Magyar könyvbarátok Diáriuma 1938 (1-8. szám)
1938 / 3-4. szám - Könyvek Szemléje - Magyar írok
ha a nagy levélíró nem őrzött volna meg minden kis apró adatot, melyhez valamilyen emlék fűzte. Kazinczy leveleinél elevenebb, frissebben ható irodalomtörténete nemcsak a mi irodalmunknak, de a világirodalomnak sincsen. Arany, Kazinczy levelezése gondos kiadásokban áll bárki rendelkezésére. De bizony többi klasszikusaink vagy kevésbbé nagy íróink levelezése nagyrészt kiadatlan vagy legalább is összegyűjtetlenül hever poros levéltárak vagy családi archívumok mélyén. Ebből a sokfelé ágazó anyagból válogatta ki Fábián István finom gonddal azokat a leveleket, amelyeket valamilyen, de többnyire irodalmi szempontból, jellemzőnek tartott. Hat évszázad irodalmi élete tárul elénk a színfoltokban, s éppúgy tudunk gyönyörködni többek közt Balassa nyers hangjában, mint Csokonai játékos mélabríjában. Vörösmarty komoly, férfias stílusában, mint Madách és Kemény nosztalgiájában, melyet olyan harmonikusan tetőz be Justh Zsigmond írása. Nagyon helyes volt a modern irodalom reprezentánsait is fölsorakoztatni, Adytól azonban többet lehetett volna hozni. Azt is csak helyeselhetjük, hogy élő író levele nincs fölvéve a gyűjteményben. Értékének történetszerűségét növelte ezzel az összeállító. Egy-egy Tinódi, Amadé vagy az újabbak közül Vajda János, Komjáthy, Petelei-levelet még szívesen láttunk volna, vagy Gyóni Géza valamelyik fogságban írt levelét, mely mintegy a világháborút képviselte volna, nem éppen az írók nagyságát dokumentálva, mint inkább azt a korszellemet, melyet képviseltek. Külön elismerés illeti még meg Fábián Istvánt magyarázó jegyzeteinek rendkívül világos és a levélrengetegben könnyen tájékoztató kommentárjaiért. (Kozocsa Sándor.) Kajári Kató: Tiszavirág. (Rózsavölgyi és Társa.) Regény, amelyet elolvas az ember, mert véletlenül kezébe akad, időtöltés, mely emlék és nyom nélkül múlik el — jobb véleménye nem igen lehet az olvasónak a Tiszavirág-ról. Egy „nagy" szerelem keletkezését, virágzását és elmúlását írja le; az elvált asszony, a hódító fellépésű (különösen az asszony szemével nézve), jellemtelen üzletember s a szentimentális módra lovagias egykori férj a kis regény szereplői, ismerős pesti figurák, valahol az új Lipótváros skatulyaházaiban otthonosak. A szerelemre, házasságra vonatkozó nézeteik is ennek a társadalmi körnek felelnek meg, általában senki sem rokonszenves a regényben mozgó alakok közül. Mert ha művészi szempontból nem igen mondhat jót az olvasó, ugyebár kifejezésre juttathatja azt az emberi állásfoglalását, hogy a könnyű szórakozás órája alatt szeretett volna legalább egy rokonszenves alakkal is találkozni? (Haraszthy Gyula.) Kunszery Gyula: Magamtól Istenig: Versek, (Cserépfalvi.) A költőnek ez immár a második kötete. Különösebb fejlődés témakörének gazdagodásában látható. Tipikusan meditáló lélek: világszemlélete is centripetális. Dalanyagát lelkének speciális tükrözési prizmáján engedi keresztül: ez az oka nagyfokú pesszimizmusának. Nem érez váteszi erőt magában, de az élet jelenségeit biztos szemmel nézi s keserűségébe is vegyül fölemelő tudat: Drescher Pál A szép magyar könyv c. könyvnapi könyvéből.