Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-04 / 1. szám

Г. ÉVF. /. SZÁM Pölitikai, társadalmi és gazdasági hetilap — Ára 1 forint 19-18 JANI'ÁR 4. Hitler 1943-tól orvossarpgyeltette Mussolinit Mi szóltad és mi nem 1 az elvált asszonynak? | Vita a bor- és pálinkaivésról — a részegség? A„VERES PÁNTLIKÁSOK11 irta: KERTÉSZ DANIEL V Megkezdődött a centenáriumi év. Mintha a sors alkalmat akarna adni » magyarságnak arra, hogy a száz ’"’év Clöftí' cseméná't'ken át’ találja ‘meg jobbik önmagát. A centenáriumi előkészületek so­rán a debreceni Déri-múzeumban egy becses srabadságharei emléket fedez­tek fel: Széli János 48-as honvéd- liaduagy ötszáz oldalas kéziratos naplóját, amelyből igen érdekes és meggondolkoztmló részleteket közöl я most megjelent 1048. évi Debreceni Képes Kalendárium. Az ismeretlen Széli János írói képességekkel, köz­vetlen életszerűséggel szinte elénk va­rázsolja 1848-al, amikor a forra­dalmi erőknek a mai időkhöz ha­sonlóan meg kellett küzdeniük a re­akciósai, a passzivitásba vonult, visszahúzódott, az eseményeket se­gges érzelmekkel fogadó rétegek kö­zönyével. Egyik oldalon csupa lobogás, csupa lelkesedés. Széli János, aki addig kollégiumi végzett diák létére apjának tanyai gazdaságában mun­kálkodóit, 1848 márciusában lelke­sen jelentkezett a nemzetőrségbe, így ír: „1848-ban, midőn katonává levék, ez időtől fogva soha nem mentem többé a tanyára, hanem itthon valék a további velünk teendő intézkedéseket bevárandó.“ Napról- napra beszámol a történelmi idők eseményeiről, míg végre elérkezik a cselekvés az indulás napja Izgalott tanácskozások kezdődnek, „minő megismertető jelt kellene, viselni, hogy feltűnők lennénk a hason egvenriihát viselő országos nemzet- öröktül.“ E tanácskozásokban születnek meg a „seres pánllikások“ s e jel­ben válnak a debreceni kollégiumi és polgárinak a szabadságharc cgjik élcsapatává. „Azon jó gondolatra jöt'únk — írja Széli János —. hogy kalapjaink mellé kötendő hosszú vtres szalag legyen a megismertető jel, mit tüstént foganatosítónk is, mert meglepve a boltokat, az Ótt vá­sárolt veres szalagot tüstént kalap­jaink mellé tözénk és úgy jövénk ki séges szél, hanem a történelem szele, amely az addig áporodott magyar életet, tisztító viharként járlu át. A Vihar fiaival, * „veres pántlja-Ssok“- kal szemben azonban ott voltak a polgárságnak a$ok a rétegei, akik nem érezték a maguk ügyének a márciusi forradalmat, akiknei süket fülekre talált Kossuth és Petőfi. A kéz­iratos napló ízekről is beszámol. A ..másik“ oldalról, amely csupa h-han- golfts, csupa önzés, az emberi érzé­sek megtagadása. Saját szüleiről írj:, meg, hogy egy jó szó és minden anyagi támogatás nélkül engedték el fiukat, akit meglehet, soha sem látnak .többé. №g haza sem jött atyja a tanyáról, pedig „semmibe sem került volna lovain na/anyar- galni.“ S amikor a temérdek nép- tömeg között, amely a nemzetőröket a város határáig elkísérte, rokonai közül senki, ismerősei közül is mi­nél kevesebbet talált, elszomorodott a szive. Miért idézem mindezeket? Azért, mert ez a példa történelmi távlatban mutatja meg, hogy nem azoknak van igazuk, akik az események elől elhú­zódtak tanyai vagy városi magá­nyukba, hanem azoknak akik elébe mentek az eseményeknek. Az 1848-as szabadságharc óla eltelt évszázadban irtózatos bűnök és mulasztások terhe rakódott ie a magyar közéletre s az egymás ellen kijátszott parasztság, munkásság és középosztály lelkében a bizalmatlanság lett úrrá a közös munka öröme, a közös építés lendü­lete és a közös célok bizalma he­lyett. Ezt a bizalmatlanságot akarta megszüntetni a demokrácia akkor, amikor a paraszt, munkás és polgári pártok koalíciójára, s ezen Iveiül a paraízt-mtudeás szövetség megerősí­tésére. mnjír* a paraszt-munkás-ha- ladó értelmiség hármas együttműkö­désére