Diósgyőri Munkás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-26 / 21. szám

2 DIÓSGYŐRI MONICAS Jobb úton a szakmunkásképzés A közelmúltban kibőví­­­­tett KISZ-bizottsági ülésen , tárgyalták meg a gépgyári­­ fiatalok a szakmunkáskép­­­­zés helyzetéről, színvonala­ i­ról és a szakmunkásképzés­i reformtervének vállalati­­ feladatairól készült jelen­­­­tést. Balázs Ferencnek, a­­ személyzeti főosztály veze­­­­tőjének előterjesztése alap­­ján készült jelentés hír ké­­­­pet ad a gépgyárban foglal­­­­koztatott I—II—III. éves szak­­i munkástanulók képzésének­­ lehetőségeiről, további fej­­­­lesztéséről.­­ A fiatal szakmunkások képzése, az utánpótlás és a fluktuáció megakadályozása céljából szükségszerű, ezért a gépgyár gazdasági és poli­tikai vezetői az elmúlt idő­szakban sok olyan intézke­dést tettek, amelyek kedve­zőbb feltételeket teremtettek a szakmunkástanulók vál­lalati megtartásá­hoz. A KISZ-bizottság több alka­lommal tűzte már napirend­re a kérdést, s ezek a vizsgá­latok elősegítették, hogy a ki­adott intézkedések kedvezően segítsék a fiatalok mun­káját. (Megemlíthető ezek közül a szakmunkástanulók részére biztosított társadal­mi ösztöndíj-adományozás, az ösztönző bérezés, és a harmadéves szakmunkásta­nulók teljesítménybérben va­ló foglalkoztatása.) A MÜM intézetekben mind általánosabbá válik a fontos szakmának tartott esztergá­lyos és la­katos szakma, ta­nulóinak emelt szintű kép­zése. A heti három napi el­méleti és gyakorlati oktatás mellett, nagyobb szerepet kap majd az elméleti okta­tás és néhány új tantárg­­­gyal mint a technológia, a géptan is találkozhatunk. Ezek elsajátítása nemcsak nagyobb ismeretanyagot, de szélesebb látókört is bizto­sít a leendő szakmunkások­nak. A gyakorlati képzés to­vábbra is az üzemi, illetve iskolai tanműhelyekben lesz, de a speciális képzési idő­szakban olyan termelő mun­kahelyekre kerülnek a fiata­lok, ahol az üzemi technoló­giai ismeretek megszerzése mellett csoportos jellegű ter­melő foglalkozásra is fel tud­nak készülni. E feladatokat tekintve máris megállapítható, hogy a képzéssel foglalkozó MVM intézetek és a gyakorlati ok­tatás lebonyolításában érde­kelt vállalatoknak felelős­ségteljes feladatuk van. A képzés reformjának végre­hajtása nagy anyagi erőfor­rásokat igényel, akkor is, ha az állam költségvetésé­ben jelentős összegeket biz­tosítanak a korszerűsítés ki­adásaira. Ez azonban nem szabhat gátat, hiszen a szak­munkásképzés, a megnöve­kedett igények és a fluktu­áció miatt mind szükségsze­rűbb. Gépgyárunk vezetősége jó úton jár. Az idei 1969/70-es tanév kezdetétől a vállalat gyáregységeiben munkamód­szer-átadók irányítása mellett önállóan dolgoznak a har­madéves tanulók. Norma­teljesítményük támpontot ad felkészültségük és foglalkoz­tatásuk minél jobb kihasz­nálására. Bár teljesítményük nem minden szakmában éri el a kívánt szintet, az ered­mények mégis biztatóak. Ez idő alatt megismerik mun­kahelyeiket, beilleszkednek az üzemi kollektívába s ez­által csökkent a munkába állás kezdeti szakaszának nehézsége is. Az 1968-tól megvalósított intézkedések mellett, a gyá­runk nagyobb gondot fordít a szakmunkásképzés reform­jából adódó feladatok meg­valósítására. A speciális kép­zés időszakában olyan gya­korlati oktatásban