Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 4. szám

1971. január 26. a örömteli fejlődés Az elmúlt héten ülést tartott a Miskolc városi Tanács. Ezen az ülésen a város idei költségveté­si, és a negyedik ötéves tervét vitatta meg. A vitában örömteli fejlődésről beszéltek a résztvevők. Mint az többször is elhangzott, a negyedik ötéves terv jelentősen megteremti Miskolc továbblépésének feltételeit. Hazánk észa­ki részének központja egyre méltóbb lesz kör­nyezetéhez, az ország második városa rangjá­hoz. Mint megtudtuk, 1 id­ő­ben körülbelül 30 ezer lakást számláltak Mis­kolcon. A IV. ötéves tervben 15 ezer lakás épül fel! A 25 évvel ez­előtti város lakásegysé­ge tehát a felével nö­vekszik öt év alatt... A felépítésre váró nagy beruházások, mint pél­dául a húsüzem, a város ellátását nagyban segítő borsodi sörgyár, az új kenyérgyár, az új ce­mentgyár, a különböző középületek milliárdokat kívánnak, de ezek a mil­liárd forintok öt év múl­va szebbé teszik a vá­rosképet, javítják kö­rülményeinket. A terv, a költségvetés természetesen feltételezi mindannyiunk jó mun­káját, a lakosság, az LKM, a DIGÉP széles körű segítségnyújtását, mert csakis mindannyi­unk teljes összefogásá­val valósulhatnak meg fontos célkitűzéseink. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Egyre korszerűbb lesz városunkban a közvilágítás. A harmadik ötéves tervben sok kandelábert kapott Miskolc, a negyedik öt­éves terv még többet ígér... Fotó: Pacz Pál A tervszerű előrelátás eredménye: a harmadik ötéves terv végére elkészült és teljes egészében üzemel kohászatunk új bugacsiszoló üzeme, amelyről e felvétel készült. A negyedik ötéves terv fo­lyamán szintén több nagy beruházás valósul meg, amelyek a termelésben is megfiatalítják gyá­runkat. Fotó: Irmai A kongresszusi verseny megkétszerezte erejüket A durvahengermű blokkso­ron dolgozó, és a „Gagarin” nevét viselő Kádas Imre szo­cialista brigádjáról már több­ször írtunk. Használhatnánk a „sokszor” jelzőt is, ám nem ez a lényeges, hanem az,hogy a 27 tagú szocialista brigád mindig az elsők között van a termelésben. A durvahen­germű vezetősége biztosan számíthat rájuk, ha valamit elvállalnak, megígérnek, tel­jesítik. Neve van ennek a bri­gádnak a szó pozitív értel­mében, munkájuk, emberi magatartásuk, fejlődésük pél­damutató, a szocialista bri­gádok hármas jelszavának szellemében tevékenykednek, élnek, dolgoznak. A Kádas-brigádnál már ha­gyomány, hogy minden esz­tendő végén számvetést csi­nálnak, felelevenítik brigád­naplójukon keresztül az el­múlt 12 hónap eseményeit, beszélnek a pozitív és nega­tív dolgokról, egyszóval a ta­pasztalatok leszűrésével, vagy felhasználásával készülnek az új esztendőre. Az aranykoszorús jelvény tulajdonosai A hengermű gyáregység I. vöröstermében ültünk le Ká­das Imrével egy kis baráti beszélgetésre, s arra kértük, számunkra is elevenítse fel az elmúlt év néhány mozza­natát, és beszéljen­ ez évi célkitűzéseikről. A brigádve­zető így kezdte: — Az 1970-es évben is tel­jesítettük feladatainkat. Ar­ra törekedtünk, hogy a terv­teljesítés mellett a selejt csökkentésében és az adag­­kihozatalban is előbbre lép­jünk. Számokban kifejezve: termelési tervünket 102 szá­zalékra teljesítettük, selej­­tünket a 0,05 százalékos bá­zissal szemben 0,03 százalék­ra csökkentettük. Az anyag­kihozatalnál a bázisunk 1,154 kg/tonna volt, a tény 1,152 kg/tonna lett. Végeredmény­ben elégedettek lehetünk el­múlt évi eredményeinkkel, bár a harmadik negyedévben volt némi lemaradásunk. Ezt a lemaradásunkat azonban a kongresszusi hónapban be­hoztuk, havi tervünket ak­kor 109 