Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1947-08-31 / 35. szám
A fefibb tömeglátványosság a nudista nők budai tárlata . Láncsávos férfiak között a rózsadombi figyelőállásban A poétikus Gifl ВлЬв-utcán kapaszkodunk felfelé. Az augusztus végi arányló, tűző napsütésben nem egyedül igyekszünk, a hegyre. Egész férficsoportok indultak neki a csendes budai utcának. A közös cél, az új látványosság, a budai női nudista paradicsom, amelyet úgt valósítottak meg, hogy egyben férfi látványosság is legyen. Megszemlélése ma a legdivatosabb sportok közé tartozik Budapesten. A hegygerincnél elkanyarodunk a kies Verhalom utca felé. Azután 20—0 nádért lefelé lejt az út s mint valami miniatűr amfiteátrum szélesedik ki egy bokros fives térség. Tizenöt méterre innen zakatolnak el abudai villamoskocsik és légvonalban huszonöt méterre elénk tárni a budai női nudista paradicsom. Nudista moziban A Lukácsfürdő női napozó torrasza ez. A meztelenség a női napozó torraszán nem volna rendkívüli jelenség, így azonban, ahogyan most pereg le, színházi tervén", egyre nagyobb férfinyilvánosság elett, kissé szokatlan élmény. Valamikor ponyvavédőfallal takarták el a hegy felől ezt a terraszrészt, ma a napfény premierplanjában történik minden, mindenkinek a színe előtt, aki fáradságot vesz magának és felmegy a hegyre. Mintha nudista moziban volnánk, úgy szemlélhetjük a jelenségeket. Az első impresszió: mindent látunk. A próbatétel: szabad szemmel elolvashatjuk az egyik mezítelen nő kezében levő újságcímét. Az arab éjszakákat bemutató film tizenhat éven felüli jelenetei lehetnének, amit látunk. Ez a film biztosan ■világsiker volna. „Látcsöve! fessék" Nézőtéri népszámlálást tartunk, huszonnégy nézője van a budai natália amfiteátrumnak. Újabb férfiszemlélők érkeznek. Három diákforma fiatalember. “Ezek két fiatal lányt is hoztak magukkal, akik vihogva a cézötor szélén helyezkednek el. Családiasabb lesz a kép. Anya és gyermeke vonul be a napozóba. A mamáról is hamarosan lekerül a fürdőruha, csak a kis négyéves fiúcska szaladgál fürdőruhában a sok meztelen nő között- Időközben a nudista paradicsom hölgytagjai visszanézegetik a férfiakat. Az egyik nő felel a napozó nyugágyról és szemléli a hegyoldalt. Egy-egy kézmozdulat integetésnek hat nmen is, onnan is. Forrponton van az érdeklődés, amikor egy kis emberke érkezik. Kezében látcső: — Látcsövet tessék! Egy perc ötven fillér.Döntő pillanatot csíptünk el a látcsővel. Magas, nyúlánk, fiatal nő mozog a „színpadon“. Sétál, tussol, karjait emelgeti, ősnadista lehet, mert majdnem mindenütt barna. Végül megunja a sétát, ledobja magát a heverőre. , A tűző napod nem lehet sokáig kibírni. Csökkentjük ez amfiteátrum nézőinek számát. A hegyen pihenő Gül Baba sírja mellett elhaladva, arra gondolunk, ha most kitekintene jó öreg Baba a túlvilágból, azt hihetni, hogy még mindig a török uralja Budavárit. Ennyi mezítelen nőt csak a budai pasa udvarában láthattak a pasa eunuchjai. „Ez már mégis csak túlzás... A forgalmas Zsigmond-utcán mégegy tapasztalatra teszünk szart. A szélső tussolóhoz érkező nőket, vállig az utcáról is látni lehet, de ha villamosra kapaszkodunk fel, majdnem derékig. . Az utolsó kép merész budai ditaliszkja jár az eszünkben. Közeledik a fürdői zárásának időpontja. Lesben állunk, hogy megvárjuk és meginterjváljuk a fürdő csodái felöl. Bullában is csinos. Azonnal ráismerünk. Megszólítjuk. Elmérítjuk a hegyi látogatás történetét. Azt is, hogy' St túlmerésznek találtak. Nevet. Annyit elárul, hogy Irénnek hívják. Állami tisztviselőnő. — Az ostromot Budán éltem át — mondja. — Kicsit megedződtem a férfidolgok iránt. Az, hogy a hegyen kíváncsikodnak nem zavarhatja a nyári pihenőmet. Mozgásomban,nincs olyan tudatosság, hogy figyelnek, de nem is törődöm azzal, akiit ismétellenül testi intimitásokba tekintenek bele.. — Nézze — folytatja mosolyogva. — A strandfürdő igazgatósága táb.lákon közli, hogy fürdőruha nélkül nem szabad napozni, sie nem ellenőrizteti, mi