Diárium 1941 (1-12. szám)

1941/ 6. szám - SZÍNHÁZ - Peer Gynt (Kenyeres Imre) - Két úr szolgája (Birkás Endre)

PEER GYNT, Nemzeti Színház. A Peer Gynthöz valamennyiünknek fűződ­nek színházi élményeink. Nem kell túlságo­san régi színházlátogatónak lennie annak, aki elmondhatja, hogy mindegyik jelentős elő­adását látta. Mégis valami egészen régi klasz­szikusnak kijáró áhítattal gondolunk rá. Tiszteletünk hiányosságaitól is eltekint, noha élményeink javarésze az Aase halálával vég­ződő első részhez fűződik. A második fele abba a síkba lendül, melyben­­ Az ember tragédiája jut el a legmagasabbra. Épp ez a látszólagos rokonság tiszteletünk okozója, Peer azonban minden látszat-rokonság mellett is csak típus, szemben Ádámmal. Viszont ezért nagyobb színészi feladat, jobb szerep. Egyé­niséget kell mutatni és létrehozni. Ibsen kissé széteső elképzelését kell egybefogni, komoly művészi átéléssel. A két rész Peerje — a Nemzeti Színház mostani előadása ragaszko­dik is a két részhez — mintha mégsem volna egészen ugyanaz. Eddigi alakítói, emlékeink szerint, valóban kétféle arccal jelentek meg. Németh Antal új beállításában szinte lehetet­lennek is tartja az egységes megoldást, azért választotta szét egyik előadásában kétfelé, két szereplőre a címszerepet. Az előadás azonban hű és hagyománysze­rinti. Még a díszletezés a legmerészebb, ért­hetőleg a sok, változó szín kiszolgálás végett. A másik új a fordítás, Áprily Lajos szövege, mely előkelő formában, színes és csillogó nyel­ven mélyíti a dráma költői szépségeit. Az elő­adók észrevették értékét és kitűnő színpadi tu­lajdonságait, jóllehet a vers mindig szokatlan feladata a Nemzeti Színháznak. Jávor Pál szövegmondásában jóértékű törekvést érez­tünk, kár, hogy hangsúlyozási modora lett mégis az uralkodó. Ez a kétféleség zavarta meg a kritikusok javarészét, akik Jávor ala­kítását csupán ebből az egyetlen szempontból ítélték meg. Pedig Jávor Peerje nagy megle­petés. Átélése, megértése és interpretációja je­lentős fordulat pályáján. Az első részben tö­retlen egység: szemünk láttára fejlődik, s for­dul önmaga felé, minden mozzanatot meg­motivál. A második részben vannak hamis hangjai, de a végső képekben megint nagy el­mélyedést láthattunk. Melléje a másik nagy és hálásan szép szerepben Gobbi Hilda érke­zett el talán legnagyobb alakításához, méltán ünnepelte a meghatott közönség. A többi sze­replő feladatának súlya szerint jól a helyén volt, méltó együttes, akik közül Rápolthy Annát, Major Tamást, Balázs Samut, Vár­konyi Zoltánt külön is meg kell említenünk. (Kenyeres Imre.) KÉT ÚR SZOLGÁJA. Nemzeti Színház. A két úr szolgája Truffaldino, az együgyű és bolondos kedvű inas, aki két gazdától kap bért és pofonokat. Körülötte forog a darab, ő a lelke; minél több baklövést követ el, mi­nél groteszkebb, annál harsányabban derül a közönség. A cselekmény, amelyet Goldoni e néha kínosan mulatságos hős köré sző, nem is nagyon lényeges, inkább csak arra szolgál, hogy Truffaldinot minél mulatságosabb hely­zetekbe sodorja. Goldoni komédiája bohózat a javából, sőt talán ennél is több: burleszk, amelynek a súlypontja a helyzetkomikum és a hős bohóckodása. Ennek megfelelően célja nem is lehet más, mint mulattatás, Truffal­dino minden szavával és mozdulatával ne­vetésre csiklandozni. Mindegy, hogy min derül a közönség, együgyű szavain, vagy ahogy arcát beledugja a tortába és úgy hab­zsolja, fő, hogy kacagjon. Az előadás jól pereg, a színészek kedvvel és meggyőződéssel játszanak és mindent el­követnek, hogy derűs hangulatot teremtsenek a színpadon. Lehotay játsza Truffaldinot, lel­kes igyekezettel bohóckodik, néha olyan jól, hogy amerikai burleszkszínészek is megirigyel­hetnék, de azért úgy éreztük, hogy színészi egyénisége idegenkedik a sorózati hős szere­pétől. A kitűnő együttesből Rápolthy Anna és Várkonyi Zoltán csiszolt és illúziót keltő alakítása emelkedik ki. Lukács Margit kissé színtelennek tetszett Beatrice szerepében. Har­sányi Zsoltnak pár eredeti ötlettel sikerült szín­szerűbbé átdolgoznia a színművet. (Birkás Endre.) 156 . 01 MVVET A KÖNYVESBOLTUNKBAN VÁSÁROL­JON Budapest IV. Kossuth Lajos­ utca 18. A szerkesztésért és kiadásért felelős: DR. MÁTÉ KÁROLY. 37.384. — Kir. M. Egyetemi Nyomda, Budapest. (F.: Thiering Richárd.)

Next