzel hivatalosan is likvidálódik is a mull, a rosszemlékű korszak. Én amely Magyarország ezeresztendős a­ fennállásában talán a legszeren­­­­csétlenebb volt. Újból belesodród­­ot­tunk a háborúba, amelyet éppen mi, úgy nem akartunk,, mint ahogy nem akartuk az .litiges,, háborút. Szenvedtünk és véreztünk­. ..A meg­állj-kiáltást, a tiltakozó szót elfor­­pí­tották. Aki látó szemmel nézett, és aki világos aggyal gondolkodott, itt elnyomták, elhallgattatták és a a nemzetet hivatatlan vezetői ment­hetetlenül sodorták lefelé a lej­tőn ... A béke megkötésénél mindenért felelni kell. A feltételek, amelye­­t­ két Magyarországra szabtak — sz csakúgy, mint a többi államra, de amely az elmúlt években szintén a te német érdekszférába tartozott —­­: súlyosak. És a súlyos feltételek i­i után máris megindult az országban­­ az új suttogó propaganda, amely­­ szokott eszközeivel a fiatal magyar demokráciát igyekszik kikezdeni. is „Látjátok — mondja a suttogás, — hát ide jutottunk... A szövet­ fe­séges nemzetek, amelyek mindig a mi demokráciát hirdették, így becsü­ _­­lik meg a magyar demokráciát. (­ Nehéz terheket raknak ránk, meg-­­ nyomorítanak, megnehezítik az éle­tünket, mintha amúgy is nem lenne­­* elég nehéz .. .** ii így érvelnek a suttogók. Most suttognak, de pontosan ugyanezek évekkel ezelőtt harsányan hangos­kodtak. ők hirdették Hitler győz­hetetlenségét, ők tettek esküt a magyar-német együttműködésre, ők jövendölték Bárdossy tragikus had­üzeneténél, hogy legázoljuk a Szovjetuniót s elbánunk az Egye­sült Államokkal, meg a Brit Biro­dalommal. Ők hittek a csodafegy­verek talmi csodájában, ők ittak áldomást azon, hogy­ Sztálingrád már elesett s most Moszkva követ­kezik, ők látták a horogkeresztes lobogót a Trafalgar Square-en len­geni ... □ VITTORIA COLON­NA nevével vannak tele az olasz lapok s abból az alkalomból, hogy négyszáz esz­tendővel ezelőtt, 1547 február 26-án halt meg az olasz ■ múltnak ez a nevezetes asszonya. Valóságos kul­tusz fejlődött ki emléke körül. Életrajzát díszes könyvben adták ki, újból megjelentették verseskö­tetét — Rime della Vittoria Co­­lonna —, a legnagyobb olasz film­gyár filmet készít az életéről, egy­mást követik az emlékünnepségek.­­ Ezek után joggal érdeklődhet­­ tünk, ki volt voltaképpen Vittoria Colonna. A felelet egy mondat: Michel An­gelo múzsája. Asszony, aki felleb-­­ bántotta a világ egyik legnagyobb a művész-zsenijének képzeletét s új , és új alkotásokra ösztönözte. Vittoria Colonna Róma legelső­s nemzetségéből, a Colonnák híres­­ törzséből származott és Pescara­­­marchesenek volt a felesége. Ró­­­­mában és környékén minden a­­ Colonnák nagyságáról beszél. Nem egy­­ pápát és hadvezért adtak a­­ világnak. Vittoriát már négyéves­­ korában eljegyezték Pescarával, ti-­­­zenhét éves korában férjhez is­­ ment hozzá, de harmincöt éves ko­rában már özvegy volt. Úgy is­­­­merték, mint korának legszel­leme-­­ sebb asszonyát, aki az élet örömei-­­ nek habzsolása helyett művészek-­­ kel és tudásokkal vétette körül , magát és az albanói hegyekben­­ levő marinói kastélyában a kor­­ minden szellemi híressége meg-­­­fordult. Itt találkozott­ Michel An-­­­peloval is, aki az első találkozás-­­ tól kezdve a legmélyebb érzelmek-­­ kel viseltetett a római asszony­­ iránt. 1 ^ A KOLDUSINVÁZIÓRÓL írtunk a­­ 1 múlt heti Fényszóró vezető helyén és Szóvátettük, hogy a fővárost eddig­­ még soha nem látott számban lepték el a kéregetők, akik között négy-öt­éves szánandó kisgyerekektől kezdve­­ életerős és munkaképes fiatalokon ,­­keresztül másokkal tehetetlen öreg és rokkant emberekig a kéregetők­­ minden fajtájával találkozunk.