Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-04 / 1. szám

цок nem túloznak, ha kissé a kör­mére néznek az embereknek. És itt nyíltan meg kell mondanom: Higy­­yék el végre a jobboldali fordulat­ban reménykedők, hogy az aki Ame­rikából jön, vagy akár amerikai, nem szükségképpen fasisztabarát, sőt egyáltalán nem az. — Még háromfajta levél van: A munkakeresőké, ez a típus meglep, mert elképzelésem szerint egy épülő­félben lévő országban mindenki szá­mára kell, hogy akadjon munka. Itt megállapítom, hogy nálunk még min­dig van munkagőg és sok ember könnyebben ír könyörgőlevelet, mint ahogy elmegy tányért mosogatni. Holott azt is el kell ismernem, hogy az ostrom ezt az egy jót hozta a magyar társadalomnak: az emberek rájöttek, hogy tud­nak bútort hurcolni, házat építeni, tüzet rakni, akkor is ha több diplomá­juk van. «Nem biztatok senkit kivándorlásra" — Rokonkategória a művészek le­vele. Ezek művészi továbbképzésük érdekében kérnek segélyt. Közülük legérdekesebb egy teológus levele, aki énekhangjára hivatkozva inkább operaénekes szeretne lenni. Ezt már­is továbbítom az Operaházhoz, ha tényleg olyan szép hangja van, itt is felfedezhetik. Utoljára hagytam a ki­vándorló jelöltek leveleit. Először is azért, mert legkevesebb levél jön effé­le kéréssel. Tenni érdekükben sem­mit se tudok. Legtöbb esetben nem is akarnék. Nem mintha bűnnek tar­tanám a kivándorlást, elvégre a sváj­ciak közül több él külföldön, mint az anyaországban De kivéve egész fiatalemberek esetét, akik nem fél­nek a nyomortól és a fizikai mun­kától, nyugodt lelkiismerettel ma­­senkit sem bíztatnék­­kivándorlásra. Sehol sincsenek jobb, könnyebb élet­­feltételek, mint itt. Ha ez az ország most úgy tudna viselkedni, mint Dánia, a legnagyobb jövő állna előtte. — A kivándorlók az idegenség hendikeppjével indulnak, amihez já­rul a­ honvágy. Ez pedig nem apró ideges tünet, hanem komoly beteg­ség, amibe az ember belepusztulhat. És tudja kik a „leghonvágyasabb“ emberek? A magyar paraszt és a ma­gyar zsidó. Évtizedek után is ez a két embercsoport beszél ugyanazzal a meghatott eleven nosztalgiával az otthon részleteiről akár a tanyáról, akár a pesti utcákról, kávéházakról, könyvekről, arcokról van szó.... — A centenáris év meghozhatja a tőke ideáramlását, mely sok ember anyagi helyzetét megkönnyíti, ha jól szervezzük meg a dolgot s félretesz­­szük egyéni sértődöttségeinket, irigy­ségeinket! Ha ehhez valamennyire hozzá tudok járulni, boldogan olva­som el a legnaivabb leveleket s hall­gatom meg a legképtelenebb kívánsá­gokat is! Ennyit mondott Békessy Imre, akit szegény pestiek, pillanatnyilag fiók­áristennek használnak. Szentgyürgyi Ferenc halála Tragikus hirtelenséggel hunyt el csütörtökön Szentgyörgyi Fe­renc újságíró hnvédszázados. Szinte az íróasztal mellől ra­gadta el a halál, mert még meg­előző nap bent dolgozott a hon­védelmi minisztériumban. Zala­egerszegen született, 32 éve volt újságíró és 54 éves korában érte utól a halál. Több regénye je­lent meg és irodalmi értékű no­vellái a közönség széles körében voltak kedveltek. Több évig mű­ködön Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjánál is, majd a debreceni kormánynál jelentkezett s azóta a honvédelmi minisztériumban századosi rangban teljesített szolgálatot, mint sajtóelőadó, özvegye gyászolja. Vemierácia politikai, társadalmi és gazdasági hetilap Főszerkesztő: KERTÉSZ DÁNIEL Felelős szerkesztő: ANTAL­FFY GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VE, Eötvös­ utca 12. Telefon: 420—112. Kiadásért felel: Kertész Dániel fő­­szerkesz­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. —­püggellen­­nyomda. Budapest. V­., Eötvös­ u. 12 Felelős: Lengyel l­ajos igazgató BALLOM átlátszó esőkabátok, vihar­­kabát, lódenkabát, vagiánMARTON és SZÁSZ esőkabát-szaküzat BUDAPEST, V. GRÓF TELEKI PÁL­ UTCA L Telefon: 180-20! 1848—1848 — megjelen­tek a plakátok Budapest utcáin s szerte az országban mindenütt és hirde­tik, hogy beléptünk a centenárium évébe: a magyar történelem leg­szebb, leghősibb fejezetének száza­dik évfordulójához érkeztünk. Szá­zadik fordulója van a legendás negyvennyolcnak és százhuszonöt éve, hogy Petőfi megszületett. Nem is lehetett szebben bevezetni a cen­tenáriumi évet, mint ahogy az új esztendő beköszöntésekor történt. Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke zarándoklatot vezetett Petőfi kiskőrösi szülőházához. Az államfő a nemzet nevében itt hódolt a már­ciusi eszményeknek és Petőfi em­lékének. Gazdag és változatos a centená­riumi év programja. Most készítik elő a tavasszal megnyíló nagy kiállítást, amely a szabadságharc emlékeit olyan gaz­dagságban vonultatja fel, amilyen­ben még sohasem került a közön­ség elé. Ennek a kiállításnak anya­gát gazdagítja az aradi emlékmú­zeum tizenhat lábát kitevő értékes, hatalmas gyűjteménye is, amelyet a román kormány bocsátott a cen­tenáriumi kiállítás rendelkezésére. A centenáriumi év másik repre­zentatív eseményének a magyar sajtó fejlődését feltáró kiállítás ígérkezik, amelyet Negyvennyolc­tól — negyvennyolcig címmel a magyar újságírók szövetsége ren­dez. A SZILVESZTER napjá­ig elmúlt és az emberek vidám szívvel és re­ménykedéssel köszöntötték az új­­ esztendőt. Az örök emberi optimiz­mus Szilveszter éjszakáján nyilatko­zik meg a legharsányabban: min­denki az álmai beteljesülését várja az új esztendőtől. Ezért Ünnepük mindenütt a világon jókedvvel, jó hangulatban és bizakodással a le­pergett év múlását és az új év be­köszöntését. Azért nem mindenki ünnepel... s hadd emlékezzünk meg azokról, akik még ezen az éjszakán is mun­kájukat végezték, kötelességüket tel­jesítették. A rendőrről, aki szürke köpenyében ott állt az utcán. A vil­­lamoskalauzról, a kocsivezetőről, aki robogó kocsiján érte meg az esz­tendő fordulását. A taxisofőrről, aki szinte megállás nélkül szállította egész éjszaka az utasokat. A pin­cérről, aki mások vidámságának ár­nyékában dolgozott. A mozdonyve­zetőről, aki a téli éjszakában éppen úgy végezte munkáját, mint bárme­lyik más napon. A tűzoltókról és a mentőkről, akik teljes felkészültség­ben várták, mikor cseng a telefon, hogy percek alatt a helyszínen te­remjenek. Gondoljunk az ügyeletes orvosra, az ügyeletes patikusra. Gondoljunk a Gázművek, Elektro­­mosm­­vek, Vízművek ügyeleteseire. Gondoljunk a postásokra, akik az elosztóhivatalukban átdolgozták az éjszakát és gondoljunk a többi név­telenre, akik akkor is dolgoznak, amikor mások ünnepelnek. □ A TERMŐFÖLD pótlására körülbe­lül tíz esztendővel ezelőtt nagyon ér­dekes kísérleteket kezdtek az ameri­kai Springfielben. Annak idején be is járta a világsajtót, hogy két amerikai vegyész olyan táplálófolyadékot állí­tott elő, amelyben a­­ virágmagvak éppenúgy csíráznak és fejlődnek, mint a kerti földben. A növénycsíráztató táp­oldat iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg és nagy sikere volt annak a kiállításnak, amelyet ugyan­csak Springfieldben rendeztek meg és a hatalmas üvegcsarnokban mestersé­gesen előállított növénycsodákat mu­tattak be. A növények dúsan fejlettek voltak, a virágok pompás színűek és illatozók. Amellett a mesterséges ki­tenyésztés sokkal rövid­ebb ideig tar­tott, mint a természetes fejlődés. A kiállítás sikerének hatása alatt az ill­i­­noisi Evanstonban levő egyik gyár berendezkedett a földnélküli virágter­mesztés anyagának gyártására és gyártotta, amíg a háborít kitört. Ak­kor, mint annyi más gyárat, ezt is hadiüzemmé alakították át, de mint most az egyik amerikai lapban olvas­suk, az evanstoni gyár visszatért a há­ború előtt olyan nagy sikert aratott vegyszer gyártásához. A két vegyész — Hutch és dr. Barfield — pedig folytatta munkásságát és legújabban olyan vegyimasszát kísérletezett ki, amelyben föld nélkül gyümölcs ter­meszthető. Eddig négyfajta gyümölcs­csel kísérleteztek: barackkal, eperrel, grape fruittal és sárgadinnyével. Mind a négy kitűnően sikerült. Ezek szerint egyáltalán nem a jövő zenéje, hogy mindenkinek lakásában lesz a virágoskertje, meg a gyümöl­csöskertje ... EGYIK KÉPESLAP legutóbbi szá­mában fénykép jelent meg. Címe ez volt: Kis lak áll... aztán a kép alatt i­g folytatódott a szöveg: „... valahol Szatmár megyében, hüredező, vihar­vert házacska, amelyhez legalább gon­­dolatban el kell zarándokolnia a most kezdődő centenáris '­esztendő minden ünneplőjének. Ebből a költői házikó­ból indult el a magyar szabadságharc, amelynek századik évfordulóját ünne­peljük: itt s­zül­e­t­e­tt Petőfi Sándor.“ Néztük a házat, olvastuk a szöveget és megdörzsöltük a szemünket. Eddig úgy tudtuk, hogy Petőfi halála körülményeit borítja titokzatosság. Csak feltételezzük, hogy Segesvár mel­lett a fehéregyházai síkon halt meg, de pontos adatot kilencvenkilenc esz­tendő alatt sem lehetett szerezni. Szü­letési helye körül azonban nem volt kétség, mindenki tudja, hogy nem „valahol Szatmár megyében és nem Kottán“, hanem Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében, Kiskőrösön született, ahogy meg is énekelte: Itt születtem én, ezen a tájon. Az alföldi szép nagy rónaságon. AZ OROSZ REPÜLÉS apjának ne­vezték el Nikolaj Jegorovics Zsukov­­szkijt, akinek emlékezetére az elmúlt napokban nagy ünnepségeket rendez­tek Moszkvában abból az alkalomból, hogy nyolcvan esztendővel ezelőtt szü­letett. Zsukovszkijt — akiről nálunk keveset tudnak — a legnagyobb orosz tudósok: Mendelejev, Pavlov és Ti­­mirjazev mellett tartják számon. Nikolaj Jegorovics Zsukovszkij 1867- ben született, apja építészmérnök volt, aki fiát is a technikai tudományokra nevelte. Huszonegy éves volt, amikor elvégezte a moszkvai egyetemet. Két évtizeden keresztül a szilárd és csepp­folyós testek mechanikájának mélyre­ható tanulmányozásával foglalkozott és a repülés perspektíváját már akkor körvonalazta, amikor még csak álmo­dozások folytak arról, hogy az ember felemelkedhelik a levegőbe. Zsukov­szkijt joggal tartják az elméleti, kísér­leti aerodinamika megteremtőjének. A szárny felhajtó erejének jelentkezésére vonatkozó kihalásai, a légcsavarra vo­natkozó elméletei, a repülőgép szilárd­ságán vonatkozó elgondolásai és egyéb kutatásai hatalmas arányokban vitték előre a repülés ügyét. A nagy szocialista forradalom után 1918 de­cember 23-án megalapították a Szov­­jetúnió központi aero-hydrodinamikai intézetét, amely Zsukovszkij vezetése alá került és itt dolgozott 1921-ben be­következett haláláig. BUDAPEST nemrégiben kinevezett első női elöljárójáról, Kádár Ró­­bertnéről megemlékeztek a napila­pok. A női elöljárót máris nagy sze­retet veszi körül, most az érdekes karrier ismeretlen részletét mondja el a Fényszóró. Kádárné pályafutása még a háború előtt az egyik pesti napilap, az Újság szerkesztőségében kezdődött. Etuska (leánynevén: Spitz Etel) volt a szerkesztőség egyik legnépszerűbb, de minden­esetre a legtürelmesebb tagja. Két fontos posztot látott el: a szerkesztői üzenetek rovatát és a gyermek­rovatot. A lap szerkesztőségébe na­ponta százával érkeztek a levelek, a legkülönbözőbb ügyekben, a legleh­e­­tetlenebb kérdésekben kértek felvi­lágosítást és tanácsadást. Etus fá­radhatatlanul válaszolt: üzenetben vagy levélben, ki hogy kívánta. Min­den kérdésre meg tudott felelni. Ho­gyan kell iparigazolványt szerezni, mikor volt a ratalau­in­i csata, ho­gyan kell a hangyák ellen véde­kezni és mivel lehet eltávolítani a zsírpecsétet. Személyesen is renge­tegen jöttek, minden kérést meghall­gatott, akin lehetett, segített, ha mással nem, okos tanáccsal. És ilyen megértéssel dolgozott a másik poszt­ján is: „Nagyapám" álnév mögé bújva szerkesztette a kis gyermekújságot és az apróságok is épp olyan szere­­tettel vették körül, mint a felnőttek, akik ügyes bajos dolgukban­ ta­nácsért, támogatásért felkeresték. Az emberszeretetet, a másokkal való törődést, a másokért való dolgozást ebben a két munkakörében tanulta meg s őszintén kívánjuk, hogy most, amikor Budapest egyik legnagyobb kerületének élére került, a régi sze­relmével, lelkességével és eredmé­nyességével dolgozzék ... 7.4 VIRATSTÍLUSBAN továbbítunk néhány érdekességet, amit külföldi lapokban olvastunk: Arnold Zweig, a Grija őrmester híres írója, aki tizenöt esztendeje Haifában él, a legújabb események hatása alatt Palesztinából Svájcba akar költözni. Moszkvában három napilap jele­nik meg milliós példányszámon felül: a Pravda, a Trud és az Izvesztija. A második világháború — a bécsi Weltpresse szerint —1.699.000.000.000 dollárba került. (Csak leírni tudjuk, kimondani nemi) . Amerikában ötvenezer házat épí­tettek eddig­i alumíniumból. Konnersreuthban még mindig él a stigmatizált Naumann Teréz, aki évek óta nem vesz táplálékot magá­hoz. Naumann Teréz most ötven esztendős. Münchenben feltámadt a híres Kék madár kabaré. Az 1938-ban elhunyt Jusnij utóda Ellin, Staniszlavszkij iskolájának egyik legtehetségesebb tagjának vezetésével.­­és ÚJÉVI ajándékul a népszerű ké­­mikus a mostanában nagyon divatos törpepapagájt vitt haza. — Miért éppen papagájt vettéll — kérdezte a felesége. — Mert azt olvastam, hogy ez a ma­dár száz évig is elél.. . Gondoltam, ezt lekontrollálom ... - eger pmhm Székek,asztalok minden mennyiségben, kölcsönbe is vendéglő­­berendezésen Népszínház­ u. 31. -nél Tel.: 139-274. PETŐFI CSILLAGA 125 évvel ezelőtt, 1822 Szilveszter napjának éjjelén született egy kis­kőrösi kunyhóban Petőfi Sándor. E 125 éves fordulónak helyszíni és országos megünneplésével indult meg a szabadságév ünn­epsorozata. S ez így a leghelyénvalóbbb, mert bár­mennyire is gazdag és színes volt példaadó nagyságokban a reform­­korszak és az 1848—49-es szabad­ságév. Petőfi nélkül mégis csonká­nak éreznénk a tartalmát. Petőfit, vagy — ahogyan Ady nevezte eL—, a megnem alküvő költőt dirim lehe­tett volna bárkivel is „behelyettesí­teni“. Aligha halhatott volna elemi hatalmak erejével a magyar nép­­töm­egekre Kossuth sok-sok gyújtó beszéde, hogyha előzőleg nem ha­totta volna át a lelkeket az a tűz, amit a költő támasztott és nőh­etett meg szabadságverseivel, forradalmi dalaival. A Petőfi által esihalt miny­­nyei tűz forradalmi ereje adta a jó alkalmat Görgey Ár­imnak is a sike­res fegyvertényeihez. Petőfi nemcsak szemmel látható módon, de úgynevezett látatlan for­mában is többet tudott tenni a sza­badságért és népjogokért, mint amit a költői lángész hatóerejével szem­ben a nagy időknek akár a legzse­niálisabb államférfiától, akár a leg­­karakteresebb hadvezérétől várni le­hetett. Nem kü­lsőséges hatalom volt a költő hatalma! Nem hivatali ran­gon és nem kormányzati tekintélyen nyugodott az ő irányító ereje. Petőfi nem kapott, de nem is igényelt hi­vatalos vezetői hatalmat, sőt ez utóbbi földi létrán még országgyű­lési mandátumhoz sem engedték jutni. Az a láthatatlan mennyei létra azonban, amely az ő karrierjét ma­gasra emelte, min­den politikai és közönséges létránál