Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-12 / 2. szám
Megindult az idegenforgalom a magyar irodalomban Az országhatárok sorompói még nem nyíltak föl, az idegenforgalom még el nem kezdődött, külfölddel még nehéz kapcsolatba jutni, de a magyar irodalom ezer nehézség közepette már fölvette az érintkezést a nagyvilággal. A kultuszminisztériumban a külföldi kulturális kapcsolatokkal foglalkozó ügyosztály egyszerre intézi a magyar szellemi élet idegenforgalmát és diplomáciáját és Sőtér István, a kiváló fiatal író, a következőkben számolt be az eredményes munkáról: — Azzal az örvendetes ténnyel kell kezdenem a beszámolót, hogy a írók között megindult a személyes érintkezés. Amint a közönség már tudja, a magyar írók egy csoportja Svájcban tartózkodik és közülük néhányan, így Márai Sándor és Illyés Gyula Svájcból továbbutazott Rómába. Gyergyai Albert, a kiváló műfordító a napokban indul Svájcba. Magyarországra viszont külföldi látogatók érkeznek. A napokban hagyta el Budapestet Czerni, a cseh Írószövetség elnöke és hatalmas csomagjában kétszáz magyar könyvet vitt magával Prágába, hogy abból válogasson fordítanivalót. Jelenleg is itttartózkodik Slavinski, a bolgár Írószövetség elnöke, aki annak idején résztvett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban és Budapest alatt is küzdött. Most magánemberként tért vissza az azóta békéssé változott fővárosba és nagy élményéről , Budapest ostromáról készül regényt írni. Itt gyűjti hozzá a földrajzi és katonai adatokat. — Nyugatról is látogatók érkezését várjuk. Charles Morgan Angliából, Arago és Cassoux Franciaországból ígérte meg, hogy Budapestre jön. Hadd említsem meg végül, hogy Stockholmban most jelent meg Török Sándor „Valaki kopog“ című regénye svéd fordításban és rövid idő alatt nagyon szép sikert aratott. A távolabbi terveink között szerepel a Presence című svájci folyóirattal való szorosabb együttműködés. A Présance célja, hogy francia nyelven megismertesse a nemzetközi irodalmat és már legelső számában is József Attila egyik versfordítása képviselte a magyarságot. Most arról folynak a tárgyalások, hogy a lapot még szorosabban fűzzük Magyarországhoz. Mivel Svájcban a nyomdaköltség rendkívül drága, szó van arról, hogy a lapot Magrarországban, egy itteni nyomdában állítsuk elő. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy ez mit jelentene a magyar írók számára: fórumot nyernének benne a nemzetközi olvasóközönség felé. Egyéb terveink a legkülönbözőbb dolgokkal foglalkoznak, így szó van a bázeli egyetemen magyar lektorátus felállításáról, francia grafikai kiállítás rendezéséről Budapesten, a francia meg magyar könyvkiadók szorosabb együttműködéséről és még sok egyébről... Néhány adat csupán, de ez is világosan megmutatja, hogy a magyar szellem megtalálta útját a nagyvilág felé. Őis odakinn bizonyára a legjobb diplomataként emel szót a szerencsétlen, kis nép érdekében! K. J. EGY ÉV TÖRTÉNETE. Nehéz időkben, súlyos gazdasági és élelmezési válságok idején vette át egy évvel ezelőtt Kővágó József a székesfőváros polgármesteri tisztét. Ami azóta történt, a romok eltakarításán és az infláción keresztül a helyzet kialakulásáig és megszilárdulásáig, amit azóta ennek a városnak vezetősége és lakossága, fizikai és szellemi újjáépítésben produkált, nem maradhat följegyzés nélkül Erről a szinte példátlanul nagy és szívós teljesítményről számol be „Az egy év története“ című könyv, amely szövegben, képekben, adatokban ismerteti a főváros történetének ezt a küzdelmes időszakát. A szép kiállítású könyvet a Budapesti Napilapok Rovatvezetőinek közreműködésével a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet adta ki. Készítőnél iSUTOSI ill és hasznÁll olcsón Kapható 5 horia! Porul ijRaksmió — Koascínált 1.400 IKomoletihárd Konyha— 600 Veszek !