Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1948-01-04 / 1. szám
цок nem túloznak, ha kissé a körmére néznek az embereknek. És itt nyíltan meg kell mondanom: Higyyék el végre a jobboldali fordulatban reménykedők, hogy az aki Amerikából jön, vagy akár amerikai, nem szükségképpen fasisztabarát, sőt egyáltalán nem az. — Még háromfajta levél van: A munkakeresőké, ez a típus meglep, mert elképzelésem szerint egy épülőfélben lévő országban mindenki számára kell, hogy akadjon munka. Itt megállapítom, hogy nálunk még mindig van munkagőg és sok ember könnyebben ír könyörgőlevelet, mint ahogy elmegy tányért mosogatni. Holott azt is el kell ismernem, hogy az ostrom ezt az egy jót hozta a magyar társadalomnak: az emberek rájöttek, hogy tudnak bútort hurcolni, házat építeni, tüzet rakni, akkor is ha több diplomájuk van. «Nem biztatok senkit kivándorlásra" — Rokonkategória a művészek levele. Ezek művészi továbbképzésük érdekében kérnek segélyt. Közülük legérdekesebb egy teológus levele, aki énekhangjára hivatkozva inkább operaénekes szeretne lenni. Ezt máris továbbítom az Operaházhoz, ha tényleg olyan szép hangja van, itt is felfedezhetik. Utoljára hagytam a kivándorló jelöltek leveleit. Először is azért, mert legkevesebb levél jön efféle kéréssel. Tenni érdekükben semmit se tudok. Legtöbb esetben nem is akarnék. Nem mintha bűnnek tartanám a kivándorlást, elvégre a svájciak közül több él külföldön, mint az anyaországban De kivéve egész fiatalemberek esetét, akik nem félnek a nyomortól és a fizikai munkától, nyugodt lelkiismerettel masenkit sem bíztatnékkivándorlásra. Sehol sincsenek jobb, könnyebb életfeltételek, mint itt. Ha ez az ország most úgy tudna viselkedni, mint Dánia, a legnagyobb jövő állna előtte. — A kivándorlók az idegenség hendikeppjével indulnak, amihez járul a honvágy. Ez pedig nem apró ideges tünet, hanem komoly betegség, amibe az ember belepusztulhat. És tudja kik a „leghonvágyasabb“ emberek? A magyar paraszt és a magyar zsidó. Évtizedek után is ez a két embercsoport beszél ugyanazzal a meghatott eleven nosztalgiával az otthon részleteiről akár a tanyáról, akár a pesti utcákról, kávéházakról, könyvekről, arcokról van szó.... — A centenáris év meghozhatja a tőke ideáramlását, mely sok ember anyagi helyzetét megkönnyíti, ha jól szervezzük meg a dolgot s félreteszszük egyéni sértődöttségeinket, irigységeinket! Ha ehhez valamennyire hozzá tudok járulni, boldogan olvasom el a legnaivabb leveleket s hallgatom meg a legképtelenebb kívánságokat is! Ennyit mondott Békessy Imre, akit szegény pestiek, pillanatnyilag fiókáristennek használnak. Szentgyürgyi Ferenc halála Tragikus hirtelenséggel hunyt el csütörtökön Szentgyörgyi Ferenc újságíró hnvédszázados. Szinte az íróasztal mellől ragadta el a halál, mert még megelőző nap bent dolgozott a honvédelmi minisztériumban. Zalaegerszegen született, 32 éve volt újságíró és 54 éves korában érte utól a halál. Több regénye jelent meg és irodalmi értékű novellái a közönség széles körében voltak kedveltek. Több évig működön Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjánál is, majd a debreceni kormánynál jelentkezett s azóta a honvédelmi minisztériumban századosi rangban teljesített szolgálatot, mint sajtóelőadó, özvegye gyászolja. Vemierácia politikai, társadalmi és gazdasági hetilap Főszerkesztő: KERTÉSZ DÁNIEL Felelős szerkesztő: ANTALFFY GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VE, Eötvös utca 12. Telefon: 420—112. Kiadásért felel: Kertész Dániel főszerkesztő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. —püggellennyomda. Budapest. V., Eötvös u. 12 Felelős: Lengyel lajos igazgató BALLOM átlátszó esőkabátok, viharkabát, lódenkabát, vagiánMARTON és SZÁSZ esőkabát-szaküzat BUDAPEST, V. GRÓF TELEKI PÁL UTCA L Telefon: 180-20! 1848—1848 — megjelentek a plakátok Budapest utcáin s szerte az országban mindenütt és hirdetik, hogy beléptünk a centenárium évébe: a magyar történelem legszebb, leghősibb fejezetének századik évfordulójához érkeztünk. Századik fordulója van a legendás negyvennyolcnak és százhuszonöt éve, hogy Petőfi megszületett. Nem is lehetett szebben bevezetni a centenáriumi évet, mint ahogy az új esztendő beköszöntésekor történt. Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke zarándoklatot vezetett Petőfi kiskőrösi szülőházához. Az államfő a nemzet nevében itt hódolt a márciusi eszményeknek és Petőfi emlékének. Gazdag és változatos a centenáriumi év programja. Most készítik elő a tavasszal megnyíló nagy kiállítást, amely a szabadságharc emlékeit olyan gazdagságban vonultatja fel, amilyenben még sohasem került a közönség elé. Ennek a kiállításnak anyagát gazdagítja az aradi emlékmúzeum tizenhat lábát kitevő értékes, hatalmas gyűjteménye is, amelyet a román kormány bocsátott a centenáriumi kiállítás rendelkezésére. A centenáriumi év másik reprezentatív eseményének a magyar sajtó fejlődését feltáró kiállítás ígérkezik, amelyet Negyvennyolctól — negyvennyolcig címmel a magyar újságírók szövetsége rendez. A SZILVESZTER napjáig elmúlt és az emberek vidám szívvel és reménykedéssel köszöntötték az új esztendőt. Az örök emberi optimizmus Szilveszter éjszakáján nyilatkozik meg a legharsányabban: mindenki az álmai beteljesülését várja az új esztendőtől. Ezért Ünnepük mindenütt a világon jókedvvel, jó hangulatban és bizakodással a lepergett év múlását és az új év beköszöntését. Azért nem mindenki ünnepel... s hadd emlékezzünk meg azokról, akik még ezen az éjszakán is munkájukat végezték, kötelességüket teljesítették. A rendőrről, aki szürke köpenyében ott állt az utcán. A villamoskalauzról, a kocsivezetőről, aki robogó kocsiján érte meg az esztendő fordulását. A taxisofőrről, aki szinte megállás nélkül szállította egész éjszaka az utasokat. A pincérről, aki mások vidámságának árnyékában dolgozott. A mozdonyvezetőről, aki a téli éjszakában éppen úgy végezte munkáját, mint bármelyik más napon. A tűzoltókról és a mentőkről, akik teljes felkészültségben várták, mikor cseng a telefon, hogy percek alatt a helyszínen teremjenek. Gondoljunk az ügyeletes orvosra, az ügyeletes patikusra. Gondoljunk a Gázművek, Elektromosmvek, Vízművek ügyeleteseire. Gondoljunk a postásokra, akik az elosztóhivatalukban átdolgozták az éjszakát és gondoljunk a többi névtelenre, akik akkor is dolgoznak, amikor mások ünnepelnek. □ A TERMŐFÖLD pótlására körülbelül tíz esztendővel ezelőtt nagyon érdekes kísérleteket kezdtek az amerikai Springfielben. Annak idején be is járta a világsajtót, hogy két amerikai vegyész olyan táplálófolyadékot állított elő, amelyben a virágmagvak éppenúgy csíráznak és fejlődnek, mint a kerti földben. A növénycsíráztató tápoldat iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg és nagy sikere volt annak a kiállításnak, amelyet ugyancsak Springfieldben rendeztek meg és a hatalmas üvegcsarnokban mesterségesen előállított növénycsodákat mutattak be. A növények dúsan fejlettek voltak, a virágok pompás színűek és illatozók. Amellett a mesterséges kitenyésztés sokkal rövidebb ideig tartott, mint a természetes fejlődés. A kiállítás sikerének hatása alatt az illinoisi Evanstonban levő egyik gyár berendezkedett a földnélküli virágtermesztés anyagának gyártására és gyártotta, amíg a háborít kitört. Akkor, mint annyi más gyárat, ezt is hadiüzemmé alakították át, de mint most az egyik amerikai lapban olvassuk, az evanstoni gyár visszatért a háború előtt olyan nagy sikert aratott vegyszer gyártásához. A két vegyész — Hutch és dr. Barfield — pedig folytatta munkásságát és legújabban olyan vegyimasszát kísérletezett ki, amelyben föld nélkül gyümölcs termeszthető. Eddig négyfajta gyümölcscsel kísérleteztek: barackkal, eperrel, grape fruittal és sárgadinnyével. Mind a négy kitűnően sikerült. Ezek szerint egyáltalán nem a jövő zenéje, hogy mindenkinek lakásában lesz a virágoskertje, meg a gyümölcsöskertje ... EGYIK KÉPESLAP legutóbbi számában fénykép jelent meg. Címe ez volt: Kis lak áll... aztán a kép alatt ig folytatódott a szöveg: „... valahol Szatmár megyében, hüredező, viharvert házacska, amelyhez legalább gondolatban el kell zarándokolnia a most kezdődő centenáris 'esztendő minden ünneplőjének. Ebből a költői házikóból indult el a magyar szabadságharc, amelynek századik évfordulóját ünnepeljük: itt született Petőfi Sándor.“ Néztük a házat, olvastuk a szöveget és megdörzsöltük a szemünket. Eddig úgy tudtuk, hogy Petőfi halála körülményeit borítja titokzatosság. Csak feltételezzük, hogy Segesvár mellett a fehéregyházai síkon halt meg, de pontos adatot kilencvenkilenc esztendő alatt sem lehetett szerezni. Születési helye körül azonban nem volt kétség, mindenki tudja, hogy nem „valahol Szatmár megyében és nem Kottán“, hanem Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében, Kiskőrösön született, ahogy meg is énekelte: Itt születtem én, ezen a tájon. Az alföldi szép nagy rónaságon. AZ OROSZ REPÜLÉS apjának nevezték el Nikolaj Jegorovics Zsukovszkijt, akinek emlékezetére az elmúlt napokban nagy ünnepségeket rendeztek Moszkvában abból az alkalomból, hogy nyolcvan esztendővel ezelőtt született. Zsukovszkijt — akiről nálunk keveset tudnak — a legnagyobb orosz tudósok: Mendelejev, Pavlov és Timirjazev mellett tartják számon. Nikolaj Jegorovics Zsukovszkij 1867- ben született, apja építészmérnök volt, aki fiát is a technikai tudományokra nevelte. Huszonegy éves volt, amikor elvégezte a moszkvai egyetemet. Két évtizeden keresztül a szilárd és cseppfolyós testek mechanikájának mélyreható tanulmányozásával foglalkozott és a repülés perspektíváját már akkor körvonalazta, amikor még csak álmodozások folytak arról, hogy az ember felemelkedhelik a levegőbe. Zsukovszkijt joggal tartják az elméleti, kísérleti aerodinamika megteremtőjének. A szárny felhajtó erejének jelentkezésére vonatkozó kihalásai, a légcsavarra vonatkozó elméletei, a repülőgép szilárdságán vonatkozó elgondolásai és egyéb kutatásai hatalmas arányokban vitték előre a repülés ügyét. A nagy szocialista forradalom után 1918 december 23-án megalapították a Szovjetúnió központi aero-hydrodinamikai intézetét, amely Zsukovszkij vezetése alá került és itt dolgozott 1921-ben bekövetkezett haláláig. BUDAPEST nemrégiben kinevezett első női elöljárójáról, Kádár Róbertnéről megemlékeztek a napilapok. A női elöljárót máris nagy szeretet veszi körül, most az érdekes karrier ismeretlen részletét mondja el a Fényszóró. Kádárné pályafutása még a háború előtt az egyik pesti napilap, az Újság szerkesztőségében kezdődött. Etuska (leánynevén: Spitz Etel) volt a szerkesztőség egyik legnépszerűbb, de mindenesetre a legtürelmesebb tagja. Két fontos posztot látott el: a szerkesztői üzenetek rovatát és a gyermekrovatot. A lap szerkesztőségébe naponta százával érkeztek a levelek, a legkülönbözőbb ügyekben, a leglehetetlenebb kérdésekben kértek felvilágosítást és tanácsadást. Etus fáradhatatlanul válaszolt: üzenetben vagy levélben, ki hogy kívánta. Minden kérdésre meg tudott felelni. Hogyan kell iparigazolványt szerezni, mikor volt a ratalauini csata, hogyan kell a hangyák ellen védekezni és mivel lehet eltávolítani a zsírpecsétet. Személyesen is rengetegen jöttek, minden kérést meghallgatott, akin lehetett, segített, ha mással nem, okos tanáccsal. És ilyen megértéssel dolgozott a másik posztján is: „Nagyapám" álnév mögé bújva szerkesztette a kis gyermekújságot és az apróságok is épp olyan szeretettel vették körül, mint a felnőttek, akik ügyes bajos dolgukban tanácsért, támogatásért felkeresték. Az emberszeretetet, a másokkal való törődést, a másokért való dolgozást ebben a két munkakörében tanulta meg s őszintén kívánjuk, hogy most, amikor Budapest egyik legnagyobb kerületének élére került, a régi szerelmével, lelkességével és eredményességével dolgozzék ... 7.4 VIRATSTÍLUSBAN továbbítunk néhány érdekességet, amit külföldi lapokban olvastunk: Arnold Zweig, a Grija őrmester híres írója, aki tizenöt esztendeje Haifában él, a legújabb események hatása alatt Palesztinából Svájcba akar költözni. Moszkvában három napilap jelenik meg milliós példányszámon felül: a Pravda, a Trud és az Izvesztija. A második világháború — a bécsi Weltpresse szerint —1.699.000.000.000 dollárba került. (Csak leírni tudjuk, kimondani nemi) . Amerikában ötvenezer házat építettek eddigi alumíniumból. Konnersreuthban még mindig él a stigmatizált Naumann Teréz, aki évek óta nem vesz táplálékot magához. Naumann Teréz most ötven esztendős. Münchenben feltámadt a híres Kék madár kabaré. Az 1938-ban elhunyt Jusnij utóda Ellin, Staniszlavszkij iskolájának egyik legtehetségesebb tagjának vezetésével.és ÚJÉVI ajándékul a népszerű kémikus a mostanában nagyon divatos törpepapagájt vitt haza. — Miért éppen papagájt vettéll — kérdezte a felesége. — Mert azt olvastam, hogy ez a madár száz évig is elél.. . Gondoltam, ezt lekontrollálom ... - eger pmhm Székek,asztalok minden mennyiségben, kölcsönbe is vendéglőberendezésen Népszínház u. 31. -nél Tel.: 139-274. PETŐFI CSILLAGA 125 évvel ezelőtt, 1822 Szilveszter napjának éjjelén született egy kiskőrösi kunyhóban Petőfi Sándor. E 125 éves fordulónak helyszíni és országos megünneplésével indult meg a szabadságév ünnepsorozata. S ez így a leghelyénvalóbbb, mert bármennyire is gazdag és színes volt példaadó nagyságokban a reformkorszak és az 1848—49-es szabadságév. Petőfi nélkül mégis csonkának éreznénk a tartalmát. Petőfit, vagy — ahogyan Ady nevezte eL—, a megnem alküvő költőt dirim lehetett volna bárkivel is „behelyettesíteni“. Aligha halhatott volna elemi hatalmak erejével a magyar néptömegekre Kossuth sok-sok gyújtó beszéde, hogyha előzőleg nem hatotta volna át a lelkeket az a tűz, amit a költő támasztott és nőhetett meg szabadságverseivel, forradalmi dalaival. A Petőfi által esihalt minynyei tűz forradalmi ereje adta a jó alkalmat Görgey Árimnak is a sikeres fegyvertényeihez. Petőfi nemcsak szemmel látható módon, de úgynevezett látatlan formában is többet tudott tenni a szabadságért és népjogokért, mint amit a költői lángész hatóerejével szemben a nagy időknek akár a legzseniálisabb államférfiától, akár a legkarakteresebb hadvezérétől várni lehetett. Nem külsőséges hatalom volt a költő hatalma! Nem hivatali rangon és nem kormányzati tekintélyen nyugodott az ő irányító ereje. Petőfi nem kapott, de nem is igényelt hivatalos vezetői hatalmat, sőt ez utóbbi földi létrán még országgyűlési mandátumhoz sem engedték jutni. Az a láthatatlan mennyei létra azonban, amely az ő karrierjét magasra emelte, minden politikai és közönséges létránál kiemelkedőbb volt. Dalainak eredeti hangja és visszhangja érzékletesebb, szívbemarkolóbb volt — a programbeszédeknél. Ha hosszú évtizedekre elhalkíthatták is e hangot, ma meg kell nyitnunk a fülünket újra, hogy híven halljuk, lássuk és kövessük a meg nem alkuvó költőt. (n. t.) tidékot яшИт a San-Marco utcában. Miért halt те«* a 17 éves óbudai Carmen? • — Én voltam kint az esetnél. A lány akkor már halott volt. A gáz gyorsan végzett vele ... Az óbudai Fő téren álldogáló őrszemes rendőrtől kérdezzük, hol is van a San-Marco utca. S a véletlen éppen azzal a rendőrrel hozott össze, aki ott volt a tragikus esetnél. Krúdy városnegyede ma is olyan, mint egy nagy falu, villamosvonalai vannak, de nagyrészben földszintes házak között döcög a tramvay. Utcái városiasak akarnak lenni, de a téglagyárak környékén majd elmerül a vendégmarasztaló sárban az idegen. Ködkisasszonyok táncolnak, életuntán a hósapkás hegyek felől. Csoda az is, hogy olyan ritka az öngyilkosság ebben a mohalepte városrészben. A San-Marco-utca olaszos neve sem igen illik a maradi, szürke városképbe. Itt a 49. sz. házban követett el öngyilkosságot S. C. tizenhétéves lány. A halálos tavasz már decemberben bekopogtatott hozzá. A szerelem elvette Szindbád ködfogatán. A széthulló család A házban kutatunk a titok után. Kibontakozik egy család tragédiája. Az apa magasrangú miniszteri tisztviselő volt. A-listára került. Kiismerhetetlen lelki és részben anyagi okokból, különvált feleségétől. Az aszszony három gyermekével néhány hónapja költözött ide, a város másik végéből. A két fiatal fiú állami intézetben nevelkedik. Távol a szülői háztól. Az asszony egyelektromos üzembe jár. Ott dolgozik. — Gyakran veszekedtek L-éknél — mondja egy hang a házból. — A nehéz körülmények folytán az egész család fölött ideges atmoszféra lebegett. Kétszobás, komfortos lakásuk volt, de az egyik szobában társbérlők laktak. Azok, akik valaha jobb körülmények között éltek, nehezen illeszkednek bele az óbudai egyszobás lakásba. — A leány — mondja egy házbeli férfi — nagyon csinos volt. Nem vígkedélyű, inkább búskomorságra hajlamos Gyakran elnéztük, hogy lehet egy fiatal lány ilyen komoly. Legutóbb az óbudai dohánygyárban kapott munkát. Oda járt. A dohánygyári keresetnek kellett volna mindazt pótolnia, amit egy mai fiatal lány illúziójában magának megkíván. A dohánygyárból — a hajáiba — A legutóbbi hónapokban már vőlegénye is volt. Egy hajóstiszt. Valahol bemutatták s a hajós, aki a férjhezmenést a sanyarú sorsból való menekülést jelentette volna, szorgalmasan járogatott L-ékhez." Azután egy napon elmaradt lány még búskomorabb lett. Hetek óta készülhetett a halálra ... A rideg, pajtaszerü kis házakra nyíló óbudai konyhában úgy zengenek a történet részletei, mintha görög sorstragédiát hallanánk. — A decemberi délutánon úgy intézte, hogy egyedül maradhasson a lakásban. Megírta búcsúleveleit. Eltömte a konyha nyílásait és kinyitotta a gázcsapot. Úgy találták meg késő este, a fiatal életűnt Garment, holtan. Mellette két búcsúlevél feküdt. Egyiket az anyjának írta, a másikat a rejtelmes hajósnak. Ennyit írt: Bocsáss meg, hogy rossz voltam hozzád, gondolj rá, hogy egy lány halála után is szerelni fog. Ne sírj utánam, nem akarom ... Ott lebeg a decemberi ködben a néma kérdés, mit kellene a mai fiatalság életelikirjévé tenni, hogy jobban ragaszkodjanak az élethez. Gyakori eset, hogy fiatal lények eldobják az életet, mondva csinált okokért. Legújabban a szerelemért. A béke jele ez, de egyben az elmúlt nehéz éveké is. Egy hang szólal még meg, búcsúztatja a halálos szerelmest. — Szerelmesszivü volt szegényke... ( I.)