Demokrácia, 1947. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-12 / 2. szám

Megindult az idegenforgalom a magyar irodalomban Az országhatárok sorompói még nem nyíltak föl, az idegenforgalom még el nem kezdődött, külfölddel még nehéz kapcsolatba jutni, de a magyar irodalom ezer nehézség kö­zepette már fölvette az érintkezést a nagyvilággal. A­ kultuszminisztérium­ban a külföldi­ kulturális kapcsola­tokkal foglalkozó ügyosztály egy­szerre intézi a magyar szellemi élet idegenforgalmát és diplomáciáját és Sőtér István, a kiváló fiatal író, a következőkben számolt be az ered­ményes munkáról: — Az­zal az örvendetes ténnyel kell kezdenem a beszámolót, hogy a írók között megindult a személyes érint­kezés. Amint a közönség már tudja, a magyar írók egy csoportja Svájc­ban tartózkodik és közülük néhá­­nyan, így Márai Sándor és Illyés Gyula Svájcból továbbutazott Ró­mába. Gyergyai Albert, a kiváló mű­fordító a napokban indul Svájcba. Magyarországra viszont külföldi lá­togatók érkeznek. A napokban hagyta el Budapestet Czerni, a cseh Írószö­vetség elnöke és hatalmas csomag­jában kétszáz magyar könyvet vitt magával Prágába, hogy abból válo­gasson fordítanivalót. Jelenleg is itt­­tartózkodik Slavinski, a bolgár Író­szövetség elnöke, aki annak idején résztvett a Magyarország felszabadí­tásáért vívott harcokban és Buda­pest alatt is küzdött. Most magán­emberként tért vissza az azóta bé­késsé változott fővárosba és nagy élményéről , Budapest ostromáról készül regényt írni. Itt gyűjti hozzá a földrajzi és katonai adatokat. — Nyugatról is látogatók érkezé­sét várjuk. Charles Morgan Angliá­ból, Arago és Cassoux Franciaország­ból ígérte meg, hogy Budapestre jön. Hadd említsem meg végül, hogy Stockholmban most jelent meg Török Sándor „Valaki kopog“ című regé­nye svéd fordításban és rövid idő alatt nagyon szép sikert aratott.­­ A távolabbi terveink között szerepel a Presence című svájci folyóirattal való szorosabb együtt­működés. A Présance célja, hogy francia nyelven megismertesse a nemzetközi irodalmat és már leg­első számában is József Attila egyik versfordítása képviselte a magyarsá­got. Most arról folynak a tárgyalá­sok, hogy a lapot még szorosabban fűzzük Magyarországhoz. Mivel Svájcban a nyomdaköltség rendkí­vül drága, szó van arról, hogy a la­pot Mag­rarországban, egy itteni nyom­dában állítsuk elő. Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy ez mit jelentene a magyar írók számára: fórumot nyernének benne a nemzetközi ol­vasóközönség felé. Egyéb terveink a legkülönbözőbb dolgokkal foglalkoz­nak, így szó van a bázeli egyetemen magyar lektorátus felállításáról, fran­cia grafikai kiállítás rendezéséről Budapesten, a francia meg magyar könyvkiadók szorosabb együttműkö­déséről és még sok egyébről... Néhány adat csupán, de ez is vilá­gosan megmutatja, hogy a magyar szellem megtalálta útját a nagyvilág felé. Őis odakinn bizonyára a leg­jobb diplomataként emel szót a sze­rencsétlen, kis nép érdekében! K. J. EGY ÉV TÖRTÉNETE. Nehéz időkben, súlyos gazdasági és élelme­zési válságok idején vette át egy évvel ezelőtt Kővágó József a székes­főváros polgármesteri tisztét. Ami azóta történt, a romok eltakarításán és az infláción keresztül a helyzet kialakulásáig és megszilárdulásáig, amit azóta ennek a városnak vezető­sége és lakossága, fizikai és szellemi újjáépítésben produkált, nem marad­hat följegyzés nélkül Erről a szinte példátlanul nagy és szívós teljesít­ményről számol be „Az egy év törté­nete“ című könyv, amely szövegben, képekben, adatokban ismerteti a fő­város történetének ezt a küzdelmes időszakát. A szép kiállítású könyvet a Budapesti Napilapok Rovatvezetői­nek közreműködésével a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet adta ki. Készítőnél iSUTOSI ill és hasznÁ­ll olcsón Kapható 5 horia! Por­ul ijRaksmió — Koascínált 1.400 IKom­oletihárd Konyha— 600 Veszek !