Diósgyőri Munkás, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1970-10-27 / 43. szám

2 P­ártkongresszusaink rövid krónikája •> _ n Az MDP III. kongresszusa B I 1954. május 24. és 30. kö­­­zötti ülésén elhatározta a „ A második ötéves tervben ” ■ • előirányzott iparosítás ütemének lassítását, a fa­lu elmaradottságának felszámolását, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését. A helyes határozatok el­lenére a kongresszus nem oldotta meg fő feladatát, nem küszöbölte ki az elhajlásokat, hanem elvtelen kompromisszumon alapuló látszategységet demonstrált. Az 1956. évi ellenforradalmat követően az ellenforra­dalmi erők elleni szívós harcban, 1957 első felében sikerrel befejeződött a párt újjászervezése, s 1957. jú­nius 27—29. között összehívták az MSZMP országos értekezletét, amely határozatot hozott a párt további munkájának irányvonaláról, elfogadta a szervezeti sza­bályzatot, kiegészítette a párt vezető szerveit, megszün­tette a pártszervek ideiglenes jellegét. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Új, dicséretes kezdeményezés: Fizikai dolgozók gyermekeit patronálja művelődési központunk Sasétasíti tevékenységi kö­rét művelődési központunk. Az iskolai év beindulásával egy olyan kezdeményezés született, amely minden mű­velődési háznak már nagyon régen gyakorlott tevékenysé­ge kellene, hogy legyen­ a fiúk és dolgozók gyermekei­nek patronálása. Az LKM és a DIGÉP szakszervezeti bizottsága és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa nyújt anya­gi támogatást művelődési központunknak ahhoz, hogy két gyárunk fizikai dolgozóiból húsznak a gyermekét segítsék már a kötelező iskolai mun­kákban, mint általános mű­veltségük fejlesztésében. Segítségük abban nyilvá­nul meg, hogy heti kétszer két órában korrepetálást biz­tosítanak a matematikai szakkörben — ugyanígy még két tárgyból, fizikából és ké­miából is. Irodalmi ismere­teik bővítése érdekében ren­delkezésükre áll a könyvtár, folyóiratokat rendeltek szá­mukra, és kérdéseikkel bár­mikor fordulhatnak a könyv­tár dolgozóihoz. Zenei ismereteiket és sze­retete­ket szeretnék táplál­ni bérletekkel is, úgy a Filharmónia, mint a mű­velődési központ hangver­senyeire, sőt igénybe ve­hetik a művelődési ház hanglemezeit is. Meghívták a húsz fiatalt a fiatalok fóruma vitaestekre is. Díjmentesen látogathat­ják mozi előadásaikat, és ami nagyon fontos: kérésükre klubfoglalkozásokat rendez­nek, amelyeken érdeklődési körüknek és életkori sajátos­ságaiknak megfelelő prog­ramot biztosítanak. A két szakszervezeti bi­zottság vállalta, hogy a pat­ronált fiatalok tanszergond­­jain segít és a legjobb év végi eredményt elérőknek biztosítja nyári üdültetését. Szóba került még ösztöndí­jak nyújtása is. E patronálást akkor sem szakítanák meg, ha közü­lük néhányan egyetemre vagy főiskolára kerülné­nek. Reméljük, hogy a rendkí­vül dicséretes kezdeménye­zés a várt eredménnyel jár, és hogy a sikeres tevékeny­ség után jövőre még több fiatalnak lesz része művelő­dési központunk segítőkész­ A betegág mellett Levél érkezett nemré­giben dr. Bodnár Ferenc elvtárshoz, az MSZMP Központi Bizottsága tag­jához, a megyei pártbi­zottság első titkárához. Páter Attila, egy 17 éves fiú panaszkodott benne