­­ Néhány nappal a cikk megjelenése után olvastuk a főkapitányság ille­tékes szervének nyilatkozatát, amely­­­­nek lényege, hogy a fővárost a leg-­­ rövidebb időn belül megtisztítják a­­ tiltott kön­y­öradom­ing gyűjtőktől. A­­ nyilatkozat pontosan azt adja vissza,­­ amit a Fényszóró kért: a rokkantakat a menhelyekben, a betegeket megfelelő­­ otthonokban, a csavargó és kolduló , elhagyott gyermekeket jótékonysági­­ gyermekintézetekben helyezzék el,­­ azokat pedig, akik munkakerülésből­­ koldulnak, munkára fogják. ( Örülünk, hogy cikkünk illetékes­­ helyen visszhangra talált. Most már csak azt várjuk, hogy a nyilatkozat után valóban tettekkel számolják fel­­ a koldusinváziót.(­ ­ LAUSANNE, Svájc kedves városa,­­ amely a genfi tó partján fekszik és Waadt kanton székhelye,­­ az­­ elmúlt héten vonult be a nagyváro­sok sorába, százezres lakosú város­a lett. Fejlődése meglehetsítes­ lassú­­ tempójú volt, jóllehet jelentős vas­­gyérei vannak és nevezetes a csoko­ládé-, sör- és dohánygyártása. 1800- ban még csak 58.00­0 lakója volt, 1939-ban már St.009 ettől kezdve még másfél évtized kellett­­ ahhoz, hogy elérkezzék a százezres ld­ek­­számhoz. A százezredik lausannei polgár február utolsó hetében született meg. Nevét a város aranykönyvében örökítették meg és a kis Renée Christ Inat .születése napján a vá­rostól ezer svájci frankról szóló be­tétkönyvet kapott ajándékba. Nagyobb baj már nem lehet a kis­­ Ren­ée-vel, — hozománya biztosítva — Nézd ezeket az üzleti könyveket! fis még ők nevez­nek minket betörőknekI És VIHAROS események játszódtak le a BSZKRT akácfa­ utcai székházában az elmúlt héten. A napilapok bősége­sen foglalkoztak a történtekkel, elég, ha csak egyetlen mondatban ismétel­jük, mi történt: a B-lista revízió során visszahelyezett több tiszt­viselőt az alkalmazottak egy része erőszakkal eltávolított a he­lyéről. Ezt az „egyéni akciót“ minden párt és a szakszervezet is erőteljesen megbélyegezte és olvashak olyan hírt is, hogy a BSZKRT bűnvádi eljárást indít azok ellen, akik a visszahelyezett tisztvise­lőket erőszakkal távolították el he­­­­tyükről. _ ( Ezzel kapcsolatban érdekes levél­­ érkezett a Fényszóró­hoz. Néhány­­ mondatát kiragadjuk: „Meglepetéssel olvastuk, hogy a­­ BSzKRT-nál akadtak olyanok, akik­­ semmibe sem vették azokat a hatá-­­ rozatokat, amelyeket pártközi érte-­­ kezleten hoztak és „népítélettel"­ pa-­ rancsolták ki a visszahívott B-listás­­ tisztviselőket. Kívnnicsiak vagyunk­­ arra, várjon ezt az erélyt érvényesí- ■ tik-e minden vonalon? Ezt a kérdést­­ csak azért vagyunk hátnak feltenni,­­ mert a napokban az egyik villantá- i son találkoztunk olyan kocsivezetővel,­­ aki a nyilasvilágban egyik leghango­­­ sabb nyilas volt. Terrorisztikus fellé­­­­pésével rettegésben tartotta az egyik­­ szentistvánvárosi házat, állandóan­­ nyilas jelvénnyel, majd mint katona­­ — a kedves fiú ugyanis egyik budai­­ leventetábor kiképzője volt — árpád-­­ sávos karszalaggal járt, hangosan él­­­­tette Szülésit és dicsőitette a némete­­i­ket. Ez az ember ma újra kocsivezető a BSZKRT-néil... Sőt az is lehet, hogy talán azok között volt, akik a visszahívott A-listásokat kiebrudal­­ták.. HELGOLAND szigetét, amely a né­metek egyik előrelőtt figyelő állása volt, pusztulásra ítélték s a legköze­lebbi napokban felrobbantják a szi­get valamennyi épületét, úgy hogy a jövőben teljesen lakatlan lesz. .4 ha­lálos ítélet a nácik szószegésének következménye. Annak idején kötele­zettséget vállaltak, hogy a kis sziget, amelynek területe mindössze 6,fél km2 t semleges kikötő lesz. Szavukat, ígé­­­retüket azonban megszegték és erő­ t­öltéseket, földalatti arzenálokat épí­tettek ki a szigeten. Ez a sziget a világ egyik legfes­­tőibb pontja. Magasan emelkedik ki a tengerből, meredek, úgynevezett abráziós partfalai vannak, sok helyütt harminc-negyven méteres magasság­ban mosta le a tenger ■ a szigetet, amely tulajdonképpen két részből: az 1000 méter hosszú és 500 méter széles Oberlandból és az Unterlandból, a keleti oldal alacsony, homokos part­szegélyéből áll. Békeévekben igen je­lentős volt az idegenforgalma, m­ert a Dűne pompás tengeri fürdőit szíve­sen keresték fel az üdülésre vágyók. Helgoland 1390 óta volt német bir­tok. Lakosai, akik most elhagyni kényszerülnek a szigetet, halászatból, osztriga- és homárfogászatból s ide­genforgalomból éltek. A BÍRÓ LAJOS, az évtizedek óta Lon­donban él kiváló magyar író egyik leghíresebb műve a Hotel Imperial ritka karriert futott be. A kitűnő író eredetieg regénynek írta meg a té­mát, amely az 1914-es világháború idején Lembergben, a Hotel Stadt Lemberg szállodában játszódik le s hőse Almásy főhadnagy, hős főalakja egy Anna nevű szállodai szobalány. A regényből azután színdarab lett és­­ az első világháború idején Hotel : Imperial címmel közel kétszázszor­­ játszották a Magyar Színházban­­ Törzs Jenővel a főszerepben. A re­­­­mek témából filmet is csináltak a­­ magyar filmgyártás hőskorában, Ja­­­­novics Jenő kolozsvári gyárában. A­­ filmváltozatban Virányi Sándor és­­ Füzes Anna volt a két főszereplő. ■ Évekkel később Amerikában is meg­­is filmesítették, s ekkor James Hall, a némafilm híres sztárja volt a fősze­­­­replője, ő alakította Almásy főhad­­s nagyot. Most — ezúttal már harmad­­­­szor (!) újra filmre vitték, s ismét 11, Amerikában. A lembergi és első vi­li­­ágháborúbeli miliőt azonban áttették­­, az afrikai harcok színterére s a film is, egyik­ főszereplője Rommel tábornok,­­­ akit a film híres jellem­színésze Erich von Stroheim alakít. , íme: egy téma karrierje! * ! A SZÍNHÁZI VÁLSÁG pilanatnyi­­­lag egyik legaktuálisabb téma Pesten. A művészkávéházban napról-napra ellenőrzik a színházak menetét. A törzsasztalnál, ahol a különböző szín-­­ házak színészei verődnek össze, meg­kérdezik az egyiket: — Nálatok milyen ház volt! — Ötven százalékos! ■— És nálatok? — hangzik a kér­­s dés egy másik színész felé. — Hetven! — Hetven százalékos? Ez nagyon szép! — Nem hetven százalék, csak het-­­ ven — néző ... Г ! — van...© JOGOS FELHÁBORODÁS ! s Március 2-án délután fél 3 órakor Juhot kaparik Ausztráliét­l He­gyerország juhsajt­­kivitellel törleszti a 300.000 font vétőtárst Külkereskedelmünk egy igen jelen­tős ügyletéről folynak jelenleg tár­gyalások Budapest és London között. Arról van szó, hogy Ausztráliából 1­SOO.OCO darab juhot importálunk ! A Brtish-Hu­ngarian Development­­ Co. Ltd. londoni cég már régebben ajánlatot tett, hogy 100.000 tejelő ju­hot (és esetleg bizonyos számú tejelő kecskét) szállít Magyarországnak. A fajták kiválasztását olyképen tervezik, hogy ne csak a rideg üzleti érdek jusson kifejezésre, hanem az ivadé­kok, melyek az országos tenyészetbe kikerülnek, a magyar tenyészhrányok­­nak is megfeleljenek. A társaság