alapozta politikai és gazda­sági hatalmát. Száz esztendőben csak egyszer, ad a sors alkalmat. Ez a figyelmezte­tés száll a centenáriumi év kezdetén mindazok felé, akik eddig nem vál­а boltból... Ez az eredete a debre­ceni veres péntlikásoknak, mely ké­sőbb tettei aPal oly nevet és hírt vívott ki irp’nak A szállásoló csapat pedig útnak indult Várad felé. Pom­pásan lobogván szélben úszó veres pá’":ká jók." Lobog a szélben veres pánllikájuk! Azt hiszem, mindnyájan érezzük, hogy a szél. amely az útnak induló nemzelőrszázadok veres pántlikáit e {töltői leírásban fújja, nem kö/ön­lalták a cselekvést, a tett' két, hanem csak sodortatni engedték magúkat a demokratikus fejlődés hullámaivá1 Ne hagyjuk magukra a magyar de mokrácin építőit, a politikusokat, az hókat, a gazdasági szakembereket Tudják mindig maguk mögött a ma­gyar nép dobogó szívét, értelmét é; bátorító, . elszánt akaratát. Akkor 1948 valóra válthatja 1848 ígéretét. — mondja az Amerikából étkezett Békessy Imre, aki ellen Jömegrpham indult Budapesten Meddig hiss Amerika Nagy Fereactsek ? Néhány nappal ezelőtt kis hír jeleni meg a napilapokban, mely szerint Békessy Imre, a „Szabadság“ amerikai magyar napilap szerkesz­tője addig is, míg Budapesten külön irodát nem talál, a Magyarok Világ- szövetségében tartózkodik délutánon­ként és ott rendelkezésére áll az érdeklődőknek. Nem szerelném Békessy Imrét ez alkalommal felfedezni. Hiszen a neve beletartozik hosszú idő óta az újság­olvasó ember tudatában mint egyike i a nagy pesti újságíró nemzedék ! neveinek. Abból a korszakból, mikor • polgári újságírónak lenni még nem 1 jelenléti jobboldaliságot, sőt mond- ! hatnánk épp ellenkezőleg. Békessy Imre nagy riporter volt. ‘ egyike azoknak, akik megteremtették a Molnár Ferenciül Tarján Vilmosig ; ívelő vonalon azt a különleges riport- j stílust, amit később a jobboldali j rezsim nem győzöl! átkozni, helye- j sen ismerve fel benne legádázabb ellenségét. A fölényes tudásnak, ke- j sernyés humornak és könnyed tála- | lásnak ez a művészete indíthatta , Emil Ludwigot arra, hogy egy ide- í vonatkozó esszében kb. ezt Írja: „Kétféle újságíró ért legjobban az interjú műfajához. Az amerikai és a magyar. Előbbi naiv jóhiszeműsgé- vol férkőzik közel alanyához, utóbbi éppen szakértelmével és fölényével éri el a legjobb eredményeket.“ A két háború közi Békessy ma­gyar újságíróból amerikaivá vált. De visszajött a harmincas években és „Uj népvándorlás“ című könyvével, valamint „Az Újságban“ megjelent távoli délamerikai államok életviszo­nyai precízén ismertető cikkeivel (ma már bcvallhatóan) kivándor­lásra próbálta csábítani azokat, akik­ről ö már tudta, hogy életveszély­ben vannak. Amire büszke az újságíró — Ez egyike azoknak a dolgok­nak, amire büszke vagyok — mondja Békessy Imre ideiglenes irodájában. — Megy jó párezer ember vándo­rolt ki az általam közöli adatok biztatása alapján. Sajnos, nem ele­gen. Es itt zárójelben csendesen meg­jegyzi, hogy neki magának 14 ro­kona veszett oda 44-ben — Én magam szinte utoljára men­tem el innen, — folytat# — mégis idejében. Engem nem öltek meg, nem fogtak el, nem kínoztak meg. Jó ruhában, tiszta ágyban csinál­hattam végig ezt az időt. Ezért úgy érzem, fizetnem kell valamivel. Tar- lozom valamivel az élőknek, akik ilt kinlódlák végig mindazt, ami volt. Л halottaknak sajnos hiába tarto­zunk, ök már nem tudják behajtani követelésüket, Misszió nélkül ma nem iehet élni. Én missziómnak te­kintem azt, hogy a felszabadulás után megszerveztem a „Hungarian War reliefet“, azaz a magyar segély­egyletet, mely az elnök állal enge­délyezett amerikai segélyegylet. Tudnia kell, hogy mindft népnek csak egv segélyegylete lehel Ameri­kában. nem történhetik nie« tehát, hagy most a jobboldali emigráció külön segélyegyletet alapítson. — A mi segélyegyletünk