sorsáról. Elsorolta, hogy a Szentpéteri kapui kór­házban fekszik paralí­­zissel, deréktól lefelé bé­na. Látja, hogy a kórte­remben levőket sokan látogatják, barátok, munkatársak, őhozzá pedig nem jönnek. Sá­rospatak környékén la­kik eredetileg, Miskol­con senkit sem ismer. Bodnár elvtársat kéri, hogy magánya csöndjét segítsen feloldani. A levél tartalma a ko­hászat KISZ-bizottságá­­nak tudomására jutott. A következő titkári ér­tekezleten meg is kér­dezték: ki vállalná el a béna fiú patronálását? Annyi volt rá a jelent­kező, hogy a sértődések elkerülése miatt nem is egy, hanem három szer­vezetet bíztak meg ezzel a nemes feladattal: a hengermű 1. és 11. csúcs- és a húzó­ hőkezelő alap­­szervezetét. A középhengerműi fi­atalok már meg is láto­gatták Páter Attilát. Be­szélgettek vele, érdek­lődtek tőle, mire kíván­csi, mire van szüksége. A beteg fiú örült lá­togatásuknak, nem kel­lett már irigykedve néz­nie a szomszéd ágyakat. Fiataljaink a látogatá­sokat a jövőben rendsze­resen megismétlik, hi­szen a feladat hálás szá­mukra, ott segítenek, ahol valóban nagy szük­ség van rájuk. Az üdültetésről, a munkahelyi körülményekről Ma délelőtt kerül sor két nagyon fontos kérdés meg­tárgyalására az LKM-ben. A szakszervezeti bizottság ülésének egyik napirendi pontja az üdültetés. Ezen­kívül foglalkoznak a jelen­legi munkahelyi körülmé­nyekkel és azok javításá­nak lehetőségeivel. — Látod, milyen vagy? Itt van­nak a hosszú esték és te örökö­sen az új könyveket bújod. Tanulni sohasem késő... Hasznos tanulságos ismeretek további gyarapítása a politikai tanfolyamokon Mindkét gyárunk KISZ- szervezeteinél megtörtént az 1970/71-es év politikai okta­tásainak megszervezése. A kohászatban csütörtöktől tartja foglalkozásait a 61 alapszervezet politikai okta­tási köre, 1500 résztvevővel. Sor került természetesen az ezeken előadó propagan­disták módszertani előkészí­tésére is. Az ifjúsági klub­ban Hámori József ország­­gyűlési képviselő, a nagyol­vasztó gyárrészleg csúcs­­párttitkára tartott előadást számukra a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről, felada­tairól. A X. pártkongresszus irányelveiről beszélt a pro­pagandistáknak Molnár Jó­zsef, a II. igazgatóság párt­­csúcstitkára. Az idei KISZ politikai oktatások szerve­zésének tapasztalatairól, be­indításának feladatairól, módszertani előkészítéséről tájékoztatta a konferencia résztvevőit Kovács István, a nagyüzemi KISZ-bizottság agitációs- és propagandafe­lelőse. Az egyhónapos elő­adássorozat a hallgatók fel­készítésével fejeződött be az előző három előadás anyagá­ból. A vasasklubban gyűltek össze csütörtökön, pénteken a DIGÉP ifjú propagandis­tái. Ez idő alatt foglalkoztak a kül- és belpolitikai kérdé­sekkel, a vállalat gazdasági helyzetével, az ifjúságpoliti­kával. Megismerkedtek az oktatás módszertanával és az oktatási év feladataival. Idejében felkészültek szak­­szervezeti bizottságaink is az ILTO/VI. évi oktatásra. A szakszervezet politikai tö­megoktatás céljaként a párt politikájának magyarázását, megértetését jelölték meg. Minél jobban szeretnék be­vonni az oktatásba az új dol­gozókat, a bejárókat és a szállásokon lakókat is. Kétféle tanfolyamot indí­tanak. Az elsőt főleg azok részére, akik eddig még nem vettek