Ma­gyarországon dolgozza majd fel a ju­hok által termelt tejet éspedig a rogucsort-szerű merinofort sajttá, a gyapjút pedig textilárukká. A sajt­­gyártás melléktermékein angol süldő­ket hizlalnak és pulykákat nevelnek. A Merinofort-sajt Londonban és Amerikában kerülne értékesítésre, ahol máris igen nagy érdeklődés mu­tatkozik állandó szállítások iránt, míg a többi termék a magyar piacon kerülne értékesítésre. A földmívelésügyi minisztérium a Tárcaközi Külkereskedelmi Értekezlet­­tel karöltve hozzájárult ezen ügylet­hez, de több fontos kikötést fűzött a 100.000 juh behozatalához. Éspedig: 1. A londoni cégnek, illetőleg it­teni fiókjának be kell lépnie az Ál­lattenyésztő Szervezetbe és a teljes juhállományt a földművelés­ügyi mi­nisztérium ellenőrzése alá kell bocsá­tania. 2. A feldolgozott gyapjú és textiláru tekintetében a cég alá vet­i magát a belföldi ár- és forgalmi kor­látozásoknak. 3. A kiviendő sajt­­mennyiséget a földművelésügyi minisz­térium ellenőrzi. 4. A Magyar Nem­zeti Bank nem vállal garanciát az adódó forintkövetelés transzferálását, illetőleg és végül 5. a földművelés­ügyi minisztérium a behozott juhok­nak az országban visszahagyandó teljes szaporulatára vonatkozólag , elővásárlási jogot biztosít magának. Értesülésünk szerint a tárgyalások legközelebb Londonban folytatódnak és ezek befejezése után megtörtén­hetik majd a végleges megállapodás a magyar földművelésügyi kormány­nyal. A tranzakció összegszerű értéke kb. 300.000 font­ig. A vételárat azon­ban, mint már említettük, a sajtkivi-­ i­tel révén egyenlítjük ki. . A magyar juhsajtiparról a követ­kező érdekes információkat kaptuk: — Még néhány évvel ezelőtt a juh­­tej meglehetősen értéktelen termék volt nálunk. Házilag ugyan készítet­tek igen kezdetleges eszközökkel juh­sajtot, de legtöbb helyen nem ismer­■ ték a juhok tejének értékét és bizony ■ elég gyakran sert­és és más állati­­ hizlalásra használták fel. A juhok te­jét kb. 70 vidéki feldolgozási telepen ■ gyártották sajtnak és ezt a félgyárt­­­­mányt erjesztő telepekre szállították s ott állították elő a kész terméket. A juhsajt nálunk „Nervicfort“ néven igen népszerű közfogyasztási cikk lett, már csak olcsósága miatt is. A külföld részéről pedig igen nagy ér­deklődés mutatkozott vagontételekben való kivitel céljából. Elegendő ára­­­i azonban nem állt rendelkezésre és í­­gy az Angliából, Amerikából, Svájc­­­­i­ból és egyéb külországból mutatkozó r i keresletnek nem is tudtunk eleget­­ tenni. A magyar juhsajt minősége ’­s kitűnő és vetekszik a francia híres I ftoquefort-sajt minőségével. Ha létre­­i­s jönne a fent említett tranzakció a S 1OO.OCO ausztráliai juh behozatalát il­­l S lelőleg, akkor a juhsajtgyártásunk )­­ is olyan nagy mennyiségeket produ­­­­­­kálhatna, hogy igen tetemes kivitelre­­ volna kilátás. Az utolsó forduló A Demokrácia négy­hetes rejtvény­­pályázata utolsó fordulójához érke­zett. Ezúttal­­ ismét hat téglát köz­lünk, amelyeknek segítségével a ver­seny résztvevői továbbépíthetik a Hotel Demokrácia épületét. Egy tég­lát azonban mindenkinek magának kell hozzáadnia az épülethez. Aki valamennyi téglának meg­találta a helyét, le tudja olvasni az elrejtett Le Bon-idézetet. Ezt a mon­datot kell a pályázóknak beküldeniök a hetenkrint közölt pályázati szel­vénnyel együtt. A beküldési határ­idő: március 10. A nyerteseket a helyes megfejtők közül sorshúzás útján állapítjuk meg. Az eredményt március 15-iki számunkban közöljük.

Next