elég szép eredménnyel működik, hiszen ebben az évben is 12 millió kilogramm szereletcsomag érkezeit Magyaror­szágra. — Nem volt egészen könnyű az amerikai magyarságban elindítani ezt az áradó szeretető! az óhaza felé. hiszen legtöbben azon hírek halla­tára. amik a nyilas idők alatt és közvetlen utána hozzánk érkeztek, úgy érezték, hogy csak undor és megvetés marad bennük hazájuk iránt. Nehéz dolog volt ezt a hangu­latot megértéssé, részvétté, újra forró szeretetté, sőt honvággyá változtatni. Meddig hisznek Nagy Ferencnek? — Az eredmény azonban úgv- Iátszik. sikerült. Természetesen nagy része volt ebben azoknak a meg­nyugtató, sőt lelkesítő híreknek, amik azután itthonról érkeztek. Az amerikai magyarság szivvel-létekkel állt a magyar demokrácia mellett, bi­zonyos törés csak akkor következett be, mikor Nagy Ferenc megszökött. Ez kissé megdöbbentette az otta­niakat. Nem Nagy Ferenc miniszter­elnöknek a szökése, hanem Nagy Ferencé, a csizmás paraszté. Most azonban ez a krízis múlófélben van és én hiszem, hogy nekem mégiscsak jobban fognak hinni, most, hogy hazajöttem és hiteles hírekkel szolgálhatok itthonról, mm’ Nagy Ferencnek, aki kint van szem előtt s egyre komolytalanabb jelen­séggé válik. — Ez a misszióm egyik fele. A másik, hogy személyesen nézzek utána a panaszoknak. És a cente­náriumi év tömeges hazatérőjének útját előkészítsem, hogy ezenfelül és ezenkívül pedig eloszlassak egy csomó félreértést, itthon — és ott­hon Amerikában. — Milyenfajta kérdésekkel hal­mozzák el önt az emberek? — Rengeteggel. Már típusok sze­rint osztályozom őkel. — A legtöbb és legmeghalóbb az a nagyon sok kérés, melyet eltűnt hozzátartozók ügyében intéznek hoz­zám. Ha Van arra lehetőség, hogy az illető rokon valóban Amerikában él és megközelítően ponlos adatok álla­nak rendelkezésre, úgy az amerikai magyar lapok igen megértőén, ingyen közük az efféle hirdetéseket. A ro­kon. ha akar és még olvas magyar lapokat, jelenlkezbelik. Ha nem akar — kényszeríteni nem tudjuk rá, megkeresni sem áll módunkban, hi­szen Amerikában nincs kötelező be­jelentés és a nevét is megváltoztat­hatja mindenki, ha kedve tartja. —- Ezeket a kérdéseket azonban a Magyarok Világszövetsége ugyanúgy elintézné, ha én nem is volnék itt. De csemegéül megmutatok egv leve­let... (Az aláírást leiakarja diszkré­ten, úgy olvassa fel a női írású le­vélkét): Harminckilencben vándorolt ki vőlegényem Chilébe. Leveleit meg­őriztem, de az ostrom alatt minden Írásom elpusztult. És igy se nevére, se címére nem emlékszem. (I) Hát ezt a hölgyet nem nagyon biztatha­tom a vőlegény megtalálásának re­ményével ... A másik típus segélyt kér. Több­nyire használt ruhát, immáron nem élelmet. Ezek tani az esetekben kis környezettanulmányt végeztetünk. Nem túl szigorút, meri elvünk az, hogy aki kér az nyilván szegény. De mégis tudnunk kell. nem volt-e nyilas az. illető, vagy nem profesz- szionátus kéregető-e. Elöbb-utóbb mindenki kap ruhacsomagof. Leg­először a gyerekek és öregek, a fel­nőttek azután jönnek. — A harmadik fajta levél szomorú. Ezek árulkodó levelek, névtelen leve­lek persze. „Ezt írja meg Ameriká­ban!“ Ez a jelszavuk és kígvót-bé- kát kiabálnak a magyar demokrácia llen. Van ebben nvndcn, fűzfapoé­ták" műveitől, antiszemita v-sa-v és személyes áskálódásokig. Nem tu­dom mivel szolgáltam á cm é- tesértékü bizalomra. Nem fogom -ze­ltet a leveleket a rendőrségnek át­adni lenyomozás véget!, holott nagy­részük megérdemelne. De úcm bá­nom, ha közli, hogy nem vagyok al­kalmas szócső a jobboldali elemek sértődöttségének tolmácsolására. Hogy mindezen írások csak arról győznek meg. hogy Magyarországon sajnos valóban még igen erős a fasizmus posthumus hatása s hogy a hatósá­A centenáiis év meghozhatja ' a KÜLFÖLDI TŐKÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék