Diárium 1945

BERDA JÓZSEF: Száguldj, Szabadság!

(1) SZÁGULDJ, SZABADSÁG! Te észveszejtően szépséges, jelzőkkel ki nem fejezhető érzés, ki az Istennel vagy azonos s tán annál is több, te legbűvöletesebb szó és fogalom: Szabadság! egyetlen öröm! Utánad kiabál-imádkozik és káromkodik a soha le nem mondó örült vágyakozás! Ha milliószor, szinte a megnémulásig kiáltom neved, az is kevés kifejezni a valóságot: mi vagy! Inkább az éhhalált, az álmatlan kóborlást hosszú esztendőkön által, mint lemondani rólad! Csak az igaztalanul megalázott, a különb méltóságért szenvedő Isten-arcú rab tudja, mit jelent a te szentséges vigaszod. Olyan ragyogó-tiszta s olyan fenséges vagy, hogy már csak a közhely szavai fejezhetik ki, mily örökkévaló a te valóságod! Népek és egyedek, szentek és bolondok imádkoznak a te országodért hosszú évszázadok óta !— mindhiába. Ó, csepegtess hát végre lélekgyógyító cseppjeidből e szörnyű rabságban egy csillapító cseppet nekünk, ha ég és föld cserbenhagyta is az egész emberiséget! Ó, szakadj, szomjúságot csillapító zápor a szikkadt­ száraz földre már! Ne hagyj kiszáradni minket! Száguldjon elemeid dörgő vihara s győzd le végre a sötétség hatalmát, győzd le az egész világot, fenséges Isten, Szabadság! Berda József. Ezt a verset először 1944 januárjában közöltük. 1

Next