részesítik a tanulókat, melyeknek ered­ményeképpen a vizsgázott fiatalok teljesíteni tudják az üzemi feladatokat, mert csak ez az idő áll rendelkezésre, hogy a vállalat jellegének, igényeinek megfelelő módon az egyes munkaterületekre kiképezzék a fiatal szak­munkásokat. Növelik ehhez a munkamódszer-átadók lét­számát, de a bővítés mellett legálissá, szervezetté kell tenni a munkamódszer-át­adók működését. A végzett munka eredménye nagy­mértékben függ a szakem­berek tevékenységétől. Az üzemi oktatás szerve­zett és céltudatos lebonyo­lítása jelentheti csak a jó szakemberképzés egyedüli lehetőségét. A lehetőségek adottak, a jövő érdekében minél előbb, minél gazdasá­gosabban és minél jobban ki kell használnunk azokat. Munkamódszer-átadók is segítik a fiatalokat • Lehetőség a csoportos jellegű termelési foglalkozásra Becsületesen, egyenesen. Hollódi Károlyné is ne­gyedszázada dolgozik a kohá­szatban. A 25 éves jubileumi emlékérem tulajdonosai kö­zé tartozik. Azt hihetnénk, idős asszonyról van szó, de amikor tartózkodási helyéről érdeklődtünk, a gazdaságve­zetői irodájáról és magáról az emberről ilyen válaszokat kaptunk: Katika az egyik legbűbájosabb asszony a gyárban. Csinos, sőt szép, s milyen kedves, intelligens. Az egyik nyitott ajtón be­lépve éppen őt kérdeztem meg: Hollódinét, a gazdaság­­vezetőt merre találom? El­nézést, amiért itt keresem, de nincs a szobájában. Mosoly­gott. Amikor megmondtam, miért keresem, elpirult. — Évek óta előadásokat kell tartanom a gazdaságfe­lelősöknek, s még ma is lám­palázas vagyok. Pedig arra fel lehet készülni. Tanulok is, de amikor meglátom azt a sok felém forduló arcot, rögtön zavarba jövök. S most, így hirtelen ugyan hogy is tud­nék beszélni és főleg magam­ról. Emi év mondat sem jut .a, beszélje .. Kez­deti évekről. — Amikor ide kerültem a gépipari érettségi után, a két gyár közös szakszervezeti bizottsága még a Vasas ott­honban volt. Adminisztrátor lettem. Majd az egyre növek­vő feladatok idején a főpénz­­táros mellett kisegítő pénztá­ros. Mint ilyen kerültem át a létszám felduzzadása után 1952-ben a kohászat szakszer­vezeti bizottságára. Szinte az első pillanattól kezdve szük­­ségem volt és be is tartottam a tanácsot, amit a jó öreg Ju­hász Pista bácsi adott: mér­— Milyen esetekre gondol? — Jönnek a legkülönbö­zőbb panaszokkal, főleg se­gélyt kérni. Egyszer felszól­tak az üzemből telefonon: vi­gyázzon, Katika, most, indult el tőlünk XY azzal, hogy ma­gát úgy,­ de úgy kirúgja a szobájából! Kicsit megijed­tem, nem mondom. De aztán összeszedtem magam, s nem történt semmi. Meg kell hall­gatni az embereket. Csende­sen, nyugodtan. Nos, az ilyen eseteknél volt szükségem ar­ra a tanácsra. Emellé kell még szakmai tudás természe­tesen, nem is kevés — hogy a lányom ma mennyivel maga­sabb fokon tanulja ugyan­azt, az szinte hihetetlen — és jókora emberismeret. Kü­lönbséget kell tenni a komé­­diázó és az őszinte között. — Becsaptak, már? — Sajnos igen. Aztán egy­szer ki is próbáltam ember­ismeretemet. Jött az egyik dolgozó, kezében hat szem krumpli, segélyt kért. Érez­tem, hogy nem mond igazat. Adtunk neki egy minimális összeget, s igazam volt. Az emberünk egyenesen az Ár­nyasba tartott. — A női nemhez tartozása miatt volt-e problémája? — Soha. A