Diósgyőri Munkás, 1959. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-12 / 19. szám

1066. május l: A vegyészekről van szó A vegyészet termelési értekezletén Gál Mihály a következőket mondotta: “ A készülékek karbantartását igen fontosnak tartom. Baj, hogy a köszörű karbantartásáért nincs fele­lős. Kifogásolom a köszörű jelenlegi állapotát is, ami munkavédelmi szempontból nem megfelelő. Paksi László pedig azt mondotta: — A kvantométer beszerzése már sürgőssé vált. Hiány tapasztalható a­ színkép-laboratóriumban a próbaelő­készítésnél azért, mert nincs az üzem­ben a próbáknál előkészítő, ami gá­tolja a munkát. Igen fontosnak tar­tom — mondotta — a laboratórium­­nak és az acélműnek a jó együttmű­ködését és kapcsolatát. A kemenceépítőimét hallottuk... A kemenceépítő vállalat első ne­gyedévi tervét 102,8 százalékra telje­sítette. Viszont vannak olyan prob­lémák, amelyeknek kiküszöbölése a további még jobb munkát segítené elő. Ilyen például, hogy nem kielégí­tő az anyagtakarékosság. Az is hiba, hogy a műszakos vezetők azért, hogy az ő műszakjuk jobb eredményt ér­jen el, a valóságnak meg nem felelő kiesett órákat számolnak el, hogy ez­által emelkedjék a százalék. Ez ter­mészetesen helytelen, mert az egész üzem érdekét sérti. A kemenceépítő vállalat elhatároz­­­ta, hogy patronálja az abaújszántói­ termelőszövetkezetet. E tekintetben minden előkészületet és intézkedést megtettek. Örvendetes tény, hogy a kemence­­építő vállalatnál 7 kőművesekből és 7 segédmunkásokból alakult szocia­­­lista munkabrigád dolgozik, amelyek már kidolgozták tennivalóikat. Anyák napi ünnepség, a Nehézszerszámgépgyárban i­s Május 7-én délelőtt nagy izgalommal és lelkesedéssel készültek a KISZ-bizottság mel­lett működő lányok és fiatalasszonyok taná­csa, valamint a KISZ- alapszerveze­tek az anyák­ napjának méltó megünneplésére. Itt elöljáróban meg kell említenünk, és egyben meg kell dicsérnünk a KISZ-alapszerveze­­tekben dolgozó KISZ- lánytagokat, akik szí­vesen és lelkesedéssel vállalták a rájuk bí­zott feladatokat, amit s becsülettel el is végez­tek. Az ünnepség fél há­romkor kezdődött, me­lyet a Miklós utcai általános iskola út­törői nyitottak meg, akik ének- és tánc­számaikkal kedvessé, széppé és feledhetet­lenné tették minden édesanya emlékezeté­ben az »anyák napját«. A műsor után a KISZ részéről Árvai elvtárs mondott ünnepi beszé­det, utána Koltai igaz­gató elvtárs a vállalat vezetősége részéről, majd Fogarasi elvtárs­­nő a nőtanács részéről üdvözölte az édesanyá­kat. A köszöntések és üdvözlések elhangzása után megkezdték az ajándékok kiosztását. Minden édesanya, aki­nek egy-két gyermeke van, egy háziszőttes kis térítőt és egy csokor gyöngyvirágot kapott. Akinek pedig 3, 4, 5, vagy ennél több gyer­mekük van, azok pe­dig egy szép likőrös készletet és egy csokor gyöngyvirágot. Az ajándékok kiosztásával ért véget a szép ünnepség. (Hudákné) Robbanás a kohónál !­­atalmas robbanás reszkettette meg a levegőt a napokban a III-as kohónál. Mindenki várta, mi lesz. Amikor elcsitult a zaj, elmúlt a ve­szély, Hornyák elvtársat kérdeztük meg, mi volt a nagy detonáció oka. Így felelt: — Granulálták a salakot. A salak­­ba egy kevés vas került, ami vizet kapott. Ez okozta a bajt. Bajt okozott bizony, mert két elv­­­társ égési sebeket szenvedett és ma­­­ga Hornyák elvtárs is majdnem erre­ a sorsra jutott. Nagyobb körültekin­­­téssel elkerülhető lett volna a rob­b­bánás. ' lucsgyőri munkás3 ♦ A Magyar Szocialista Munkáspárt ♦ Miskolc városi bizottsága az elmúlt­­ héten kibővített pártbizottsági ülé­­­sen városunk kulturális helyzetéről,­­ és a munkásosztály helyzetével kap­­­­­solatos gazdasági és politikai tenni­­­­valókról tanácskozott. Az első napon,­­ kedden, Koval Pál elvtárs, a városi­­ pártbizottság első titkára megnyitó ♦ beszéde után Kovács Miklós elvtárs, ♦ a városi pártbizottság ágit. prop. osz­♦ tályának a vezetője tartott városunk­­ kulturális problémáiról vitaindító % előadást. ♦ Kovács elvtárs bevetőben arról ♦ szólott, hogy az MSZMP művelődés­­­­ügyi politikai irányelvének megjele­­­­nése óta eltelt idő igazolta az irány­­­­elvek szükségességét. Majd részlete­­­­sen elemezte Miskolc város kulturá­­­lis helyzetét a felszabadulás előtt. 5 Statisztikai adatokkal bizonyította: 2 a felszabadulás óta eltelt idő kultu­­­­rális fejlődését. Emlékeztetett az­­ 1956-os ellenforradalomra, amely rö­­­­vid időre megakasztotta városunk­­ kulturális fejlődésének menetét. De­­ nagyszerű eredményeket értünk el.­­ Nagy sikerrel indult be például­­ az elmúlt két és fél év alatt újra J a Lenin Kohászati Művek munkás-­ akadémiája. 2 A részletes elemzések után Kovács­­ elvtárs megállapította, hogy ♦ a fejlődés az igények mögött messze elmaradt. ♦ Ennek egyik oka az is, hogy az el­♦­múlt években elmulasztottuk felku­♦­tatni a kulturális vezetésre alkalmas­­ kádereket, pedig azok minden bi­­­zonnyal fellelhetők.­­ Az előadó megállapította, hogy a ♦ polgári és kispolgári erkölcsök mun­­­­kásfiataljainkra is hatottak. Legpo­­­zitívabb politikai gondolkozás és ál­­­lásfoglalás az ipari tanulók körében­­ található. Az érettségiző fiataljaink­♦­ra azonban­ a fizikai munkától való­­ viszolygás jellemző. Az előadáshoz tízen szóltak hozzá. Glibovszki Lászlóné a Kossuth-gim­­názium tanárnője arról beszélt, hogy a pedagógusok nem egyöntetű világ­nézeti alapon tanítják fiatalságunkat. Ennek egyik oka, hogy kevés peda­gógus képzi magát marxista-leninis­ta szellemben. Sárközi Andor gimná­Szerdán, a pártbizottság intézke­dési tervét tárgyalták meg a Köz­ponti Bizottság a munkásosztály helyzetének egyes kérdéseiről hozott határozata alapján. Az intézkedési tervben legfőbb helyet foglalta el a gazdasági téren elért eredményeink és feladataink, városunk nagy- és kis üzemeiben, bányáiban, valamint a fenálló politikai kérdések pártszer­vezeteinkben, tömegszervezeteinkben végzendő munka. Az intézkedési terv megvitatása előtt Manlák István elv­társ, a pártbizottság titkára tartott rövid beszámolót. Manlák elvtárs hangsúlyozta:­­"A felszabadulás óta nem volt ilyen széleskörű alapos vizsgálat a párt ré­széről, mint a határozatot megelőző időszakban. Ennek tudható be, hogy a dolgozók magukénak érzik a mun­kásosztály helyzetéről hozott határo­zatot. Hogy a határozatot végre tud­juk hajtani és dolgozóink bizalmát növelni tudjuk, legfontosabb feladat még többet törődni a dolgozók mindennapi gondjaival, feladatunk legyen az úgyneve­zett apró munka.­ Az intézkedési tervhez és a beszá­molókhoz többek között hozzászólt Huzsvári Kálmán elvtárs, a DIMÁ­­VAG nagyüzemi pártbizottságának titkára is. Huzsvári elvtárs a gyár munkástörzsgárdájának kiépítéséről beszélt, majd hangsúlyozta: a törzs­gárdán belül az utánpótlással is fog­lalkozni kell. ziumi igazgató javasolta, hogy a munkás és értelmiségi kommu­nisták, a pártonkívüliekkel kö­zösen rendezzenek vitaesteket. Az elhangzott felszólalásokra vála­szolva Kovai Pál elvtárs foglalta össze az elhangzottakat, amelyet igen hasznosnak, aktívnak értékelt. Valkó Márton a LKM igazgatója, a termelőmunka eredményességének és az életszínvonal emelkedésének összefüggéséről beszélt. Említést tett egy régen vajúdó problémáról is, mint pl. a kohósalak fokozottabb felhasználására. Valkó elvtárs, mint mondotta, a Lenin Kohászati Művek lehetőségeihez képest támogatja a kislakás és szövetkezeti lakóház épí­tési akciót. Fazekas László elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese Miskolc kom­munális problémáiról szólott. Elmon­dotta, hogy sajnálatos módon Mis­kolcot nem kellőképpen támogatják a minisztériumok. Bialis József elvtárs a városi KISZ- bizottság titkára, a miskolci fiatalok tettrekézségéről számolt be. Megálla­pította, hogy 184 ifjúsági brigád, kö­zel 3­500 taggal példamutatóan dol­gozik a városban. Tóth Margit ügyésznő után Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság el­ső titkára szólott. Elmondotta, hogy minden pártszervezetnek ebből a nagyjelentőségű határozatból kell ki­indulnia. Ennek a­ végrehajtásától függ, hogy milyen ütemben építik a szocializmust. Apró munkákról elmondotta, hogy a sokszor lényegtelennek látszó dolgok orvoslása a hivatalos szerveik fontos feladata legyen. A kibővített ülés vitáját Máriák elvtárs zárta le. Tanácskozott a városi pártbizottság kibővített ülése A munkásosztály helyzete a párt. a dolgozó nép ügye Panaszkodik a daru... A nagykovácsműhelyben van egy 55 és egy 75 tonnás daru. E hatalmas emelőszerkezet nagyon elhanyagolt állapotban van, állandóan piszkos, holott, minden nap kezelni kellene. Az elhanyagoltság okát abban látják­­ az üzemben, hogy rendbentartására­­l nincs beosztva rendszeresem, valaki.. . A darutisztításhoz hozzátartozik,­ hogy megfelelő időközökben, megfe­­­­­lelő mennyiségű kócot és rongyot is­­­ adnak ki, ami nem történik meg , minden esetben. Afelől is intézkedni­ Ie kellene, hogy az abroncsgurító ke­­ ♦­mencénél megszüntessék a rendetlen­­ ♦ séget, mert az gátolja a jó munkát.; ♦ Itt elsősorban arról van szó, hogy ♦ az ott dolgozók ne dobáljanak szét-, 2 jel étel- és papírhulladékot. A triósori tanuló-ifik terveznek... Fiatalok valahányan. Amíg áll a Triósoron a munka, csoportba verődve beszélgetnek, közben na­gyokat nevetnek. Hengerésztanulók, első, másod és harmadévesek. Fiatal erők, fiatal remények: piros arccal, izgalomtól fűtve tárgyalnak valami­ről. Mert mindig akad problémájuk, ami új és ami a legérdekesebb. Minket azonban az ő jövőjük, tervük érdekel. Kérésünkre szívesen beszélnek terveikről. Szalai Béla terve megegyezik Balogh Miklóséval. — Szeretem a szakmát, mint­­ mindannyian. Akit nem érdekelt a­ hengerlés, az már az első évben is itt hagyott bennünket. Egy hónap­ múlva szabadulok. Itt maradok a­ Lenin Kohászati Művekben dolgozni.♦ Mészáros Ferenc szabadulás utáni a dolgozók gimnáziumába akar be­i­­ratkozni. Érettségi után pedig kato­nai tisztképzőbe jelentkezik. a Újhelyi József Sztálinvárosban­­ akar dolgozni, mint, segéd. Odaf közelebb van Paducsa, szülőfaluja.. . Németh Miklós vörös Csepeleni szeretne dolgozni szabadulása után. ♦ De Krecsmarik László, Ónodi A László, Jung Antal, Szava József és­­ Lukács Béla itt, ahol tanultak, T ebben az üzemben dolgoznak majd, J mint segédek. i Pólyák József oktató, aki közbeni csoportunkhoz csatlakozik, elmondja­­ véleményét tanulóiról. ^ — Ezek között nincsen egy hanyagó ember sem. Jó tanulók lettek, k Kezdetben egy-kettővel baj volt, I de azért vagyunk itt, hogy nevel­­­­jük őket. i Pólyák József hét éve hengerész-I oktató. Közel háromszáz fiatal­ 4 emberrel szerettette meg eddig az hengerész szakmát. A fiaiból mai présen dolgozók, kormányosok,­­­s kiváló dolgozók lettek. Verébi János, aki még az első »eresztésből­« i való, kiváló sztahanovista lett.­­ A hengersorok még mindig állnak.