Diárium 1947 (1-4. szám)
1947 / 2. szám - Az első magyar könyvsiker
Az első magyar könyvsiker Az első magyar könyvsikerről kevesen tudnak. A könyvet ma már senki sem olvassa, legfeljebb vakmerő filozopterek szánják rá magukat, ha egyáltalán hozzájutnak. Több mint 150 éve jelent meg, azóta irodalmunk s olvasóközönségünk akkorát változott, hogy manapság alig értjük, miért lelkesedtek szépapáink ezért az együgyű, durva, esetlen históriáért, miért fogadták szívükbe Etelkát? Mert az Etelkáról van szó, Dugonics András „magyar román"-járól. Regényolvasáshoz a XVIII. század második felében szoktak rá magyarjaink. Eleinte persze németből, franciából, meg angolból fordított divatos románokat olvastak, az akkori bestsellereket: Gellert Svédi grófnéját, Richardson Paméláját, Fénelon Telemachusát s efféléket. Később kerültek „eredeti" munkák is. Lassanként meglehetősen igényes olvasóközönség alakult — főleg természetesen a szépnem köréből — s nemcsak magyar nyelvű, hanem magyar levegőjű, magyar tárgyú, eredeti regényre áhítoztak. Az Etelka (1788) annak köszönhette példátlan népszerűségét, hogy szerzője számbavéve a női és férfiolvasók igényét, összegezte az átlagízlés kívánalmait s élő hagyomány, kedvelt újdonság s meglepő alkalomszerűség elemeiből alkotta meg nagyhatású művét. Kalandos történet, honfoglaláskori magyarság, ideális hősök s a tövestülgyökerestül a regénybe plántált szegedi tájnyelv magukban véve is páratlan olvasmánnyá tették, de kulcsregény-mivolta méginkább növelte értékét. A hölgyek eszményképüket találhatták Etelkában, ki különb Svédi grófnénál s a többi érzelmes német regényhősnőnél, olyan, mintha a Murányi Vénusz unokája volna. A férfiak a régi magyarság, övékhez hasonlónak mutatott életében lelhették kedvüket , az ősi intrikákról az egykorúakra ismerhettek. Valamennyien érezték, hogy ez a regény nem idegen országokba visz, hanem a magyar régiségbe, az ősi élet szépségét mutatja fel, hogy a „mostani világ lássa, csudálja, kövesse". Otthon érezték magukat benne s magukénak is vallották. Nem is „együgyű" s „kegyes" olvasóknak ajánlja könyvét Dugonics hanem „honnyainak". Mindezek tetejébe az Etelka akkoriban meglehetősen egyértelmű célzásokat tartalmaz II. József és tanácsosainak erőszakos politikája ellen. Dugonics feljegyezte, hogy „noha ugyan maguk a vármegyék sokat dolgoztak József császár ellen, mégis sokaknak bizonyságtétele szerint Etelkám volt a főok, mely az országnak szemét kinyitotta". Az Etelka népszerűségéről sok adatunk van. Maga az író sok levelet kapott olvasóitól, megköszönték, hogy „annak írására ráadta magát". Barczafalvi Szabó Dávid azt írta: „Adnák az egek, hogy az egész magyarság csak egy Dugonics-familia volna!!" Buzgó és előkelő hazafiak Etelkának keresztelték leányaikat, annyira élő eszménykép volt köztük e ritka magyar kisasszony. Az egykorú hírlapok tudósításai szerint mindenfelé nagy gyönyörűséggel olvasták. „Alig tud még Magyar Nemzet szebb és nyájasabban gyönyörködtető született Magyar Románt mutatni." „Javasoljuk olvasóinknak, hogy annak a nagyszerű Dugonicsnak Etelkáját akármicsoda megszűkítésekkel is szerezzék meg maguknak." Az első kiadás ezer példánya, bár két rénes forintba került, egy esztendő alatt elfogyott. Három év múlva megjobbítva jelent meg, 1805-ben harmadszor. Kazinczy ízetlennek és nevetségesnek tartotta, voltak, akik nem tudtak megbarátkozni „kulináris" beszédeivel és közmondásaival. Az effajta finnyásak elenyésző számban voltak. Legtöbb olvasó fennakadás nélkül élvezte. Írók is becsülték a művet s szerzőjét. Csokonai valósággal mítoszt teremtett köréje s Kis János, Kazinczy barátja is jól tudta nem múló érdemét „a magyar olvasást hatályosan kedveltető Dugonicsnak". Kulcsár Adorján. • KIS TÜKÖR • NYUGATI LÁSZLÓ új versei (Nem hagylak el ember... 1940—1944. „Út" kiadása) kétfajta ihletről tanúskodnak. Az egyik az élet nyomorúságai közt is álmodozó, a szebb holnapban hivő lélek szelíd hangja, a másik a szabad emberi életért bátran kiálló mozgalmi ember harsány szava. Különös figyelmet érdemelnek a Népszavában a háború alatt megjelent, és az ellenállási mozgalomban röpiratként terjesztett forradalmi versei. ÜZEMI ÖSZTÖNDÍJ. Érdekes és követésreméltó példát mutattak a Dunavölgyi Repülőgépgyár dolgozói demokratikus íróink megsegítésére. Üzemi művészeti ösztöndíjat létesítettek, melyben első ízben Nyugati László költőt részesítették. Az öntudatos dolgozók az érdekeikért harcoló írók közvetlen megsegítésével olyan jelentős kezdeményezést tettek, amelynek nem szabad az első lépésnél megállni. Ha az írók kiválasztásánál valóban az új öntudatos olvasóközönség spontán elhatározása érvényesül, nem pedig pártszempontok, akkor ez a jó példa megérdemli, hogy széleskörű mozgalommá fejlődjön. G. TÓTH LÁSZLÓ verseskötete (A ceruzarajz-leány, Szépmíves Műhely) a finomkodó erotika és a kuruckodó magyarság hangjait pengeti könnyű impreszszionista modorban, jó ritmikai készséggel. A magyar költészet hagyományait élénk beleérzéssel, jó ízléssel tette magáévá, egyéni hangja azonban még nem elég érett ahhoz, hogy kiválhasson újabb költőink népes táborából. VEDRES JÓZSEF első novelláskötete (Petrik Márta és más elbeszélések, „Barátság"-kiadás, Pécs) inkább dokumentum-értékű anyagával kelti fel érdeklődésünket, mint művészi nívójával. A fiatal szocialista író nyers élményeit erős öntudattal, de még ingadozó alakító készséggel fejezi ki. Könyvnapi rendelését IDEJÉBEN adja a szár, hgy a könyvnapi kedvezményes árakat biztosíthassuk ! 83