munkahelye­men megbecsülnek, régebben a bérezésnél volt egy kis el­térés. Ha egy nő korrekt, em­berként és nem nőként visel­kedik, nem lehet problémája. Akinek van? ő tehet róla. Mint dolgozó végezze a mun­káját legjobb tudása szerint, mint ne legyen becsületes, egyenes. Én kiegyensúlyozott is vagyok. Nem voltak és nin­csenek hirtelen jött nagy for­dulatok az életemben. Csak azt kapja az ember, amit megérdemel. Ha valóban szükség van segítségre, én le­járom kezem-lábam az ille­tőért. Egyszer én is nagy baj­ban voltam, mások révén, de az én hibám is volt. Megfi­zettem érte. Megérdemeltem. * — Milyen elismerést kapott munkájáért? — Nem vagyok párttag, te­hát csak a gazdaságvezetői és szakszervezeti munkámért kaphattam. Kétszer lettem ki­váló dolgozó, megkaptam a Munkaérdemérmet, a SZOT aranyérmét, s most a 25 éves jubileumi emlékérmet. — A gratuláció mellett mindig kívánni is szoktak valamit. Én mit kívánjak? — Jó időt. Valóban azt. Szenvedélyes kiránduló, uta­zó vagyok családommal együtt. Jó lenne már fenn a Bü­kkben napozni. * ges emberekkel mérgesen nem lehet tanácskozni. Bi­zony igaza volt. f Diavetítéses előadások az országjáróknak Az évszakok váltakozására mindig érzékenyen reagáltak művelődési központunk ren­dezői a műsortervük készí­tésében. Ezúttal, — a nyár közeledtével — azokra gon­doltak akik szeretnek kirán­dulni, utazni, akik kíván­csiak hazánk tájaira, váro­saira. Az ő kedvükért egy sorozatot indítottak, mégpe­dig diavetítéssel. Az első ilyen ismeretter­jesztő előadásra június 3-án kerül sor, 14.30 órakor. Ez alkalommal fővárosunkkal — világhírű épületeivel, lé­tesítményeivel és a külön­böző látnivalókkal — ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dő kohászati dolgozók. A következő időpont június 5-e, 14.30 óra. Ennek a diavetí­téses előadásnak a keretén belül egyik legszebb és leg­régibb dunántúli városunk­kal a Mecsek alján elterülő Péccsel köthetnek barátsá­got. Ezt, a nyugati határszé­len elterülő Sopron bemu­tatása követi június 10-én. Júnis 12-én a hozzánk leg­közelebbi nagyvárost Deb­recent és fürdővárosunkat Hajdúszoboszlót ismertetik. A négy előadást a Sétány utca 1. szám alatti vasas­klubban rendezik meg. Finn vendégek A különböző országok szakembereinek, gazdasági és mozgalmi vezetőinek ér­deklődése fokozatosan nö­vekszik a diósgyőri nagy­üzemeik iránt. Az elmúlt hé­ten Finnországból érkeztek látogatók a Lenin Kohászati Művekbe. A SZOT meghí­vására hazánkban tartózkodó szakszervezeti vezetők, lap­­szerkesztők négytagú dele­gációja ismerkedett n­agy­­íta­tú gyáruk­k­kal. A pártbizottság végrehaj­tó bizottságának üléstermé­ben Koszti Lajos, a szak­szervezeti bizottság titkára üdvözölte a gyár vezetősége nevében a vendégeket és részletesen tájékoztatta őket a szakszervezeti bizottság munkájáról, a szakszervezeti életről. Ezután Zámbó Pál vezérigazgató-helyettes­ a gyárral kapcsolatos kérdé­seikre válaszolt. A baráti hangú beszélge­tés, a közös ismerkedés után üzemlátogatáson vettek részt. Nagy érdeklődéssel tekintet­ték meg immár Európa-szer­­te jó hírű elektroacélmű­­vünket, amelyben nagy meg­lepetésükre finn gyártmányú szállítógépekkel találkoztak. Búcsúzáskor a finn szer­vezett dolgozók üdvözletét tolmácsolták és