részt szervezett poli­tikai oktatásban, a másikat magasabb fokon. ..haladók­nak”. Néhány érdekes előadás­­címet említenénk A szocialis­ta demokratizmus kérdései tanfolyam anyagából. Érde­kesnek ígérkezik a részese­dési alap képzését és felosz­tását tárgyaló előadás, a nemzetközi helyzetet tárgya­ló és külpolitikánkkal fog­lalkozó tananyag is. Társadalmunk időszerű kérdései elnevezésű tanfo­lyamon megismerkedhetnek az egyén és a társadalom vi­szonyával, a IV. ötéves terv programjával, bel- és kül­politikánkkal és még sok olyan ismeretanyaggal, mely a művelt dolgozónak sajátja kell, hogy legyen. J N­­em tudtam pontosan mi a fel­adatom, amikor először meg­választottak — emlékszik vis­­­sza a nehéz időkre Malecz Fe­renc elvtárs. — Kételyeimet úgy oldot­tam fel, hogy egyszerre mindent intéz­tem. A választóim sem ismerték ponto­san a feladatkörömet, így aztán ők is úgy voltak vele, hogy minden apró-cseprő gondjukkal hozzám fordultak. Mentem, talpaltam. Sokszor fogalmam sem volt, hogy az éppen adott üggyel hova kell fordulnom. Kétszer-háromszor annyi munkámba került ezért, míg a megoldást megtaláltam. Mindez 1950-ben történt. Malecz Ferenc elvtársat ekkor jelölték a hámoriak szó­szólójuknak három társával együtt. A fel­­szabadulást követő években egymás után két felelősség is szakadt Malecz elvtárs vállára. Előmunkásból 1948-ban lett mű­vezető a kohászat nagykovácsműhelyé­­ben, majd 1950-ben ez az újabb megbí­zatás ... — Aztán oktatást szerveztek számunk­ra — folytatja a visszaemlékezést, most már a „könnyebb” időkről. — Lassacskán megtanultam, mivel, merre kell menni. De a munkám csak nem csökkent. Jöt­tek az emberek, panaszkodtak. Szívesen vettem, ha a környéket érdeklő dolgok­ra hívták fel a figyelmem. Nem örültem viszont az egymást maró házaspárok, csa­ládtagok, szomszédok látogatásainak. A gyűlölködésben én nem tehettem igazsá­got. Rendszerint mindkét szembenálló fél hibás volt, az ellentétet tehát maguknak kellett volna megoldani. Én legfeljebb csak békíthettem. De a sok közérdekű probléma mellett nem hiszem, hogy fel­adatom lett volna az ezekkel való törő­dés. saknem tíz éven keresztül foglal­kozott úgy a hámori Losonczi utca és Lillafüred gondjaival, hogy közben három műszakban járt dol­gozni. De nem eredménytelenül. Büszkén sorolja, mi mindent ért már el mint ta­nácstag, természetesen mások segítségé­vek . Úgy-ahogy megoldódott körzetem­­ élelmiszerellátása. Ivóvíz van az utcá­­ban. A Palotaszálló felől jövő szennyvíz most már nem a felszínen, hanem a föld alatt, vezetéken halad tovább. Mi intéz­tük el Mossanak a buszjáratot, ők sin­csenek már messze a várostól. Ezen a nyáron pedig szilárd burkolatot kapott az utcánk, eltűnt a sár. Szerénytelenségnek hangzik, de véleményem szerint mindez nem valósult volna meg, ha mi, tanács­tagok nem harcolunk olyan „lerázhatat­­lanul” érte. Volt persze olyan eset is, amikor nem a választó­kért, hanem velük szemben harcolt. Örökös vita forrása volt a sze­métlerakodó hely kérdése. A tanács ja­vasolta a kukarendszer bevezetését, de az utca tiltakozott ellene, anyagi okokra hivatkozva. A tanácstag két tűz közé szo­rult. Ma már viszont senkinek sem jut eszébe, hogy fölöslegesek a szeméttároló edények. T­öbb mint tíz éve