­­ A tanulóotthoni életről beszélnek­­ a fiúk. Vasárnap Sajószentpéterre» mennek az atlétikusok. Szalai Béla — [ brigádvezető — a kulturális életről ] beszél. Színjátszó csoportban játszik.­­ Most egy Karinthy-estet rendeznek.­ Nyáron vidékre és Csehszlovákiába.4 RomániAhsi Ic ésyAil nőtt A tanulók nemcsak a terveikről és otthoni életükről beszélnek, a munkáról is. Április 4-re öt, május 1-re kilenc önálló ifi-műszakot vál­laltak. Vállalásaikat teljesítették, mert április 4-re kilenc, május 1-re tíz műszakot végeztek. A kongres­­­szusi versenyben szintén részt vesz­nek. Négy önálló műszakot vállal­tak a fiatalok. De akkor már a harmadévesek a segédek sorába lépnek, s ezekre nem számíthatnak. A fiatal szakmunkások soráról Bakos István fiatal segéd beszél. Kétezer forintot is megkeres egy* hónapban. Hogy mire költi a pénzt?, J — hiszen mindössze csak 21 éves.X A szüleit segíti, s aztán jól él.J Ruházkodik és szórakozik. Nemi dicsekvésképpen mondja el, hogy* négy öltözet ünneplő ruhája van,* s ebből három kétezer forintos. Persze a kétezer forintért meg* kell dolgozni. De ha a Szalai tanuló-* brigád május 1-re is 120 százalékra­ teljesítette tervét, (tanulónormában)* nem ijednek meg a segédélettől sem. Chedoej I­cyent/éfiegél Többgyermekes családanyákat ju­talmaztak meg a Könnyűgépgyár­ban az elmúlt héten, anyák napja alkalmából. Szombaton reggel mű­szakkezdéskor és a műszak befejezé­sekor hangos híradón keresztül kö­szöntötték az édesanyákat. A KISZ- fiatalok minden üzemben felkeres­ték az édesanyákat és ajándékaik­kal tették emlékezetessé számukra ,­­ ezt a napot. EMBEREK A HENGERSOROK MELLETT • Reggel a gyárban: A nap az Avas I mögül idecsodálkozik, s a kéményer­­­dők megfürödnek a napsugarakban. ▼ Kocsik, targoncák, dömperek nyo­­­­mában felvert poron át dübörög, zaj­aik a gyár élete. Útépítők csákánya ♦ villog, emberek sietnek a kiszabott­­ feladatok végzésére. ♦ A durvahengerdében a hengerso­­­rokon futó »tűzzsákok« a csarnok sfélhomájában piroslanak. ■ A kemen­­­cesoroknál gólyaszájú daru tűzbékák­­­kal eteti édesgyomrú fiait. A ke­­♦mencesort sínpár metszi ketté. A ♦ vonatfütty embereket tolmácsol le a ♦ vágány mögé a gyalogjáróra. ^ Három ballonos férfi igyekszik a ♦ IV-es kemence felé. Bizonytalanul­­ körülnéznek. Látni róluk, hogy ide­ igenek. Mazur László fúvató mellett ▼ megállnak. $ Az érdeklődök az Ózdi Kohászati ♦H? emekből jöttek tapasztalatcserére. A Fúvatás, anyagforgatás felől érdek­lődnek a fiatal fúvatótól. Új módsze­­­reket vezetnek be Ózdon is, amelye­­­ket itt, a Lenin Kohászati Művekben, ♦ már sikerrel alkalmaztak. ♦ • ♦ Még nincs vége a műszaknak, de ♦ Földi József már bejött az üzembe. ♦ A kormánypadnál dolgozik. Beszél­getés közben, a csepeli út tapasztala­taira terelődik a szó.­­ — Csepelen célszerűbben oldják meg a billenőasztal salakolását — mondja. — Nálunk majdnem min­den műszak után, — sőt még néha műszak közben is — meg kell áll­nunk, hogy kisalakoljunk. Ez 15 ton­na kiesést jelent, s ráadásul előfor­dul az is, hogy ha megtelik a tartály, szétszakítja a csapágyakat. Ez nagy gazdasági kár, és kiesés. Látszik rajta, hogy bántja a dolog. — A csepeli hengersor nem na­gyobb mint a miénk, mégis többet termelnek mint mi. — mondja utána. Földi József szereti a munkáját. Tétlenkedni, állni nem szeret. Sok gondot okoz neki a munkájával kap­csolatosan felmerült többféle nehéz­ség. Legfőképpen a meleganyaghi­­ány és az időkiesés. Tele van akarat­tal, lendülettel és állandóan új meg­oldásokon töri a fejét. Búcsúzásnál reménykedve mondja: — Ha meg tudnánk a főbb problémá­kat oldani, megelőzhetnénk a csepe­lieket. Itt sincsenek rosszabb henge­részek, mi is el tudnánk végezni azt, amit ők.