fürdőzők pedig nem tartjuk be. Beszélgettem más napozó nőkkel,akik karjukon deportációs, tetovált számot viselnek. Elmondották micsoda testi kínzásokon mentek át. Aki, annyit kibírt, mint a mai női generáció, az kibír széhány kíváncsi tekintetet is... — Azt azonban — fűzi még hozzá — én is túlzásnak tartom, hogy ide a napozóba bejönnek a fürdő férfi alkalmazottai is. A nyugágyakat felhozó fiatal legények. S akad olyan hő is, aki anyaszült mezítelenül dirigálja őket és lusta mozdulatokkal kotorássza elő a pénzt, mialatt a férfi fürdőalkalmazott enyhe undorra néz ennyi mezítelen nőt egisrakáson. Ha mi nem vigyázunk, vigyázzanak az illetékesek az erkölcsie. Szereljél fel az utcafelöli vászonvédőfalat. Hivatalosan engedjék meg a nudista napozást és női spunkrterőt állítsanak be a női napozóba. Ennyit mondott „Irén”, mialatt békés egyetértésben, egy véleményen vonultunk végig a budai utcákon. Valóban igaz az is, hogy kicsit több körültekintéssel elkerülhető lenne ez a bizarr tömeglátványosság. Kulcsár László Arcáról lehervadt a mosoly és már-már újra szóra nyitotta száját, amikor az ajtó felől kopogtatást hallott. Meghökkent, mert még sohasem fordult elő, hogy valaki bemerészelt volna kopogtatni hozzá, ha azt a parancsot adta, senki sem zavarhatja. Csodálkozó, sértődött arccal fordult az ajtó felé és összevonta szemöldökét, amikor a csinos Gestapo-hadnagyot megpillantotta. V‡ — Mi az? — kiáltott rá durván. , — Barbara Hemmerich megérkezett és azonnal beszélni óhajt önnel... /Г у — Mondtam, hogy ne zavarjanak! Ez Barbara Hemmerichre is vonatkozik! ' L — Sürgős!— hallatszott, at küszöbről és a következő pillanatban Barbara Hemmerich támolygott a szobába. Halálosan sápadt arcában betegesen világított két szeme. — Kerhatovo, megszökött! — Tessék? — ,— Michael Norton megszökött! A báró akkorát ugrott, mintha hátba szúrták volna, azután egy pillanatig dermedten állt, a nőt bámulta, utána meg hozzáugrott és háromszor-négyszer az arcába ütött. Egyszerre olyan lett, mint az őrült. Tombolt, ordítozott, hadonászott, vert és rúgott. Szája habzott, szeme kerekre tágult, teste remegett és végül már kiabálni sem tudott, csak némán zátogott. Barbara Hemmerich a falnak támaszkodott és sápadtan tűrt... Tűrte az üvegeket és a mocskos szavakat. A kábítószer, amelyet a bőre alá fecskendeztek, még mindig éreztette hatását: agya alig működött és csak fátyolon át látta az előtte ugrándozó, vékony emberkét. — Piszkos dög! — hörögte végül Kortmntovo és két vállánál fogva a folyosóra lökte a nőt. — Hanns, vigyázzatok rá! Személy szerint vagy felelős érte... Később majd leszámolok vele! Parancsára! — mondta a hadnagy, összecsapta bokáját és kiment a szobából. . A bárónak már palaszürke volt az arca, de amikor megfordult és megpillantotta a fotós mélyén kuporgó lányt, némi élet költözött a szemébe. A mosoly, csúnya mosolya, megint ott kísértett az arcán és mézédes hangon fordult foglyához. ( . / — No lám, ki számított volna ilyen fordulatra! — vigyorgott. .— Barátja kereket oldott... Ilyen meglepetést/! Vagy talán maga nem is lepődött meg? Istenem, magam sem hittem volna, hogy a kis Magdalena Szerepe még a mai nap folyamán ilyen fontossá válik ... Mert, remélem, tudja, hogy ezután maga még fontosabb nekem ... Edig csak információkra, hogy úgy mondjam, pletykákra volt szükségem, most azonban életbevágóan fontos nekem, hogy mindent megtudjak arról az ügyes gazemberről... Ilyen fontos időkben egyetlen ellenségünk sem futkoshat ebben a városban... Lehet, hogy megszökött és addig fut, amíg ki nem adja páráját, de az is lehet, hogy valahol itt lapul.. . Nekem mindenképpen kellemetlen... Hogy tisztában legyen helyzetével, kislány, elárulom magának, hogy Barbara Hemmerich legkésőbb egy óra múlva meghal. Megbocsáthatatlan hibát követett el... És ha őneki semmi reménye sem lehet az élethez, elképzelheti, hogy magára milyen sors vár... Tüzes tűvel Szúrom ki azt a két szép szemét, késsel vagdosok le magáról