-használt bitoreltat, bútor é s xöweeet, szőnyeget, tllegenyi ,grádlit tökről, a felsősúvnagat QOM3GS asztalos Üzem, Kálvária utca 26. ___________ _тАшй. ■_______ Hi lesz az életbiztosítási kötvények valorizációjával? Sok exes kisember sorsa, függ a valorizáció mértékétől Az életbiztosítási kötvények valorizációjának problémája nemcsak a mostani háború, hanem az első világháború után is felmerült Akkoriban teljesen elértéktelenedtek a koronára szóló biztosítási kötvények, de azok a díjtartalékok, amelyek az életbiztosítási üzlet fedezetéül szolgáltak, mégis elég nagy mértékben maradtak meg. Igaz, hogy elvesztek legnagyobb részt a koronára szóló különféle kötvények, így elsősorban az állampapírok, záloglevelek, de a fővárosi kötvények valorizációja révén valamelyest kárpótlást kaptak a díjbiztosítási alapok. Átértékelődtek a valutakötvények is és a biztosítási alapok házai épségben maradtak az első világháború után. Akkor még nem volt légiháború és korántsem volt olyan nagymértékű a pusztulás és rombolás az ingatlanokban, mint a mostani háború után. Mégis mindezeket egybevetve az úgynevezett Teleszky-féle életbiztosítási valorizáció alig jelentett valami kárpótlást az életbiztosítási kötvények tulajdonosainak. Ezért is nagyon nehezen lendült fel az első világháború után a biztosítási üzlet. A mostani háború után ugyanezek a problémák jelentkeztek. Ezúttal azonban sokkal élesebben. A pengő leromlása következtében elértéittelenedtek az összes pengőértékre szóló kötvények, záloglevelek. De ezenfelül a fasiszta kormányok a biztosítókra erőszakolták a különféle emissziókat is, így például az Erdélyi Nyereménykölcsönt, a Búzakölcsönök, kincstárjegyek jórészét minden időkben a biztosítóknak kellett átvenniük. Miután tiltva volt a kötvények eladása, a biztosítóknak tárcában kellett ezeket tartani, úgyhogy ezáltal az életbiztosítási üzletek fedezetének egy nagy része megsemmisült. Sajnos az ingatlanok jó része is elpusztult. Köztudomású, hogy a véletlen következtében a legtöbb biztosító intézet székháza és ingatlana légi bombázásnak esett áldozatul. Elértéklet eredtek a biztosítók pengőbetétei és egyéb követelései is, úgyhogy a fölszabadulás után az életi biztosítási kötvényeknek alig volt valami fedezetük. Éppen ezért igen helyes és demokratikus intézkedés volt a kormányzat részéről, hogy elrendelte az életbiztosításat, valorizációját, amivel lehetővé tette, hogy egyrészt megvédje a kisemberek érdekeit, másrészt egységes és a helyzetnek megfelelő valorizációs kulcsot állapítson meg, ami némiképpen kárpótolja az életbiztosítási kötvények tulajdonosait elszenvedett nagy veszteségeikért. Gondoljunk csak arra, hány kisember vesztette el életbiztosításba fektetett pénzét, mert bízott a pengőben. A kormány a biztosítási intézmény iránti bizalmat is vissza akarta állítani a valorizáció elrendelésével és ha a valorizáció késik is, ez a közönség szempontjából nem jelent hátrányt. Sőt úgy látszik, hogy mittől később ejtik meg a valorizációt, annál