reményüket fejezték ki, hogy a kölcsö­nös látogatásokkal még job­ban erősíthetjük a két nép hagyományos barátságát. Jó termékek, fejlettebb ízlés • Pavilonjaink első napja a BlW-n iközben kormányunk vezetői, a politikai, gazdasági, tár­sadalmi életünk képviselői, a meghívott hazai és kül­földi vendégek végigjárták a Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonjait­­, arra gondoltunk, a mi termékeink ho­gyan állják meg helyüket ebben a világméretű kirakatban. Amit más pavilonokban láttunk, mind szép, mind színe­­java az adott ország, iparág, más üzemek termékeinek, de nyugodtan mondhatjuk, a Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Ko­hászati Művek gyártmányai, termékei méltóan foglalják el helyüket ebben a nemzetközi versenyben. A KGM hatalmas méretű, Petőfi-csarnokának megszokott helyén láthatjuk a DIGÉP emblémáját, s körülötte korszerű gépeinket. Még alig nyílt meg a vásár, a szakemberek — ki­használva a viszonylag csendesebb forgalmat — érdeklődés­sel nézegették újdonságunkat, a finomhúzógépet, a ktsz-ek szakvezetői pedig az ütősajtóval ismerkedtek, amely acél és alumínium alkatrészek hidegalakítására is alkalmas. Gyá­runk vezetői, köztük Gácsi Miklós vezérigazgató elvtárs már a megnyitás napján figyelemmel kísérték az érdeklődést, egyben igyekeztek tájékozódni milyenek a mi termékeink, mások mit hoztak piacra. Eközben a helyszínen tartózkodó szakembereink megfelelő ismertetést adtak az érdeklődők­nek. Az egyszerű érdeklődők is megfelelő élményekkel hagyják el a Vas- és Acélipari Egyesüléshez tartozó vállalatok közös pavilonját, hát még a szakemberek. Az LKM termékei már az első látásra is meggyőznek bennünket arról, hogy jobb, szemrevehetőbb elhelyezést kaptak. Örömmel láttuk, hogy a propagandaosztály méltóan készült fel a 200 éves gyár szak­mai hírnevének, a fejlődéssel lépést tartó jellegének érzékel­tetésére. Mindezt felsőbb vezetőink is elismerték, akik úgy mondták: kohászati termékeket nehéz újszerűen kiállítani, de ez most sikerült, a propagandaosztály jó munkát vég­zett.,, , Az idei BNV egyébként nagyon színvonalas, és nagy kö­zönségsikerre számítható ipari seregszemle. Mindenki meg­találja amit keres, vagy amit látni szeretne. Sok az újdon­ság, s igen jó érzés látni, hogy a magyar ipar termékei hűen tükrözik gazdasági fejlődésünket. — sz — m Az LKM külön segítsége Kohósalak az utak újjáépítéséhez Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a Lenin Kohászati Mű­vek vezetősége — a gyár dol­gozóinak felajánlásán kívül — külön is nagy segítséget nyújt az árvíz sújtotta vidék mielőbbi, gyors helyreállítá­sához. A megrongálódott utak újjáépítéséhez 20 ezer tonna kohósalakot szállít le, ezen­kívül további 60 ezer tonnát ad át az útépítő szerveknek térítés mellett. Gyárunk e segítségét már­is örömmel és köszönettel nyugtázták Szabolcs megye­i illetékes vezetői. 1970. május 26. A­ranykoszorús plakett könyvtárunknak A M­a­gyar—Szovjet Baráti Társaság által meghír­detett versenyben — mely az ország különböző könyvtárainak lá­togatottságát tűzte ki célul — első lett a mi központi könyvtárunk, így, mint az egyik legtöbb olvasóval ren­delkező könyvtár elnyerte az MSZBT oklevelét, s eredmé­nyüket aranykoszorús plaket­tel is jutalmazták.

Next