százalékra teljesítet­tük, úgy, hogy ez kihatott egész évi munkánkra. Álta­lában megállapítottuk, hogy a kongresszusi verseny meg­kétszerezte brigádunk erejét, szorgalmát, s talán ennek is köszönhető, hogy a durva­­hengerdében a mi brigádunk nyerte el az aranykoszorús szocialista brigád megtisztelő címet. Jelentős eredmények A múlt évről beszélgetve­­­­ la­-mt megtudtunk a Gagarin brigádról. Többek között, hogy Kádas Imre tíz éve a brigád vezetője, s ez idő alatt a tagok 50 százalé­ka cserélődött ki, egyrészt más munkaterületre mentek, vagy nem tudtak beleillesz­kedni a kollektívába. Mert ez a kollektíva a gyár egyik legtöbbet fejlődött szocialista brigádja, az elmúlt tíz év alatt jelentős eredményeket értek el mind a termelésben, mind a politikai és kulturá­lis önképzés terén. A törzs­­brigádtagok szemléletében is hatalmas változás történt, természetesen pozitív irány­ban. A brigádvezetőn kívül ketten, a kohóipari techni­kumot, többen a nyolc álta­lánost végezték el. Marxista középiskolába hárman jár­tak, s az egyéb politikai ok­tatásokon, a brigádtagok 60 —70 százaléka vett részt. A komoly fizikai és szel­lemi munkán túlmenően ter­mészetesen voltak a szocia­lista brigádnak „könnyebb" napjai is, így a hagyomá­nyos nyári kirándulásukat augusztusban a Királyasztal­nál tartották meg és egy or­szágjáráson is részt vettek. A brigádvezető szavai nyo­mán élesen rajzolódik ki a Gagarin brigád portréja, s a legjellemzőbb vonásuk a tö­rekvés, a fejlődni akarás. És ezt támasztják alá Kádas Im­re következő mondatai is: Minőségi munka — Most készítjük el a bri­gádszerződésünket. Nap mint nap újabb és újabb ötletek­kel gyarapodik szocialista brigádszerződésünk tervezete. Az a célunk, hogy minél konkrétabb vállalásokat te­gyünk. Ami az ez évi terme­lési céljainkat illeti: a terv­teljesítés mellett, illetve ezen belül legfontosabb felada­tunknak tartjuk a minőségi munkát, a selejt csökkenté­sét, és az anyagfelhasználás terén is előbbre akarunk lépni. Itt a leglényegesebb a mérettartás, ez viszont nem­csak rajtunk múlik, hanem a martinon is. Termelési el­képzeléseink valóra váltásá­­hoz nemcsak kérjük a mű­szaki vezetőktől, hanem megköveteljük, hogy a felté­teleket biztosítsák, hiszen a X. pártkongresszuson is sok szó esett a műszaki feltételek biztosításáról. Ami a szerző­désünk további részét illeti: többek között most kérjük, hogy részünkre szakmai to­vábbképző tanfolyamot in­dítsanak, ellentétben az el­múlt évi szerződésünkkel szemben, amelyben az állt: „ha szakmai tanfolyamot in­dítanak, azon részt veszünk”. A politikai képzés mércéjét is magasabbra emeljük. Eb­ben az esztendőben a bri­gádtagoknak nem a 70, ha­nem 100 százaléka vesz részt az oktatásokon. Kulturális vállalásainkba bevettük, hogy könyvtári felelőst vá­lasztunk, olyan embert, aki szereti az irodalmat, s is­meri is, és aki ajánlani is tud szépirodalmi könyveket elolvasásra. Ez évben több múzeumlátogatást és tárlat­látogatást iktatunk be kul­turális programunkba, és bri­gádon belül lesz kultúrfele­­lősünk is, aki felhívja a fi­gyelmünket a különböző ren­dezvényekre. Egyöntetű az elhatározás: az önkéntes véradó mozgalomban mind­annyian részt veszünk, kivé­ve azt, akit az orvos nem javasol. Úgy érzem, azt is el kell mondanom, hogy brigá­dunk elhatározta: ebben az évben ötezer forintot gyűj­tünk össze az általunk pat­ronált intézménynek. Ez is fix dolog, az összeget mun­kaidőn túl, salakolásból fog­juk előteremteni. Végső so­ron úgy érzem, az ez évi szo­cialista brigádszerződésünk jóval konkrétabb, mint az előzőek voltak, bár mindazt, a­mi hasznos