kedvezőbben alakul az életbiztosítási alapok helyzete és így annál magasabb lehet a kötvénytulajdonosokra eső valorizációs kvóta. A forint bevezetése óta csak növekedett a javak értéke, emelkedett a biztosító intézetek tárcájában levő valutakötvények, részvények árfolyama, ingatlanok kintlevőségek értéke. Mindezek azonban még mindig nem érték el a reális árnívót és éppen ezért remélhető, hogy ha a valorizáció technikai lebonyolítása aktuális lesz, csak javulni fog a helyzet, úgy a biztosítók, mint a kötvénytulajdonosok szempontjából. Ez igen örvendetes momentum azért is, mert ha iát jár a közönség, visszatér a bizalom a biztosítási intézmény iránt, amelyben minden háború után alaposan csalódott a takarékos közönség. Nemzeti állam vagy „befolyás körzet" Hegedűs Ádám érdekes „világhelyzetjelentése“ A külföldi, különösen azonban az angol és amerikai könyvpiacot elárasztják a politikai természetű könyvújdonságok. Nem csoda ez, amikor az UNO-ban egyesült ötvenegy ország kiküldöttjei napjainkban teremtik meg az új, demokratikus világrendet, amikor mindnyájunk sorskérdései kerülnek döntésre. .. Nagy figyelemre tarthat számot Hegedűs Ádám Londonban megjelent „The State of the World“ című könyve is, amely valósággal helyzetmagyarázó kalauzként használható a világpolitika oly szövevényes jelenlegi útjain. A „Világhelyzet“ szerzője mindenekelőtt visszapillantást vet a lezajlott két világháborúra. Megállapítja, hogy sokak nézete szerint a kettőt nem lehet összehasonlítani. Vannnak politikai közírók, akik szerint „az elsőszámú a nemzetek közötti harc, a másodikszámú a politikai ideológiák világviszonylatokra kiterjedő viaskodása volt.“ Vágj: pedig azt mondják, hogy az elsőszámú a kapitalista világ utolsó háborúja volt, míg a másodikszámú egy új társadalom vezetőinek háborúja. Egy harmadik iskolát Laski tanár, a labourpárti apostol képviseli, amidőn azt állítja, hogy a második világháború nem volt más, mint napjaink forradalma. A nacionalizmus bűnei Hegedűs Ádám merőben más véleményen van. Szerinte mindkét háborút a nacionalizmus idézte fel, amely manapság is a legnagyobb /politikai hatalomnak számít. A szuverén, független államok döntöttek anarchiába, széthúzásba a világot. A nacionalizmusnak sikerült megakadályozni egy egészséges, kölcsönös gazdasági szervezet létesítését. A világháborúság nem 1914, legkevésbbé pedig 1937-ben kezdődött, hanem tulajdonképpen a század legelején, amikor első ízben lépett fel bennünk, mint új tünet az a tudat, hogy teljessé vált a világ kölcsönös gazdasági függősége. Hegedűs szembeszáll ezután azzal a váddal, melyet egy Spengler, egy Paul Valéry és más intellektuel előkelőségek hangoztatnak, hogy egy olyan degenerált korban élünk, mely a civilizáció elsorvasztója lesz. Ellenkezőleg, úgy látja, hogy új fejezet nyílt meg a civilizáció történetében. Napjainkban az egész világot behálózzák a politikai és gazdasági kapcsolatok és ezek állandóan beleütköznek a nemzeti államok határaiba. Bár általában a politikai és gazdasági kérdéseket holmi „ikertestvéreknek“ állítják be a köztudatba, mégis századunk problémája inkább a politikai, semmint a gazdasági síkon mozog. De mindenképpen felmerül egy kérdés: Milyen legyen a jövőbeli, ideiglenes megoldás? A nemzeti állam mesterkélt kerete? Avagy az ugyancsak mesterkélt, de mégis kielégítőbb keret: a „befolyás-körzet a „Zone of Influence“? A szerző a