minden deka húst, de beszélni fog... Még mindig nem beszél? Nem látja, hogy reménytelen helyzetben van? Hosszú idei után Kate Cadogan végre megszólalt. Gyermeki, bizakodással teli mosoly telepedett nagy, kék szemébe és szilárd hangon jelentette ki: • Amíg Michael Norton él, nem vagyok remény - telen helyzetben ... Kornatosvőt meghökkentette a lány hite, de a következő pillanatban felnevetett és csúnyán szitkozódni kezdett. — Te nyomorult kis macska, velem mersz újjathúzni? Velem akartok kukoricázni? — üvöltötte. — Szemétbe való férgek! Majd megmutatom neked, mire vagyok képes!... Még nem ismersz... A sofőrhez lépett, két inas, vékony kezével elkapta a leány nyakát és egyetlen rántással talpra állította. Jaj! — sikoltott halkan a lány, mire a férfi egyszerre jókedvre derült. Ny —öt perc múlva semmit sem látsz majd a világból, mert kiszúrom! — kuncogott. A pamlag felé kezdte húzni áldozatát és már a szoba közepén voltak, amikor megint megzavarták. Komarova véreres, dühtől szikrázó szemét az ajtó felé fordította és állati hangon üvöltötte: — Mi az már megint? A'hadifagy ijedten besurrant és dadodó hangon' jelentette: v • \— General von Mornau érkezett Berlinből. Azonnal bepélni óhajt önnel... — Mornau? Sohasem hallottam a nevét. — A Führer bizalmas parancsával jött.— Ó, a Führer küldte? Akkor jöjjön azonnal... . Az ajtón katonás léptekkel széles vállú, fehér hajú német tábornok toppant be. Zubbonyának gallérján a tölgyfalombos vaskereszt függött.Pattogó hangon beszélt:. — Mornau!... Maga Baron von Kornatcmo? — Igen. A tábornok közelebb lépett, felemelte finom, vékony kezét, mintha hosszabb szónoklatba akart volna kezdeni, de anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna, elkapta a báró nyakát és a könnyű testet máris a levegőbe emelte. Mire Kornatowo a pamlagra került, már nem is volt eszméleténél. 12.ч ( \ ! ' , ', i. . / ~ . .. — Sajnálom, hitté, hogy előtted kellett megölnöm! Suttogta a férfi éS barna szemébe mélységes szomorúság ült. / — Miké! — sóhajtotta a leány és tágra styitotta szép szemét. — Egy perce, hogy szobába léptem és azt hiszem, máris mehetünk ... Tántorogj és sírj... Gyere! — pírgmarkolta a lány karját és a kijárat felé kezdte vinssedni Gyorsan kinyitotta az ajtóig és a folyosóra tszszigálta a lányt. Az ajtót azonal becsukta maga mögött. ■ . Az ajtó közelében öt-hat fegyveres katona Rolfitta hadnagy állott és nagyon csodálkozott, amikor a tábornokot és a leányt meglátta. Ámulatának azonban nem tudott kifejezést adni, mert a tábornok harsány hangon ráordított: — Hadnagy, azonnal vezessen a kocsimhoz! Ezt a nőt el kell vinnem! A repülőtéren vár rám a gép .. A bárót félórán át senki se merje zavarni, mert fontos telefonbeszélgetést folytat... — Parancsára, tábornok úr! Erre tessék! — készségeskedett a hadnagy és a széles lépcsőhöz vezette a szigorú generálist, aki útközben e még odaszólt a feszesen álló, fegyves katonáknak: — Két ember vezesse előttem ezt a nőt! 4 / Két katona kiugrott a csoportból és megragadta Kate Cadogant, aki annyira gyengének mutatkozott, hogy valósággal vonszolniuk kellett. Három perc múlva a tábornok és a latin már a hatalmas német autóban ült. A hadnagy, és a katonák tisztelegtek és a kocsi reftektorcsápjait előrenyíújtva, máris lefelé suhant a hegyről. A Duna két partján elterülő városra nyomasztó sötétség borult. Ott, ahol nemrégiben még fény, csillogás uralkodott, a háború nyoma csak feketén ásítozó sötétség maradt. A kocsi belsejében csend honolt. Az egymás mellett ülő két embernek nem volt szüksége szavakra, hogy megértse egymást. Nortonnak nem kellett megmagyaráznia. — XXH. Irfci: Spencer Walls Gestapo sit fio'veoe Fordította: Havas Isigmond I FELEDÉKENY FÉRJ Philadelphiában Mrs. Leila Colter feljelentést tett elvált férje, George J. Ghler elleni zaklatás miatt. Feljelentésében előadta, hogy volt férje, akitől hat hónap előtt elvált éjszaka (rézzaklól behatolt lakásába és befeküdt az ágyába. A férj azzal