kiemelkedőbb volt. Dalainak eredeti hangja és visszhangja érzékletesebb, szívbe­­markolóbb volt — a programbeszé­­deknél. Ha hosszú évtizedekre el­­halkíthatták is e hangot, ma meg kell nyitnunk a fülünket újra, hogy híven halljuk, lássuk és kövessük a meg nem alkuvó költőt. (n. t.) tidékot яшИт a San-Marco utcában. Miért halt те«* a 17 éves óbudai Carmen? • — Én voltam kint az esetnél. A lány akkor már halott volt. A gáz gyorsan végzett vele ... Az óbudai Fő­ téren álldogáló őr­­szemes rendőrtől kérdezzük, hol is van a San-Marco­ utca. S a véletlen éppen azzal a rendőrrel hozott össze, aki ott volt a tragikus esetnél. Krúdy városnegyede ma is olyan, mint egy nagy falu, villamosvonalai vannak, de nagyrészben földszintes házak kö­zött döcög a tramvay. Utcái városia­sak akarnak lenni, de a téglagyárak környékén majd elmerül a vendég­marasztaló sárban az idegen. Ködkis­asszonyok táncolnak, életuntán a hó­sapkás hegyek felől. Csoda az is, hogy olyan ritka az öngyilkosság ebben a mohalepte városrészben. A San-Marco-utca olaszos neve sem igen illik a maradi, szürke városkép­be. Itt a 49. sz. házban követett el öngyilkosságot S. C. tizenhétéves lány. A halálos tavasz már decemberben bekopogtatott hozzá. A szerelem el­vette Szindbád ködfogatán. A széthulló család A házban kutatunk a titok után. Kibontakozik egy család tragédiája. Az apa magasrangú miniszteri tiszt­viselő volt. A-listára került. Kiismer­hetetlen lelki és részben anyagi okok­ból, különvált feleségétől. Az asz­­szony három gyermekével néhány hó­napja költözött ide, a város másik végéből. A két fiatal fiú állami inté­zetben nevelkedik. Távol a szülői háztól. Az asszony egy­­elektromos üzembe jár. Ott dolgozik. — Gyakran veszekedtek L-éknél — mondja egy hang a házból. — A ne­héz körülmények folytán az egész család fölött ideges atmoszféra lebe­gett. Kétszobás, komfortos lakásuk volt, de az egyik szobában társbér­lők laktak. Azok, akik valaha jobb körülmények között éltek, nehezen illeszkednek bele az óbudai egy­szobás lakásba. — A leány — mondja egy ház­­beli férfi — nagyon csinos volt. Nem vígkedélyű, inkább búskomor­ságra hajlamos Gyakran elnéztük, hogy lehet egy fiatal lány ilyen ko­moly. Legutóbb az óbudai dohány­gyárban kapott munkát. Oda járt. A dohánygyári keresetnek kellett volna mindazt pótolnia, amit egy mai fia­tal lány illúzió­jában magának meg­kíván. A dohánygyárból — a hajáiba — A legutóbbi hónapokban már vőlegénye is volt. Egy hajóstiszt. Va­lahol bemutatták s a hajós, aki a fér­jhezmenést a sanyarú sorsból való menekülést jelentette volna, szorgal­masan járogatott L-ékhez." Azután egy napon elmaradt­­ lány még bús­­komorabb lett. Hetek óta készülhe­tett a halálra ... A rideg, pajtaszerü kis házakra nyíló óbudai konyhában úgy zenge­nek a történet részletei, mintha gö­rög sorstragédiát hallanánk. — A decemberi délutánon úgy in­tézte, hogy egyedül maradhasson a lakásban. Megírta búcsúleveleit. El­tömte a konyha nyílásait és kinyi­totta a gázcsapot. Úgy találták meg késő este, a fiatal életűnt Garment, holtan. Mellette két búcsúlevél feküdt. Egyiket az anyjának írta, a másikat a rejtelmes hajósnak. Ennyit írt: Bo­csáss meg, hogy rossz voltam hoz­zád, gondolj rá, hogy egy lány ha­lála után is szerelni fog. Ne sírj utá­nam, nem akarom ... Ott lebeg a decemberi ködben a néma kérdés, mit kellene a mai fiatalság életelikirjévé tenni, hogy jobban ragaszkodjanak az élethez. Gyakori eset, hogy fiatal lények el­dobják az életet, mondva csinált okokért. Legújabban a szerelemért. A béke jele ez, de egyben az elmúlt nehéz éveké is. Egy hang szólal még meg, búcsúz­tatja a halálos szerelmest. — Szerelmesszivü volt szegényke... (­ I.)

Next