­­ Még csak annyit teszünk hozzá, hogyha akarják, és segítik őket akkor ez minden bizonnyal sikerülni is fog. Hat éve dolgozik a durvahenger­dében. Munkában kérgesült keze biz­tos mozdulatokkal irányítja a billenő­­asztalt, pedig már nem fiatal as­­­szony Bárány Györgyné. — Egyformák itt a napok — mond­ja, — de azért ez a hét év tele van a ezernyi kedves emlékkel. Legutóbbi Csepelen voltunk, és meglátogattuk­ az ottani hengerdét. Bizony, egésze másképpen dolgoznak ott, mint ná­­­lunk.­­ Elmondja, hogy a csepeliek két­ bugádban dolgoznak egy-egy mű­­­­szakon, a darukon is négy emberi váll­a egymást. A többi pihen addig,­ míg újra rákerül a sor. — Csepelen a hengerdében min­­­denki kap pótszabadságot. De mi, itt­ nem kapunk, pedig az a kormánypa­­­­dokon dolgozóknak is jogos.­­ Az üzemi problémák után szóba­ kerül a család is. — Minden munkásanya így van­ ezzel, nemcsak , én — mondja moso­­­lyogva. — A nyolcórás műszak után­ kezdődik a másik, az otthoni. Van­ egy 17 éves lányom, aki segít, de azt egész háztartási gondot ő sem veheti­ le a vállamról. Ezután talán még egy­ kicsit nehezebb lesz, mert szeretnek tovább tanulni. Higyje el, én örülök­ ennek, fejlődjön, tanuljon, eddig is­ jutott sok mindenre az időmből, s­ eztán sem lesz sokkal több az ottho­­­ni munka. Mi is örülünk ennek és hisszük,­ hogy az anyák napján ennek az édes-­­ anyának az asztalára is oda került­ egy csokor virág, mint a többi mun­­­kásanyának, akik éjt nappali tévét dogoznak gyermekükért, a boldo­­­gabb jövőért. (Németh — Baráth) l (•I, Durvahengerdei *•) (TT MOZAIKOK jT) ÉPÍTŐK A GYÁRBAN nap múlva már lázas ütemű munka folyik itt a felépült csarnokban. A Borsodi Magasépítő Vállalat mun­kásai végzik az alapozási munkála­tokat. Most fejezték be a fillérek betonozását, de máris új munkahely felé igyekeznek. Illyés Béla kitűnő irányítása mel­lett harminc ember dolgozik itt a betonozásnál és a földmunkáknál. Talán egy tenyérnyi földdarab sincs már, amit meg ne mozgatott volna az emberi erő. Több mint kétezer köbméter földet termeltek ki az ala­pozási munkálatok során. Útközben beszélgetünk mind­er­ről, míg a lapátos, csákányos kis csapat a rugóüzem felé igyekszik. — Nem hosszú időre megyünk in­nen el — mondja Illyés Béla. — Most már a vasszerelőkön múlik­, hogy mikor jövünk vissza. Ha ők befejezik a szerelést, akkor mi hoz­zákezdünk a kábelcsatornázáshoz és a padlózáshoz. Októberre kell befejezni a szerelő­csarnok munkáit, reméljük, sikerül — mondja tréfásan Magyar elvtárs. A brigádban egyedül ő végzi az ács­munkákat, és most a rugóüzemnél a 3—4 méteres betonfillérek zsaluzá­sát fogja végezni. A megjegyzésre Illyés Béla még hozzáteszi:­­ — Persze, hogy sikerül. Szeret­nénk a határidő előtt két-három hét­tel előbb befejezni. A »N« egységen keresztül me­gyünk, amikor megállít egy percre Magyar elvtárs. — Ennek a Skoda-esztergapadnak a­z alapozását is mi készítettük — mutat egy gépre Nézegetjük az új esztergagénet és közben a régi munkáikról is szó esik. "Az új orvosi rendelőt is megmutat­nák. Ez is az ő munkájuk alapjain . •­••A fel. A rugóüzem előtt kezet fogni is alig jut idő. Illyés Béla máris irá­nyítja az embereket. Lecsapnak a csákányok, a lapátok és amikor messziről visszanézek, már csak a hajlongó, munkára lendülő kezük integet felém.­­ Mint izmos körmök marják a föld bőrét a csákányok, a DIMÁVAG most épülő új szerelőcsarnokának he­lyén. Messzire dübörög a betontöm­böket tördelő légkalapácsok moraja. Egy résben már a darupálya hatal­mas vasszerkezete nyúlik a magasba, előhírnökeként annak, hogy pár hó­

Next