-használt bitoreltat, bútor é s xöweeet, szőnyeget, tllegenyi ,grádlit­ tökről, a felsősúvnagat QOM3GS asztalos Üzem, Kálvária­ utca 26. ___________ _тАшй. ■_______ Hi lesz az életbiztosítási kötvények valorizációjával? Sok exes kisember sorsa, fü­gg a valorizáció mértékétől Az életbiztosítási kötvények valo­rizációjának problémája nemcsak a mostani háború, hanem az első vi­lágháború után is felmerült Akkori­ban teljesen elértéktelenedtek a ko­ronára szóló biztosítási kötvények, de azok a díjtartalékok, amelyek az életbiztosítási üzlet fedeze­téül szolgáltak, mégis elég nagy mértékben maradtak meg. Igaz, hogy elvesztek legnagyobb részt a koronára szóló különféle köt­vények, így elsősorban az állampapí­rok, záloglevelek, de a fővárosi köt­vények valorizációja révén valame­lyest kárpótlást kaptak a díjbiztosí­­tási alapok. Átértékelődtek a valuta­­kötvények is és a biztosítási alapok házai épségben maradtak az első vi­lágháború után. Akkor még nem volt légiháború és korántsem volt olyan nagymértékű a pusztulás és rombo­lás az ingatlanokban, mint a mostani háború után. Mégis mindezeket egy­bevetve az úgynevezett Teleszky-féle életbiztosítási valorizáció alig jelen­tett valami kárpótlást az életbiz­tosítási kötvények tulajdonosainak. Ezért is nagyon nehezen lendült fel az első világháború után a biztosí­tási üzlet. A mostani háború után ugyanezek a problémák jelentkeztek. Ezúttal azonban sokkal élesebben. A pengő leromlása következtében elé­rtéittelenedtek az összes pengő­­értékre szóló kötvények, zálog­levelek. De ezenfelül a fasiszta kormányok a biztosítókra erőszakolták a különféle emissziókat is, így például az Erdé­­lyi Nyereménykölcsönt, a Búzaköl­­csönök, kincstárjegyek jórészét min­den időkben a biztosítóknak kellett átvenniük. Miután tiltva volt a köt­vények eladása, a biztosítóknak tár­cában kellett ezeket tartani, úgyhogy ezáltal az életbiztosítási üzletek fede­zetének egy nagy része megsemmisült. Sajnos az ingatlanok jó része is el­pusztult. Köztudomású, hogy a vé­letlen következtében a legtöbb bizto­sító intézet székháza és ingatlana légi bombázásnak esett áldozatul. Elér­té­klet eredtek a biztosítók pengőbe­tétei és egyéb követelései is, úgyhogy a fölszabadulás után az élet­i biztosítási kötvényeknek alig volt valami fedezetük. Éppen ezért igen helyes és demokra­tikus intézkedés volt a kormányzat részéről, hogy elrendelte az életbiz­tosításat, valorizációját, amivel lehe­tővé tette, hogy egyrészt megvédje a kisemberek érdekeit, másrészt egy­séges és a helyzetnek megfelelő valo­rizációs kulcsot állapítson meg, ami némiképpen kárpótolja az életbizto­sítási kötvények tulajdonosait el­szenvedett nagy veszteségeikért. Gon­doljunk csak arra, hány kisember vesztette el életbiztosításba fektetett pénzét, mert bízott a pengőben. A kormány a biztosítási intézmény iránti bizalmat is vissza akarta állí­tani a valorizáció elrendelésével és ha a valorizáció késik is, ez a kö­zönség szempontjából nem jelent hátrányt. Sőt úgy látszik, hogy mittől később ejtik meg a