Magyar könyvbarátok Diáriuma 1939 (1-4. szám)
1939 / 2. szám - ORTUTAY GYULA: Májusfa
hajadonról szól, aki Szent Jakab és Szent Fülöp mellé szegődött útitársnak, mikor azok térítőútjukra indultak. Ezért a pogányok Valburgát megrágalmazták, gyanúsították. A lány, hogy megszégyenítse a csúfolódó, gonoszkodó pogányokat, letűzte vándorbotját maga elé s letérdelt, imádkozott, mire a száraz ág hamarosan kizöldült és lombot hajtott. Ez éppen Szent Jakab apostol napján, május elsején történt s ennek emlékezetére szoktak nősülendő ifjak kedveseik ajtaja elé májusfát állítani. Hogy aztán ez a magyarázat megállja-e a helyét, vagy pedig a néprajz tudománya még messzibb időkre tudja-e visszavezetni ezt a szokást, vagy pedig más, nem ennyire egyházi jellegű magyarázatot adhat neki, ez a kérdés most nem tartozik ide, nagyon is messzire vezetne. Különben sem szabad elfelejtenünk, ha a májusfa szokásáról beszélünk, hogy a magyar hagyományok között nem is a májusfa, hanem az úgynevezett hajnalfa, jakabfa állítása volt a hagyományosan ismert szokás. Elsősorban a székelyek között nevezik így a májusfát és sok helyütt nemcsak a szerelmi megvallás céljait szolgálja, hanem betegségelűző, a rontást távoltartó szerepe is volt a tavaszi hajnalfának. Tehát ezek a vonások már pogány elemekre is mutatnak. Erdélyben a koloni legények másképen állítják a hajnalfát, mint a szabolcsiak a májusfát. A népdal szerint s a valóságban is a koloni legény is kedvese háza elé állítja a hajnalfát. így szól a nóta: Kedvesemnek háza előtt Az éjszaka magas fa nőtt S gyenge szellő lágy szárnyain Piros kendő leng ágain. Készül a májusfa. (Boldog, Pest m.)