megoldások tekintetében nem nyújt segédkezet. Nem tanácsol, hanem egyszerűen helyzetképet ad a mai világállásról. Ha pedig könyvében olyan problémákhoz is nyúl, melyeket sokan szentnek vélnek, úgy válasza az, hogy a most kitörő béke első balesete a hazugság volna. Az „érdekszféra” A gazdasági politikáról, az újkori szocializmusról megállapítja a szerző, hogy a jövő szociális fejlődés iránya a tőke állami ellenőrzése lesz. Ez nem jelenti azonban a kapitalizmus felszámolását, hanem különválasztás alá kerül majd a tőke és az ellenőrzés. Könyve végén ismét az „érdekszféra politika“ kérdésével foglalkozik a szerző. A hatalmi politika eme formája a kis államoknak megengedi a létfenntartást, mint kulturális egységet. Az ,,érdekszféra sem lenne egyéb, mint a ma egy nagyméretű nemzeti állam. A legfontosabb probléma: megértetni a csatlakozó kis államokkal, hogy ez a változás csak némi szófogadást és nem alávetést igényel, a szolidaritás egy válfaját alkotja. Ilyen „világhelyzet-jelentést“ tár elénk Hegedűs Ádám politikai tanulmánya. Új nemzeti iparág születik A magyar vegyészeti ipar megteremti a miniatűr I. G. Farbenindustriet Tízmillió svájci frank áru festékbehozataltól mentesítik az országot A német világhatalom az I. G. Farbenindustrie ezer mérnökével, hatalmas laboratóriumaival, gyárvárosával — a mellé. A világ festékszükségleténekk 60 százalékát szállították a németek. Ma az amerikai, angol és francia festékkonszernek még csak annyit termelnek, amennyire nekik van múlhatatlanul szükségük A felszabadulás után itt állt Magyarország csekély festékkészletével gyártás nélkül Gyáraink festéket nem készítettek, mert a német 1. fr. F. minden ilyen kísérletet lehetetlenné tett. Ha a verseny megkívánta, nyersanyagáron alul szállitanák a festéket és ha szükség volt rá, megvásárolták az idegen állam nemzeti érdekeltségei által létesített gyárat Valóságos ipari rémregény körvonalai bontakoznak ki a német-magyar festékharcból. Megszületik a magyar festékipar* A magyar vegyiipar három hónappal ezelőtt festékgyártó organizációt hívott életre. Ennek ügyvezető igazgatója dr. Lázár György, így mondja el egy nemzeti iparág megalapításának részleteit: — Valutaszegény ország vagyunk. Még a festékszükséglet is nagy pénzügyi megterhelést jelent. Egyedül a textiliparnak évi nyolcmillió svájci frank festékbehozatalra van szüksége. Most azonban előállt az a probléma is, hogy még valuta feláldozásával sem kaphattunk elég festéket. Éppen ezért, mivel műszaki és nyersanyag-adottságok rendelkezésünkre állanak, az Anyaghivatallal egyetértésben elhatároztuk a magyar festékipar kiépítését. — Nem könnyű feladat, mert nekünk nem állt rendelkezésünkre, mint az I. G. Farbenindustrienak, 80 éves korlátlan kísérletezés eredménye. Szakembereinkben kitűnő erőket leltünk. Sürgette a festék nemzeti ipar megteremtését az Oroszországgal lekötött textilbérmunka is. Ennél a munkánál különösen nagymennyiségű, évi 10.000 tonnányi kénesfekete festékre van szükség. A magyar gyártásnál sokkal nehezebbek a kalkulatív feltételek, mert nem tudunk minden gyártási mellékterméket úgy hasznosítani, mint azt яг I. G. F. tehette. Svájci és ввдЫ örégég$zala& Karbantartás, javítás. SZILÁGYI JÁNOS GYULA, Bp. IX Ráday utca 31. T. ISI 2 003 Az igazi és valódi Amerika eddig ismeretlen volt a magyar színházak közönsége előtt. Amit „amerikai“-nak hittek és hirdettek, az rövüszínpadi és