Diárium 1945

HAMVAS BÉLA: Füstparipán

Hol jelentkezik ebben a kérdésben az osztályhelyzet? az érde­keltség? az elfogultság? Ha a politikus ezt a kérdést is érdekeltnek fogja tartani — és kénytelen annak tartani —, akkor a kérdést még egy lépéssel hátrábbról kell venni és a következőket kell föltenni: mi az osztályérdekeltség abban, ha valaki a kérdést egy lépést hátrább lépve teszi fel? Ilyen módon a kérdező folyton hátrálva, mindig az ere­deti kérdés háta mögött levő kérdést kénytelen feltenni s az eredeti kérdés feltevésétől minden lépéssel távolodik. Végül azonban el kell jutnia ahhoz a kérdéshez: miképen kell föl­tenni azt a kérdést, amely azt óhajtja megkérdezni, hogy mi a politika szerepe a művész magatartásában? Vagy még hát­rábbról: hogyan kérdezzük meg azt: miképen kell föltenni azt a kérdést, amely azt kérdezi, hogy mi a politika szerepe a művész magatartásában? Vagy pedig: mi az osztályérdekeltség abban a kérdésben, amely azt kérdezi: miképen kell megkér­dezni azt, hogy miképen kell föltenni azt a kérdést, amely azt kérdezi: mi a politika szerepe a művész magatartásában? Az ember az imént azt a várakozást keltette, hogy a mű­vész és az író, a gondolkozó és a költő elvi magatartására vonatkozó lényeges kérdést fel fogja tenni. Közben kitűnt, hogy a dolog nem olyan egyszerű. Mert ha a kérdést elfogult­ságtól mentesen kívánja feltenni, egyáltalában nem is tud kér­dezni. Bármit kérdez, abban osztályérdekeltség van, sőt osz­tályérdekeltség van még abban a kérdésben is, amely azt kér­dezi, hogy a kérdést miképen tegye fel. Aki füstparipára ül, nem jut el sehová. A politikus csak történeti embert ismer. A történeti em­ber magatartását az osztálybeli, de ezenkívül más befolyások is teljes egészében meghatározzák. A történeti ember tényleg nem több, mint a korban adott tényezők hordozója. A művészet és a gondolkozás és az irodalom olyan em­berről is tud, aki a történeten kívül áll. Nevezzük ezt az em­bert örök embernek. Az örök ember pedig az osztálybeli, de ezenkívül más befolyásokon is kívül és felül áll. A történeti ember a történet erőinek eszköze. Az örök ember a világ erőinek ura. A politikus történeti ember; magatartását teljes egészé­ben a korban adott tényezők határozzák meg; semmi egyéb, mint az erők eszköze és játéka és szolgája és martaléka. A művészet az örök emberről szól, ezért a művész maga­tartását történeti lényében ugyan a korban adott tényezők .

Next