valo­rizációt, annál kedvezőbben ala­kul az életbiztosítási alapok helyzete és így annál magasabb lehet a köt­vénytulajdonosokra eső valorizációs kvóta. A forint bevezetése óta csak növekedett a javak értéke, emelke­dett a biztosító intézetek tárcájában levő valutakötvények, részvények ár­folyama, ingatlanok kintlevőségek ér­téke. Mindezek azonban még mindig nem érték el a reális árnívót és ép­pen ezért remélhető, hogy ha a valo­rizáció technikai lebonyolítása ak­tuális lesz, csak javulni fog a hely­zet, úgy a biztosítók, mint a köt­vénytulajdonosok szempontjából. Ez igen örvendetes momentum azért is, mert ha iát jár a közönség, vissza­tér a bizalom a biztosítási intéz­mény iránt, amelyben minden háború után alaposan csalódott a takarékos kö­zönség. Nemzeti állam vagy „befolyás körzet" Hegedűs Ádám érdekes „világhelyzetjelentése“ A külföldi, különösen azonban az angol és amerikai könyvpiacot elárasztják a politikai természetű könyvújdonságok. Nem csoda ez, amikor az UNO-ban egyesült ötven­egy ország kiküldöttjei napjainkban teremtik meg az új, demokratikus világrendet, amikor mindnyájunk sorskérdései kerülnek döntésre. .. Nagy figyelemre tarthat számot He­gedűs Ádám Londonban megjelent „The State of the World“ című könyve is, amely valósággal helyzet­­magyarázó kalauzként használható a világpolitika oly szövevényes je­lenlegi útjain. A „Világhelyzet“ szerzője minde­nekelőtt visszapillantást vet a lezaj­lott két világháborúra. Megállapítja, hogy sokak nézete szerint a kettőt nem lehet összehasonlítani. Vannnak politikai közírók, akik szerint „az elsőszámú a nemzetek közötti harc, a másodikszámú a politikai ideoló­giák világviszonylatokra kiterjedő viaskodása volt.“ Vágj: pedig azt mondják, hogy az elsőszámú a kapi­talista világ utolsó háborúja volt, míg a másodikszámú egy új társada­lom vezetőinek háborúja. Egy har­madik iskolát Laski tanár, a labour­­párti apostol képviseli, amidőn azt állítja, hogy a második világháború nem volt más, mint napjaink for­radalma. A nacionalizmus bűnei Hegedűs Ádám merőben más véle­ményen van. Szerinte mindkét há­borút a nacionalizmus idézte fel, amely manapság is a legnagyobb /politikai hatalomnak számít. A szu­verén, független államok döntöttek anarchiába, széthúzásba a világot. A nacionalizmusnak sikerült meg­akadályozni egy egészséges, kölcsö­nös gazdasági szervezet létesítését. A világh­áborúság nem 1914, legke­­vésbbé pedig 193­7-b­en kezdődött, hanem tulajdonképpen a század legelején, amikor első ízben lépett fel bennünk, mint új tünet az a tudat, hogy teljessé vált a világ kölcsönös gazdasági függősége. Hegedűs szembeszáll ezután azzal a váddal, melyet egy Spengler, egy Paul Valéry és más intellektuel elő­kelőségek hangoztatnak, hogy egy olyan degenerált korban élünk, mely a civilizáció elsorvasztója lesz. El­lenkezőleg, úgy látja, hogy új feje­zet nyílt meg a civilizáció történeté­ben. Napjainkban az egész világot behálózzák a politikai és gazdasági kapcsolatok és ezek állandóan bele­ütköznek a nemzeti államok hatá­raiba. Bár általában a politikai és gazdasági kérdéseket holmi „iker­testvéreknek“ állítják be a köz­tudatba, mégis századunk problémája inkább a politikai, semmint a gaz­dasági síkon mozog. De mindenkép­pen felmerül egy kérdés: Milyen le­gyen a jövőbeli, ideiglenes meg­oldás? A nemzeti állam mesterkélt kerete? Avagy az ugyancsak mester­kélt, de mégis kielégítőbb keret: a „befolyás-körzet a „Zone of In­fluence“? A szerző