védekezett, hogy italos állapotban vált és cmпак hatása alatt ment haza régi lakásába, az ágyba pedig a szokás hatalmánál fogva feküdt le. gazdaságos világítás i’Odmsnkirscy-o. 27, József-krt 44. Pankrádor ,a Magyar Színház kört! Ha nem tesz kézségesítés, csak megbízható a kéz kaphatja az engedélyt Amióta Serosi tésztagyáros adósságok hátrahagyásával elmenekült a Magyar Színház süllyedő hajójáról, azóta a nagymúltú színház ügye mint a tészta húzódik. A Színész Szakszervezet elég könnyelműen adta oda a színház koncesszióját Sárosinak, aki úgy vezette a színházat, hogy az minél jobban ment, annál több lett az adóssága. A Színész Szakszervezet az elmúlt időkben a főváros kulturális osztályával tárgyalt, megbeszéléseket folytattak annak idején Kővágó József polgármesterrel, majd most legutóbb Bognár József polgármesterrel, Némethy Károly tanácsnokkal és Goda Gábor főjegyzővel. Befejezett ténynek látszott, hogy a Magyar Színházat községesítik. Színészek és színésznők meg is ostromolták a Városházát szerződésekért, de mindenki kitérő választ kapott. Mindezekután nagy meglepetést keltett a legújabb hír, amely szerint a Színész Szakszervezet minden pályázat mellőzésével Földesiy Gézát, a Miskolc-Eger színtársulat koncussizótulajdonosát ajánlja a Magyar Színház koncessiójára. A Színész Szakszervezet máris elküldte jelölését a Művészeti Tanácsnak, az ügy innen felkerül a fővároshoz és a fővárosnak kell döntenie arról, hogy kiadja-e a koncessziót Földessy Gézának. A meglepő fordulatról beavatott színházi helyről, a követi kettő érdekes és a mai "Színházi viszonyainkra jellemző felvilágosítást kaptak. A főváros eddig azért nem vette át a M Magyar Színházat, mert nem tudta tisztázni a helyzeteta Nemzeti Színházzal és az Operahúzza. A főváros ugyanis nem akar kockázatot vállalni arra, hogy a jó napokon a Nemzeti Színház és az Operaház, a gyengébb napokon pedig maga a Magyar Színház tartson előadást. Felmerült a kérdés, hogy a Magyar Színház nem szervez törzstársulatot, hanem a Belvárosi Színház társulata játszana majd az Izabellatéri Színházban. Ezzel szembeni a Színész Szakszemeret ragaszkodik ahhoz, hogy, a Magyar Színház községesítés alkalmával is köteles tönstársulatot tartani. A Színészet állandó elhelyezését biztosítani kell. A főváros abbahagyta a tárgyalásokat a szakszervezetid, az Opera-, házzal és a Nemzeti Színházzal egy Uránt. Ezért ajánlják most Földessy Gézát, jóllehet mások is szívesen pályáztak volna a Magyar Szív-ház koncessizójára. A Színész Szakszervezet Földessy ajánlásával akarja kiugratni a nyulert a bokorból. A főváros vagy odaadja a koncessziót magánosnak, vagy papig végre kötelező ígéretet tesz a köilépcsizésre és a színház kapuit megnyitja. Ötven színész és ötven műszaki alkalmazott kenyeréről van szó* eltekintve attól, hogy" a magyar szín» ház LAti 11 óránakilyen régi, kís felszerelt kitűnő intézménye, mint amilyen a Magyar Színház, nem maradhat üresen. A fővárosnál — így szól az információ —, máris rossznéven vették a Színész Szakszervezet eljárásai, mert a Városházán a választások után napirendre óhajtják tűzni az ügyet és valóban meg akarják nyitni a Magyar Színházat. A felmerülő kérdéseket azonban el kell intézni mind az Operaházié!, mind a Nemzetivel s nem legutolsósorban a Színész Szakszervezettel. Azt mondja a Színész Szakszervezet, hogy Földessy Géza megfelelő tőkét mutatott fel, a harmincezer forintnyi biztosítékot is le tudja tépni és olyan összegekkel rendelkezik, amelyekkel a színház menetét biztosítani tudná. Városházi körökben először felvetették a kérdést, hogy miért nem hirdettek nyilvános pályázatot, másodszor pedig felvetették a kérdést, hogy Fiöldessy Gézának, aki pompás autón jár Budapest, Miskolc és Eger között, honnan van még egy színházra ennyi pénze. Nem szeretné ugyanis senki sem, ha a Magyar Sziháznál újabb Sárosi-ügy keletkezne. A városházi aggodalmaskodókkal szemben a Színész Szakszervezetben hallatszottak olyan hangok, eme-