már, hogy Malecz Ferenc elvtárs — 36 éves munka után — megvált a kohászattól, nyugdíjba vonult. De tanácstagi minőségében még most is fáradhatatlanul dolgozik. — A panasz egyre kevesebb, pedig most már jobban ráérnék intézgetni őket. Nem tudok tétlenül élni össze is fogtunk hét nyugdíjas társammal, s néhány apró mun­kát együtt elvégzünk a környéken. Az út mentén több száz méter vaskorlátot emel­tünk, csináltunk hat gyalogjáró-hidat, kő­vel végigraktuk a patak partját... Előre­lépés ez is. E. I. Nyugdíjban, de nem tétlenül C 1970. október 27. Tanévnyitó a gépgyári nők akadémiáján Az előző évekhez hason­lóan gépgyárunk szakszerve­zeti nőbizottsága színes elő­adássorozatot­­ indít a nők akadémiáján. Az első előadó Bonta Lajosné, a megyei pártbizottság nőfelelőse volt. Előadásának címe: A nő, a feleség, az anya helyzete a társadalomban. .Az érdekes előadást a megjelent hallga­tók nagy figyelemmel kísér­ték. Több vitakérdést is fel­vetettek. Az automatizált traktor Leningrad­ mérnökök elektro­hidraulikus berendezést készítet­tek kerekes traktorok vezetésére. A traktorosnak nem szükséges fokozott figyelemmel követni a traktor útját, és az irányt tarta­ni. Ezt elvégzi helyette az auto­mata vezérlőberendezés. Az üzemi tapasztalatok szerint az automata berendezés kiváló minőségi vezetést biztosít és megkönnyíti a traktoros munká­ját. Könnyen — a szerkezet mó­dosítása nélkül — felszerelhető a traktorra. A szántás 9 km/óra sebességgel, 20—30 centiméteres mélységig végezhető el a segít­ségével. Az illetékes szervek elhatároz­ták, hogy nagyobb mennyiségű elektrohidraulikus berendezést rendelnek — a Szovjetunió kü­lönböző vidékein való — nagy­üzemi kipróbálása céljából. Ifjú mesterei a szakmának Döntött a vi­­sga bizottság mestere cím elnyerése. A vizsgákhoz ugyanis kevés volt a szakmai alapismeret: a SZIM-mozgalom résztve­vőinek biztonsággal kellett mozogni a jelenleg legjobb technológiai eljárások, mun­kamódszerek területén. Fi­gyelniük kellett a helyi adottságok, lehetőségek is­meretének megszerzésére is.­ Nyolc melegüzemi és hét hidegüzemi szakmában hir­dette meg a Szakma ifjú mestere mozgalmat a nagy­üzemi KISZ-bizottság. A gyáregységenkénti, valamint a vállalati döntő után a vég­rehajtó bizottság értékelte a pályázat egyéves munkájá­nak eredményét. Eszerint a mozgalom XIII. fordulójá­ban a melegüzemi szakmák első helyezettjei a követke­ző fiatalok lettek: a nagyolvasztóból Batta József kohász, az acélmű­ből Orosz István martin­­olvasztár és Puskás István elektro-olvasztár, a hen­­germűből Hohol József hengerész és Valkó László forrasztár, az acélöntődé­ből Gombos Ferenc öntő­formázó, és Szurovszki Elek mintakészítő. A hi­degüzemi szakmák első helyezettjei: Domonkos János lakatos a csavar­gyárból, Mándi József esz­tergályos az egyedi gép­gyárból, Varsányi Jenő marós a szerszámellátóból, Juhász György villanysze­relő a villamosjavítóból és Pocsai Sámuel autósze­relő a járműjavítóból. A nyertesek, az aktívák és a vállalati zsűri jutalmazá­sára ünnepélyes keretek kö­zött kerül majd sor, ahová a KISZ-bizottság minden ér­dekeltet személyesen meghív. Szakkönyvek halmaza közt élt a múlt ősztől a kohászat 187 fiatalja. A tét nem volt kisebb, mint a Szakma ifjú

Next