a megoldások tekinteté­ben nem nyújt segédkezet. Nem ta­nácsol, hanem egyszerűen helyzet­képet ad a mai világállásról. Ha pe­dig könyvében olyan problémákhoz is nyúl, melyeket sokan szentnek vélnek, úgy válasza az, hogy a most kitörő béke első balesete a ha­zugság volna. Az „érdekszféra” A gazdasági politikáról, az újkori szocializmusról megállapítja a szerző, hogy a jövő szociális fejlő­dés iránya a tőke állami ellenőrzése lesz. Ez nem jelenti azonban a kapi­talizmus felszámolását, hanem kü­lönválasztás alá kerül majd a tőke és az ellenő­rzés. Könyve végén ismét az „érdek­szféra politika“ kérdésével foglalko­zik a szerző. A hatalmi politika eme formája a kis államoknak meg­engedi a létfenntartást, mint kulturális egységet. Az ,,érdekszféra sem lenne egyéb, mint a ma egy nagyméretű nemzeti állam. A legfontosabb probléma: megértetni a csatlakozó kis államokkal, hogy ez a változás csak némi szófogadást és nem alá­vetést igényel, a szolidaritás egy vál­faját alkotja. Ilyen „világhelyzet-jelentést“ tár elénk Hegedűs Ádám politikai tanul­mánya. Új nemzeti iparág születik A magyar vegyészeti ipar megteremti a miniatűr I. G. Farbenindustriet Tízmillió svájci frank áru festékbehozataltól mentesítik az országot A német világhatalom az I. G. Farbenindustrie ezer mérnökével, hatalmas laboratóriumaival, gyár­­városával — a mellé. A világ festék­­szükségleténekk 60 százalékát szállítot­ták a németek. Ma az amerikai, an­gol és francia festékkonszernek még csak annyit termelnek, amennyire nekik van múlhatatlanul szükségük A felszabadulás után itt állt Ma­gyarország csekély festékkészletével gyártás nélkül Gyáraink festéket nem készítettek, mert a német 1. fr. F. minden ilyen kísérletet lehetet­lenné tett. Ha a verseny megkívánta, nyersanyagáron alul szállitanák a festéket és ha szükség volt rá, meg­vásárolták az idegen állam nemzeti érdekeltségei által létesített gyárat Valóságos ipari rémregény körvona­lai bontakoznak ki a német-magyar festékharcból. Megszületik a magyar festékipar* A magyar vegyiipar három hónap­pal ezelőtt festékgyártó organizációt hívott életre. Ennek ügyvezető igaz­gatója dr. Lázár György, így mondja el egy nemzeti iparág megalapításá­nak részleteit: — Valutaszegény ország vagyunk. Még a festék­szükséglet is nagy pénz­ügyi megterhelést jelent. Egyedül a textiliparnak évi nyolcmillió svájci frank festékbehozatalra van szük­sége. Most azonban előállt az a probléma is, hogy még valuta fel­áldozásával sem kaphattunk elég fes­téket. Éppen ezért, mivel műszaki és nyersanyag-adottságok rendelke­zésünkre állanak, az Anyaghivatallal egyetértésben elhatároztuk a magyar festékipar kiépítését. — Nem könnyű feladat, mert ne­künk nem állt rendelkezésünkre, mint az I. G. Farbenindustrienak, 80 éves korlátlan kísérletezés eredménye. Szakembereinkben kitűnő erőket lel­tünk. Sürgette a festék nemzeti ipar megteremtését az Oroszországgal le­kötött textilbérmunka is. Ennél a munkánál különösen nagymennyi­ségű, évi 10.000 tonnányi kénes­­fekete festékre van szükség. A ma­gyar gyártásnál sokkal nehezebbek a kalkulatív feltételek, mert nem tu­dunk minden gyártási melléktermé­ket úgy hasznosítani, mint azt яг I. G. F. tehette. Svájci és ввдЫ örégég­$zala& Karbantartás, javítás. SZILÁGYI JÁNOS GYULA, Bp. IX Ráday­ utca 31. T. ISI 2 003 Az igazi és valódi Amerika eddig ismeretlen volt a magyar szín­házak közönsége előtt. Amit „ame­­rikai“-nak hittek és hirdettek, az rövüszínpadi és