Diárium 1948 (1-6. szám)

1948/ 5-6. szám - KÖNYEK SZEMLÉJE

76 VITÉZ KORBEA Román népballada Mindenképen elismerést érdemlő cseleke­dete volt Debrecennek, hogy a Magyar-Román Társaság ottani csoportjának közre­működésével a debreceni centenáris hét alkalmából Komjáthy István ízes fordításá­ban nyilvánosságra hozta. Bár az eredetivel még nem volt móduunkban összevetni, mindjárt megbarátkoztunk vele. Ha talán itt-ott még végső simítást szeretnénk is, ami a második (reméljük, mielőbbi) kiadá­sig bizonyára a fordító ihletében önként megérik, úgy olvastuk, mintha nem is fordítás lenne a kezünkben, hanem valami átszármazott, vagy ott született székely lantos költötte volna a román népélet legendás betyáralakjáról. Máris biztatjuk a jelestehetségű fordítót, hogy egész kötetté terebélyesítse, amit elkezdett. A Korbea­ballada sok mindent sejtet a tájékozatlan olvasóval is: a román népballada nyelvi erejét, lírai, epikai, drámai elemeinek művészi összhangját, népi életének és költészetnek egészen sajátos karakterét, s főként mélyforrású televény gazdagságát. Formája és zenéje káprázatosan változatos, a részek , a behangolás, a bonyodalom s a kizengés folyamatában — remekül váltják egymást, rövid és hosszú sorok, hajszál­erecskék és bő zuhatagok, rímjáték és ismétlődések, még pedig más és más hely­zetekben és hangulatokban refrénszerű alá­festésként s mindvégig a zene hullámain ringva — kivételes élményt jelentenek. A vers egyben nemzeti és nemzetközi ter­més, mint minden valamirevaló ihletszüle­mény: nemzeti vonásai, a mellett, hogy át­járják az egészet, sehol sem szolgálnak az élvezés gátjául. Asztalos Sándor széj­­bevezető sorai olyan szellemben hangza­nak, mely túljár a nemzetiségek közel­harcain vagy mesterkélt barátkozási ked­vén, az ősforrásokig érzi minden költészet­nek egy népi talajból való eredetét. ím­. a dunavölgyi népek szabadságszeretetének egy kiváló darabja. Az a ,,réteg", melyről Asztalos beszél, „már jóval 48 előtt meg­kezdte a maga szabadságharcát, természe­tesen a maga módján és egészen primitív körülmények között. A szlovák Jánosik, a magyar Rózsa Sándor és a román korbea ennek az alsó forradalmi rétegnek legen­dás történeti alakjai és csak újabban kezdi szerepüket felismerni irodalmunk (Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor­ regényei) és most kezdi még csak történetírásunk is jelentő­ségüket felfogni. Maga a nép mindenesetre hamarabb felismerte őket, és ahol tudta, támogatta és nótába foglalta, balladába énekelte ki sorsukat.­" A népi sors közösség­érzetének egyik mozzanata e balladában, hogy hőse, a román szegénylegény, „ma­gyar pusztákra jön át szabad, kötetlen éle­tet élni." A politika ott jár legbiztosabb úton, ha „a legfőbb jóváhagyást, népeink jóváhagyását" veszi alapul az élet ridegebb törvényei közt való útkeresésében. Sz. L. A NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORFÜZETEI. Már a háború alatt többször hangsú­lyozta Kenyeres Imre a Diárium hasábjain elvi cikkekben és kritikákban egyaránt, mennyire fontos volna a színházakban, leg­inkább a Nemzeti Színházban, részint műsorkísérő füzetek, részint az évad mun­káját összefoglaló évkönyvek kiadása. En­nek a régi kívánságnak megvalósulását látjuk most a Nemzeti Színház műsorfüze­teiben, melyek a „Nemzeti Színház és Ma­gyar Színház előadásai" címmel havonta jelennek meg. *A kis füzetek elsőrendűen alkalmasak arra, hogy megismerjük belőlük a színház elvi programm­ját, hogy felállít­suk a mértéket, amihez hozzá mérhetjük a színház eredményeit. Két számot láttunk eddig, az októberit és a novemberit. Az elsőben megkaptuk az év célkitűzéseit, a második azonban már többet igyekezett nyújtani a darabról magáról. Olvastuk benne az író nyilatkozatát darabjáról és a rendező kis tanulmányát intencióiról. Jó lenne, ha a második füzet alapján tovább fejlődve, a bemutatott darab írójától vagy fordítójától, a dramaturg vagy egy iroda­lomtörténész tollából is olvashatnánk va­lamit. Ajánlatos volna, h­a a továbbiakban rendszeresen közölné minden darab rende­zőjének kis ismertetését munkájáról. A „Nagy színészeink" rovat helyett inkább egy-egy színész tanulmányát szeretnénk látni szerepéről, vagy valaki másnak írását az alakító színész kimagasló szerepéről, vagy általánosságban a színjátszás művésze­téről, így sikerül majd egyre közelebb hozni a közönséget a színházhoz. Ez a kapcsolat véglegesen értékes színházi kultú­rát tud majd létrehozni. Kenyeres Imrét idézzük: „a színház és közönség együtt­működése megoldhat minden válságot." Örömmel üdvözöljük a Nemzeti Színház új és haladó kezdeményezését, és örül­nénk, ha az évad végén ebben a megújult szellemben kapnák meg a Nemzeti Színház évkönyvét. ... .­­ . " Máte Lajos: Legszebb ajándék karácsonyra a könyv!

Next