sztárszerű sallang volt és csakis arra volt jó, hogy hazug képzeteket, kóros illúziókat ébresszen itt, a magyar nép körében — Amerikáról. Steinbeck híres regénye — az Egerek és emberek — színpadi átültetésében most megadta a módot s lehetőséget, hogy színpadon is megismerhesse a magyar nép a tövük és a sztárképek felszinei amerikanizmusa után az írjad is valódi Amerikát, a dolgozó néptömegek Amerikáját. Ez az igazi és valódi Amerika épp úgy el volt rejtve a film is a színpad magyar közönsége előtt, mint az igazi magyar népélet a mulattató cigány, paprikás és gulyás s a mulató dzsentri vagy áldzsentri mögött. Anyagira a felszínes Amerika ordított Itt eddig színpadról és filmről, hogy a legjobb magyarok közül is elég kevesen akartak tudomásul venni Upton Sinclair Római látomásának és a magyar Balázs Ferencnek, Вгтщ Emberinek, Tamási Áronnak és Máthé Eleknek komoly, ködaszlatlati képeit Amerika népének igazi és valódi társadalmi életéről. Most lehullt a lepel s most mindenki megláthatja azt az Amerikát, amely általános emberi tanulságaival a legközelebb áll hozzánk és minden nép többségi,vagyis dolgozó tömegeinek hitéhez, vágyához, érzelméhez, értelméhez s akaratához. Megismerhetjük ma még csak a Madách-színház művészeinek elsőrangú együttes játékán keresztül, holnapra azonban mindenüvé el kell jutni ennek a megragadó tiszta képnek. Lássa meg Magyarországon /hinder/ki az igazi és valódi Amerika képét, az eddigi hatalmi érdekek hamis értékű ábrándképei után. S ilyformán kell, hogy megismerjenek minket magyarokat is mindenütt, mert csakis hazugságmentes bemutatkozásban élhetnek a népek igazi és tartós barátságban egymással. A bűnös múlt ábrándképeinek Magyarországa messzi van már tőlünk. De annál közelebb van az az ábrándmentes Amerika, amely az Egerek és emberekben most minden magyar szeme látására és füle hallására föltárult. S ugyanígy kell közelednünk Oroszországhoz, Kínához, Indiához, hogy hazugság nélküli , botránkozás nélküli emberséges magyar életet élő magyarok lehessünk. Nagy Tibor Öreg gépekkel . A magyar termelés már elérte a napi 1000 kilót, minőségileg teljesen azonos a németekével. Új gyártelepeket nem építhettünk, meglévő gyárak régi gépi berendezését használtuk fel. Organizáltan osztjuk szét a termett festékanyagot. Amennyiben a magyar dióhéj I. G. Farbenindustrie, amelyet megalapoztunk, eléggé fokozni tudja már a termelést, exportra is gondolunk. Elsőnek Közel- Keletet és a Balkánt kívánják festékáruval ellátni, úgyhogy itt baráti kereskedelmi kapcsolatokkal foglalták el a németek, festékben is hatalmi terjeszkedést űző helyét. — Öt évünk van előreláthatólag — zárta az új nemzeti ipar körképét dr. Lázár György —, a piac kiépítésére. Ezen az időn belül a nagy világkonszernek előreláthatólag saját területeik feltűnésére gondolnak. Ez alatt olyan jó festéket kell gyártanunk, hogy minden versenytárssal szemben versenyképesek maradhassunk. .A háromhónapos gyártási periódus megmutatta, hogy a magyar szakemberek, vegyészeink minden területen igen jól, még az anilin birodalmában is, ahol eddig a nácinémet elnyomás miatt nem lehettek specialistáink. Nem leszünk szűkkeblűek az új iparág megteremtésénél. A Műegyetemen két tanszék és ezenkívül számos laboratórium foglalkozik, megbízásunkból, azzal, hogy valóban a magyar I. G. Ferbenindustrie nagy nemzeti jövedelemtöbbletet jelentő alapjait vethessük meg. (k r.)