sztárszerű sallang volt és csakis arra volt jó, hogy ha­zug képzeteket, kóros illúziókat éb­­resszen itt, a magyar nép körében — Amerikáról. Steinbeck híres re­génye — az Egerek és emberek —­ színpadi átültetésében most megadta a módot s lehetőséget, hogy színpa­don is megismerhesse a magyar nép a tövük és a sztárképek felszinei amerikanizmusa után az írjad is valódi Amerikát, a dolgozó néptöme­­gek Amerikáját. Ez az igazi és valódi Amerika épp úgy el volt rejtve a film is a színpad magyar közönsége előtt, mint az igazi magyar népélet a mulattató ci­gány, paprikás és gulyás s a mulató dzsentri vagy áldzsentri mögött. Any­agira a felszínes Amerika ordított Itt eddig színpadról és filmről, hogy a legjobb magyarok közül is elég kevesen akartak tudomásul venni Upton Sinclair Római látomásának és a magyar Balázs Ferencnek, Вгтщ Emberinek, Tamási Áronnak és Máthé Eleknek komoly, k­ödaszlatlati képeit Amerika népének igazi és valódi társadalmi életéről. Most lehullt a lepel s most min­denki megláthatja azt az Amerikát, amely általános emberi tanulságaival a legközelebb áll hozzánk és minden nép többségi,vagyis dolgozó töme­geinek hitéhez, vágyához, érzelmé­hez, értelméhez s akaratához. Meg­ismerhetjük ma még csak a Ma­­dách-színház művészeinek elsőrangú együttes játékán keresztül, holnapra azonban mindenüvé el kell jutni ennek a megragadó tiszta képnek. Lássa meg Magyarországon /hin­der/ki az igazi és valódi Amerika képét, az eddigi hatalmi érdekek ha­mis értékű ábrándképei után. S ily­­formán kell, hogy megismerjenek minket magyarokat is mindenütt, mert csakis hazugságmentes bemu­tatkozásban élhetnek a népek igazi és tartós barátságban egymással. A bűnös múlt ábrándképeinek Magyarországa messzi van már tő­lünk. De annál közelebb van az az ábrándmentes Amerika, amely az Egerek és emberekben most minden magyar szeme látására és füle hal­lására föltárult. S ugyanígy kell kö­zelednünk Oroszországhoz, Kínához, Indiához, hogy hazugság nélküli , botránkozás nélküli emberséges ma­gyar életet élő magyarok lehessünk. Nagy Tibor Öreg gépekkel . A magyar termelés már elérte a napi 1000 kilót, minőségileg telje­sen azonos a németekével. Új gyár­telepeket nem építhettünk, meglévő gyárak régi gépi berendezését hasz­náltuk fel. Organizáltan osztjuk szét a termett festékanyagot. Amennyiben a magyar dióhéj I. G. Farbenindu­­strie, amelyet megalapoztunk, eléggé fokozni tudja már a termelést, ex­portra is gondolunk. Elsőnek Közel- Keletet és a Balkánt kívánják fes­­tékáruval ellátni, úgyhogy itt baráti kereskedelmi kapcsolatokkal foglal­ták el a németek, festékben is ha­talmi terjeszkedést űző helyét. — Öt évünk van előreláthatólag — zárta az új nemzeti ipar körképét dr. Lázár György —, a piac kiépí­tésére. Ezen az időn belül a nagy világkonszernek előreláthatólag saját területeik feltűnésére gondolnak. Ez alatt olyan jó festéket kell gyárta­nunk, hogy minden versenytárssal szemben versenyképesek maradhas­sunk. .A háromhónapos gyártási pe­riódus megmutatta, hogy a magyar szakemberek, vegyészeink minden területen igen jól­, még az anilin birodalmában is, ahol eddig a náci­német elnyomás miatt nem lehettek specialistáink. Nem leszünk szűk­­keblűek az új iparág megteremtésé­nél. A Műegyetemen két tanszék és ezenkívül számos laboratórium fog­lalkozik, megbízásunkból, azzal, hogy valóban a magyar I. G. Ferbenindu­­strie nagy nemzeti jövedelemtöbble­tet jelentő alapjait vethessük meg. (k­ r.)

Next