és jó volt, ez évben is megtartjuk. Követésre méltó Rengeteg elmondandó len­ne még erről a nagyszerű szocialista brigádról, hiszen a hengermű gyáregység I. csúcspárttitkára, Birincsik János is a legnagyobb elis­merés hangján nyilatkozott róluk. E nyilatkozaton túl mi is hadd tegyük hozzá: Kádas Imréék szocialista brigádja valóban példamutató. S most, a szocialista brigádszerződé­sek készítésének idején jó lenne, ha a többi szocialista brigádok is hasonló módon terveznék meg évi célkitű­zéseiket. — K­oidi — Jellemzőjük a törekvés, a fejlődés! Számvetés a Kádas-brigádnál Együtt erősebbek A 12 éves Galambos-brigád hétköznapjaiból Büszkék arra, hogy az utób­bi tíz évben három műszaki vezetőt adtak a gyárnak. A B-gyáregység megmunkáló üzemének Galambos-brigádja nemcsak szorgalmasan dol­gozik a 12 évvel ezelőtti meg­alakulása óta, hanem nevel is­­ utánpótlást. El senki sem megy tőlük. Csak akkor hagyják ott a­ brigádot, ha más beosztás vagy valamilyen családi ok szólítja máshová őket. Beszélgetésünkkor ott ült köztünk Galambos János is, aki január 1-ig volt a brigád vezetője. Most már más be­osztásban dolgozik, de to­vábbra is sokszor együtt van a nyolc emberrel, volt bri­gádtársaival. Ő is segít a bri­gád érdemeinek felsorolásá­ban. — Többféle gépen dolgo­zunk — mondja, ösztönösen még mindig belevéve magát a brigád tagjai közé. — Gyor­san fel is sorolom ezeket a gépeket: kopírmaró, horony­maró, egyetemes maró, függ­­maró, furat-hengerköszörű, harántgyalu, véső. Az új brigádvezető, Kimer Vilmos számokat sorol: —­­Teljesítményük mindig 108—113 százalék között mo­zog. Nálunk nincs külön fel­tüntetve az egyéni teljesít­mény, hiszen fél éve össze­blokkolunk. Kevés brigád csinálja még így, de szerin­tem valahol itt kezdődik a közösség a munkában. Ki­egészítjük egymást. Barna András sikereiket sorolja: — A kongresszusi verseny­ben 23 brigád közül az első helyen végeztek. Tavaly a brigád hat újítását fogadták el. A különböző szemináriu­mokon rendszeresen részt ve­szünk, brigádunknak legalább a fele mindig ott van. Elől­járunk a hulladék gyűjtésé­ben, az pedig természetes, hogy selejtmentesen dolgo­zunk. A verseny tapasztala­tait összegezték, s most úgy érzik erősebbek, s képesek az 1971. évi feladatok telje­sítésére. IliilIIII A „12 éves” brigád tagjai az évek során együtt marad­tak. Fiatalok is vannak köz­tük, de a brigád tagjainak nagy része „veteránokból” áll. Vidámságot is hoznak a munkába. Elmondták, hogy pontozzák egymást. Fekete és piros pont szerepel náluk, a jó és rossz jelöléseként. — Ha valakinek több fe­kete pontja összegyűlik, az májat fizet a brigádnak. Aki­nek sok a piros pontja, az a brigádtól kap májat. — Lényeg az, hogy nagyon sokszor esszük együtt ked­venc ételünket — mondja nevetve Barna András Mint kiderült, más kedves szokása is van a brigádnak. Évente kétszer-háromszor összejönnek, ilyenkor meg­hívják a régi brigádtagokat is. Emlékeznek, nevetgélnek, s végül ismét a munkára te­relődik a szó. Nagyon örültek tavaly, amikor megkapták a haránt­­gyalut. Szűcs Mihály bácsi dolgozik rajta. Könnyebbsé­get jelent számukra, hiszen az új gép 23—30 százalékkal többet termel, mint a régi, s ez megmutatkozik a brigád kollektív eredményében is. — Egy új gép kisebb fizi­kai igénybevételt kíván az embertől, gyorsabban lehet rajta dolgozni, minőségben, mennyiségben többet ad. Ar­ról nem is beszélve, hogy mennyivel kevésbé veszi igénybe idegileg a rajta dol­gozót — sorolják. Gépeik nagy része 30 éves, de kitűnő állapotban vannak még mindig. Nagyon vigyáz­nak rájuk, szeretik őket. Erdélyi Ildikó 3

Next